És hogy még egy kicsit komolyabbra fordítsam a szót, miért említem fel mindezt? Mert a varánusz-jelenség tulajdonképpen sok más jellel együtt azt indikálja, hogy a magyar társadalom micsoda mocsár.

***

"Minden portálnak megvan a maga (var)ánusza", tartja a régi, magyar mondás. Persze, kivétel, amelyiknek mégsincs. Ha jól gondolom, akkor a varánusz első sikeres prototípusa a bloggerkorszak hajnalán talán Tóta Árpád volt, aki most a HVG-n worlukoskodik. A többiek mindannyian Tóta libafos zöld inge alól bújtak elő: az origo worlukja Puzsér, a nol.hu varánusza Pető Peti. A zIndexnek meg hát maga a Varánusz, mint olyan. Per se. Par "excellence". (A korábban már nagyra magasztalt Silly Lacy ugyan hasonló probléma, de egy másik állatfaj: a ladislav sillycosis).mé

Megfigyeltétek már?! Ha esik, ha süt, ha fúj, ha szélcsend van, Varánuszt (a tulajdonnév az egyedi blogot jelenti, a köznév a speciest) a zIndexen mindig kapunk a képünkbe. Akár tetszik, akár nem. Mindig nyomatják, akár jó, akár nem. És nem is arról van itt nagybaszó, hogy akár igaza van, akár nem. Ánusz (becenév) általában a kormányt ekézi. Általában igaza van. Nem ez a gond vele, hanem, hogy milyen stílusban, milyen színvonallal, milyen gondolatisággal. Pontosabban, milyen kevés gondolatisággal, milyen egyhangú stílusban, milyen primitív módon. Ez a gond, nem az, hogy ne értenék egyet vele azon az egyszerű szinten, amelyet meg tud ütni.

Megfigyeltétek? Manapság minden "magára valamit is adó" portál bevásárolt egy ilyen aligátorbőrbe varrt pincsitacskót, mert most éppen ez a menő. Hosszú pórázon tartják, de a varánusz (kisbetűvel, ez a köznév) mégis nagyjából ugyanazt a territóriumot járja be, ugyanazon az ösvényeken oson, ugyanazok a gallyak csapnak a szemünkbe, ha követjük, és ugyanazokat a kórókat vizeli le a sarkokon.

A kifejlett komodói sárkány egyetlen dolgot tud: csúnya, gusztustalan és büdös a szája. Ez az ars poetikája. Ezt valóban tudja, de ezt hibátlanul. A megélhetési varánusz barátja az emberi tehetségtelenség, ostobság és nyereségvágy. Pontosan. Mégpedig a sajátja.

Első ízlelésre az a bizonyos szájzamat talán még érdekes is volt, amikor a worlukizmus (Míg a speciest a legeklatánsabb egyedéről, addig az izmust az első ismert képviselőjéről neveztük el) elsőnek jelent meg a monitorunk képernyőjén. De sokadikra már elég unalmas. A napi rutinban megavasodik. És nincs annál lehangolóbb, mint az avas varánusz-szájszag.:) Még akkor is, ha egyébként jó fele fúj a szél, és a szájszagot elsősorban nem mi kapjuk bele a pofánkba.

A worlukizmus repertoárja nem valami változatos, egyetlen darabból áll: a kis varangy éji dala. "Úgy élik le az életüket, hogy semmi nyomot nem hagynak a szánalmas igyekezeten kívül, hogy másokat lehúzzanak" (Carlos Ruiz Zafón, egy hozzászólótól kaptam,kösz) Ugyanannak az üzenetnek a perturbációja, fokozása, überelése, tekergetése. Amíg a táblán csikorgó körmök vinnyogásától meg nem repednek a szemgolyók. Mert ugye, ha emellett tudna írni egy Requiemet, vagy egy Tóth Árpádot, akkor elnéznénk neki a kis éji dalt is. De nem tud. Őszintén szólva Tóta Árpádot kissé sajnálom, mert pár év múlva, amikor kimegy a divatból a libafos inge, akkor eléggé fel fog kopni az álla. Lineáris, szakbarbár, túlspecializálódott pillanatember.

Tótaval kapcsolatban is megismételném, hogy ugyanúgy liberális, ugyanúgy antiklerikális ateista vagyok. Azokat a kritikákat, amelyeket ír, üdvözölni tudnám, és nagyon fontos dolog lenne, hogy megjelenjenek a HVG hasábjain. Csak ne ebben a primitív stílusban tenné! Ne a felkészületlen, kulturbunkó hátterével! Mert ugye a World of Warcraft nem igazán megfelelő egyházkritikai alap. Nem az a bajom vele, hogy ne lennénk egy oldalon, hanem az, hogy lejáratja ezt az oldalt.

