Az ünnepek alatt szép csendben nem csak az összefogás érlelődött meg, hanem titokban történt egy ha nem is történelmi esemény, de presztízs szempontjából mindenképpen figyelemre méltó: az Együtt 2014 facebook oldalának támogatottsága a Magyarországon élők körében megelőzte Orbán Viktor támogatottságát.

A dolog lehetetlennek tűnt, és én biza arra fogadtam volna, hogy amikor ez a fenyegetés komoly lesz, akkor Orbán Viktor megrázza magát, kinyit egy pár állami pénzcsapot, és egy kis reklámmal besepri a szükséges támogatottságot. Tehát erőből, és a mi pénzünkből lenyomja az ellenzéket. Ahogy szokta. Vagy ha nem a mi pénzünkből, akkor mélyen belenyúl Simicska zsebébe, és majd onnan.

Szerintem ami késik, nem múlik, amint észbe kapnak, ez meg fog történni, és az E14 első helye tiszavirág életű lesz. No de addig is örülhetünk ennek.

Természetesen az is igaz, hogy nem facebook versenyt, nem közvéleménykutatást, hanem választást kell nyerni, és a facebook támogatottság az meg még közvéleménykutatásnak is rossz. Leginkább az internetezni képes, a fővárost túlreprezentáló lakosságot méri.

Azzal is tisztában vagyok, mert rendszeresen szoktam nézni a politikai oldalak támogatottságát, hogy a dolog inkább pénz, mint szimpátia függvénye. Ha egy pártnak nincs pénze reklámoznia magát, akkor egyáltalán nem tud elérni bizonyos embereket, akik a facebookon is passzívak, és csak a Norbi Update-t kiscicás képeket, a Dalai Láma "bölcsességeit", és blődségeket like-oljnak.

Az is látszik, hogy Orbán Viktornak Magyarországon kívül igen jelentős támogatottsága van, a demokratikus  ellenzéknek pedig itt semmi tartaléka nincs. Az jó kérdés, hogy az emigráns magyarok, akik vélhetően nem annyira Orbán fanok, azok passzívak, vagy nem jelölik be, hogy külföldön laknak?! Tapasztalatom szerint kb. az emigránsok fele jelöli ezt be. Ehhez képest az eredményt nézve tehát inkább passzívak lehetnek, ha feltételezzük, hogy nem Orbán fanok. Ez azt is jelenti, hogy Orbán a külföldi szavazatokból sokat kaphat, míg a demokratikus ellenzéknek elemi érdeke volna megszólítani azt a félmillió magyart, aki külföldön van, akinek a legnehezebb szavaznia, és akik a jelek szerint passzívak.

Annak is van némi, másodlagos jelentősége, hogy a Fidesz és Bajnai oldala is kb azonos súlycsoportban van. Érdekes módon a Fideszben a vezér, Orbán oldala az első, és a párt oldala a második, míg az EGyüttnél a párt oldala az első, és a személy oldala a második. Az is igaz, hogy a DK és az MSZP esetében is a vezető személy a népszerűbb. Ők egyébként sokkal hátrébb foglalnak helyet. Az ellenzéki pártvezetők sorrendje Bajnai, Mesterházy és Gyurcsány. Az MSZP népszerűsége az interneten közel sem akkora, mint a közvéleménykutatásoknál. Vélhetően ez azért van, mert az interneten megjelenő szavazók inkább az E14-hez és a DK-hoz húznak, mint az MSZP-hez. A három demokratikus ellenzéki vezér sorrendje azonban akár reális is lehet.

Most, hogy létrejött az összefogás, és eldőlt, nem Bajnai Gordon lesz a közös miniszterelnök jelölt, sokan nyilván automatikusan vesztesnek, losernek tekintik Bajnai Gordont. Vesztesnek gondolhatják azért is, mert Bajnai Gordon a zászlóbontásakor ama bizonyos október 23-án azt tűzte ki célul, hogy az Együtt 2014 zászlaja alatt, saját szervezete alatt létrehoz egy nagyon széles ellenzéki összefogást. Ehhez képest azóta az E14 támogatottsága elég alacsonyra ereszkedett. Az összefogás merítése és vonzáskörzete is valamennyivel kisebb lett - legalábbis a jelenlegi állapotok szerint - és közel sem az E14 alatt jött létre, hanem az E14-gyel.

