"Ez a szerdai nap kicsivel több volt, mint a hétfői. És ez nagyon fontos: fontos tartani a nyomást a kormányon. Ezt a nyomást nagyon okosan, kreatívan kell fokozni. Olyan dolgokkal, amelyre nem számítanak. Félniük kell attól, hogy a diákok a városban szervezkednek, és nem tudják kiszámolni, mire készülődnek. A diákok előnye az, hogy most már azt biztosították, nem eshet bántódásuk. Szabadon járkálhatnak a városban, amíg nem rombolnak. Ebből kell kihozni azt az állapotot, amely továbbra sem rombol, de a kormány számára elviselhetetlen."

***

A mai hallgatói fórum hivatalosabb, klasszikusabb, szervezettebb volt, mint a hétfői. Lehetett volna az, hogy ebbe a "hagyományosságba" bele is fullad a dolog, de azt is lehetett érzékelni a beszédek közben, hogy van egy határozott terv a szervezők fejében. Eléggé titkolták, de nemsokára kiderült, hogy a nagy titkolózás azért volt, hogy a rendőrök ne tudják, mire készülnek. Ez ragyogó volt, a szervezők kifundálták, hogy ha csak egy kis mag tudja, hogy hova fognak menni, és senki más, akkor a tömeg még megy utánuk, de a rendőrség nem lesz felkészülve. Második záróvizsga-feladat teljesítve!

A szervezők terve a hétfőihez hasonló séta volt. Azonban a diákok gyorsan tanulnak: a hétfői eseményekből nagyon pontosan levették, hogy a rendőröktől nincs mit félni. Nem fogják letartóztatni őket, nem fogják oszlatni őket. Végig mehetnek az egész városon. "Where do you want to go Today?" - mondhatnánk a Microsoft szlogenjével.

Én azt gondolom, ebbe egy igazi hídfoglalás és egy egyetemfoglalás is benne lenne. Úgy becsülöm, hogy ez most pozitívan csapódna le a közvéleményben. Úgy becsülöm, hogy a rendőrök nem mernének oszlatni. Amíg a diákok békések, addig a közvélemény annyira velük van, hogy a rendőrség nem bánthatja őket. Amíg békések, addig a rendőrségnek öngyilkosság volna erőszakos oszlatáshoz folyamodni. Ez most nem a jog, nem a törvény, hanem ilyen a közvélemény, ez a hangulat.

A diákok azonban a Parlamenthez mentek, ahol a tervet túlteljesítve betörtek a Parlament előtti térre. A "betörés" itt nem ostromot, hanem tömeges beszökést jelent. Ez nagyon fontos dolog.

Mi az, ami miatt ez lényegesen különbözik 2006-tól?

1) A diákok nem csupán "Orbán takarodj" szöveget skandálnak, nem irreális, megfoghatatlan követeléseik vannak, és nem csupán Orbán vagy Hoffmann Rózsa lemondását követelik. (Persze a lemondással bizonyára a követeléseik is teljesülnének). Ezek a követelések teljesíthető dolgok. Ez nem olyan, amit nem lehet teljesíteni, nem olyan, hogy irreális követelni. A diákok nem követelik egy az egyben a kormány bukását. A kormány tudna nekik engedni.

2) A diákok nem romboltak. Amikor ezeket a sorokat írom, akkor legalábbis nem, és remélem, hogy a jövőben sem. Amint ugyanis a diákok felgyújtják az első autót, amint Molotov-koktélt dobnak bármire, amint kirakatokat törnek be, akkor a 2006-os csőcselék szintjére ereszkednek.

Mert ez az a határ, amelyet nem szabad átlépni, ez az, amely csőcselékké teszi a 2006-os csőcseléket. 2006-ban, a TV székház ostromakor senki nem bántotta a csőcseléket, az mégis felgyújtotta a székházat. Itt kezdődött, itt mutatták meg, hogy ők csőcselék voltak. Meg talán az se mindegy, hogy az ellenzéki pártok nem uszítanak úgy a háttérben, mint anno a Fidesz. 

A diákok pedig azzal emelkednek 2006 főlé, hogy a szervezőik is megfontoltabbak, értelmesebbek, felelősségteljesebbek, illetve a diákok spontán akciói is azok. Hétfőn a hídfoglalás nem a Hallgatói Hálózat szervezése volt. Ma a Parlament parkolójába betörés nem a HÖOK szervezése volt. Mindkét napon elvesztették a kontrollt bizonyos ideig, bizonyos tömegek felett, de az a tömeg megfelelően intelligensnek bizonyult. Ez az, ami a különbséget teszi.

És ha én Orbán-kormány lennék, akkor meggondolnám, hogy az, hogy a diákok nem csőcselékként viselkednek, nem jelenti azt, hogy bizonyos csőcselék majd valamikor, amikor nagyon elfajul a helyzet, nem fog vérszemet kapni. Nem a diákokra gondolok, hanem más rétegekre. Nem a tandíjügyre gondolok, hanem majd másfajta ügyre. Lesz itt még ügy, amely olyan réteget érint. Addig jó Orbán Viktornak, amíg a diákok tüntetnek ellene. Én ezt nagyon meggondolnám a helyében.

Hogy mi lesz a jövő?! Én nagyon remélem, és biztató jeleit látom annak, hogy a diákok két nagy szervezete felnő a feladathoz. Látszik, hogy a szervezés javul. Az is látszik, hogy az események akkumulálódnak. Ez a szerdai nap kicsivel több volt, mint a hétfői. És ez nagyon fontos: fontos tartani a nyomást a kormányon. Ezt a nyomást nagyon okosan, kreatívan kell fokozni. Olyan dolgokkal, amelyekre nem számítanak. Félniük kell attól, hogy a diákok a városban szervezkednek, és nem tudják kiszámolni, hova mennek, mire készülődnek. Egyfajta békés, városi gerilla harcmodort folytathatnak. A diákok előnye az, hogy most már azt biztosították, nem eshet bántódásuk. Szabadon járkálhatnak a városban, amíg nem rombolnak. Ebből kell kihozni azt az állapotot, amely továbbra sem rombol, de a kormány számára elviselhetetlen.

Szerintem meg lehet csinálni, remélem, meg tudják csinálni. Most válik igazán érthetői a diákok szlogenje: "Ez még csak a kezdet!"

(Fotó: Hallgatói Hálózat, Facebook)
Ami ezen az estén történt, az azért mégiscsak történelmi. Ami megjelenik a tévékben és újságokban, azért megérte. Valahol az este közepén volt egy pillanat, amikor majdnem összeomlott minden, mert a Ha-ha nem volt éppen a hídfoglalás mellett. Nos, gondoljuk, mennyivel jobb újságcímek azok, amelyek megjelentek, mint az, hogy: "a diákok fórumoztak, tanakodtak, aztán hazamentek".

***

Végig néztem a mai hallgatói fórumot és a tüntetést a Live Info jóvoltából. Az első tüntetések óta ők elég profikká váltak, és leesett az állam, amikor a spontán kialakult Petőfi-híd-foglalást élőben tudták közvetíteni. Le a kalappal! Még egy kis szervezéssel, valószínűleg akkumulátor-futárok, utánpótlások útján lehetett volna az egész zökkenőmentes is. De ez nem fontos, nem maradtunk le semmiről.

Egyébként tényleg, gondoljunk bele, ma már a forradalom sem a régi!:) Szerencsére. Ma a forradalom egy gócpont, amely, mint valóságos történés köré fonódik a virtuális nézők, résztvevők tömege. A stream közvetítés, a "percről-percre", a Facebook, a feltöltött fotók alapján az ember interneten élőbben van ott, mint élőben. Jobban átlátja a helyzetet, sokkal többet lát belőle. Olyasmi ez, mint a fociközvetítés, és a lelátón nézni a dolgot. A lelátó sok szempontból más, de valójában ott látjuk a kevesebbet. Ma már triviális dolog, hogy annál a sok száz diáknál sok száz mobiltelefon volt, sok száz kamerával, és ez az egész egészen más képbe helyezi a dolgot, mint pár évtizeddel ezelőtt, amikor még nyomtalanul fel lehetett lépni pár száz ember ellen.