Varánuszt egyébként portáloknak általában lehet otthon is tenyészteni, akár ex nihilo is. Megvárni, amíg a "kis édes" kirágja magát a lágy, büdöstojás burokból, címoldalakkal etetni, oldalketrecben tartani.  Nevelgetni, amíg furkósbotja "virágba borul". A másik lehetőség, hogy lehet készen venni, huzalozva, előprogramozott hasonlat-reflexekkel. Az olyan stílusra gondolok, mint "Orbánt Brüsszelben kibaszták, mint macskát szarni". Ez régen, amikor az ilyen hasonlatokat kitalálták, még érdekes volt, ma már bizonyos intelligencia felett az ember hamar telítődik velük. Van, amelyik varánusz fantasztikusan photoshopol, van, amelyik csak a képzavarokkal ügyeskedik. Lényegtelen.

Kíváncsi vagyok, hogy mikor unnak rá az emberek, hogy a mindenkori, aktuális varánusz elmondja ugyanazt, amit már tudunk, csak ebben az ingerküszöb-birizgáló stílusban, illetve, hogy megismétli ugyanazt, unos-untalan. Amit már elmondott n-szer, azt egy n+1. ingerküszöb-izgató változatban is a pofánkba nyomja. Hisz a lécet már régen nincs hova tovább emelni. emeli tehát a szájszagot.

Lukulluszként birizgálja (nem írom le mivel:) a torkunkat, hogy kihányjuk az aznapi híradagot, mely megfeküdné a gyomrunkat. Csak azért, hogy másnap újabb adaggal tömhessen minket. Mert végül is, amit ezek a varánuszok elmondanak, az az aznapi hírekben általában szerepel. Azt, hogy Matolcsy már megint elqrta, nem Tóta Árpád mondja el nekünk. Ő nem a bréking nyúz. Inkább ideget nyúz. Csak maszturbál egyet a híreken. És azért használom ezt a kifejezést, mert a igénytelenség mellett megvan ennek az a baja, hogy az olvasó tulajdonképpen levezeti a dühét. Az igénytelen olvasó élvez egyet a worlukista mutatványon, aztán rágyújt egy cigire, és elalél a heverőn. Szervezés, gondolat, tett ebből nem lesz. A konstruktív lépésektől elszívja az energiát.

És hogy még egy kicsit komolyabbra fordítsam a szót, miért említem fel mindezt? Mert a varánusz-jelenség tulajdonképpen sok más jellel együtt azt indikálja, hogy a magyar társadalom micsoda mocsár.

Mert ha nagyon elgondolkodunk azon, hogy működik a zIndex, a zOrigo, a Népszabadság, a HVG, (stb.), ha belátást nyerünk a főszerkesztő kiskirályok, a blogválogató managerek kicsinyes világába, akkor azt látjuk, hogy itt is csak a simicskázás megy, semmi különbség nincs. Ha egy őrült napon a zIndex szerkesztősége kerülne kormányra, akkor ezek a fiúk is csak ugyanazt a mutyit, elqrásokat tudnák produkálni, mint amazok. Ezek csak tükröt tartanak amazok elé, csak az a baj, a tükörben ők maguk vannak.

Elterjedt nézet, hogy "ezek ugyanazok". Főleg a politikai pártok kapcsán. Sokan látják, hogy nem csak a Fidesz van nyakig a mocsárban, de például az MSZP, DK is derékig. Vannak, akik azt hiszik, az LMP, Milla vagy Szolidaritás nincs, de a hangyányi különbség csak abból ered, hogy ezek még nem jutottak be a kincstárba, még nem szedték meg magukat arannyal, és nem húzza le őket a súlytöbblet annyira a mocsárba. De ők önsúllyal is térdig állnak a magyar ugarban. Meg amennyi kevés aranyat már magukra pakoltak, abból látszik, hogy mi lenne a helyzet egy teljes platós aranyrakománnyal.

Azt meg aztán még kevesebben látják, hogy nincs ez máshogy lentebb, akár a médiák szintjén sem. Pedig valahogy az általános hangulat, a minták, a "népnevelés" tekintetében az is fontos volna, hogy ne azt lássuk már a zIndexnél, amit Fidesznél. Ne ugyanaz a mutyizás, uram-bátyámozás, komázás és negatív szelekció legyen már ott is, mint a Fidesznél!  És ezért fontos ez a téma, mert sajnos ez van.

