Kétségkívül a garázs-zenekaroknak a kiugrási lehetőség az MR2 Petőfi. Persze a Petőfi nem mindig volt a lehetőségek rádiója, az unalmas és mérhetetlenül alacsony hallgatottsággal  rendelkező csatorna az "elmúltnyocévben" újulhatott meg, és lett az ami ma. Egy minőségi zenei rádió. Érték. A rádió újabb átalakításával a magyar kisebb zenekarok szívhatnak nagyot, az MR2 előtt esélye sem volt egy jó minőségű, de nem popzenét játszó manager nélküli bandának bekerülni a főként amerikai és magyar nyált játszó kereskedelmi rádiók zenei palettájára. Az Atomtorta nevű kecskeméti illetőségű örömzenekar számai is bekerültek az éterbe és ezzel a zenekedvelők figyelmébe is. No, nem ők az egyetlen felfedezettek, a Petőfi új pezsgést hozott a magyar zenei életbe. Azonban az Atomtorta egyik frontembere nem kívánja tétlenül nézni, hogy a rádió a konzervatív politika enyészetévé legyen. Nyílt levelet írt Szalai Annamáriának, mely hozzánk is elkerült, mi pedig nem vagyunk a kezdeményezés elrontói, (sőt) hát alant a levél:

Tisztelt Szalai Annamária!

Az utóbbi időben olyan hírek láttak napvilágot, amelyek nem csak bennem, számos más zenészben, és - tágabb értelemben - értelmiségiben is aggodalmat keltettek, politikai hovatartozástól függetlenül. Zenészként, előadóként azért, mert az érvényesülésünk komoly lehetőségét látjuk veszélyben, értelmiségiként pedig azért, mert az értelmiségi lét lényegi vonása - legalábbis, ami ez ügyben a személyes véleményemet illeti - a kultúra (ezen belül is hangsúlyosan a nemzeti kultúra) iránti felelősség érzése, és ezen felelősség felvállalása.

Petőfi: stílusváltás előtt, mérhetetlen alacsony hallgatottság

Bevezetőm után úgy gondolom, már tudja, az MR2 Petőfi Rádió ügyéről van szó.

Hangsúlyozom, hogy levelemet a különféle médiumok útján hozzáférhető információkra, és az Önnel az utóbbi időben készült beszélgetésekre alapozva írom. Sajnos nem tudhatom pontosan,az általam hozzáférhető információk közül mi tükröz pillanatnyi (és az óta már túlhaladott) álláspontot, és mi az, amelyet az Ön és az NMHH részéről szilárd tervnek tekinthetünk. Úgy érzem azonban, hogy ha ezeknek az értesüléseknek csak fele is igaz, már jó okom van Önhöz levélben fordulni.

Hasonlóképpen nem látok bele az MR2 pénzügyi számadataiba, és nem vagyok médiaszakember sem- éppen ezért a rádió üzemeltetését illető médiaszakmai kérdésekben nem áll szándékomban az Ön álláspontját vitatni.

Két lényeges szempontot azonban szeretnék az Ön figyelmébe ajánlani. Olyan szempontok ezek, amelyek bárki által könnyen ellenőrizhetőek, és talán érdemesek arra, hogy hangsúlyosabban vegyék őket figyelembe az MR2 Petőfi Rádiót illető döntések meghozatalánál.

