Most, hogy létrejött az összefogás, és eldőlt, nem Bajnai Gordon lesz a közös miniszterelnök jelölt, sokan nyilván automatikusan vesztesnek, losernek tekintik Bajnai Gordont. Vesztesnek gondolhatják azért is, mert Bajnai Gordon a zászlóbontásakor ama bizonyos október 23-án azt tűzte ki célul, hogy az Együtt 2014 zászlaja alatt, saját szervezete alatt létrehoz egy nagyon széles ellenzéki összefogást. Ehhez képest azóta az E14 támogatottsága elég alacsonyra ereszkedett. Az összefogás merítése és vonzáskörzete is valamennyivel kisebb lett - legalábbis a jelenlegi állapotok szerint - és közel sem az E14 alatt jött létre, hanem az E14-gyel.

Mégsem mondom Bajnait vesztesnek, mégis azt kell mondanom, örömmel elismerem, respektálom, amit Bajnai tett, és elért. Annak idején nem siette el a dolgot, akkor lépett a politikai színtérre, amikor már nem nagyon lehetett tovább halogatni. Az azóta végigjárt huza-vonát nézve, bizony életfontosságú volt, hogy akkor színre lépett. Mert ha nem is a saját szárnyai alatt, de bevitt a köztudatba egy elképzelést, az összefogás elképzelését, amely azóta már megkerülhetetlennek bizonyult. Bajnai nélkül aligha sikerült volna összehozni a fél LMP, a Szolidaritás, az MSZP, a DK, és egy bizonyos mennyiségű bizonytalan, másképp gondolkodó emberek összefogását.

Ha belegondolunk, Bajnai mentalitása a provinciális magyar reflexekhez képest is példamutató. Mert Bajnai vállalkozóként nyilván vígan eléldegélhetett volna élete végéig, neki nem volt szüksége politikusnak menni. Ahogy Gyurcsány szokta mondani, ő sem azért lett politikus, mert autófényezőnek nem lenne jó. Valószínűleg nem lenne jó, de üzletemberként, cégvezetőként gondtalanul élhetett volna. Ehhez képest a politika csak gondot hozott neki. A legtöbb vállalkozó Magyarországon nem foglalkozik politikával, vagy ha foglalkozik, akkor csak a korrupcióval, állami és európai pályázatokkal, és más mutyikkal. Nem azt nézik, mit adhatnak ők az országnak, hanem azt, hogy mit adhat a politika nekik.

Tehát már az is elismerésre méltó, hogy Bajnai nem tűnt el ismét az üzleti életen, mint sokan mások, hanem úgy döntött, tesz valamit, megpróbál valamit, ami az ország szempontjából nagyon fontos. Mivel ilyen embert a magyar vállalkozók között fémdetektorral is nehéz találni, ez már becsülni való dolog. Le a kalappal. Respect Bajnai!

A kihívás, amely Bajnai előtt volt, maga sem volt semmi. A Milla munkára alig fogható, civil rajongóit kellett egyesítenie a Szolidaritás csupán csak egy kicsit profibb, de valamivel kevesebb tagságával, valamint a PM még kevesebb, de eléggé kreatív és aktív, és mára már relatíve elég profi politikusaival, továbbá a maga szakértői csapatával, amely azonban szintén kicsi, és aktív politizáláshoz, tömegek mozgatásához nem ért. Nehéz lehetett egy Juhász Péterrel vagy egy Karácsony Gergellyel együtt dolgozni. A PM politikusaira azt mondtam, relatíve profik, de ez csak a magyar politikai élet szörnyű állapotához képest igaz. A PM politikusai egyáltalán nem jó politikusok. Csak ahhoz képest jók. A Milla civiljeihez képest például jók.

Bajnai maga sem bizonyult tömeget mozgatni képes figurának. Ebben nem bizonyult elég tehetségesnek. De hát van ilyen. Én se tudok például tömegeket megmozgatni. De az nem bűn, ha valakinek vannak gyengébb oldalai. Nem ez a bűn, a bűn az, ha valaki lusta, ha meg se próbálja, ha annyit sem ad bele a közösbe, amit tud. Bajnai megpróbálta, és nem tudta azt adni, amiben gyenge volt, de adta azt, amit tudott, és legfőképpen nem volt lusta lépni, nem volt gyáva kiállni. Megtette, amit a haza megkövetelt: rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.

Ha én Bajnai Gordon lennék, lehet, hogy nem ugrálnék örömömben, de szégyenkezni semmiképp nem volna okom. Biztosan büszke lennék arra, amit elértem, mert kevesen tesznek meg ennyit ebben a "kurva országban". Az kicsinyelje le elsőnek, aki vállalkozó, és többet tett az országért!