Persze a médiákkal kapcsolatban lehet azt mondani, és sokan elintézik ennyivel, hogy ha nem tetszik, akkor ne olvasd! Ja, miért baj az, hogy Ánusz ilyeneket ír, miért zavar? Természetesen azért, mert a jobb dolgok elől szívja el a levegőt. És itt lehetek őszinte, a jobb dolgok között lennék magam is, de nem csak én. Sok-sok blog van, amelyet méltatlanul mellőznek. Azért, mert a manager "úr" valamire felbaszta az agyát, és annyira nem profi, hogy ettől elvonatkoztatva a jó blogokat emelje ki. Ahogy egy Fideszes kádernek nem árt, ha az ország értékeit elszórja a disznók elé, úgy a managernek se drága, hogy hasonló disznókat etetnek a főoldalon.

Mindezek után sokan még mindig elintéznék a dolgot azzal, hogy de hát mindez csak azért van, mert az olvasók nagy része hülye. A zIndexet olvassa, meg a zOrigót, és aztán azt a blogot, amelyet ott tolnak bele a pofájába. Igen, ez is igaz, a hülye nép is hibás. De a hülye nép ellen nehezebb hadakozni, mint e hülye Index-Origo-stb. ellen.

Kíváncsi vagyok, mikor unnak rá az emberek tömegesen erre a monoton híremésztésre, ezekre a pocsék hírportálokra, erre a kis magyar ugarra. Mert valamikor mindenre rá lehet unni, csak eleget kell gyakorolni.:) No meg végül arra is kíváncsi vagyok, ezt az írást melyik portál meri majd kitenni. Nyilván egyik sem. Az önkritika az fájna. Szóval ezt is csak azok az olvasók nem fogják olvasni, akiknek leginkább szólna.

És hogy legyen valami konstruktív dolog is: mit tehet az ember ez ellen?! Én speciel a következőt határoztam el.  A Piroslap blog Facebook oldalán egy kis koncepcióváltás lesz. A koncepció lényege, hogy a magyar blogoszférában bizonyos portálok olyan monopóliumhelyzetbe kerültek, és a monopolhelyzetben lévő főszerkesztők viszont olyan kulturbunkó, makacs, korlátolt emberek, hogy a sok blog közül nagyon sok igénytelent tolnak az emberek pofájába, miközben sok értékes írást nem olvasnak az emberek, mert nincs kint. A Simicskához hasonló blogportál kiskirályok ámokfutását ellensúlyozandó megpróbálok a blogajánlók mögé menni, és mindenféle érdekes, méltatlanul mellőzött blogokat előtérbe helyezni. Remélem, hogy sikerül sok, értékes kincset fellelni.

A kép forrása: Népszava

Semjén plágiumügye elhalni készül. A Pázmány elég gyorsan nyilatkozta azt, hogy Semjén dolgozata szerintük rendben van, a ELTE pedig a napokban döntötte el, hogy nem vizsgálják a szociológia dolgozatot. Szégyen.

Szégyen, hogy az a társadalom, amely Schmitt Pált teljesen jogosan megbuktatta, mert dolgozatának nyolcvan-kilencven százaléka a HVG és a SOTE szerint másolat volt, ez már alig háborodik fel Semjén ügyén, pedig doktori dolgozata a HVG szerint 40 százalék plágium lehet, és további 25 százalék idézet. Sokszor teljes oldalas idézet. Ez azt jelenti, hogy 65 százalék nem Semjén gondolatait tartalmazza, és csak 35 százalék lehet önálló munka. Ez a 35 százalék már elég?! Ha csak 65 százalék van máshonnan, nem kilencven, akkor a társadalom már nem tüntet, nincs akkora felháborodás?! Azt már a szőnyeg alá lehet söpörni?! És akkor ráadásul a szociológia dolgozatban egy csomó mindent átvett, állítólag még több idézőjelet felejtett el, ráadásul természetesen a vallástörténet vagy vallásfilozófia nem szociológia, ahogy azt egy bíráló megjegyezte, és helyesen, egyest is adott a dolgozatra. Valahogy mégis átment...