Zenészként a kevésbé ismert zenészek szempontjáról/szempontjairól szeretnék szólni. Az MR2 Petőfi Rádió 2007-es átalakítása előtt országos rádiócsatornán sugárzásba kerülni gyakorlatilag szép álom volt. Teljesen mindegy volt, az adott zenekar vagy előadó mennyire igényes vagy éppen közérdeklődésre potenciálisan számot tartó produkciót tudott felmutatni, pénz és médiakapcsolatok nélkül lehetetlen volt adásba kerülni. Ebben a helyzetben az MR2 komoly változást hozott. Nem csupán adásidőt biztosított eddig ismeretlen magyar előadóknak, de lemezkiadói tevékenységgel, élő koncertek szervezésével és interjúkkal is segítette ismertté válásukat - a közönség nem kis elégedettségére. Az elmúlt 3 évben a magyar könnyűzene életre kelt, ezzel párhuzamosan pedig a közönség alternatívát kapott a külföldről importált tömegkultúrával szemben. És, hogy egy korábbi felvetését cáfoljam: a magyar rockzenének ebben a repertoárban kiemelt szerep jutott, ezt egy olyan magyar rockzenekar frontembereként, amelynek az MR2 segített kitörni a névtelenségből és a perspektívátlanságból, magam is tanúsíthatom. Mindezzel a tevékenységgel az MR2 azt a feladatot vállalta önként magára, amit például a skandináv országokban az állam végez el: színteret és infrastrukturális hátteret biztosított a könnyűzenei kultúra újabb résztvevői számára, ezzel erősítve a kultúra ezen jelentős szegmensének folytonosságát. Azt pedig, hogy ez a szegmens mekkora társadalmi jelentőséggel bír, Önnek, mint médiaszakembernek aligha kell bővebben kifejtenem. Bármely olyan törekvésnek, amely ennek a kultúraszervezői tevékenységnek a leépítésére törekszik, számolnia kell az azonos értékű pótlás erkölcsi kötelezettségével - az erkölcsi kötelezettség terminus használata pedig már át is vezet ahhoz a szemponthoz, amelyet értelmiségiként kell az Ön figyelmébe ajánlanom.

A magyar kultúra folytonossága mindannyiunk érdeke. A magyarság a történelem folyamán mindig sajátos színt képviselt kultúrájával, és nem csupán képviselt: a magyar kultúra élő, folyamatosan fejlődő, minden nap tapasztalható valóság. A zenei kultúra szempontjából az MR2 ezt mutatta meg az elmúlt három évben, mi több, ezt tette népszerűvé. Az MR2-t hallgatva megbizonyosodhattunk arról, hogy a magyar zenei kultúra nem valami régi, csupán a középiskolai tankönyvek érdeklődésére számot tartó jelenség, hanem itt él közöttünk- ahogyan az alkotók is. Ez természetesen messze nem jelenti kulturális hagyományaink tagadását vagy lekicsinylését! Nem is jelenthetné, hiszen alkotóként mindannyian ezekre építünk. Az MR2 - azt gondolom, ezt minden túlzás nélkül mondhatom - eggyel több okot adott a magyar fiatalságnak arra, hogy büszke legyen arra, hogy magyar. Ez, úgy gondolom, megkérdőjelezhetetlen érv az MR2 közszolgálatisága mellett, és talán elgondolkodtató az Ön egyik kijelentésével kapcsolatban is, mely szerint egy ilyen szűk rétegnek (mint a magyar könnyűzenét kedvelő fiatalság) luxus külön adót fenntartani. Magam is jobb érzéssel és nagyobb lelkesedéssel tartozom egy olyan kultúrához, amely aktívan és alkotó módon munkálkodik saját fennmaradásán, mint egy olyanhoz, amely csak a múltjában létezik, a jelenből pedig csak más kultúrák importja jut neki. Hiszem, hogy nem luxus a magyar kultúra jelene iránti lelkesedést ápolni, és ezért egy rádiócsatorna fenntartása egyáltalán nem nagy ár. Ezzel együtt hiszem azt is, hogy az MR2 Petőfi Rádió tevékenységének vagy műsorszerkezetének radikális megváltoztatása az élő magyar kultúra egy szegmensének elhallgattatása- ezzel pedig visszatértünk az erkölcsi kötelezettségek korábban már érintett kérdéséhez. Azon idők, amikor a magyar kultúra folytonossága iránti erkölcsi kötelezettség az azért felelősök körében nem számított, a magyar történelem legvészterhesebb időszakai közé tartoznak.

Ezzel megköszönöm, hogy levelemre időt szakított, és remélem, az általam elmondottakat megfontolásra érdemesnek találja.

Tisztelettel mindazon előadók és hallgatók nevében, akiknek az MR2 kulturális tevékenysége fontos:

Dr. Braunitzer Gábor
kutató, énekes, dalszövegíró