A hallgatók közepes mértékben voltak profik. Nem lépett elő egy olyan vezető vagy vezető csoport, amely tűzön-vizen át vitte volna a diákokat. A Ha-ha láthatóan visszalépett a hídfoglalás elől, és óvva intették a diákokat, hogy le is tartóztathatják őket. Ehhez képest igen bátrak voltak, hogy kimentek. Megint csak le a kalappal.

Már csak azért is, és ezért tényleg nagy elismerés jár nekik, mert aki egyetemista azt a felmenő rendszerben végigvitt változások nem zavarják. Az már mégis durva lenne ugye, ha már elkezdett tanulmányokat szakítana a kormány félbe. Annyit nyerhetnek a diákok ezzel, hogy ha a kormány megfutamodik, akkor esetleg olyat is visszavonhat, ami már tanuló egyetemistáknak is kedvező lehet. Például a röghöz kötés visszavonása. De alapjában az egyetemista diákok a gimnazistákért álltak ki.  Ehhez képest szép, hogy egy kis szabálysértést is bekockáztattak. Gratulálok!

Ami a tanárokat illeti, őket is lehetett látni, fel is ismertem ismerősöket. A beszédekből Máté András ama fontos megállapítását emelném ki, hogy most nem tandíj van, hanem hallgatói hozzájárulás, de ez a több. Valóban, emlékszünk, a tandíj pár ezer forint lett volna, ezen akadtak ki anno? Egy kis összeg, amelynek inkább szabályozó, jelvivő szerepe van, mint finanszírozási jelentősége. És a megfelelő támogatási és ösztöndíjas rendszerrel sokkal humánusabb lett volna, mint ami most van. A tanárok egyébként ebben a megmozdulásban azok, akik jobban érdekeltek, mint az egyetemisták. Mert az ő állásaikat befolyásolja az, hogy leépítik a felsőoktatást.

Aztán a Petőfi híd foglalása. Végül csak elhatározták. Ha egyszer ezt szavazták meg, ezt kellett tenni. A rendőri fellépés nem volt súlyos. A Petőfi híd közepe táján lehetett tudni, hogy nem fognak senkit letartóztatni. Felmerülhet, hogy ez alapján akár komolyabb lezárást is lehetett volna csinálni. Órákig biztos nem, mert akkor csak oszlattak volna, de egy fél órát ki lehetett volna tartani. A kihatása annak is több órás lett volna.

De a hallgatók kicsit szervezetlenül tovább mentek a Corvinusra, a kiskörúton át, és törvényszerűen a Parlamenthez konvergált. A végére ezren is lettek, ami a 300 fős induló tömeghez képest szép növekedés. Azért ez is kellemes meglepetés, ki gondolta volna, hogy emberek csatlakoznak, képesek felemelni lusta feneküket?! Néhányan azért képesek, talán még nincs minden veszve.

Mit tehettek volna a diákok? Sok ötlet hangzott el, és mindegyiknek valahol az volt a problémája, hogy vagy mit sem ér, vagy törvényt kell szegni. Itt mindig elbizonytalankodtak egy kicsit a hallgatók. Nem is tudom őket kárhoztatni, én is meggondolnám, hogy letartóztassam magam, van a dolognak hosszú távú következménye.

Nekem akárhogy is az egészről 1968 jutott eszembe. Bár nem tudok róla nagyon sokat, nem mélyültem el 1968 történetében, de azért amit Párizsban összecsipegettem, abból nekem valami olyasmi alakult ki, hogy volt ott sztrájk, országos, volt ott tüntetés, történelmi nagyságú, és bent ültek a Sorbonne-on a diákok, az értelmiségi, Jean Paul Sartre és Simone de Beauvoir, és mások.

1968 formálisan elbukott. De a nyomai óriásiak voltak, és eredményeket is értek el. Mindig, minden forradalomnak van hatása, még ha bukik is. Van emlékezete, van utóélete, van következménye. Megváltoztatja az emberek és a hatalom viselkedését.  1968 nagy eredménye talán nem is csak abban volt, amit ott, közvetlenül elértek, hanem az, hogy az emberek, akik ott táboroztak a Sorbonne-on, beszéltek egymással, összebarátkoztak. Szervezetek alakultak ki, politikusok nőttek fel, kapcsolatok fonódtak. Ha Magyarországon csak ennyi történne, akkor ennek az estének volna hozadéka. Ahogy egyébként volt a tavalyi és évekkel ezelőtti tüntetéseknek is, például a Hallgatói Hálózat. A forradalom meg ugye mindig megeszi a gyermekeit, de azért mégiscsak halad valamerre.

2006-tal ellentétben ezen az éjszakán intelligens fiatalok végigvonultak a városon. Nem törtek, nem zúztak, nem gyújtottak fel semmit. Megmutatták, hogy civilizáltabbak és kulturáltabbak, mint a 2006-os csőcselék. Közben 300-ról ezer körülire növekedett a tömeg. Ez egyébként egy régi gondolatomat igazolja egy kicsit. Az ellenzéki tüntetések eddig tipikusan álló tüntetések voltak. A valahonnan valahova tartó tüntetés sokkal jobb. A végén persze akkor is lehet szónokolni, és műsorozni. Csak az emberi psziché már csak olyan, hogy szeret valahonnan valahová haladni. Szereti, ha van célja, és a fizikai célnál nincs jobb motiváció.

Másrészt kissé úgy bolyongtak körben a városban, mint Hannibál Itáliában. És annak, tudjuk, hogy mi lett a vége. Sajnos, ha a tábornoknak nincs mersze megostromolni Rómát, akkor fenn áll Zama veszélye.

De nem ostoroznám itt a hallgatókat, ami ezen az estén történt, az azért mégiscsak történelmi. Ami megjelenik a tévékben és újságokban, azért megérte. Valahol az este közepén volt egy pillanat, amikor majdnem összeomlott minden, mert a Ha-ha nem volt éppen a hídfoglalás mellett. Nos, gondoljuk, mennyivel jobb újságcímek azok, amelyek megjelentek, mint az, hogy: "a diákok fórumoztak, tanakodtak, aztán hazamentek".

Ezt a kormányt két dolog érdekli: a külföld, elsősorban az EU véleménye, és a 2014-es szavazások. A külföld reakcióját nagy és/vagy feltűnő akciókkal lehet kivívni. Be kell kerülni a külföldi médiába! Nézzétek meg, mik kerülnek bele, olyanokat kell csinálni, de persze meg kell fontolni, mi vállalható! Egy híd elfoglalása belekerül a hírekbe, de láttátok, nem biztos, hogy vállaljátok. Az egyetem elfoglalása belekerül, és inkább vállalható.

A másik akció a gimik lennének. Ez azért jó, mert mint mondtam, elsősorban ők azok, akikért küzdetek. Másrészt egy gimnazista 2014-ig nem csak egyetemre jelentkezhet, hanem szavazhat is. Harmadrészt átlagban van neki kb 1,5 szülője, aki szavazhat. Az már 2,5 szavazat per Kopf.Két szempontot vegyetek itt figyelembe: (i) Az nagyon rosszul mutat az újságokban, ha letartóztatnak gimiseket. (ii) Ha a dolog úgy jön ki, hogy a hülye rendőrség ártatlan gimiseket tartóztattak le, az a rendőrség baja. Ha úgy, hogy ti vittétek őket a rosszba, az a ti bajotok. Nagyon vékony itt a jég, felelősen kell cselekedni, de lehet cselekedni!

A felelős, de még sem tutyi-mutyi akciókhoz intelligens, kitartó diákok kellenek, őket válasszátok meg vezetőiteknek! Egy kis fricska: például Szarvas Koppány Bendegúz tegnap nem volt épp a helyzet magaslatán, nem érzékelte helyesen, mikor merre kéne menni. Talán ilyenek miatt van a DK két százalékon. Fontos a legjobb vezetők felemelése magatok közül. Tegnap azt is érzékelhettétek, hogy azért elég könnyen el is tud ülni egy ilyen kezdeményezés. Nem sokon múlott.