Szégyen. Szégyen, hogy a Pázmány így zárta le az ügyet, és szégyen az ELTÉ-re is, pedig állítólag Magyarország legjobb egyeteme. Ezek szerint a SOTE ebben jobb az ELTÉ-nél. De szégyen az is, hogy Semjén nem maga mondott le. Szégyen az is, hogy a KDNP nem mondatja le Semjént. Ahogy persze a DK-nak is le kellett volna mondatnia Gyurcsányt. Megjegyzem, az ártatlanság vélelme itt nem számít, politikai lépésekhez kevesebb is elég, a megfelelő médiák mindegyik esetben olyan bizonyítékokat tettek le az asztalra, amelyeket nem lehet következmények nélkül hagyni. A bíróság előtt esetleg ez nem mindegyik esetben elég. A három ügy nem azonos súlyú, nem azonos mértékben igazolt, de lemondás nélkül egyiket sem volna szabad eltűrni. Lehet itt pereket nyerni, de a kérdés, hogy az emberek előtt meg lehet-e becsülettel állni.

A történetről, a részletekről a hivatkozott és más cikkek eleget írnak. A dolog politikai oldaláról is. Talán a lemondást nem sokan követelik ilyen harsányan, de amit én mondani akarok ezzel, az ennél sokkal több.

A hetedik parancsolat egyszerűen úgy szól, hogy "Ne lopj!" II. Móz. 20.15. A tízparancsolat általam fellelt mindegyik változatában. Többször kifejtettem már, hogy a tízparancsolat, vagy a Biblia egésze mennyire elavult, rossz, mint etikai rendszer, vagy törvény rendszer. Rossz, mert túl tömör, túl egyszerű. Rossz, mert nincs rendesen kifejtve, megérvelve. A Bibliából az emberek az erkölcsről való gondolkodást nem fogják megtanulni. Ezért sem szabad az etikatanítást (csak) a Bibliára alapozni, illetve a hittant egyenértékű alternatívaként felfogni.

Elavult, mert nem a mai életről szól, és nem alkalmazható a mai viszonyokra. Manapság több dolgok vannak földön és egen, mintsem, azt több ezer éve a zsidó pásztorok álmodni voltak képesek (~Hamlet). Ha a tízparancsolatot, avagy a  II. Móz. 20-at egyfajta  alkotmányként fogjuk el, akkor akkor a túlegyszerűsítés, kifejtetlenség ellen átmenetileg lehet védekezni, de ha megnézzük II. Móz. 22-őt, amely mondjuk egyfajta btk, akkor ott természetesen nincs szó szellemi termékek lopásáról, pont az említett okok miatt. Ez persze érthető, ha ókori pásztorok mitológia, hagyomány, törvény és etika-gyűjteményének tekintjük a Bibliát, és nem többnek.

Ma egész egyértelműen van jobb alkotmányunk. Még a nagyon rossz alaptörvény is jobb, hát még a korábbi alkotmányunk, és pláne jobb lenne egy igazán jó, modern alkotmány. Ma van jobb btk-nk és ptk-nk. És megint, lehetne jobb is, ha a megfelelő pártok, emberek dolgoznák ki. Ma vannak sokkal jobb könyvek etikáról. Akár közvetlen, filozófiai könyvek, akár irodalmi művek. Én nem tudom, hogy miért nem jobb megoldás az, hogy a gyerekek például A Pál utcai fiúkból tanuljanak etikát, sokkal érdekesebb, sokkal kevésbé keresztény, sokkal maradandóbb módon. Egy ilyen regény elolvasása, az erről való beszélgetés sokkal jobban érteti meg a diákokkal azokat az összefüggéseket, melyek az erkölcsről szólnak. Sokkal jobb mintákat adnak, mint a Biblia. Ezeket kellene tanítani, nem pedig Bibliát.

De a legsúlyosabb érv, amiért nem kellene ennek a pártnak, a KDNP-nek (és persze a Fidesznek sem), ezeknek a politikusoknak meghatározni a magyar iskolákban az erkölcstanítást, amiért nem keresztény alapokra kellene fektetni ezt, hogy látjuk, hogy a saját törvényeiket sem tartják be. Mert szemforgató, hamis papok (István a király).

És akkor jönnek a keresztények, mint Pálffy, hogy üldözik a keresztényeket. Na hát, ennek is van bőr a pofáján! Ma, amikor Magyarországon olyan vallásszabadság van, amelyben keresztény, történelmi egyházakkal kivételeznek, másokkal, különösen nem keresztényekkel kitolnak. Ma, amikor az alkotmány előszava keresztény nemzeti hitvallás, ma, amikor az állam és egyház szétválasztása már csak egy szóvirág a tákolmányban, amikor restaurálják az 1940-es éveket, és menetelnek a középkorba, akkor valaki keresztényüldözéssel jön?! Olyan ez, mintha Kádár jött volna azzal, jóval 56 után, hogy üldözik a kommunistákat Magyarországon.

