Harcolnak a tűzoltók és rendőrök. Pontosan miért, talán ez a nyílt levél fogalmazza meg a legjobban, amit egy hivatásos tűzoltó írt, íme:
Eddigi rövid életem során nem gondoltam volna, hogy valamilyen módon papírra vetem a gondolataim, esetleg gondjaim. Kissé még most az írás közben szentimentális ötletnek tűnik, hogy valaki elolvasván ezt a néhány személyes gondolatot, közösséget érez majd velem. Mégis odáig jutottam, hogy leírok néhány egyszerű tapasztalatot. Józan paraszti ésszel.

2007-ben lettem tűzoltó. Az érettségi után. Tudtam, hogy ha szorgalmasan edzem, akkor jó pontszámmal tudom majd megcsinálni a fizikai felvételit. Nem okozott gondot mivel gyermekkorom óta sportolok. De tény hogy a testület megkövetelte a kiváló fizikai, egészségi, és szellemi állapotot. Büszke voltam, mert többnek éreztem,egy szokványos munkahelynél. Az is. Felvettek. Ráadásul vállvetve a legjobb gyerekkori barátommal. Az volt a tervem hogy minden igyekezetemmel azon leszek, hogy jó tűzoltó legyek de mivel mindig is jó tanuló voltam már ekkor célom volt a továbbtanulás. Ekkor kerestem havonta 100 ezer forintot és tudtam, hogy 25 év tisztességes szolgálat után nyugdíjas lehetek. Tudtam, hogy ez a 25 év nem lesz egyszerű. Tudtam, hogy sok emberen kell segítenem. Hogy sok halottat kell látnom, megérintenem és tekintettel a kegyeleti normákra adott esetben letakarnom egy fekete zsákkal. Tudtam, hogy rám robbanhat a gázpalack, és hogy rám omolhat a kémény. Tudtam, hogy minden évben bizonyítanom kell, hogy le tudom futni időre a 2000 métert és ki tudom nyomni legalább 20-szor a 60 kilót. Tudtam, hogy elvárják tőlem, hogy sosem késsek a munkahelyemről és akármilyen katasztrófa, vagy veszélyhelyzet estén fogjam a kis táskám benne egy rossz pokróccal és vonuljak le az árvízhez vagy a vörös iszaphoz. Meg is tettem. Elvállaltam a jogaim korlátozását, és tudomásul vettem hogy a parancs az parancs. Jó emberektől tanulhattam a szakmát és jó emberek vettek körül. Rövid időn belül soron kívül előléptettek, mint sok más kollégámat, aki szintén jól dolgozott. Elkezdtem főiskolára járni. Részben a tanulás iránti vágy miatt részben, azért mert szerettem volna jobb fizetést és úgy éreztem el tudom vállalni a nagyobb felelősséget. Egyszerű számolás volt ez. A főiskola és az átképző után 6 év tűzoltói tapasztalattal rendelkezve tisztességes módon azt gondoltam, hogy egy jó emberekkel teli csapatban előrébb juthatok sok áldozat árán. Úgy gondoltam, hogyha tűzoltó tiszt leszek, büszkén vehetek majd el egy lányt, aki értékeli a munkám és elfogadja, hogy meggazdagodni nem fogunk de meg tudunk élni. Ez volt az elképzelés. Szerény, munkával teli, de szép elképzelés.