Bajnainak végül volt nagysága visszalépni, engedni. Elismerem, joga volt ahhoz is, hogy harcoljon azért, hogy ő legyen a közös miniszterelnökjelölt. Még az is lehet, hogy Mesterházy nem jobb jelölt nála. Az is igaz, hogy a lépésben végül az a kényszer is közrejátszott, hogy az E14-nek már bejutási gondjai voltak a választásokon. De lehetett volna olyan makacs, hogy nem lép vissza, schiffer andársi alapon. Kényszeríthette volna a PM-et, hogy olvadjon be, és akkor az 5 százalékot csak megugrották volna. De a választás megnyerése szempontjából ez már mit sem hozott volna. Ahhoz most már valakinek vissza kellett lépnie, és Bajnainak volt ehhez lélekjelenléte. Ez is tiszteletet érdemel.

Végül azt szeretném még hangsúlyozni, hogy írásom nem holmi emlékbeszéd. A történetnek nincs vége. Ennek az összefogásnak nagyon sokat kell tenni ahhoz, hogy megnyerjék a választásokat, és nagyon kevés az idő. És itt azt gondolom, Bajnainak, vagy Gyurcsánynak megint csak olyan szerepet kell betöltenie, amelyet csak ők tudnak hozzátenni. Szükség van rájuk, szükség van a támogatóira, szükség van a hozzájárulásukra, szükség van arra, hogy ellensúlyt képezzenek, és kipótolják, ellensúlyozzák az MSZP hibáit, mert az sem kevés. Szükség van a programjukra, amely jól ki van dolgozva. Szükség van azokra az ügyekre, melyet csak ők képviselnek. Ez az összefogás remélem, hogy nem csak a kényszerről fog szólni.

Ha pedig sikerül megnyerni a választásokat, akkor az Együtt 2014-nek fontos szerepe lehet egy koalícióban, akárcsak a DK-nak. Hogy ebben Bajnai vállal-e posztot, azt én nem akarom találgatni, de ha csak az E14 politikusai kerülnének bizonyos pozíciókban, akkor is azt gondolom, ez nagyon fontos dolog. Ma Magyarországon a koalíció gondolata egy kissé le van járatva. Most, hogy létrejött az összefogás, az emberek jelentős része máris fanyalog, fanyalog amiatt, amit eddig annyira akart.

No mindegy, én azt gondolom, a koalíció jó dolog. Jobb, ha az MSZP nem egyedül kormányoz. Jobb, ha vannak fékek és ellensúlyok. Jó, ha valaki megmondja a miniszterelnöknek, ha hülyeséget csinál, a vezető kormánypártnak azt, ha rossz irányba megy. Jó, ha van két kisebb párt, amelyik képvisel és be tud vinni a kormánypolitikába olyan dolgokat, amelyet az MSZP nem képvisel.

Magyarországnak ma van egy olyan "tehetséges" miniszterelnöke, aki egyedül is képes volt tönkretenni az országot. Nincs olyan elfogadott, tehetséges, karakteres demokratikus ellenzéki politikus, aki egymaga rendbe tudná tenni. Tehát többen fogják, együtt rendbe rakni. Én ebben sem látok semmilyen problémát. Egy koalíció kollektív bölcsessége nagyobb, jobban bízok benne. A magyar közvélemény az elmúlt hónapok civakodásában csak a negatívumokat látta. Én azt mondom, egy nehéz szülésnek voltunk tanúi. Hát nem kapkodták el, de ez a nehéz szülés legalább kiérlelte a helyes döntést. Addig hányták-vetették a kérdést, hogy most már aligha lehet azt gondolni, nem ez volt végül is a helyes megoldás. Én remélem, az MSZP látja, miért van szükség az Együtt 2014-re és a DK-ra. Én remélem, ez a sok idő legalább ezt meghozta,

Nagyon akarták másképp csinálni a felek, de nem ment. Nem ment az MSZP egyedül nyer, nem ment a külön indulás, nem ment a középre és jobboldalra kacsintás, befuccsolt az LMP harmadik útja, nem ment az, hogy komplett új jelölteket kell indítani. Kiderült, bebizonyosodott, hogy bizony a régi, öreg MSZP-re van jelentős igény, Gyurcsányra is van igény, Bajnaira van igény, és a PM politikusaira is van igény. És nincs annyira igény új arcokra, hogy csak új arcokkal lehetne választást nyerni. A nép végül is ezt akarta, nem állt oda egyetlen igazán új arc, teljesen új párt mögé sem. Ez volt tehát a helyes megoldás, az élet, a civakodások ezt hozták, a zemberek ezt mondták.

És még egyszer mondom, mindez Bajnai nélkül aligha lett volna meg, tehát köszönjük neki!