100 nap után szokás közéleti vezetőket, testületeket értékelni. A Piroslap szerkesztősége szerint:
Schmitt Pált értékelhetetlen.

Kétségkívül a garázs-zenekaroknak a kiugrási lehetőség az MR2 Petőfi. Persze a Petőfi nem mindig volt a lehetőségek rádiója, az unalmas és mérhetetlenül alacsony hallgatottsággal  rendelkező csatorna az "elmúltnyocévben" újulhatott meg, és lett az ami ma. Egy minőségi zenei rádió. Érték. A rádió újabb átalakításával a magyar kisebb zenekarok szívhatnak nagyot, az MR2 előtt esélye sem volt egy jó minőségű, de nem popzenét játszó manager nélküli bandának bekerülni a főként amerikai és magyar nyált játszó kereskedelmi rádiók zenei palettájára. Az Atomtorta nevű kecskeméti illetőségű örömzenekar számai is bekerültek az éterbe és ezzel a zenekedvelők figyelmébe is. No, nem ők az egyetlen felfedezettek, a Petőfi új pezsgést hozott a magyar zenei életbe. Azonban az Atomtorta egyik frontembere nem kívánja tétlenül nézni, hogy a rádió a konzervatív politika enyészetévé legyen. Nyílt levelet írt Szalai Annamáriának, mely hozzánk is elkerült, mi pedig nem vagyunk a kezdeményezés elrontói, (sőt) hát alant a levél:

Tisztelt Szalai Annamária!

Az utóbbi időben olyan hírek láttak napvilágot, amelyek nem csak bennem, számos más zenészben, és - tágabb értelemben - értelmiségiben is aggodalmat keltettek, politikai hovatartozástól függetlenül. Zenészként, előadóként azért, mert az érvényesülésünk komoly lehetőségét látjuk veszélyben, értelmiségiként pedig azért, mert az értelmiségi lét lényegi vonása - legalábbis, ami ez ügyben a személyes véleményemet illeti - a kultúra (ezen belül is hangsúlyosan a nemzeti kultúra) iránti felelősség érzése, és ezen felelősség felvállalása.

Petőfi: stílusváltás előtt, mérhetetlen alacsony hallgatottság

Bevezetőm után úgy gondolom, már tudja, az MR2 Petőfi Rádió ügyéről van szó.

Hangsúlyozom, hogy levelemet a különféle médiumok útján hozzáférhető információkra, és az Önnel az utóbbi időben készült beszélgetésekre alapozva írom. Sajnos nem tudhatom pontosan,az általam hozzáférhető információk közül mi tükröz pillanatnyi (és az óta már túlhaladott) álláspontot, és mi az, amelyet az Ön és az NMHH részéről szilárd tervnek tekinthetünk. Úgy érzem azonban, hogy ha ezeknek az értesüléseknek csak fele is igaz, már jó okom van Önhöz levélben fordulni.

Egy barátommal sokszor vitatkozunk politikáról, és feltette nekem ezt a kérdést: "de miért is utálod te annyira Orbán Viktort?". A kérdés kézenfekvő, és a válasz is elég nyilvánvaló, ki lehet venni az eddigi írásaimból. De mégis jónak találom összefoglalni, mert ezzel lehetőség adódik igazán nagy léptékben leírni, mit gondolok erről, illetve a ritkábban explikált mögöttes okokat is leírom. Ugyanis ebben az egész magyar kulturkampfban viszonylag kevésszer mondják ki az alapkérdéseket, alapértékeket.

Hogy kerül a cím második része, Gyurcsány "az asztalra"? Egyrészt ellenpéldaként, másrészt alternatívaként. Az ellenpélda jobban illusztrálja, mikor mire gondolok, az alternatíva pedig demonstrálja, hogy van más. Gyurcsány Ferenc nem tökéletes alternatíva számomra, de a jelenlegi magyar felhozatalban és a példa kedvéért mindenképpen őt érdemes emlegetnem.

Nosztalgiázni jó. Éppen ezért előástuk, hogyan is néztek ki a pártok talán első webes megjelenései. Olyan korban jelentek meg ezek a lapok, amikor a magyar háztartások internetes penetrációja 1% körüli volt, floppyról bootolt be a Doom, és az animált gif látványtechnikai bravúr számba ment.

A mai szemmel bénácska lapok tök más funkciót töltöttek be, nem frissültek naponta és egyáltalán nem volt hírportál jellegük, inkább csak általános információkat tartalmaztak a pártokról. Szigorúan HTML-lel és GIF-fel operáltak.

Katt  ide nagyobb képért!

Ha értelmesnek tűnő emberek elkezdenek ideológiailag előkészíteni valami merőben hajmeresztő dolgot, akkor nemsokára a kifejezetten őröltek is csatlakozni fognak hozzá. Ilyen esetekben valahol, valamikor lesz egy olyan elmebeteg, aki egyszer csak, nem is olyan véletlenül felbukkan.

Boross Péter csak pár hónapja vetette fel, hogy lehetnénk királyság is. Aki kicsit jobban odafigyelt, régóta sejthette, hogy ez a látszólag józan, konzervatív ex-miniszterelnök, az Antall-korszak "megszemélyesített emléktáblája" szíve mélyén valójában darutollas "horthy-szentimentalista". De Borossról itt most ennyit. Nézzük meg inkább a mi kis "I. Józsefünket"!

Az elmlult két hétben olyat láttunk, amit még soha: a Fideszben folyó viták a nyilvánosság elé kerültek. Ha nem is annyira élesen, mint amennyire az MSZP-ben vagy a néhai SZDSZ-ben szoktak, de egy egységfrontra törekvő Fideszben ilyet rég nem láthatunk.

Rögtön kapásból három törésvonal is nyílt, de elöljáróban annyit ettől még aztán nem fog szétesni a Fidesz. Túlságosan centralizált a párt működése ahhoz, hogy ez veszélyes legyen Orbán Viktorra. Ezek már azért morgásnál több, de maximum dünnyögésnek nevezném.

Már nem mindenben ekkora az egyetertés...

Az első talán az alkotmányos törésvonal. Ennek a két emblematikus figurája Lázár és Navracsics urak. Az utóbbinak azért diákjai előtt is el kellet volna számolni: na de tanár úr, hogy van az, hogy itt az órán mást mond, mint amit a parlamentben megszavaz? Bár ez a törésvonal az alkotmánybíróság jogkörének csorbításának megszavazásával kimúlni látszik, de egy újabb ilyen jellegű kérdésnél: pl. az új országgyűlés választásáról szóló törvénynél megint élesebb lehet.