Mégsem mondom Bajnait vesztesnek, mégis azt kell mondanom, örömmel elismerem, respektálom, amit Bajnai tett, és elért. Annak idején nem siette el a dolgot, akkor lépett a politikai színtérre, amikor már nem nagyon lehetett tovább halogatni. Az azóta végigjárt huza-vonát nézve, bizony életfontosságú volt, hogy akkor színre lépett. Mert ha nem is a saját szárnyai alatt, de bevitt a köztudatba egy elképzelést, az összefogás elképzelését, amely azóta már megkerülhetetlennek bizonyult. Bajnai nélkül aligha sikerült volna összehozni a fél LMP, a Szolidaritás, az MSZP, a DK, és egy bizonyos mennyiségű bizonytalan, másképp gondolkodó emberek összefogását.

Ha belegondolunk, Bajnai mentalitása a provinciális magyar reflexekhez képest is példamutató. Mert Bajnai vállalkozóként nyilván vígan eléldegélhetett volna élete végéig, neki nem volt szüksége politikusnak menni. Ahogy Gyurcsány szokta mondani, ő sem azért lett politikus, mert autófényezőnek nem lenne jó. Valószínűleg nem lenne jó, de üzletemberként, cégvezetőként gondtalanul élhetett volna. Ehhez képest a politika csak gondot hozott neki. A legtöbb vállalkozó Magyarországon nem foglalkozik politikával, vagy ha foglalkozik, akkor csak a korrupcióval, állami és európai pályázatokkal, és más mutyikkal. Nem azt nézik, mit adhatnak ők az országnak, hanem azt, hogy mit adhat a politika nekik.

Tehát már az is elismerésre méltó, hogy Bajnai nem tűnt el ismét az üzleti életen, mint sokan mások, hanem úgy döntött, tesz valamit, megpróbál valamit, ami az ország szempontjából nagyon fontos. Mivel ilyen embert a magyar vállalkozók között fémdetektorral is nehéz találni, ez már becsülni való dolog. Le a kalappal. Respect Bajnai!

A kihívás, amely Bajnai előtt volt, maga sem volt semmi. A Milla munkára alig fogható, civil rajongóit kellett egyesítenie a Szolidaritás csupán csak egy kicsit profibb, de valamivel kevesebb tagságával, valamint a PM még kevesebb, de eléggé kreatív és aktív, és mára már relatíve elég profi politikusaival, továbbá a maga szakértői csapatával, amely azonban szintén kicsi, és aktív politizáláshoz, tömegek mozgatásához nem ért. Nehéz lehetett egy Juhász Péterrel vagy egy Karácsony Gergellyel együtt dolgozni. A PM politikusaira azt mondtam, relatíve profik, de ez csak a magyar politikai élet szörnyű állapotához képest igaz. A PM politikusai egyáltalán nem jó politikusok. Csak ahhoz képest jók. A Milla civiljeihez képest például jók.

Bajnai maga sem bizonyult tömeget mozgatni képes figurának. Ebben nem bizonyult elég tehetségesnek. De hát van ilyen. Én se tudok például tömegeket megmozgatni. De az nem bűn, ha valakinek vannak gyengébb oldalai. Nem ez a bűn, a bűn az, ha valaki lusta, ha meg se próbálja, ha annyit sem ad bele a közösbe, amit tud. Bajnai megpróbálta, és nem tudta azt adni, amiben gyenge volt, de adta azt, amit tudott, és legfőképpen nem volt lusta lépni, nem volt gyáva kiállni. Megtette, amit a haza megkövetelt: rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.

Ha én Bajnai Gordon lennék, lehet, hogy nem ugrálnék örömömben, de szégyenkezni semmiképp nem volna okom. Biztosan büszke lennék arra, amit elértem, mert kevesen tesznek meg ennyit ebben a "kurva országban". Az kicsinyelje le elsőnek, aki vállalkozó, és többet tett az országért!

