
Jókedvű voltam, sok mindent elfelejtettem, nekivágtunk az Andrássy útnak. A fiatalemberrel a Hősök terén találkoztam, kezében széles füzetet vitt. Huszonöt, huszonhat éves talán. Még haboztam, nem mertem elhinni... el akartam fordulni, de egyszerre éles nyilallás vonaglott át a szívemen, és utána oly heves dobogás fogta el, hogy meg kellett álljak. Egy mozdulatát láttam meg, amint a kezét felemelte, és maga elé tartotta a füzetet, ó jaj, rettenetes, ez volt az a beszéd...
A fiatalember nem fordult meg. Tudta, hogy mögötte vagyok. Nyugodtan ment tovább, a tér közepén nyugodtan megállt, és felnézett, szemét az emlékműre, a történelmi személyekre vetette.
