Miért foglalkozok ennyit a plágium esetekkel? Nyilván azért, mert van személyes motivációm. Minden értelmes ember el kell, hogy ítélje a plágiumot, amikor valaki lopással szerez pénzt, címet, rangot, elismerést. De felszólalni valószínűleg az fog, aki érdekelt. Szóval nekem van doktorim informatikából, én azért tanultam három évig, kutattam három és fél évig, írtam cikkeket, és megírtam a disszertációt, ami sokáig tartott, mert munka mellett fejeztem be. Pár évvel később védtem. Én nem másoltam, nem plagizáltam, nem loptam. Sokat fáradtam, sokat szenvedtem vele. Később sok filozófia cikket is írtam, amelyekben soha nem plagizáltam, mindig nagyon lelkiismeretesen idéztem.

Teljesen természetes, hogy ha én lelkiismeretes vagyok, és ennyit dolgoztam meg bizonyos dolgokért, akkor én nagyon fel leszek háborodva akkor, amikor valakiről kiderül, hogy ő csalással érte el azt, vagy ahhoz hasonlót. Hiszen többek között engem érint hátrányosan a csalás, továbbá az énáltalam elértek lesznek esetleg mások szemében kevesebbek. Amikor én (elég ritkán) a doktori címemről beszélek, akkor már elő szökött jönni Schmitt Pál, Gyurcsány, és elő fog jönni Semjén Zsolt is. Amit ők tettek, az engem károsít.

De nem csak engem, és nem csak a doktorokat. A diplomásokat is sérti Semjén és Gyurcsány diplomája. És az egész társadalmat érinti az, hogy ebben az országban csalással intéznek el dolgokat, vagy becsületes munkával.

Sokszor hallani a reakciót, hogy "na és, ez elterjedt (volt)". No de ez "a szomszéd fiú is ezt csinálja" esete. Nem mentség. Olyat is hallottam már, hogy "akkor most mindenkit át kéne vizsgálni?". Talán igen, talán nem. Mindenesetre ez sem jó érv. Ha mondjuk a végén csak néhány politikust kapnának el, és a közemberek csak megszeppennének, megijednének, már az is pozitív fejlemény volna. Ha az emberek fejében negatív példaként szerepelne Schmitt, Gyurcsány és Semjén esete, már azzal is nyernénk.

És akkor megint visszatérnék az erkölcs tanítására. Biblia olvasás helyett lám-lám az is jobb, ha csak elgondolkodunk a való élet mintáin. Mert a Bibliában végül is semmi nincs arról, hogy mi számít plágiumnak, és mi nem. Már egy jó osztályfőnök is sokat tud tenni azzal, ha pár aktuális példát megtárgyal a gyerekekkel az osztályban. A másik dolog pedig, hogy a példamutatás fontosabb, mint a tanítás. Nem mindegy, hogy a gyerek azzal jöhet, hogy "de hát Semjén is megúszta, lám, csak nagy kutyának kell lenni", vagy a gyereknek lehet azt mondani, hogy "lám-lám, Semjén se úszta meg, pedig nagykutya." Persze eleve jó kérdés, hogy miféle társadalom az, ahol az ilyenek a nagykutyák.

A német zöldek kormányoztak már együtt a német baloldallal. Emlékszünk még a Schröder-Joschka Fischer párosra? És most megint erre készülnek. És mégsem kell azért harcolniuk, hogy ne tekintsék őket pirosnak, mert hát zöldek. És karakteresen azok.

***

Az LMP és a német zöld párt (Bündnis 90/Die Grünen) között sok fontos párhuzam van, és néhány olyan különbség is, amelyből az LMP tanulhatna. Nem fontos, de roppant érdekes, és aktuális, hogy mindkét pártnak kongresszusa volt a hétvégén. Az LMP úgy döntött, nem kezd tárgyalni sem az Együtt 2014-gyel csatlakozásról, a német zöldek tisztújító kongresszust tartottak. A két kongresszus is hasonlított abban, hogy - a minket különösebben nem érdeklő személyi kérdések kapcsán - a német zöldek végül is olyan döntéseket hoztak, amelyek a jövő évi választásban sorsdöntőek, és náluk is az a legkritikusabb kérdés, hogy a jobb vagy baloldalhoz húzzanak-e.