Bajnainak végül volt nagysága visszalépni, engedni. Elismerem, joga volt ahhoz is, hogy harcoljon azért, hogy ő legyen a közös miniszterelnökjelölt. Még az is lehet, hogy Mesterházy nem jobb jelölt nála. Az is igaz, hogy a lépésben végül az a kényszer is közrejátszott, hogy az E14-nek már bejutási gondjai voltak a választásokon. De lehetett volna olyan makacs, hogy nem lép vissza, schiffer andársi alapon. Kényszeríthette volna a PM-et, hogy olvadjon be, és akkor az 5 százalékot csak megugrották volna. De a választás megnyerése szempontjából ez már mit sem hozott volna. Ahhoz most már valakinek vissza kellett lépnie, és Bajnainak volt ehhez lélekjelenléte. Ez is tiszteletet érdemel.

Végül azt szeretném még hangsúlyozni, hogy írásom nem holmi emlékbeszéd. A történetnek nincs vége. Ennek az összefogásnak nagyon sokat kell tenni ahhoz, hogy megnyerjék a választásokat, és nagyon kevés az idő. És itt azt gondolom, Bajnainak, vagy Gyurcsánynak megint csak olyan szerepet kell betöltenie, amelyet csak ők tudnak hozzátenni. Szükség van rájuk, szükség van a támogatóira, szükség van a hozzájárulásukra, szükség van arra, hogy ellensúlyt képezzenek, és kipótolják, ellensúlyozzák az MSZP hibáit, mert az sem kevés. Szükség van a programjukra, amely jól ki van dolgozva. Szükség van azokra az ügyekre, melyet csak ők képviselnek. Ez az összefogás remélem, hogy nem csak a kényszerről fog szólni.

Ha pedig sikerül megnyerni a választásokat, akkor az Együtt 2014-nek fontos szerepe lehet egy koalícióban, akárcsak a DK-nak. Hogy ebben Bajnai vállal-e posztot, azt én nem akarom találgatni, de ha csak az E14 politikusai kerülnének bizonyos pozíciókban, akkor is azt gondolom, ez nagyon fontos dolog. Ma Magyarországon a koalíció gondolata egy kissé le van járatva. Most, hogy létrejött az összefogás, az emberek jelentős része máris fanyalog, fanyalog amiatt, amit eddig annyira akart.

No mindegy, én azt gondolom, a koalíció jó dolog. Jobb, ha az MSZP nem egyedül kormányoz. Jobb, ha vannak fékek és ellensúlyok. Jó, ha valaki megmondja a miniszterelnöknek, ha hülyeséget csinál, a vezető kormánypártnak azt, ha rossz irányba megy. Jó, ha van két kisebb párt, amelyik képvisel és be tud vinni a kormánypolitikába olyan dolgokat, amelyet az MSZP nem képvisel.

Magyarországnak ma van egy olyan "tehetséges" miniszterelnöke, aki egyedül is képes volt tönkretenni az országot. Nincs olyan elfogadott, tehetséges, karakteres demokratikus ellenzéki politikus, aki egymaga rendbe tudná tenni. Tehát többen fogják, együtt rendbe rakni. Én ebben sem látok semmilyen problémát. Egy koalíció kollektív bölcsessége nagyobb, jobban bízok benne. A magyar közvélemény az elmúlt hónapok civakodásában csak a negatívumokat látta. Én azt mondom, egy nehéz szülésnek voltunk tanúi. Hát nem kapkodták el, de ez a nehéz szülés legalább kiérlelte a helyes döntést. Addig hányták-vetették a kérdést, hogy most már aligha lehet azt gondolni, nem ez volt végül is a helyes megoldás. Én remélem, az MSZP látja, miért van szükség az Együtt 2014-re és a DK-ra. Én remélem, ez a sok idő legalább ezt meghozta,

Nagyon akarták másképp csinálni a felek, de nem ment. Nem ment az MSZP egyedül nyer, nem ment a külön indulás, nem ment a középre és jobboldalra kacsintás, befuccsolt az LMP harmadik útja, nem ment az, hogy komplett új jelölteket kell indítani. Kiderült, bebizonyosodott, hogy bizony a régi, öreg MSZP-re van jelentős igény, Gyurcsányra is van igény, Bajnaira van igény, és a PM politikusaira is van igény. És nincs annyira igény új arcokra, hogy csak új arcokkal lehetne választást nyerni. A nép végül is ezt akarta, nem állt oda egyetlen igazán új arc, teljesen új párt mögé sem. Ez volt tehát a helyes megoldás, az élet, a civakodások ezt hozták, a zemberek ezt mondták.

