Ha értelmesnek tűnő emberek elkezdenek ideológiailag előkészíteni valami merőben hajmeresztő dolgot, akkor nemsokára a kifejezetten őröltek is csatlakozni fognak hozzá. Ilyen esetekben valahol, valamikor lesz egy olyan elmebeteg, aki egyszer csak, nem is olyan véletlenül felbukkan.

Boross Péter csak pár hónapja vetette fel, hogy lehetnénk királyság is. Aki kicsit jobban odafigyelt, régóta sejthette, hogy ez a látszólag józan, konzervatív ex-miniszterelnök, az Antall-korszak "megszemélyesített emléktáblája" szíve mélyén valójában darutollas "horthy-szentimentalista". De Borossról itt most ennyit. Nézzük meg inkább a mi kis "I. Józsefünket"!

Bejelentését szkennelt kép formájában bárki megnézheti, nézzük meg közelebbről! Először is ez az I. Józsefes dolog akkora ballépés, hogy már emiatt is megérdemelné a trónfosztását, ha lenne trónja. Magyarországnak I., sőt II. József néven is volt már királya. Ez utóbbi ott fekszik a bécsi kapucinus templom kriptájában, bárki megcsodálhatja szerény, jozefinista koporsóját. Tényleg, ha már, akkor valóban a jozefinizmust felidéző néven akarnak királyt a jobboldali anti-jozefinista (anti-gyurcsányista) elemek?:)

Ha valaki esetleg azzal jönne, hogy Daka (Dakota?:) Józsefünk Árpád-házi király, akkor is botlik a dolog, ugyanis a (magyar) királyokat házakon átívelő számozás szerint nevezték el, így például Habsburg Mátyás királyunk a nevezetes Hunyadi Mátyás királyunk után csak a második sorszámot kaphatta. Vagy Ulászló (Csele-patak) Lajos hasonlóképpen megint a másodikat, I. Nagy Árpád-házi Lajos után.

Daka József arra hivatkozik, hogy a szokásjog szerint a seniorátus öröklési rendje állt vissza. Igen ám, de ha valaki a szokásra hivatkozik, akkor figyelembe kell vennie a szokások megváltozását. Magyarországon meg jelenleg az a szokás, hogy nincs királyság. Lehet a jelenlegi szokás ellen a régi törvényekkel érvelni. Néha lehet így nyerni. No de a jelenlegi szokások ellen a régi szokásokkal, és íratlan szabályokkal jönni, az nevetséges. Ez kb., olyan, mintha azt mondanám, hogy szeretnem kell a kiskatonákkal játszadozást, mert gyerekkoromban is szerettem.

Továbbá, az igazán nagy baklövés az, hogy Daka József nem hivatkozhat arra, hogy "ősi törvényt lábbal nem tiporhat senki", mivelhogy mindjárt első királyunk tiporta sárba. Magyarországon a szeniorátus elvét pont az első királyunk megválasztása törölte el. A szeniorátus és a királyság időszaka tehát két egymást követő időszak, semmi közük egymáshoz. A magyar királyságnál hivatkozni a szeniorátusra értelmetlenség.

Amikor Magyarországon még volt szeniorátus, akkor egészen biztosan nem volt Szent Korona, meg szentkoronatan és kereszténység is legfeljebb csak nyomokban.

De ha III. József vagy I. Daka József néven szeretne király lenni, akkor tessék, bizonyítsa, hogy Árpád-házi leszármazott, továbbá azt is, hogy ő az élő, legközelebbi, legidősebb leszármazott! Bár az, hogy az Árpád-házban ilyen esetben milyen távoli rokonokig lehet elmenni, az kérdéses. Lásd például Orseolo Péter esetét. Pedig ő elég közeli leszármazott volt.