Én attól nem tartok, hogy a diákokat a 2006-os tömeghez vagy korábbi hídfoglalókhoz hasonlítják majd, ez nem jön be, mert ezek a fiatalok sokkal értelmesebbek, és ez látszik is egy felvonuláson. Látszik a szlogeneken, a plakátokon, a viselkedésen, az arcokon.

Hajrá fiatalok, hajrá 1968!

Mostanában divatos lett külföldi élményekről írni, köszönhetően a megnövekedett emigrációs rátának, és az ehhez kapcsolódó érdeklődésnek, amely persze  a gazdasági helyzetből fakad, amelyet meg hát elég jelentős részben a kormány okozott.

Nos én, amikor Finnországba kerültem, akkor szintén válság miatt kerültem oda, de az jóval kisebb volt, és nem a magyar kormány okozta. 2001-2002 környékén volt egy inkább az informatikai szektorra kiterjedő kisebb válság, az ú.n. .com bubble kipukkanása. Én emiatt vesztettem el munkahelyemet, és emiatt emigráltam először külföldre. De, hogy pontosítsak, bizonyára találtam volna Magyarországon munkát, és akkoriban elég jól el lehetett viselni az országot. Nem annyira kényszerből történt hát az emigrálás, mint inkább adódott egy lehetőség, és belevágtam, mert érdekelt.

Lényegében a 2003-2006-os éveket töltöttem Finnországban, tehát az első MSZP-SZDSZ kormány ciklusát. Ezalatt olyan vagyont gyűjtöttem össze, amely után Budán tudtam kölcsön nélkül, egy kis családi hozzájárulással lakást venni. De ne szaladjunk mindjárt a végére!

Mit lehet Finnországról mondani? Részleteket illetően ebben a blogban találtok sok meglátást. Most összefoglalom a legfontosabb, általános benyomásokat.

Finnországba nyilván az menjen, aki szereti a telet, nincs gondja a sötétséggel, nem téli depressziós alkat, jól alszik (nyáron ugye fehér éjszakák is vannak), nem zavarja a mondjuk nevezzük minimalista stílusú természeti és városi környezet. Minimalista alatt  ugye azt értjük, hogy viszonylag egyszerű, de ez nem pejoratív, designosnak képzeljük. Hát a végtelen, egyhangú erdők, a tó után tó, és a faház után faház kb ilyen. A minimalista stílus egyébként nem véletlenül snépszerű kandináviában.

Finnországba mindenképpen angol tudással menjünk! Angolul több, mint kilencven százalék tud, simán lehet úgy élni, hogy az ember nem tud finnül, de beszéli az angolt. Nem csak a bankokban, hivatalokban, de a pénztárosnők a boltokban is értenek angolul például. Emellett még németül beszélők is vannak, de a német inkább a II. VH előtt volt az oktatás része. A finnek egyébként többek között azért nagyon jók angolból, mert sok brit feliratos sorozat fut a tévében. Ennek az is oka, hogy 5 millió embernek már nem éri meg szinkronizálni. Így lesz a hátrányból előny.

Olyan naiv hitünk ne legyen, hogy a finn és magyar rokon nyelv, biztos könnyű lesz megtanulni finnül. Én a finnugor nyelvelméletet elfogadom, és valóban lehet érzékelni a nyelvi rokonságot, de ez végül is a szavak megtanulásában nem segít. Olyan régen szakadtunk el, hogy a szókészlet nagyon nem fed át. A nyelvtan megértésében segít a nyelvrokonság, és ott világosan látszik is, a kiejtés abszolút nem gond (kivétel az "ä"). De a szomorú dolog, hogy egy idegen nyelvnél a legfontosabb a szavakat tudni, a többi másdlagos, és mit sem ér ez előbbi hiánya esetén.

Én informatikusként mentem Finnországba, több, nem túl értelmes állás után sokat voltam a Nokiában. A Nokiában sokkal kevesebb fejlesztés van mostanában, gondolom, sok álláslehetőség ott nincs. Bizonyára más cégek vannak, de már nem lehet olyan jó a helyzet, mint régen. De lehet, hogy emellett sok más területen van állás. A Nokia gyengélkedése, a világválság nyilván megviselte Finnországot, de vannak még húzóágazatok, például biokémia. De az informatikán és kutatáson kívül tényleg nem sokat tudok az álláslehetőségekről.

Finnországban a szociális helyzet nagyon jó, akkor még kötelező, és általános biztosítás volt. Az állami szervek elég jól működnek, a politika nem befolyásolja az olyan embert, akit nem érdekel a politika. Tök mindegy, ki van kormányon. Az intézményekben meg lehet bízni, elvégzik a dolgokat. Nem kell protekció, nem kell kenőpénz.

Finnországban helyenként a németeknél is pontosabb a precizitás, a bicikli lopáson kívül a biztonság jó, az embert nem lopják meg, nyugodtan lehet élni. Hátrány, hogy az emberek nem túl barátságosak, bár teljesen kellemesek és korrektek, csak nem könnyű közelebb kerülni hozzájuk. Partikon, bulikon omolhat teljesen össze az olyannyira jellemző szociális visszafogottság, ekkor eléggé extrém dolgok is történhetnek. Abban is biztos vagyok, hogy ha az ember sok évet tölt ott, és dolgozik egy kicsit rajta, akkor nagyon jó baráti kört alakíthat ki. És ha úgy vesszük, a kezdet akkor is nehéz, ha valaki Magyarországon máshova költözik.

Finnországban euró a hivatalos pénznem, tehát ha ebben kapod a fizetésed, akkor Európában még sok helyen használhatod. Igaz, ezek az országok messze vannak: Svédországban nem euró a fizetőeszköz. Mint minden országban a ruhák, elektronikai eszközök ugyanolyan drágák, ezeknek globális piaca van. Az étel kicsit drága, de a fizetésedből megfizetni nem gond. Mindenféle zöldség és gyümölcs beszerezhető. A modern finn konyhának pedig szokása, hogy ebédhez egy svédasztal-saláta jár. Egyébként az étel kultúra nem túl gazdag, de érdemes megismerni a finn ételeket is, ha már ott van az ember.

Nemrég olvastam olyan cikket, amely arról szól, hogy külföldön miféle ételek hiányoznak, és milyen honvágya van az embereknek. Azt, hogy némi honvágya van valakinek, aki nagyon kötődik a családjához, barátaihoz van, még megértem. Ha szerelme, felesége, gyerekei vannak itthon, az bizonyára szenvedés. De egyébként igazán nem értem, miért nem lehet kibírni pár évet. A legtöbben úgy sem emigrálnak hosszabb időre, és amíg az ember nem adja fel az állampolgárságát, könnyen visszajöhet. Amikor hiányzó kajákról beszélnek, igazán nem értem, hogy most ezen mit szenvednek. Én még Finnországban is úgy szemléltem a dolgot, hogy amíg ott vagyok, én élvezem, hogy van rénszarvashús, olcsó a lazac, és élveztem a helyi specialitásokat.  Ha eljövök, utána már úgy sem lesz módomban. Nem értem, hogy emberek miért szenvednek a túró rudi hiányán. Hát úgyis hazalátogatnak, akkor megtömheti a fejüket túró rudival, mákos bejglivel és töltött káposztával. A magyar étel nem fog elszaladni. Nem értem, miért szenvednek ilyen kis dolgokon, amikor annyira élményként is fel lehet fogni a dolgot. Vagy mindez csak azért ment, hogy szóljon valamiről a cikk, jobb témát nem találtak a felszínes újságírók.

Aki azokat az értékeket szereti, melyeket felsoroltam, és bírja azokat a negatívumokat, amelyeket szintén számba vettem, annak Finnország jó célhely. Pár évre meg tulajdonképpen mindenkinek ajánlanám. Egy élmény. Akkor azt gondoltam, életem kalandja lesz. Aztán... Szerintem nagyon jó lenne a magyarokra egy jó adag finn behatás.