És még egyszer mondom, mindez Bajnai nélkül aligha lett volna meg, tehát köszönjük neki!

Schiffer András pártja megint cenzúrázott. Pedig az egy évvel ezelőtti pártszakadás óta parlamenti küszöb alatt vergődő párt problémáit már nem lehet kommentek cenzúrázásával elfedni. Ertsey Katalin parlamenti képviselőjüket már meg se hívják a kongresszusra, Vágó Gábort indulását pedig sunyi módon akadályozta meg a párt választmányának többsége a kongresszus akarata ellenére. Az LMP-ből nagyon kiábrándult Varánusz blog összegezte is a helyzetet. "Ismét eldőlt egy kérdés: nem csak a politika,  a politikai helyosztó sem lehet más. ... Az LMP-nek rosszabb, hogy lassan már a kutyát sem érdekli. A párt felszalámizása után a megmaradt ismert arcok kinyírása elég sajátos, de legalább gyomorforgató kampánytechnika. A Papcsák egyetlen valamire való ellenzékének számító Várnai László koncnak odalökése után kinyírták Vágó Gábort is..."

Szóval ma kitiltották Schiffer András facebook-oldaláról az újságírót, aki sérelmezte Vágó Gábor listáról való lehagyását. Majd a cenzúra-botrány kirobbanása után Schiffer leereszkedő stílusban, csak kegyesen engedte vissza. A Hír24 cikke:

A sajtószabadság nagy harcosaként hirdeti magát az LMP, ehhez képest cenzúrázza a neki nem tetsző kommenteket a Facebookon - derült ki ma.

Munkatársunk Vágó Gábor távozása kapcsán írt egy véleményt Schiffer András nyilvános posztjához, melyben kollégánk azt fejtegette - teljesen kulturált módon -, hogy az LMP ezzel az utolsó esélyét is elvesztette ahhoz, hogy bekerüljön a parlamentbe. Emellett egy másik posztnál ugyancsak Vágó-témában sérelmezte, hogy Schiffer etikus magatartást kér számon a sajtótól, miközben továbbra sem vált meg attól a Ladányi Attilától, akinek a cége egy korrupciógyanús tenderen nyert 220 millió forintot. A tendert azóta lefújták, Ladányit viszont nem tették ki a pártból.

A második kommentet már el sem tudta küldeni kollégánk, mivel letiltották. Érdeklődésünkre Schiffer András közölte, hogy valóban törölték a hozzászólást, a miértre pedig az volt a válasz, hogy "gondolom a fikázó kommenteket törlik".

Schiffer azt is elismerte, hogy kollégánkat egy az egyben kitiltották a pártelnök oldaláról, egyben megnyugtatólag közölte, hogy már újra hozzászólhat, mert a pártelnök leszedte a tiltást. ...

Persze a saját oldalán dönthet úgy valaki, hogy nem szeret bizonyos kommenteket (főleg, ha az trágár, uszító, stb.). De az LMP a részvételi demokrácia kiterjesztését, "Demokrácia 2.0."-át ígért. S tudjuk, hogy nem ez az első alkalom, hogy a Schiffer-pártban cenzúrázzák a nekik nem tetsző véleményt. A cenzúráról szóló Hír24 cikk alatt is beszámolt erről egy kommentelő, aki elmondta, hogy nem szokott közönségesen írni.

Pár hónapja pedig az LMP facebook-oldala közzétett egy interjút, amelyben Schiffer a HírTV-n kritizálta a baloldalt. Amikor valaki ezt szóvátette, eltűnt a kommentje. Majd a komment eltűnését firtató komment is eltűnt. Végül az admin arról hazudozott, hogy azok nem kritikusak voltak, hanem "nyomdafestéket nem tűrő stílusúak" voltak. Balszerencséjére a kommentek le voltak mentve, de se a cenzúráért, se a hazudozásért nem kért senki bocsánatot.

A komment törlésére rákérdező kommentet is törölte az LMP

2010 óta egyébként a Piroslap facebook-is profilja Piroslap Péter is ki van tiltva az LMP facebook-oldaláról. Pedig mi csak megkérdeztük, hogy miért vádolnak minket azzal, hogy "ollóztuk" cikkünket.

