Pesty László dokumentumfilmjeit bírtam, egyébként is dokumentumfilm függő vagyok… ha tehetném, mindig csak ilyen típusú filmeket néznék. No, de azonban a propagandafilmeket nem állhatom. A két műfaj, bár hasonlónak igyekszik magát beállítani, azonban lényeges különbségek vannak. Sajnos, nagyon sok magát dokumentumfilmnek nevező izé, a valóságban propagandafilm.
A dokumentumfilm, nem a rendező saját elképzelését, álláspontját mutatja be, hanem azt, amit a filmes a terepen tapasztal. Azt az érzését igyekszik átadni, amit a film forgatása alatt érez és nem azt, amit egy stúdióban kigondol. Rosszabb esetben a főnökei megmondanak neki: ezt kell bizonyítanod. A doku elgondolkoztat, nem présel beléd semmilyen véleményt, nem érzed úgy, hogy agyilag megerőszakolnak. Rád bízza a látottak alapján a következtetések levonását.
A propagandafilmek viszont izzadság szagúan, sokszor erőltetve akarnak neked bebizonyítani valamit. Szinte minden képkocka arról szól, hogy van egy állítás és azt mindenféle sokszor nem is a témához szorosan kapcsolódó körülménnyel, történéssel igyekeznek alátámasztani. Ezzel az állítással ellentétes vélemény nem is hangzik el a filmbe, vagy ha mégis, akkor jön a narrátor és elmondja miért hülye az állítással ellentétes véleményt megfogalmazó. Egy propagandafilmest nem érdekel az igazság, csak egy szempont: a sajátja. Úgy gondolja, akkor tuti a propaganda, ha úgy állsz fel: igen ez a tudás és nem úgy, hogy jár a filmen az agyad: vajon, hogy is van ez?
Nos a két műfaj kizárja egymást. Egy propagandafilm, még ha annak látszik, akkor sem dokumentumfilm. A dokumentumfilmeseket a valóság érdekli, a propagandafilmeseket pedig a látszat, amit el szeretnének érni. Nos, a dokumentumfilmes a forgatás előtt nem tudja mi lesz a film üzenete, hiszen azt a terepen tudja meg. Azt ott tapasztaltakat igyekszik feltárni. A propagandafilmes, pedig pontosan tudja mi a film üzenete már a forgatás előtt és ehhez keres, sokszor, görcsösen bizonyítékokat.
No, de visszakanyarodva Pesty Lászlóhoz. Akiről sokáig azt gondoltam kiváló dokumentumfilmes, azonban sikerült neki elkövetni egy igen durva propagandafilmet. A „Cigány út” című film igencsak nagy port kavart. Pesty, saját állítása szerint őszintén akar beszélni, és ennek jegyében szólaltat meg három, többé-kevésbé ismert roma közszereplőt. No, innentől kezdve nem dokumentumfilm a Cigány út. Hiszen, a propaganda filmek készítésénél van az, hogy előbb van meg a gomb és utána a kabát. Pesty saját magát buktatja le, kár. Hiszen szerintem sokan fogják más szemmel nézni a filmjeit. Vajon az az igazság? Vagy csak a szerző látszata.
Egyre jobban úgy látom, hogy Magyarországon már szinte senkit nem érdekel az igazság bemutatása. Mindenki csak a saját véleményét és elképzelését igyekszik erőltetni, azt, hogy a másiknak van egy véleménye szinte nem is akarjuk meghallani. Folyamatosan elbeszélünk egymás mellett és mindenki a saját véleményét szajkózza. Nos, ilyen körülmények között tényleg "hülye" –sajnos- az, aki megpróbál másképp tenni. Pedig, nekik van igazuk. Nem szabad ezt így tovább csinálni. Abba kell, hagyni az én lojális báb vagyok, mert arra van igény mentalitást. A szakmaiságnak és a tényeknek kell működnie. No, nem Obersovszkyzok...