No és a végén 2006-ban azért jöttem haza, mert a párommal szakítottunk, egyedül akkor éppen kevésbé tetszett kint az élet, mint írtam, elég pénzt gyűjtöttem össze egy budai lakásra. Várt egy tudományos kutatói állás Budapesten. Azt gondoltam, hogy akkor most a jó lakásban a szerény fizetéssel a kutatói állásban is jól elleszek, érdekes dolgokat fogok csinálni (a Nokiában a fejlesztést azért eléggé untam), és jól elleszek én Magyarországon. Hát nem egészen úgy alakultak a dolgok, de az majd a következő emigrációs történet része lesz.

Azért van Magyarország szarban, mert sok ilyen sírásója van. Sok ilyen technikából profi, ilyen "izomból leemelem a polcról az animációs szofvert, de gondolkodni, azt nem tudok" alak. Ők tették tönkre ezt az országot

***

Emlékeztek még a Dogbyte filmjére? Gery Greyhound and the falka?! Nem? Hát, akkor felidézem.

2010-ben, a választások előtt egy magát függetlennek beállító, láthatóan viszonylag profi video-animációs csapat, állítólag ingyenért készített egy propaganda filmet, amelyet több, mint 600-ezren néztek meg (ebből egy jelentős rész bizonyára végig is nézte). Nem kétséges, hogy ez a film, bár nem döntötte el a választásokat, de például a kétharmadot lehet, hogy eldöntötte. Biztos más, hasonló és egészen más propagandák is szerepet játszottak a Fidesz gépezetében.

A propagandafilm, ha egy szlogenben akarnám összefoglalni, akkor a "rosszabbul élünk, mint 8 éve" kampányt akarta beadni nekünk. Emellett egy kicsit még azt is, hogy rosszabbul van az állam megszervezve, mint 8 éve. Ugye ez nem mindig csapódik le olyan számokban, amelyeket a mindennapi ember közvetlenül érzékel az életszínvonalában.

Engem ez a csapat azért érdekelt, mert már akkor, rögtön készítettem egy kis kritikus ellen-filmet, amelyet persze kevesebben néztek meg. Az emberek hangulata sem volt számomra kedvező, és én persze nem vagyok olyan profi, nem rendelkezem azokkal az eszközökkel, amelyekkel ez a csapat rendelkezett, egyedül vagyok, és annyi időt sem szánhattam rá.

Már csak azért sem, mert ez a csapat nyilván azt várta, hogy ezzel a filmmel demonstrálja képességeit, és valamiféleképpen a politikai szférából vagy a kereskedelmi szférából hasznot hajt belőle. Bizonyára zsebeltek is be, anyagilag lehet, hogy nagyon is megérte nekik befektetni.

No de erkölcsileg mit mondhatunk erről a filmről több, mint 2 év távlatában? Röviden azt, hogy nem volt igazuk. Azt is, hogy lám, az igazság nem függ össze azzal, hogy ki milyen effektust, látványt tud összehozni valamilyen programmal. A megfelelő szoftveres környezettel egyébként ez gyerekjáték.

Azt is gondolom, hogy hogy védekezne ez a csapat. Valószínű, hogy ha nem Fidesz hívők még most is, akkor azzal jönnének, hogy ők csak megkritizálták az MSZP-SZDSZ kormányt. Ők nem kampányoltak a Fidesz mellett, az, hogy a Fidesz most miféle szörnyűségeket csinál, az nem jelenti, hogy az ő kritikájuk az MSZP-SZDSZ kormányról ne lett volna igaz.

De az a helyzet, hogy választások előtt ez a kritika gyakorlatilag mindenképpen Fidesz kampány volt. Szinte biztos is vagyok benne, hogy a csapat a 2,7 millió hülye Fidesz szavazó között van. Másrészt abban a helyzetben lehetett tudni, hogy nem az MSZP fog kormányt alakítani. Még Mesterházy is tudta. Az MSZP győzelmében akkor senki nem hitt. A propagandafilm célja tehát nem lehetett az, hogy elejét vegyék a szörnyűséges MSZP-s évek folytatását. (Ma már mennyire visszakívánnánk!) Ha pedig nem ez, akkor az időzítést csakis a Fidesz támogatása magyarázza. Akkoriban azt is lehetett tudni, hogy a Fidesz kétharmada fenyegető lehetőség. A propagandafilm tehát egészen biztosan a Fidesz kétharmad mellett szólt. Így viszont a tévedései már erkölcsileg vállalhatatlan hibák. A film készítői szándékosan és valószínűleg eredményesen segítették elő a rendszerváltás óta Magyarország legböszmébb választási tévedését. Nem kétséges, hogy kinek szurkoltak ezek.

Végül a film mindenféle csúsztatása, szelektív válogatása úgy már penetráns bűnné nő, ha csak azt mérlegeljük, hogy bármelyik felhozott adatsorban most mi a helyzet. A szelektív válogatásra, csúsztatásokra már akkor is felhívtam a figyelmet, és így utólag, ahogy a dolgok alakultak, eléggé fején találtam a szöget.

Érdemes megnézni a filmet, jelen körülmények között szerintem normális emberre már nincs olyan hatással, amilyet a szerzők akartak. Ellenben elszörnyülködhetünk azon, hogy valakik hogy lehettek akkoriban ennyire naiv barmok.

01:20 Munkanélküliség. Tudjuk, hogy a jelenlegi kormány egymillió új munkahelyet akart teremteni. Tudjuk, hogy ebből alig valamit valósított meg, azt is olyan közfoglalkoztatással, amely nagyjából az éhenhaláshoz elegendő. Valódi, stabil, magánszektorbeli munkahelyteremtést ez a kormány nem tudott elérni, sőt, mindent megtett ellene.

01:40 A háztartások hitelállománya. A hitelállomány ugyan tovább nem nőtt, de csak azért, mert kipukkadt a lufi, a bankok behúzták a kéziféket, és nem adtak olyan hiteleket, melyeket azelőtt adtak. A kormány több mentőintézkedést jelentett be, mint  a forintra váltást, mellyel kevesen élnek (bizonyára nem alaptalanul félnek a forint bedőlésétől), a korai visszafizetést, amellyel csak kevés gazdag élt, akinek úgy sem volt baj a hitellel, és a fizetésképtelen adósok kimentését, amely szintén gyakorlatilag nulla adóst mentett ki. Mindent megtett viszont ez a kormány, hogy a devizehitelesek helyzetét a lehető legjobban megnehezítse azzal, hogy állandóan bedöntötték a forintot, amelytől a devizahiteleseknek több tucattal több százalékot kellett fizetniük.

02:00 Cégfelszámolások száma. Ezt tudjuk, hogy még tovább nőtt. A filmben több, mint 15 ezer szerepel 2009-re. 2012-ben azonban csak az első fél évben több, mint 12 ezer volt. A Dogbyte helybe ment a pofonért.

02:25 Az államadósság. Orbán kormánya gyakorlatilag a gazdaságban csak és kizárólag két dologban akart minden áron elérni eredményt. Az egyik ez. Ehhez képest szánalmas eredményt produkált. Úgy, hogy a magán-nyugdijvagyont einstandolták, és minden stratégiát az államadósság csökkentésre áldoztak be, elértek egy minimális csökkenést, amelyet a hajunkra kenhetünk.

02:50 Az adóelvonás mértéke. Ez volt a másik nagy cél, és itt sikerült is jelentős eredményt elérni, de az elvonás mértéke még mindig igen magas, másrészt az utóbbi évben megint nőni kezdett. Azaz a Fidesz igen magas áron, csak két évi jobb helyzetet ért el, ami nem jó semmire. Egyébként nem találtam pontos adatot erre vonatkozóan.