Egyszer volt, hol nem volt, az Ob der Enns-en is innen, az Üvegtigrisen túl, volt egyszer egy ország, Középkorföldje, ahol Viktor volt a kedvetlen vezető. Kedves vezetőnek mégsem mondhatom, hiszen mindig morcos volt.

Apja azért nevezte Viktornak, mert mindig Győző volt, amikor mégsem nyert a választásokon, akkor is kitalálta, hogy alulról nézve ő az első, mert a háza nem lehet ellenszélben. A háza azóta sincs ellenszélben, Svábhegy TEK-védte csendes kis Zúgligetében van.

Viktor szépen felépítette magának a Nemzeti Összeláncolás Rendszerét, amely sok-sok dézsmából és egyéb intézkedésből állt, melyek úgy kapcsolódtak egymáshoz, mint veszett kutyák a konchoz. A Nemzeti Összeláncolás Rendszerének része volt, hogy a különböző adókkal, és egyéb intézkedésekkel elűzték az országból a karvalytőkét. Mindezt pedig azért, hogy a sok "felszabaduló" munkaerőt saját gályáikon dolgoztassák. Miközben hát Középkorföldjének nem volt tengere, hiszen Mordor és Rohan közé szorult a szárazföld belsejében.

De mit volt mit tenni, az apák és anyák kénytelenek voltak eladni fiaikat és lányaikat és magukat is gályarabnak, mert az egyetemi férőhelyeket megkurtították, és nem mindenkinek volt arra pénze, hogy külföldre küldje gyermekét. Ott senyvedtek a gályarabok a gályákon, néha a vizet gereblyézték, néha a szelet szárították. Védőital és védőfelszerelés nélkül.

Egyik nap a Kedvetlen Vezető bejelentette, hogy itt van már a kánaán, mert Középkorföldjén végre megvan a 4 milliomodik rabszolga, Csaba testvér. Csaba testvér nagy pompával verette magára a láncokat a Parlamentben, még, idős édesanyját is eladta.

Azt gondolhatnónk, hogy a 4 millió rabszolga elégedetlenkedett, ellent mondott, esetleg tüntetett, felkelt, fellázadt a kedvetlen vezető ellen, vagy legalább ellene szavazott volna. De nem, ők igazából szerették, ha vizet gereblyézhetnek egy tál lencséért. Sőt, Békemenetet szerveztek a gonosz Sauron ellen, hogy le akarja igázni az országot. Miközben már hetven éve béke volt, lassan már nem akarta senki elfoglalni ezt a kis dudvás ugart, ahol nem terem semmi virág. Már Sauron is inkább kiköpte volna a rágós falatot, mert megülte gyomrát.

Gyengébben pallérozottak kedvéért: ez egy mese, vannak benne nem egészen tényszerű asszociációk.

Az állam  engedélyezze, vagy kötelezze a Főtávot az egyéni emberek (lakások) "kiugrásának" lehetőségére, egyéni mérőórák felszerelésére, ahogy az a vízóráknál lehetséges.

***

Külföldön dolgozok, és van egy lakásom, amely távfűtéses. Miért nem adom ki? Mert nem akarom, hogy lelakják. Mert szeretem a lakásom, mert szeretek ott lakni, amikor itthon vagyok. Mert szeretek időnként hazajönni Magyarországra.

Miért nem adom el a lakást? Mert macerás, és később esetleg vissza szeretnék jönni. Még nem döntöttem. Attól is függ, hogy eltakarítjuk-e együtt ezt a rohadt rendszert. Egy kicsit a család is ki tudja használni a lakást, de nem lakik ott senki állandóan, aki teljesen kihasználná a fűtést.

Amiatt, hogy távfűtéses a lakás egy csomó pénzt fizetek a semmiért. Németországban dolgozok. Ott bérelek egy lakást. Az is távfűtéses. Karácsonykor elég hosszú ideig hazalátogattam, és odakint lekapcsoltam a fűtést. Van értelme, mert az mérőórás. A hétvégén megyek vissza Németországba. Itthon nincs is értelme lekapcsolni a fűtést, az ember merő környezetévdelemből teszi csak meg.

