Legutóbb, ezen a héten akkor jutottak eszembe a 2006-os magyarországi zavargások, amikor hírt kaptunk arról, hogy Rómában Berlusconi bizalmi szavazása után zavargások törtek ki. De nem ez az első eset, igazából évek óta minden ilyen zavargáskor óhatatlanul eszembe ötlenek a Magyarországon olyannyira hírhedt események. Ma pedig Görögországban újultak ki a zavargások. A következőkben ezért megvalósítom régi tervem, egy valamennyire átfogó, ám közel sem teljes mintát gyűjtök össze külföldi zavargásokról, és összehasonlítom, hogy ehhez képest mit mondhatunk a magyarról.
A 2006 őszi magyarországi zavargások, mint ismeretesek, az őszödi beszéd után törtek ki. Magukba foglalták a Kossuth-téri tüntetéseket, a Tévészékház ostromát, több napos barikádos, gyújtogatásos, futball-hulligános csatározásokat Budapest utcáin, majd a töntetés tovább folytatását egészen október 23.-ig, amikor felszámolták a kuplerájt, ami aztán ismét zavargásokba, egy tank elkötésébe, majd gyújtogatásba és megint barikádemelésbe torkollott.
A zavargásokkal kapcsolatban a következő tévképzetek vannak az emberekben:
1) Nem létezik, hogy egy kormány ellen ilyen tüntetés vagy tüntetés-sorozat induljon, ha nincs igaza. A zavargások mértéke, intenzitása is csak a tüntetők igazát mutatja. Még, ha a zavargóknál el is szabadult a pokol, ennek oka az, hogy mennyire felháborodtak egy olyan kérdésben, amiben igazuk volt.
2) A kormány, különösen Gyurcsány Ferenc nem lépett fel elég erélyesen, különösen a Tévészékház ostromakor. Cserben hagyták a rendőrséget, odadobták a zavargóknak.
3) A kormány, Gyurcsány Ferenc irányításával brutálisan leszámolt a zavargókkal, ami hallatlan volt. A szemkilövető rendőrség fellépése nem csak jogtalan, de példátlan is a világon.
Ismétlem, én ezekkel nem értek egyet, és ezt igazolni is fogom.
Felhívom az olvasó figyelmét a 2 és 3 közötti ellentmondásra: az is baj, ha a kormány, az államhatalom túl erősen, és túl gyengén lép fel. Az explicit ellentmondás oldható azzal, hogy felismerjük, 2) és 3) más eseményekre vonatkozik. Ugyanakkor ez esetben is észre kell vegyük, hogy a kritikák milyen kis mezsgyét adnak a rendőrségnek, és elvárják, hogy az azon a mezsgyén botlás nélkül, elsőre végig menjen. Hiszen 2006 előtt sok tapasztalata nem volt ilyen téren.
Következnek a nemzetközi esetek, először szép sorban, némi ismertetéssel, illusztrációval, kommentárral. A végén pedig egy összefoglaló.
A) 2010. december 14. Róma. Zavargások törtek ki Róma belvárosában miután Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök túlélt egy bizalmatlansági szavazást. Az eset egyik érdekessége, hogy Berlusconi sok szempontból Gyurcsányhoz hasonló helyzetben volt. Botrányokba, igaz, merőben más botrányokba keveredett, bizalmi szavazást kért maga ellen, és a demokrácia szabályai szerint hatalomban maradt. Az utcán ezt a tömeg nem fogadta el. A zavargás erőszakba, kocsik felgyújtásába, bankok megtámadásába, barikádok emelésébe torkollott. Voltak továbbá vérző arcok, sérült rendőrök elegen.
Jelentős különbség, hogy Berlusconi botrányai valódi botrányok, politikája inkább Orbán Viktoréra emlékeztet. A zavargók pedig szélsőbalosok (is) voltak. A jobboldali magyar szavazók tehát legalábbis gondban lennének azzal, hogy akkor most úgy ideológiailag mi van. Megérdemelte?! Úgy kell neki?! Vagy nem?
De ha nem, akkor ez igencsak meggyengíti az 1) pont nézeteit.
Az első videó nem jó. A második jó lesz. Ezt azért kell ideraknom, mert a blog.hu "intelligens" rendszere annyira okos, hogy szétgányolja a kódot, és ezzel nem tudok mit kezdeni.
B) Athén. Több zavargás helyszíne is volt
2008. december 6. a zavargás azért tört ki, mert rendőrök megöltek egy diákot.
Itt nem voltak közvetlen politikai indokok, a lakosság egy része kifejezetten ellenállt a zavargásoknak is. A zavargások mélyén ugyanakkor politikai okok is kellett, hogy legyenek, azért nőttek ekkorára.
Ez a görög eset annyiban hasonlatos a magyarhoz, hogy baloldali kormány megszorításokat vezetett be. De baloldaliak voltak a tüntetők is. Ugyanakkor, a görög gazdasági helyzetet tekintve, a tüntetések kívülről egyszerűen őrültségnek tetszenek. 3 ember halt meg egy felgyújtott bankban.
2010. december 15. ma kiújultak a tüntetések.
B) Párizs. Szintén egy notorikusan zavargó város. 1789-ig, 1830-ig, 1848-ig, 1870-ig és 1968-ig nem mennék vissza, mert nincs videó és az történelem. Részben más korszakok, más összefüggésekkel.
Nagyrészt rasszista, illetve vallási indíttatású zavargás muszlim-arab fiatalok által, amelyet egy rendőrségi incidens indított útjára.
A vidám Queen zene ne zavarjon meg senkit, itt durva gyújtogatások történnek, majdnem 9000 kocsit gyújtottak fel. Gumilövedékeket is lőttek. A lakosság nagy része itt sem egészen volt a tüntetők mellett.