03:16 A GDP növekedése. Dogbyte-ék bemutatják, hogy a magyar gazdaság 2004 és 2009 között majdnem 10 százalékot nőtt. Nos, az Orbán kormány azóta elérte, hogy 2009 óta egy százalékot nem nőttünk, és eléggé recesszióban vagyunk. Haj de szeretnénk mi, ha Orbán 4 éve alatt tíz százalékot növekednénk! Visszasírjuk mi azt a az 5 évet. És akkor ebben még a világválság is benne volt.

A Dogbyte a környező országokhoz hasonlítja Magyarországot. Úgy is szörnyen rosszul állunk, hiszen a bemutatott Szlovákia, Lengyelország azóta is nagyon előz minket. Itt Dogbyte-ék elkönyvelhetik a legnagyobb pofáraesést. Az a fa, aminek nekiment a teherautó, az alighanem Matolcsyt szimbolizálja.:)

04:40 A tömegközlekedés. Arről jutott nekem megint eszembe ez a förmedvény film, amikor a HVG-ben olvastam egy adatot, miszerint a buszjegy reálára Budapesten a legmagasabb a környező országokban. Ez is eléggé öntökönszúrás lett, Dogbyte!

04:57 Leépülő metróhálózat. Már akkor is ellene vetettem, hogy ebben az országban eddig csak az Orbán kormány halasztott szándékosan metróépítést. És aztán az MSZP kormány kezdte el. Orbán-Tarlós azóta se fejezte be, nulla kilométerrel van több metrónk. A létező vonalak meg lassan beomlanak. Ez is olyan, hasraesés, mintha tervezték volna.

05:14 Vasúti közlekedés. Na erről nem tudok mit mondani, de aligha javult bármi bármit is. Ilyenről nem olvastam sehol.

05:35 Autópályák. Megint az Orbán kormány nem épített eddig egy kilométert sem. Nem is fog.

05:54 Pénzünk vásárlóértéke. Az Orbán kormány alatt az infláció olyan magas, a forint, romlott, a reálbérek annyira stagnálnak, hogy még mindig nem jobb ez a big-mac index, mint a filmben szereplő 2006-os adat. (A 2009-esnél jobb, de akkor tombolt a válság).

06:52 Import élelmiszerek aránya. Erről adatot nem találtam, de nemrég ment tönkre a gyulai húsgyár, szóval szerintem olyan nagy javulás nem lehet.

07:53 Nyugdíjak reálértéke. Itt a Gyurcsány kormány pozitív volt, Dogbyte kénytelen volt külön venni a Bajnai kormányt, amelyik elvette a 13 havi nyugdíjat a válság miatt, jó, hogy csökkent. Az Orbán kormány a válság végével is csak tartani tudja a nyugdíjak reálértékét, többet nem vállal. Szóval a Gyurcsány-Bajnai kormányok együtt, válságostul jobbak voltak.

08:05 GYES. Hát ezt euróban adták meg, máshol meg a külföldi árakat számolták át forintba, a fene se érti ezeket. De a GYES akkor azt mondják 121 euro volt havonta. Szerintem forintban ma is annyi, csak az euro árfolyama más. És ha ma ugyanannyi a GYES, akkor az ma reálértéken nagyon kevés.

08:32 Tanárok fizetése. Figyelitek? Ez meg dollárban van megadva. Ezek a fiúk úgy varázsolgattak össze-vissza, ahogy nekik tetszett. Akkor 5900 dollárt mondott a Dogbyte nettó tanári éves fizetésnek. Ma 100000 forint a nettó havi. Az nincs 5500 dollár évente. Hát, Dogbyte, ez is karó.

08:51 Mélyszegénységben élők száma. Itt a Dogbyte adatát nem tudom, honnan vették, nem találtam összehasonlítható adatot. De találtam olyan híreket, amelyek tartalmaznak összehasonlítást. Az Eurostat szerint 2008-ban egy bizonyos szegénységi ráta 28,2 százalék volt, 2011-ben pedig 31. A KSH szerint a létminimum alatt 3,7 millió élt 2010-ben, az évtized közepén 3,2, 2012-re pedig ez a 4 milliót is elérheti. Az egykulcsos adóval, amely a szegényeknek emelkedés volt, a közmunka fizetésének drasztikus csökkentése, a meglóduló infláció után ezen nincs is mit csodálkozni.

09:09 Kórházi ágyak száma. A Dogbyte majdnem 71 ezer ágyról jelentett 2009-ben. Ma 44 ezer sincs. Hát, Dogbyte-kám, ez is akkora pofon, hogy a föld adja a másikat.

Ezután egészségügyi, mentalitási dolgok vannak, amelyek nem igazán a kormányon múlnak, sok helyen nincs összehasonlítás, évszám, és igen nehéz volna kikeresni az adatokat. Azt gondolom, ezen már nem múlik.

Nem ragozom. A legfontosabb adatok a GDP, a mélyszegénység, a tanárok fizetése és hasonló adatokban szörnyen rosszabbul élünk, mint 2 éve. Dogbyte egész biztosan napokig válogatta azokat az adatokat, amelyek nekik tetszettek, és szórták ki azokat, amelyek nem tetszettek. Én nem szórtam ki semmit, nem kerestem olyan más adatokat, amelyek még inkább engem támasztanának alá.

A tanulság az, hogy 2010-ben, a világválság után végre el lehetett adni az embereknek azt a propagandát, amellyel 2006-ban bukott a Fidesz. Nem mintha igaz lett volna, de közelebb állt az igazsághoz. Lehetett úgy válogatni a statisztikát, úgy szúrni a számokat. Az MSZP például úgy tudta kiválasztani a statisztikákat, hogy hatalmas fejlődést mutattak ki.

A propaganda már csak ilyen. Elég nagy adathalmazból, az egészen extrém esetek kivételével mindig lehet úgy válogatni statisztikákat, azokban úgy válogatni az időszakot, úgy váltogatni, hogy euróban, dollárban vagy forintban számolunk, úgy váltogatni, hogy időbeli trendet, vagy más országokat nézünk, hogy kijöjjön a rossz vagy a jó eredmény. Ha nem jön ki 2002-2010-re, akkor lehagyunk egy évet a végéről vagy az elejéről. Ha így sem, akkor más országokhoz hasonlítunk. Ha valamely országhoz képest nem jön ki az összehasonlítás, akkor azt kidobjuk. Ha forintban nem jó, akkor euróban számolunk, ha abban nem, akkor dollárban. Ha a bruttó nem jó, akkor nettó, ha az sem jó, megpróbáljuk a reálértéket venni. Bőven van annyi szabadság, hogy kihozzanak egy ilyen vagy egy olyan képet. Ez nem jelenti, hogy a statisztika nem hasznos, csak mindig le kell ellenőrizni, meg kell gondolni, hogy jogos-e úgy számolni, úgy hasonlítani. Mindig érdemes megnézni másik időszakot, másik országokat, másik fizetőeszközt. És leginkább gondolkodni.

Az a gondolkodó ember felelőssége, hogy ne manipulálja az embereket úgy, hogy 2 év után szégyellnie kelljen. Szerintem Gary Greyhound ezzel a filmmel ma már nem dicsekedne. Nem tenné ki az ablakba. Fenn van az interneten, mert nem törölték.

Két év távlatából nem is kell számokkal magyarázni, hogy visszasírnánk mi azt a 8 évet, és azt sem, hogy most rosszabbul élünk, mint két éve.

Az a szomorú helyzet, hogy a Dogbyte által maga szűrt adatok alapján is rosszabbul élünk, mint két éve. A Dogbyte 2010-ben egy hatalmas böszmeséghez adta a nevét, a munkáját. Most, 2 év után nem lennék a bőrükben. Bár kétlem, hogy lenne lelkiismeret-furdalásuk. Ahhoz kéne a lelkiismeret. Nincs ezeknek olyan.