Miért vettem ilyen lakást? Nem gondoltam, hogy külföldön fogok dolgozni, nem gondoltam, hogy Magyarországon nemsokára egy ilyen szar rendszer fog jönni. Szeretem a lakásom, minden más szempontból tetszik.

Hogy miért nem tetetek fel mérőket (költségmegosztónak nevezik hivatalosan) itthon a fűtőtestekre? Mert nem lehet. Csak az egész ház beleegyezésével és közös befektetésével lehetne, de ha van a házban valaki, aki nem akarja, akkor nem lehet. És mindig akad ilyen. Igazából nem is lehet nagyon kárhoztatni, mert aki állandóan a lakásban van, az kb. annyit fizet, amennyit a mérőóra (költségmegosztó) alapján fizetne. Neki nincs rajta nyereség, de a mérőóra pénzbe kerül. Érthető.

Az ember bosszankodik. Mondhatja az olvasó, hogy ha külföldön dolgozok, biztos eleget keresek, ki tudom fizetni. Biztos azért csinálom, mert megéri. Ez igaz, valamivel többet keresek külföldön, és a távfűtéssel együtt is.

Természetes jogérzékem azt mondja nekem, ha megvettem a lakást, azzal nem köteleztem magam arra, hogy örökre fizessek távfűtést, hogy ne léphessek ki a rendszerből. Olyan nincs, hogy nekem kötelező legyen például kábeltévét előfizetnem. Akkor olyan sincs, hogy távfűtést kötelező fizetni. Kapcsoljanak le! Ja, hogy nem tudnak?! Akkor tegyék lehetővé, hogy csak azt fizessem, amit fogyasztok! Mi az, hogy azt is fizetnem kell, amit nem fogyasztok, ha akarom, ha nem?! Ez olyan, mintha lemondhatatlan telefondíjat kéne fizetnem örökre, csak mert van egy lakásom, pedig nem is telefonálok.

És aztán az ember még jobban bosszankodik, mert amíg itthon voltam, a tévében állandóan nyomatják ezt a Főtáv reklámot. "Korszerűsítse lakását!" "Kérdezze meg közös képviselőjét!" Hát megkérdeztem, sokat érek vele.

És az a helyzet, hogy még a Főtávot sem lehet nagyon kárhoztatni. Ők is csak az érdeküket nézik. A Főtávnak semmi előnye nincs abból, ha az emberek mérik a fűtésnél a felhasznált hőt.

Nos, pont ez az a helyzet, ahol az államtól várjuk a megoldást. Az államnak pont az a feladata, hogy megoldjon dolgokat, melyeket egyenként nem tudnánk, vagy nem volna érdekünk megoldani. Megoldják azt, ami üzleti alapon nem akar megoldódni. Az állam feladata, hogy bíróságokat tartson fent, utakat építsen, ha kereskedelmi alapon nem megy a tömegközlekedést, a rendőrséget fenntartsa. Azért, és akkor, ha ez kereskedelmi alapon nem megy. Lehetne a rendőrség például egy cég is, amelynek fizetni kell, csak ez kicsit körülményes, ezért az állam magára vállalta a dolgot.

Nos, a Főtáv ráadásul önkormányzati tulajdonban van, tehát az állami megoldás még kézenfekvőbb. Most itt van a nagy rezsicsökkentések divatja. A távhő rezsijét is csökkentették. Hát jó, de ez nekem sokat nem segít.

Nekem az segítene, ha az állam támogatná a távfűtési rendszerek modernizálását, hogy ezt ne a lakóknak kelljen fizetnie. Sőt, az állam akár kötelezővé is tehetné. Vagy lehetővé tehetné, hogy egyenként szereljenek fel az emberek mérőórát. A víznél ez ugyebár lehetséges. Ott is az volt, hogy régen az egész társasháznak egy órája volt, és leosztották a vízdíjat. Ott lehetővé tették a mérőórák (költségmegosztónak nevezik) felszerelését, és az emberek meg is tették, mert a vízdíjon hitték, hogy tudnak spórolni. Ugyanez lehetne a távfűtésnél is. Tehát a két javaslat:

1) Az állam vagy nyújtson támogatást pályázaton vagy a Főtávon keresztól a mérőórák lényegében ingyenes felszerelésére.

