Ma 107 éve született József Attila, s emiatt ma ünnepeljük a költészet napját is. Egy sajnálatosan aktuális érzetű versével emlékezünk. A verset az Új Színházból azóta kirúgott Galkó Balázs mondja el.
A szigeten
Margitsziget, hol joghurtot söröztem,
hol csókolóztam állva, séta közben –
Mily drága vagy, lágy röptü lombjaiddal,
polgári áron enyhült gondjaiddal!...
Mint egeret a macska, a melegben
csak lestem, egy levélke hátha lebben.
Ugy izlett már a levegő is régen,
mint állott sör, habja se volt az égen.
Kiléptem hát, hogy enyhülésre leljek, –
de "Hoch!"-ok zugtak és rekedtebb "Heil!"-ek,
csámpás Wotanok téglavörös arccal,
több mecklenburgi kisiparos dalkar
zajongta, hogy csak ő van a világon
és megvalósul a keleti álom!
Barna szmokingban huzták a zenészek –
de kinek huzták? melyik nép a részeg?
Ezt ők döntsék el, a felsőbb hatalmak,
akik nem adtak egy pici nyugalmat.
Mert én azon tünődtem meglepetve,
mért mentem éppen a Margitszigetre?
1934. júl. 21.