A saját szavaikkal élve: "Természetesen ezeket sem Mózes hozta le kőtáblán a hegyről: ezeket is emberek készítik, ennek megfelelően ezek is lehetnek manipulatívak, torzak, vagy egyszerűen csak ostobák." Hát ez telibe talált, ezt jól illusztráltátok. Láthatóan Dogbyte-ék tisztában voltak azzal, hogy a semminél jobbak a statisztikák, de a statisztikákkal is lehet manipulálni. Az üzenetük abszolút jól hangzik. Abszolút álszent, jó szöveg. És ugye tudjuk, "De a szavak akkor is csak szavak. Legjobb esetben is szándékot jeleznek". Bizony a legjobb esetben is csak szép szavakat írtak le, de a gyakorlatban nagyon elqrták. Szelektíven válogatták, manipulálták a statisztikákal.

Arra emlékszem, hogy Greyhoundék akkor mennyire lekezelők, arrogánsak, fölényesek voltak. Persze, az élet már csak nem olyan, hogy az ilyen férgek visszajönnének, hogy "na jó, bocs, igazad volt". Nem ilyenek ezek az "emberek".

Azért van Magyarország szarban, mert sok ilyen sírásója van. Sok ilyen technikából profi, ilyen "izomból leemelem a polcról az animációs szofvert, de gondolkodni, azt nem tudok" alak. Ők tették tönkre ezt az országot.

Eugene Delacroix: A szabadság vezeti a népet

A vége pedig vagy az lesz, hogy az ország, mint egy nagy, elhagyatott szemétlerakó, egyszer csak összeroskad, kigyullad, és elég; mint a náci Németország vagy Franco rendszere, vagy pedig az, hogy az a maradék lusta és buta ellenzéki a végén azért csak megdönti a rendszert.

***

A magyar felsőoktatást tönkretevő durva megszorítások óriási felzúdulást keltenek az országban, melyek közül én a Magyar Rektori Konferencia állásfoglalását emelném ki, mert érdekes a megközelítés:

"A határozatok a továbbtanulni vágyó fiataljaink közül éppen a legtehetségesebbeket késztetik az ország elhagyására, a felsőoktatásból történő forráskivonás pedig ellentétes a nemzetközi trendekkel és nem felel meg a fejlett országok gyakorlatának és a magyar felsőoktatás leszakadásához vezet - tette hozzá a szervezet."

Rímel ez az utóbbi időben közhellyé vált adatokra, amelyek szerint rekord mértékű a külföldre emigráló magyarok száma. És rímel ez arra a divatra is, amely a különféle blogportálokon harapódzott el: tömegével jelentek meg a külföldre emigrálás tapasztalatait összefoglaló postok.

A külföldre emigrálásról szóló statisztikák és postok nagyobb részt a már dolgozó emberekről szól, míg az MRK jóslata egyetemistákról. Ez utóbbi is kézenfekvő jóslat, illetve jelenség, amelyre most hirtelen jó statisztikát nem találtam, de biztos nem véletlen az ilyen témában induló blog.

Nyilvánvaló, hogy mind a külföldi munka, mind a külföldön tanulás háromféle módon szűri az embereket. Egyrészt olyan emberek mennek inkább külföldre, akiknek ehhez megvan a minimális anyagi lehetőségük. Másrészt inkább olyan emberek, akik tehetségesebbek, és el tudják adni magukat a munkahelyen vagy az egyetemen. Harmadrészt olyan emberek, akik nyitottak erre (inkább balliberálisok).

Kissé túlozva tehát valószínűbb, hogy azok maradnak, akik tehetségtelenek, szegények és zárt világnézetűek (Fidesz-rajongók). Természetesen az emigráció nem ölt olyan mértéket, hogy azt mondhatnánk, hogy ma már értelmes ember például már nem is maradt Magyarországon, de ha ez a helyzet fokozódik, és évekig fennáll, akkor már komoly effektus alakulhat ki.

Több szempontból is drámai ez a helyzet. Nyilvánvaló, hogy például azok az emberek hagyják el az országot, akik az ország motorjai lennének. Természetesen lusta, eladhatatlan tudással rendelkező emberek is megpróbálkoznak az emigrálással, de akik tényleg stabilan, és tömegesen el tudják hagyni az országot, azok feltehetően inkább a hasznos emberek. Adódik, hogy ez a magyar gazdasági helyzet romlását tovább fokozza. Nehéz egy olyan gazdaságot felélénkíteni, amelyből nem csak tőkét, de jelentős, értékes munkaerőforrást is vontak ki. Különösen, ha rögtön egyetemtől kezdve.

A magyar társadalom reakciója erre a jelenségre ismét csak drámaian ambivalens lehet. Illetve már most is lehetett ilyen reakciókat olvasni a blogoszférában és újságokban. Az emberek egy része kézenfekvőnek tekinti a dolgot, maga is emigrált, tervezi, vagy irigykedve szemléli azokat, akik már megcsinálták. Sokan esetleg nem terveznek, és nem is álmodoznak ilyenről, de elfogadják, hogy ebben a helyzetben vannak, akik így döntenek. Van azonban egy olyan réteg is, amelyik egyfajta hazaárulásnak fogja fel a dolgot, vagy legalábbis negatív, elfogadhatatlan döntésnek. És nem csak a Békemenetes őrültek gondolkodnak így. Ráadásul szólnak érveke eme vélemény mellett.

Én magam emigráns vagyok, sok éve élek külföldön. Gyakorlatilag az egyetem elvégzése (a vége doktori, és igazi) után, többet dolgoztam külföldön, mint Magyarországon. Az emigárció nálam mindig egy gazdasági válsághoz kapcsolódott, amikor elvesztettem a munkám. Motivációm között volt természetesen nem csak a pénz, de a kaland is. Azt itt most nem fejtem ki, hogy milyen egyéb okokból jó külföldön is élni egy darabot.

De dolgoztam otthon is egy, majd két évet. Egy alkalommal úgy költöztem haza, hogy akkor most már otthon maradok, mert olyan anyagi alapot teremtettem meg, amely után el tudom fogadni azt a szürke életmódot is, amelyet például a magyar tudományos karrier adhat.

Tehát elfogadtam volna még a kis magyar valóságot is, dolgoztam volna úgy, hogy mindenféle meggazdagodás, vagy nyugati jólétről lemondtam volna. De még ez sem működött, jött a következő válság, és a következő majdhogynem kényszerhelyzet.

De ami a legfontosabb, hogy most már vagy három éve sorozatban döntök úgy, hogy ha lehet, nem megyek haza. És persze valahogy lehet. Eladható tudásom van, tehát valahol, külföldön találok munkát. És nagyon sok szempontból messze jobb ez, mint Magyarország. A havi nettó még mindig az otthoni bruttóval egyenértékű.

Namost 2006-ban, amikor hazatértem, jogosan lehetett felvetni, hogy például a magyar diplomámat kamatoztassam már otthon. Egyébként vittem annyi pénzt haza, hogy szerintem leszolgáltam az "árát" (nem úgy, mint Orbán). De most, ebben a rendszerben szerintem már senki nem követelheti jogosan azt, hogy menjek haza. És mástól sem. Amit én Magyarországért még mindig megteszek, az az, hogy blogolok, az az, hogy fenntartok egy lakást, fizetem a minimális rezsit, a távfűtést (a magyar állapotok bornírtságát mutatja, hogy fizetni kell), közös költséget, még fenntartom a lehetőségét, hogy ha ezt a rendszert megdöntjük, akkor még hazamehetek. De ha nem, akkor mibe menjek haza?! És ezt vállalom.

És itt van az a szempont, amely drámai az otthon maradóknak. Mert abban, hogy az ember külföldre megy, illetve nem megy haza, abban most már benne van ám az ellenzék és a zemberek is. Nekem most már nem csak az Orbán-kormány miatt nem akaródzik hazamenni. Egy ideje már ebben az is benne van, hogy ebben a q.va országban az emberek nagy része közönyös a politika iránt, nem tud semmit tenni, és nem bírnak kimenni egy tüntetésre sem. Nem csupán Orbán Viktorra, vagy a Fideszre, és a holdudvarra haragszom. Haragszom azokra az emberekre is, akik ezt megszavazták, és akik ezt 2010-ben tétlenséggel hagyták. És azokra is, akik a regnálásuk óta nem tettek semmit ellene. Evvel a q.va országgal az is baj, hogy ezt meg lehet tenni, ezt hagyják, ezt hagyjátok. Persze kivétel egy kisebb csoport, amely megtette a magáét.