2) Vagy engedélyezze, kötelezze a Főtávot az egyéni emberek kiugrásának lehetőségére, ahogy az a vízóráknál lehetséges.

Miért érdeke ez az államnak? Azért, mert ha mérő van, akkor már érdemes lekapcsolni a fűtést, ha elmegy valaki a hétvégére. Érdemes spórolni. Sőt, nem csak spórolni, az emberek akár hőszigetelésbe is belefektetnének. Így minek?! Ha mindenki spórol, akkor az egész ország valamennyivel kevesebb energiát (ha jól tudom, a Főtáv gázzal fűt) igényel. Ez jó az államnak. És ha ezt meg lehetne oldani egy egyszerű törvénnyel, költségek nélkül (az egyéni kiugrás lehetőségének biztosítása csak egy tollvonás lenne), akkor az állam csak jól járna.

Miért járnának ezzel jól az emberek?! Ez már az előző bekezdésből is kitűnt. A mérőórával tudnának spórolni, és ez tényleg rezsicsökkentés lenne. Igazi rezsicsökkentés az embereknek, és igazi rezsicsökkentés az államnak is. Fenntartható rezsicsökkentés lenne.

Egyébként most karácsony környékén nem volt valami nagy meleg a lakásban, és közben tök enyhe idő volt. Egyszerűen nem fűtöttek annyit, amennyi ahhoz az 5-6 fokhoz kellett.

Hogy miért nem lépi ezt meg ez a kormány? Azért, mert populista hülyék, akik csak olcsón akarnak szavazatokat vásárolni, de az ország vagy az emberek valódi érdekeit nem nézik. Mert ez tényleges rezsicsökkentés lenne, hosszú távon, mert fejlődés lenne, mert a fenntartható fejlődéshez hozzájárulna, mert környezetvédő lenne, mert minden szempontból pozitív lenne. És mert az ország tényleg jobban teljesítene.

De a Fidesznek nem kell, hogy az ország tényleg jobban teljesítsen, nekik csak az kell, hogy ezt hazudják.

Régóta szoktam volt ekézni a zembereket, hogy miért nem mennek ki tüntetni, miközben én magam eddig nem is tudtam kimenni ilyen tüntetésekre, mert nem voltam soha Budapesten, amikor éppen tüntetés volt. Éppen ezért, amikor ma olvastam, hogy lesz NAV-os tüntetés, elemi erkölcsi feladatnak éreztem, hogy hazafias kötelességeimnek eleget téve, az utolsó csepp vérig BKV jegyig harcolva:), biza elnégyeshatosozzak a Legfőbb Ügyészséghez, hogy ott tüntessek. Becsületbeli ügy.

Nem mintha arra számítottam volna, hogy megostromoljuk az ügyészséget, vagy Orbán szobrokat fogunk döntögetni, de kérem, ha ez elvi kérdés, akkor ki kell állni! Nem is voltunk sokan, csak pár százan. A környéken lézengett pár rendőrautó, pár rendőr, láthatósági ruhában, és pár kamerás, mikrofonos, fényképezőgépes riporterszerű alak. Ehhez jött az enyhén többségben lévő tüntetők hada. Sokáig nem történt semmi, csak egyik alkalommal az összes riporter, mint a vadlibák áthúzott az út másik oldalára, lehetett tudni, hogy a híres ember valamit nyilatkozni fog. Kerestem szememmel a híres embert, és Schiffer Andrásnak bizonyult. Életemben először láttam egy ekkora személyiséget közelről.:) Ja, igen, hát ez a NAV botrány ez az LMP szívügye. Bocs, erről nincs fénykép, éppen nagyban beszélgettem, és nem akartam udvariatlanul kilépni egy jó fénykép kedvéért.

Volt valami hangosbeszélős bömbölés is, amely persze nem volt túl informatív annak, aki a híreket követi. Ő tudja, hogy az ex-NAV-os Horváth András kitálalt, hogy szerinte ezermilliárdos csalás van, és, hogy ma azért tüntetünk, mert házkutatást végeztek nála. Ami nem azért baj, mert elvették az utolsó merevlemezét - remélem, hogy minden adat biztonságban van valahol másolatban - hanem azért, mert itt már megint nem a bűnöst akarják elkapni, hanem az ártatlant vegzálják, másoknak üzennek, megfélemlítenek. Én legalábbis úgy figyeltem, hogy Horváth András kínosan ügyelt arra, hogy ne adjon ki olyannak olyan adatot, ami visszaélés lett volna.

