És amíg az a bizonyos tanács nem hozza meg a döntést, addig nem kéne a sárba húzni olyan embereket, akik egy felelősségteljes erkölcsi kérdésben megállták a helyüket nagy nyomás közepette, mert ha emiatt sározást kapnak jutalmul, akkor majd legközelebb a következő szakértői csoport fog a fenét helytállni.

***

Tegnap a Schmitt Pál kisdoktori dolgozatát vizsgáló bizottság jelentésének publikálása után az egész ország ráugrott a jelentésre, és minden újság, minden blogoló, az összes párt a maga előítélete szerint értelmezte azt.

Pontosabban tisztelet a kivételnek. A Népszabadság egy korai hibás reakció után korrigált. Az első címben szereplő "Marad doktor!" megállapításnak ugyanis semmi alapja nincs a vizsgálóbizottság jelentésében. Tehát a Népszabadság volt tudomásom szerint az egyetlen, amely gyorsan észbe kapott, a többi lap, a pártok, a blogok maradtak az első, téves következtetésnél.

Az ellenzék fel volt készülve arra, hogy a bizottság tagjai a nagy kormánynyomásnak meghajolva, korrumpálódva, felmentik Schmitt Pált. Az újságíróknak, blogolóknak nyilván a háttértárakban ott lapult a kész újságcikk, blogpost. Az ellenzéki pártoknak ott volt a kész sajtótájékoztató, mely elítélte a vizsgálóbizottságot. A KDNP és a Fidesz meg hát mi mást tehetett, ha még az ellenzéki pártok is úgy látták, hogy a jelentés felmenti Schmitt Pált, akkor hát ők is ilyen értelemben nyilatkoztak.

Pedig a vizsgálóbizottság nem mentette fel Schmitt Pált, nem engedte át a dolgozatot. Igaz, nem is vonta vissza a doktorit. Az ellenzék ebből azt a hibás következtetést vonta le, hogy ha a vizsgálóbizottság nem meszelte el a doktorit, akkor biztos felmentette. Pedig a következtetés téves, mert a tényfeltáró vizsgálóbizottságnak NEM VOLT MANDÁTUMA ebben dönteni ("A testületnek ugyanis csak a jelöletlen szövegátvétel tényének kimondására volt mandátuma", Népszabadság). A legnagyobb tévedésben a KDNP és a Fidesz van, ugyanis az ügy ezzel még sehol nem zárult le, ez csak az első lépés. "A jelentés az egyetem kérdéseire ad választ..." nyilatkozta a dékán. Amint látni fogjuk, első lépésként a bizottság bizony egészen tisztességesen megállapította azt, ami a valóság.

Az doktori megvonásának kérdése nem volt feladata a vizsgáló bizottságnak. Azt a Semmelweis Egyetem valamelyik szerve vonhatja MAJD meg. Van ugyan zavar azügyben, hogy melyik szerv jogosult erre, és most elküldték a NEFMI-nek a jelentést véleményezni, ami ugyebár felesleges, mert a NEFMI nem vonhatja meg a fokozatot. A fokozatot a Semmelweis Egyetem valamilyen tanácsa vonhatja meg, amíg ezt nem nevezik meg, most Tanácsnak fogom nevezni.

Hogy is van ez? Hát én ezt valahogy így képzelem el: A Tanácsban fontos emberek ülnek, akik sok ügyben döntenek. A Tanács tagjai kivívták maguknak azt a jogot, hogy ne kelljen Schmitt Pál dolgozatát elolvasniuk. Ugyanakkor dönteniük kell. Az sem lehetséges azonban, hogy a tanács a HVG újságcikke alapján döntsön, bármennyire jó, szép, alapos, és igaz is az a cikk. Mert egy egyetem nem ugrálhat egy újságíró alapján. Tehát valakiknek meg kellett vizsgálniuk még külön Schmitt Pál dolgozatát. Ezt a mazochista munkát bízták a vizsgálóbizottságra. Ez az első lépés. Ez az első lépés történt most meg. A vizsgálóbizottság elvégezte a feladatát: jelentést készített a Tanácsnak. Többre nem kapott, nem is kaphatott felhatalmazást. Ezért leugatni a vizsgálóbizottságot igazán nagy hiba.

Mert mit is állapított meg a bizottság?

„A doktori eljárás – a fent részletezett eljárási hiányosságokkal ugyan, de – formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának. A dolgozat szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul, ami nem derült ki időben, holott annak feltárása a korabeli védési eljárás részét kellett volna, hogy képezze. A Testnevelési Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak”

Először azt, hogy a dolgozat megfelel a formai követelményeknek. Mindkét fél beleesett abba a hibába, hogy azt hitték, csak formai követelmények vannak, holott, aki doktorizott már életében, az tudja, hogy formai és TARTALMI KÖVETELMÉNYEK is vannak. Mindkettőnek meg kell felelni.