És abból is elegem van, hogy a blogportálok "tartalom-managerei" (ja, bmeg, manager) sokszor barmok, abból is, hogy az újságok főszerkesztői is fantáziátlanok, a könyvkiadókról nem beszélve. Abból is, hogy mindenféle helyeken pozíciókban kontraszelekcióval kiválasztott, pozíciójukat féltő, tutyi-mutyi, hülye kiskirályok ülnek. Vagy például a DK vagy az LMP sem véletlenül nem tud elérni pár százaléknál többet. Hozzáteszem, az is zavar, amikor az MSZP-ben ül ott valami őskövület, akiről nem igazán látom, hogy milyen hozzáértéssel rendelkezik. Aki otthon él, az hasonló tapasztalatokkal rendelkezhet hivatalok, szolgáltatók, munkahelyek vezetőivel kapcsolatban.

Szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Szerintem nem csak én vagyok úgy, hogy Magyarországban nem csak az Orbán-kormány baj, hanem a mindennapi mentalitás, a mindennapi korrupció, és a mindennapi mocsár.Az Orbán-kormány csupán ennek a kikristályosodása, és persze a legnagyobb baj, mert ők tudják a legnagyobbat elqrni. Szerintem mások is vannak úgy, hogy az emberek tehetetlensége, lustasága is belejátszik abba, hogy külföldre megy, vagy marad. Én még nem, de szerintem sokan gondolják úgy, hogy ebből az országból azért kell menni, mert 2014-ben is a Fidesz fog nyerni, vagy Fidesz-Jobbik kormány lesz. Nagyon sokan tartanak egy 8 éves szívástól (konkrét németországi magyar barátom mondta). És kérem senki ne jöjjön az elmútnyócévvel, mert akkor nem emigráltak ilyen tömegesen az emberek, tehát tény, hogy jobb volt. Abban a 8 évben simán lehetett Magyarországon élni, volt remény. Most nem nagyon látszik. Sőt, a 8 évnél is  durvább kilátás a diktatúra, a ki tudja meddig szenvedés.

A helyzet tehát drámai és ambivalens. Tovább fokozza a bajokat, hogy az emigráció persze arra is negatívan csatol vissza, hogy egyáltalán van-e remény. Megint durván fogalmazva, nem csak arról van szó, hogy elmennek az okosak, szorgalmasak és tehetségesek, hasznosak; és maradnak a buták, tehetségtelenek, lusta naplopók, és a gazdaság lemegy a béka segge alá. Ha a politikai változás felől nézzük a dolgot, akkor itt is megvan a negatív visszacsatolás: elmennek a balliberális, értelmes, aktív, tenni akaró emberek, és marad a jobboldali, hülye, passzív tömeg. Megint sarkítva.

Mondom, erősen túlozva azt mondhatjuk, hogy azért lesz egyre kevesebb esély megdönteni a rendszert, mert aki ehhez elég okos, elég bátor, elég tehetséges, az inkább elment az országból. Aki marad, az vagy Fideszhívő, vagy, ha ellenzéki is, akkor is inkább lusta, tehetségtelen ember. A maradóknak egyre nehezebb lesz bármit is tenni. Ugyanakkor egyre inkább érdekük valamit tenni.

Tekinthetjük ezt a dolgot kaján vigyorral is, és külföldről ez is egy lehetséges szemlélete a dolgoknak. Gondolhatunk arra, hogy de hülye ez az Orbán, a végén a hülyék és lusták királya lesz, neki ennyi maradt. Aztán az is lehet, hogy "felakasztják" (nem ajánlás).

Meg lehet kérdezni, milyen alapon oktatok ki embereket, miért nem próbáltam én korábban megdönteni ezt a rendszert. Próbáltam. Már 2010 előtt is azt mondtam, nem szabad a Fideszre szavazni, diktatúra lesz. Nem sokat tudtam (tudtunk) elérni, a nagy, hülye embertömeg miatt. De megtettem, amit a haza megkövetelt. Tiszta a lelkiismeretem.

Gondoljuk csak meg a náci Németország történetét! 1933 után olyan tömegben hagyta el Németországot az értelmiség, illetve az olyan emberek hada, akik veszélyben érezték magukat, hogy 1939 körül már alig volt az országban olyan, aki náciellenes, értelmes, aktív ember lett volna. 1939 környékén a náci Németországban voltak nácik, voltak ágyútöltelékek, voltak megalkuvók, voltak passzívak, voltak beletörődöm emberek, voltak olyan szegények, akik mozdulni sem bírtak. De olyanok, akiknek akaratuk, tehetségük, módjuk is lett volna a nácizmus megdöntésére, olyanok már a kritikus tömeg alatt voltak. Nem is nagyon lehetett más vége, mint a háború, és a halál, és külső erőknek kellett helyreállítaniuk az országot, mert belső erőforrás már alig volt erre.

A náci Németország sajnálatos módon az egész világ ellen "szabadságharcot" vívott, így rövid időn belül véget ért. Ennek sajnos óriási ára volt. Ez azonban nem szükségszerű. Nézhetjük például Franco Spanyolországát, amely évtizedekig elvolt, mert nem háborúztak, és a külföldnek nem volt elég indoka megdönteni. Franco spanyol rendszerének magába kellett roskadnia. És láthatjuk, hogy ez sok évtizednyi szenvedést jelent. Teljes generációk vesznek kárba. De ha azt kérdezem, hogy ezt választja-e egy ország, vagy a bukott háborút, porig bombázott városokat, hát gondolom, inkább az évtizedes szenvedést választja.

Az emigrációs jelenség a Magyarországon maradt ellenzékieknek drámai, mert ők nem azért rekednek ott, mert szeretik a rendszert, és nem azért nem döntik meg, mert nem akarják, hanem azért, mert ehhez ők egyre inkább túl kevesek. Nem csak számban, de minőségben is.

A vége pedig vagy az lesz, hogy az ország, mint egy nagy, elhagyatott szemétlerakó, egyszer csak összeroskad, kigyullad, és elég; mint a náci Németország vagy Franco rendszere, vagy pedig az, hogy az a maradék lusta és buta ellenzéki a végén azért csak megdönti a rendszert. Ez akkor valószínűleg inkább forradalmi, utcakőfelszedős megdöntés lesz, és a forradalmi terror is fog egy kicsit tombolni (megint nem ajánlásm hanem vészjósló jóslat). Az sem igazán habos torta ám, amikor a jogosan dühös, de buta tömeg, buta vezetőkkel elkezd tombolni, csattog a guillotine, a la mode francaise. Igazán kár lenne, ha így alakulna.

Szóval a tanulság az, emberek, hogy tessék hamarabb megdönteni a rendszert! Tessék szervezkedni, és kimenni a tüntetésekre addig, amíg még van olyan szónok, akinek érdemes kimenni a beszédére, amíg még van olyan politikai vezető, aki mögé még érdemes felállni! Mert aztán majd később már nem lesz!

Mert pont a Rétvári által utált tolerancia diktatúrája az, amely megvédi Európában a rétvári bencéket a boko haramoktól és muszlim testvériségektől. És vice versa. Tanulhatnának már végre abból az istenverte történelemből!

***

A Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ, röviden X.) és a Barankovics Akadémia Alapítvány szombaton konferenciát tartott "Keresztényüldözés a XXI. században" címmel, amelyről néhány újság beszámolt. Elsősorban az Index, mások pedig sokszor csak átvették az ő szövegüket. Az Indexnél a hír, tudósítás és a vélemény általában keveredik, ami szerintem igénytelen, újságíróhoz nem méltó módszer, így kicsit óvatosan kezelem, hogy mi hangzott el a konferencián, de alapvetően csak a közvetett forrásból tudok dolgozni, mivel nem voltam ott (nem vagyok mazochista).