A hangosbömbölés során bejelentették, hogy átvonulunk a NAV-hoz. Végre egy kis mozgolódás. Őszintén szólva az ellenzéki tüntetéseken én hiányolom a menetelést, az jó dolog. A Békemenetben sem a menetelés a baj, meg nem is a béke, hanem, hogy miért képesek menetelni, meg az a kognitív disszonancia, ami a menet valósága és neve között van. Merthogy ugye "háborús uszítás" volt az EU ellen.

No, elindult az erőltetett menet, de a menetelés legalább mozgósít, nem fázik az ember. Tudja, hova tart, és ott akkor majd vége lesz, legalábbis, ha nem vagyunk diáktüntetők, akiknek fogalmuk nincs, mit kezdjenek magukkal. Elhaladtunk egyébként a Nemzetgazdasági Minisztérium mellett, és megérkeztünk a NAV-hoz. Itt is volt hangosbömbölés, és egy kis "nem hagyjuk". A NAV-ból kicsit kinéztek az emeleti ablakokból az ott dolgozók.

Most nem azért, de ha én a NAV-ban dolgoznék, akkor egy ilyen tüntetéstől nem csinálnám össze magam, de őszintén elgondolkodnék, hogy mit dolgozok, miért ott dolgozok, mit tehetnék, hogy a tükörbe tudjak nézni. Például sosem dolgoztam még olyan munkaadónak, aki ellen tüntettek.

Itt derült egyébként ki, hogy Schiffer mellett Szabó Rebeka és Vágó Gábor is kint voltak. No és van egy homeless "barátjuk" is :). Egyik rutinos társam tájékoztatása szerint ő állandó eposzi kelléke az ilyen tüntetéseknek. "Magyarország jobban teljesít" jelszóval árul otthontalan újságot. Én először azt gondoltam, valahonnan szerzett FigyelőNet.

Az LMP-sek egyébként hátul álltak, a hangosbemondós srác és a mások, akik szervezőknek tűntek, kicsit ismerősek voltak valami más akciókból, de sajnos nem ismerem őket konkrétan. Én azt hiányoltam, hogy Horváth András maga nem mondott valamit.

Na most a zIndex egy ilyen dologból kínjában valami szarkasztikus-ironikus dolgot szokott kihozni, mert nem tudják kezelni ott az ilyen helyzeteket, de lehet erről normálisan írni. Kint voltam egy tüntetésen. Jól éreztem magam, mert találkoztam két emberrel, akikkel egy kicsit más témában meg akarjuk váltani a világot, és alkalmunk volt beszélgetni. Egy ilyen tüntetés erre is jó, akinek aktív ismerősei vannak, az ilyenkor szervez, találkozik, beszél. Szóval a szociális élet része lehet.

És egy ilyen tüntetés nem dönti meg a kormányt, nevetségesnek tűnik akár a nagyobb ellenzéki megmozdulásokhoz képest is, de mégis fontos. Van egy ember, Horváth András, aki karrierjét, életét, munkáját, megélhetését kockáztatva elég bátran kiállt valamiért, amiben mindenki más csak sunnyogott. Ez becsülendő, ez értékelendő. Még akkor is, ha esetleg volt ezzel valami célja, én nem tudom, nekem mindegy. Azt megérdemli, hogy az emberek kiálljanak mellette. Ez a pár száz ember nem védte meg a testével Horváth Andrást. De azért, ha csak pár lézengő tüntető jött volna el, akkor az elég kínos lett volna, Olyasmi, mint amikor valakinek a temetésére nem megy el szinte senki. És üzenet a kormánynak: a kutya sem törődik ezzel, úgy hurcoltok meg valakit, ahogy akartok, senki nem figyel.

Annyit megmutatott ez a tüntetés, hogy van, aki figyel, ha nem is utcakőszaggató forradalmi tömegről van szó. Ha Horváth Andrást máglyára küldték volna, nyilván többen lettünk volna, és esetleg szaggattunk volna utcaköveket is.