Végül egy ember meg is halt. Nem tüntető volt, nem rendőr, hanem vétlen áldozat, akit tüntetők öltek meg.
Fiatalok tüntettek a kormány intézkedései ellen a munkaerőpiacon. Ez a zavargás példa arra, hogy egy ilyen zavargás védhető okokból is indulhat. Viszonylag értelmes tüntetések is torkollhatnak értelmetlen zavargásokba, ha a bajkeverők ezt el tudják érni.
Erről van egy nagyon jó videó, amely elmagyarázza, hogy a zavargók általában egyszerűen zavart akarnak, és legtöbbször nincsenek is politikai céljaik. Ez tulajdonképpen igaz volt a magyar eseményekre is. Nem politikai forradalom történt, hanem nagyrészt futball-huliganizmus.
2010-ben is volt némi sztrájk, és gyújtogatás, de ez már szinte elhanyagolható.
C) Hamburg, 2008. május 1.
Hamburgban annyi zavargás volt már, hogy nehéz azonosítani egy-egy videót. Legtöbbször május elsején, és legtöbbször antifasiszta tüntetésből nő ki a zavargás. Ehhez nyilván a legjobb gyutacs az, ha vannak fasiszták is.
Itt egy videó, megint vidám zenével, de komoly tartalommal:
D) London 2010 november-december
Még egy olyan várost vegyünk be a kínálatba, ami nagy, civilizált ország fővárosa, abszolút demokráciával! Ez a zavargás is olyan diáktüntetéssel kezdődött, amelynek célja védhető.
E) A G20 tanácskozások akárhol is vannak, mindig zavargásokat keltenek, ez talán az egyetlen olyan jelenség, amikor világméretű zavargás-turizmusról lehet beszélni. Itt fogunk kiruccanni Amerikába is.
És megint London.
2009. április 2.
Egy rendőrségi támadás békés tüntetők ellen, akik nyilván nem akarták elhagyni a terepet. Igen, van ilyen.
F) Végül fókuszáljunk egy kicsit a gumilövedékekre és szemkilövésre!
Ismét Toronto:
Majd Oakland 2003. április 7. Egy iraki háború-ellenes tüntetés. A rendőrség azután nyitott tüzet gumilövedékekkel, hogy a tüntetők bizonyos helyen nem voltak hajlandóak oszolni.
És még egy G20-as, 2009. szeptember 25. Pittsburg
A példákat demokratikus országokból hoztam, sokat Európából és Észak-Amerikából. Egyik országnál sem férhet kétség ahhoz, hogy demokráciájuk legalább annyira civilizált, mint a jelenlegi magyar, legyen az bármelyik kormány alatt.
Mit mondhatunk tehát végül az 1-3 pontokat tekintve?
1) A világon minden demokratikus országban sokszor vannak tüntetések ilyen-olyan okokból. Van, amikor a tüntetés jogosnak tűnik, van, amikor nem. Van baloldali és van jobboldali. Van, amikor zavargások alakulnak ki, van, amikor nem. A zavargások, azoknak mértéke nincs különösebb összefüggésben a tüntetés céljának jogosságával.
2) A világ különböző országaiban a rendőrség időnként bénázik. Vannak visszaélések, és van, amikor sok-sok rendőr sérül meg, mert rosszul mérték fel a helyzetet, mert felkészületlenek, vagy mert egyszerűen nem volt előre látható a helyzet komolysága. Vagy előre látható volt, de a rendőr feladata az, hogy kitartson.
3) A világ mindenféle demokratikus országában előfordul az, hogy a rendőrség erőszakosan lép fel, és akár gumilövedéket is használ, amennyiben a tömeg nem akar oszlani. Visszaélések sajnos ilyenkor fordulnak elő leginkább, de a rendőrségnek akkor is ez a feladata.
Mellesleg, amiről nekem legalábbis tényleg nincs tudomásom, az az, hogy valahol elkötöttek volna egy tankot. Erre a google Magyarországot adja ki találatnak. De lehet, hogy elkerülte valami a figyelmemet.
A végső tanulság tehát az, hogy amikor a rendőr azt mondja, hogy oszolni kell, akkor oszolni kell. Ha valaki nem megy el onnan, akkor nem reklamálhat akár gumilövedékek kapcsán sem. Ilyen harcban a collateral damage elő szokott fordulni.Különösen, amióta bámészkodók és újságírók vannak a helyszínen, akik azt gondolják, ők akkor sem mennek el, ha egyébként el kéne menniük. Ilyenekből lesznek az "ártatlan" áldozatok.
Ez ilyen collateral damage persze nem helyes, és egyénileg mindig vizsgálandó, de ami kapásból elítélendő, az az, amikor egy tüntető tömeg nem oszlik rendőrségi felszólításra. A zavargások, amelyek ezután ki szoktak törni, legtöbbször nagyobb kárt okoztak, mint amiről a tüntetés maga szólt.
Ami pedig Magyarországot illeti. A magyar III. Köztársaság viszonylag fiatal. Tapasztalatlan. 2006-ig a rendőség is az volt, és nem csoda, hogy esetleg nem volt felkészülve. Ez nem mentség, de enyhítő körülmény. A másik oldalon, az embereknek sincs tapasztalatuk abban, hogy megszorító intézkedések, világválságok előfordulnak. A harmadik oldalon, a kommentáló embereknek pedig sokszor nincs elég tapasztalatuk a világból, és emiatt azt hiszik, hogy ami Magyarországon történt az valami olyan hallatlan, hogy olyan még soha nem volt. Ebből elrugaszkodott következtetéseket hajlamosak levonni. Holott csak egy kicsit körbe kellene nézni a világban. Az Internet korában ehhez még ki sem kell mozdulni a lakásból.