Az X.-nek persze joga van ilyen címmel konferenciát rendezni, ahogy "hülye vagyok" táblával az utcán mászkálni is joguk van. Csak mi meg rámutatunk, hogy mi az ábra (ld. a képet). A jogon kívül abban még igazuk is van, hogy elsősorban Afrikában, elsősorban muszlimok valóban üldöznek sok keresztényt. Ami például Egyiptomban a koptokkal történik, az a vallás őszinte, szomorú arcát tárja elénk. Erről én is sokszor beszámoltam.

"Rétvári Bence parlamenti államtitkár szerint a Nyugat magát is okolhatja azért, hogy a világon minden ötödik percben megölnek egy keresztényt, ugyanis szerinte Európában az elmúlt tíz évben érdekcsoportok miatt bélyegzi iszlamofóbnak a média azt, aki a keresztényüldözésekről beszél". Nos, "kedves" Rétvári Bence! A keresztényüldözésnek erről a valóban létező válfajáról bőven olvashatunk Európában. Szóval erről ennyit.

De a 20. századra szerencsére lezajlott a felvilágosodás, a modernizáció folyamata, amely során (némi túlkapás után) szekuláris államok alakultak ki, és a vallást (majdnem) a helyükre rakták. A kereszténység azért nem képes ma üldözni másokat, mert olyan országokban számít többségi vallásnak, amelyek szekuláris országok, ahol jogállam van, és ahol esetleg a kereszténység valláson belül ha többségben is van, a teljes népességben esetleg nincs.

Az a vicc jut erről eszembe, amely szerint reggel a nácik kizavarták a komcsikat az erdőből, délben a komcsik a nácikat, este meg jött az erdész, és mindenkit kikergetett az erdőből. Most éppen a történelem olyan szakasza van, ahol a keresztények nem tudnak annyira üldözni, és kicsit inkább őket üldözik. De csak ott, ahol szintén nincs még szekularizmus. Itt körbe zavargatják egymást a vallások az erdőben, aztán a Bence kijön, hogy "jajj mama, engem üldöznek". Miért Bence, eddig meg te üldözted őket, ez az vallásüldözés egy ilyen műfaj! Egyszer te b.szogatsz, máskor téged b.szogatnak. Miért mentél bele a gruppenszexbe?! Egyébként Rétvári Bence a KDNP politikusa. Most egy kicsit ízlelgessük a gondolatot, hogy az államtitkár "urat" üldözik! Talán rémálmok, talán hallucinációk, talán szellemek, azok igen.:)

Stágel Bence az európai vértelen üldözésekről beszélt, persze nem egészen kibontva az igazság szálait, és kissé maga felé hajlott a "szent" keze. A nővért például nem kereszténysége miatt akarták kirúgni, hanem mert a kereszt a nyakban biztonsági előírást sértett. Ma már a hittérítők nem mesélhetnek be akármit, mert nem viszonylag tudatlan, őserdei törzsek vagyunk, és mert van Internet.

De leginkább arról nem beszélt, amikor Írországban a katolikus ideológia által meghatározott törvények miatt kellett meghalnia egy indiai nőnek terhesség közben.

Rétvári Bence sok hülyeséget szórt el, az egyik legártatlanabb ez: "Európai Unióban, addig szinte politikai öngyilkosságnak számít, ha egy politikus vállaltan keresztény elvek szerint él és azok mentén politizál.". Úgy az embernek erre leesik az álla, hogy Angela Merkel például ezek szerint nagyon üldözve vagyon a kereszténydemokrata pártjával (CDU)együtt, és nagyon sikertelen politikus. Meg, hogy ennél jóval kevésbé ismeretes olyan politikus, aki nyíltan ateista, nemhogy ateista politikát folytatna, pláne, hogy ateista pártot vezetne.

Ha megnézzük, hogy Rétvári Bence minden nyavalygása ellenére Európában miért nem robbantgat a Boko Haram keresztény templomokat, miért nem irtják a koptokat úgy, mint Egyiptomban, akkor az a kemény és egyébként nyilvánvaló igazság, hogy a Rétvári által olyannyira utált szekuláris állam védi meg őket. Európában pont azért nem égethetik fel a muszlim testvériség képviselői a keresztény templomokat, mert ugyan vannak muszlimok, de a vallásuk magánügy. Nekik ugyanúgy magánügy, mint a keresztényeknek. És ebbe beletartozik, hogy nem szabad emiatt zaklatni őket, és nem üldözhetnek emiatt másokat sem. Vice versa.

Rétvári választhat: vagy magánügy a vallás, és akkor számíthat a jog, az állam védelmére a muszlim testvériségtől, vagy nem magánügy, és akkor lehet, hogy a KDNP bevezeti Magyarországon a keresztény egyházállamot, de ha fordul a kocka, akkor a muszlimok fogják bevezetni a sharia jogot, vagy valamelyik más vallás a más jogot, és akkor lesz aztán igazán keresztényüldözés. Szerintem egyértelmű, hogy a kereszténység is jobban jár, ha a vallás lehetőleg az egész világon magánügynek számít, ha az állam lehetőleg az egész világon szekuláris, semleges. A vicc párhuzamával élve: még mindig jobb, ha az ideológiailag semleges erdész irányítja az erdőt, és a veszekedő gyerekeket rendre utasítja.

Persze értem én, hogy Rétvárinak frankó, ha az ő országában éppen az ő vallása uralkodik, és nem magánügy, és nem kell a "tolerancia diktatúrájának" engedelmeskednie. Pont ebből látszik, hogy a 21. századi Európában a keresztények bár nem nagyon üldöznek még (már) senkit, de ahogy láthatjuk, ahogy a vicc mondja, igény, az lenne rá. Nem a rétvári bencéken múlik, ők mindent megtesznek ennek érdekében. Ők szeretnének többek lenni, mint magánügy. Ők törekednek arra, hogy egyházállam legyünk. Csak azon múlik, lesz-e legalábbis Magyarországon újra keresztény inkvizíció, hogy megengedjük-e nekik.

Persze értem én, hogy Rétvári üldözésnek éli meg, hogy a vallása ma már magánügy, és nem küldhet csak úgy máglyára embereket, nem tehet indexre (nem, nem az Indexre, a zIndex megteszi ezt egyedül is) könyveket, nem zárathat börtönbe embereket, csak, mert kissé szabadgondolkodók. Hát igen, ez aztán tényleg diktatúra, amelyben egy rendes keresztényt már az ilyen alapvető személyiségi jogaitól, a hite ilyen ártatlan kifejezésétől is megfosztják.:)

Értem én, hogy milyen állatias ösztönök vezetik erre, csak nem értem meg, nem fogadom el racionális eszemmel indokoltnak.

Mert pont a Rétvári által utált "tolerancia diktatúrája" az, ami megvédi Európában a rétvári bencéket a boko haramoktól és muszlim testvériségektől; és a protestánsokat, zsidókat, muszlimokat, pogányokat, "eretnekeket", deistákat és ateistákat, a 21. század diderot-it, jeanne d'arc-jait, giordano brunóit, walter milne-it, szervét mihályait a katolikus inkvizíciótól.

Ha most és a jövőben a rétvári bencék jutnak egyre nagyobb hatalomra, akkor lehet, hogy a 21. század Magyarországán nulla keresztény-üldözés lesz, lesz viszont keresztények általi üldözés. És a 22. századi Magyarországon esetleg majd megint fordul a széljárás, és megint keresztény-üldözés lesz. Lehet, hogy Rétvárit ez nem érdekli, mert addigra ő már Semjén Jézus jobbján fog üldögélni, és onnan nézi majd, ahogy a szép, keresztény gyerekeit az iszlám üldözi. Ez már csak érdekli, nem?!

Járhatnak körbe a mókuskerékben, soha nem tanulva a történelemből, mindig csak azt erőltetve, arra törve, ami rövid távon, bután, önző módon nekik éppen jónak látszik. Vagy pedig tanulhatnának már végre abból az "istenverte" történelemből!