Ami a titkos koronázást illeti. Nem vagyok "koronázásológiai" szakértő, de azt gondolom, hogy a koronázás lényege, hogy nem titkos. Hogy bizonyos értelemben "ország-világ" előtt ismerik el a hatalmat ("igen, akarjuk"). A szertartás lényege az volt régen, hogy a jelenlevők szertartásosan elismerik az uralkodót, aki rajtuk uralkodik. A jelenlevőknek pedig az ország hatalmát képviselő embereknek kell lenniük. A király attól király, hogy a hatalmasok, az ország erős emberei elismerik annak (vigyázat, nem a zemberek általában, ez nem demokrácia!), ezáltal biztosítani tudja a hatalmát. Nemesek, főpapok, a két uralkodó rend képviselői.

Amennyiben ez titokban történik, értelmetlen. A dolognak akkor van értelme, ha az ország rendjét ténylegesen fenntartani tudó erők szemtanúk, részt vesznek benne, elismerik a szertartás legalitását, és a hatalom átvételénél tanúsítják. Ha évtizedek múltán jön valaki azzal, hogy titokban megkoronázták, akkor még akkor sem volna jelentősége, ha királyság volna, ha hajlandóak volnánk elismerni a királyságot, mert a jelenlegi hatalom vezetőinek semmi közük hozzá.

Történetileg pedig egyáltalán nevetséges a királyság ilyen hosszú idő után való ilyen feltételezett öröklési rend alapján való visszaállítása. Különösen egy olyan erős típusú monarchiáé, amely ebből a levélből tükröződik, szentkoronatanostul, mindenestül.

Lehet mondani, hogy vannak királyságok, még Európában is. Meg kell jegyeznem, én eddig sok helyen laktam, de soha nem éltem királyságban, és talán jól is van ez így.

Mellékszál: Európában gyakorlatilag szinte minden országban akkor és csak akkor szűnt meg véglegesen a királyság, amikor kommunista forradalom vagy rendszer volt. Íme a kommunizmus egy érdekes, de gyakorlatilag mellékes "jótéteménye".

Vannak Európában alkotmányos monarchiák, ahol a királynak reprezentatív szerepe van. Afféle köztársasági elnök. No de Schmitt Pál esetéből láthatjuk, hogy elég baj már az is, hogy a köztársasági elnökünket ilyen önkényesen választják. Nem kell nekünk egy még önkényesebb "őrültet" magunk fölé tenni! Volt nekünk már őrült királyunk V. Ferdinánd néven, akit csak sikerült lemondatni a szabadságharc közben.

Szóval olyanra viszont nincs példa, vagy ha az emlékezetem kihagy, nem nagyon van példa, hogy egy stabil, demokratikus köztársaságot állítottak volna vissza királysággá. Az olyan esetek, amikor egy még nem igazán stabil köztársaság odáig fajult, hogy valamilyen monarchia váltotta fel, nem igazán fényes időszakai a történelemnek. I. Napóleon még egy nem annyira azonnali kudarc, de mondjuk ő legalább saját erejéből került trónra.

Sokkal jobb, ha inkább III. Napóleonra gondolunk, akit csak a nevéért választottak, és aztán puccsal lett császár. Hát csúfosul végezte, és a Második Francia Császárság is. A végén, emlékezzünk, kommunizmus lett belőle! A francia történelemben ez a köztársaságos-királyságos-császárságos oda-vissza restauráció a francia történelem zivataros századaiból való rész, amelynek végén egy meggyengült nagyhatalom került ki, de azért a köztársaság lassú megszilárdulásával.

Magyarországon kilencven év kihagyás után visszaállítani a királyságot, nem az alkotmányos királyság (nem mintha az kéne), vagy a demokrácia felé való lassú fejlődés folyamata lenne, hanem a franciákhoz hasonló őrült restauráció, valami iszonyatosan beteges és nevetséges megtorpanás. Bizonyos szempontból ezer éves visszatáncolás.

Szóval inkább "szállj magadba, József, és légy szerény"!