Formai szempontból a dolgozatnak sok hibája van, de formai szempontból végül átvitte a lécet, bár igencsak rezgett. Nincs ebben semmi felháborító, ritkán szoktak megvágni egy doktori disszertációt formai okokból, ha a tartalom rendjén van. Igazán kár is volna egy tartalmilag jó dolgozatot megvágni, apró, formai dolgok miatt. A formai előírások csupán amolyan formaságok.

Namost, de ott vannak a tartalmi kérdések. A plágium pedig bizony tartalmi kérdés, kedves újságírók! Az is tartalmi kérdés, hogy a disszertáció tartalmaz-e új tudományos eredményt. A vizsgálóbizottság pedig megállapította az új eredményt nem tartalmazó másolásokat (illetve fordításokat), és még az ábrák átvételét is.

A fent idézett következtetés zárómondata szerint Schmitt Pál AZT HIHETTE, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak. Ez a mondat pedig akármennyire is közvetett módon, de azt állítja, hogy az értekezés NEM felelt meg az elvárásoknak. Az "azt hihette" ugyanis kontrafaktuális véleményre utal. Logikai alapon ez azt jelenti, hogy a formai elvárásoknak megfelelt, a tartalmi elvárásoknak viszont NEM felelt meg.

Hogy Schmitt Pál azt hihette-e, és hogy mit hitt, az lényegtelen kérdés. Természetesen nem kell bevenni, hogy Schmitt Pál azt hitte. Valószínűleg tudta ő nagyon jól, hogy mit csinál, de gondolta, át fog menni. És át is ment. A bizottság itt egy kicsi lehetőséget ad Schmitt Pálnak egy apró kérdésben a részleges mentésre: azon naív embereknek, akik elhiszik, hogy Schmitt Pál azt hitte, azoknak Schmitt Pál részleges erkölcsi felmentést kap. De ez a fokozat visszavonásában irreleváns. Ez nem változtat a fő kérdésen, mert az értekezés a bizottság szerint nem felel meg az elvárásoknak, tehát a Tanács majd nyugodtan el tudja meszelni.

Miért fontos ez a kérdés? Az egész ellenzéki retorika azon alapul, hogy a vizsgálóbizottságra óriási kormánynyomás nehézkedik, és könnyen meglehet, hogy meghajolnak a nyomásnak. Az ellenzék természetesen teljesen jogosan fejezi ki azt, hogy micsoda disznóság az, hogy ilyen nyomás nehezedik egy egyetemre és szakértőkre a politika felől, ez egy normális, demokratikus országban hallatlan dolog. Az is sajnálatos, és disznóság volna, ha a szakértők meghajoltak volna.

De az ellenzéki előítéletek ellenére a szakértők nem hajoltak meg. A vizsgálóbizottság feltárta mindama tényt, amelyet fel kellett tárnia, megállapította, és helyesen állapította meg azokat a következtetéseket, melyeket meg kellett állapítania. Egyetlen megkérdőjelezhető dolgot tett a bizottság: nem közvetlenül vágta Schmitt Pál képébe, hogy nem felelt meg a disszertációja, hanem egy összetett mondatban bújtatta el. Ennek a mondatnak az értelmezése nehézséget okozott nagyon sok magyar embernek, mi a magyar oktatás színvonalát "dicséri". (Megint, tisztelet a kevés kivételnek.) Egy feltételes mondat mögött meghúzódó premisszát nem tudnak kivenni egy mondatból. És ítélkezés előtt annyinak nem tudnak utána járni, hogy a vizsgálóbizottságnak nem volt mandátuma elvenni Schmitt Pál címét.

Aki pedig a virágnyelvet kifogásolja, annak visszautalnék azokra az ellenzéki hangokra, hogy itt micsoda nyomás nehezedett a bizottságra, és milyen tétekkel játszottak. A saját állásuk forog kockán. Akkora bűn ezek után az, hogy nem vágják Orbán Viktor pofájába az igazságot, hanem egy olyan mondatszerkezetben közlik, amely nem csak sok buta magyar nem tud értelmezni, hanem hátha Orbán Viktor sem tudja?:) Az a bizonyos Tanács ettől még tudhatja majd értelmezni, és meghozhatja a helyes döntést.

És amíg az a bizonyos tanács nem hozza meg a döntést, addig nem kéne a sárba húzni olyan embereket, akik egy felelősségteljes erkölcsi kérdésben megállták a helyüket nagy nyomás közepette, mert ha emiatt sározást kapnak jutalmul, akkor majd legközelebb a következő szakértői csoport fog a fenét helytállni.

Várjuk meg tehát, hogy megtalálják a Semmelweis Egyetem megfelelő tanácsát, és annak a döntését, és majd azután ítélkezzünk!