A német zöldek egy karakteres, környezetvédő párt, amely korábbi aktivista mozgalmakból, évtizedek alatt (a teljes nevük is mutatja, hogy 90-ben már nem elkezdték, hanem volt egy nagyobb egyesülés) küzdötte fel odáig magát, hogy bejusson a parlamentbe, koalíciós partnerként kormányra kerüljön, egészen odáig, hogy ma már olyan népszerűsége van, amely már-már a kormányzóképességet is előre vetítik. Az előző választásokon már annyira megugrottak, hogy ezt kezdték el látnokok vizionálni, de most azért még mindig koalícióban gondolkodnak.

A német zöldek egy karakteresen környezetvédő párt, amelynek van némi társadalompolitikája is, méghozzá pontosan azért, mert már a kormányzást is szem előtt kell tartani, illetve, mert ez a koalíciós partnerek kiválasztásában is számít. Az LMP ezzel szemben egy olyan párt, amely harmadikutas politikával akarta meghatározni magát, és a környezetvédelem csak egy adalék, vagy egy B terv volt.

Ma Magyarországon a környezetévdelem ügy nem olyan népszerű, mint Németországban. Nincs olyan környezettudatosság. Emiatt egy magyar zöld pártnak erősen kéne küzdenie a parlamentbe jutásért. Ez nem az LMP hibája. Az viszont igen, hogy nem azt választották, mint a német zöldek, hogy akkor aktivista mozgalomként azon dolgoznak, hogy a környezettudatosság kialakuljon, és megdolgozzanak azért a parlamenti bejutásért, ahogy a német zöldek tették. Az LMP erősen aktivista párt, de nem környezetvédelmi ügyekben volt igazán aktivista az utóbbi években. A német zöldek azért küzdöttek évtizedekig, mert elvszerű, hiteles, "hithű" zöldek voltak, akiknek nem a képviselői fizetés volt a lényeg, hanem az ügy. Az LMP pedig azért nem ezt teszi, mert nekik a képviselői fizetés a lényeg, és a környezetvédelem csak egy eszköz, amelytől remélnek pár százalék szavazót. Ez pedig pont azt jelenti, hogy az LMP-ben sem lehet más a politika.

Az LMP a külön utas politikát akarta választani, de azt a témát, például a környezetvédelmet, amely olyan erős lett volna, hogy ne kelljen folyton az ellen küzdeni, hogy a Fidesz vagy az MSZP szolgálói, és hogy nem SZDSZ 2.0-ák, azt hanyagolták. Mivel olyan karakteres témájuk nem volt, amely széles körben nyilvánvalóvá tette volna, hogy ők mások, ezért ők azzal próbáltak mások lenni, hogy anti-baloldali politikát választottak, ami legtöbbször primitív Gyurcsány-utálatban nyilvánult csak meg. Ezzel próbálták középen tartani magukat, ami éppenséggel tényleg sikerült. Felmérések szerint valóban középen vannak a szavazóik, saját megítélésük szerint. Csak ugye másnak lenni sokkal stílusosabb pozitív, mint negatív módon. Ez a negatív stílus azt a pár százalékot tudta csak a konyhára hozni, amelyet a környezetvédelem is hozott volna. Az elvszerű környezetvédelmet cserélték fel a primitív Gyurcsány-utálatra, és még csak nem is nyertek vele semmit. Hitelt viszont vesztettek.

A német zöldek kormányoztak már együtt a német baloldallal. Emlékszünk még a Schröder-Joschka Fischer párosra? És a német zöldeknek mégsem kell azért harcolniuk, hogy ne tekintsék őket pirosnak, mert hát zöldek. És karakteresen azok. Ők állhatnak úgy középen, hogy sehova sem sorolják be őket. De még úgy is középen állnak, ha kicsit inkább balra tendálnának, mert a környezetvédelem annyira harmadik utas cöveket ver le.

A német zöldek felvállalták a környezetvédelmet, és nagyon sokáig csak azt nyomták. Az egyik német zöld politikus mondta, hogy ez annyira jól sikerült, hogy ma már szinte nincs probléma. Mivel itt élek, ezt magam is tapasztalom: mindenhol olyan szelektív hulladékgyűjtés van, hogy öröm nézni. Az üdülőházban, ahol lakok, alig férnek el a kis konyhában a kukák. Szombat délelőtt tele van a szemétgyűjtő telep. Vidéken, ahol kocsival járok, sokszor kicsi, egy nyomvonalas, dimbes-dombos utakon, tehénbűzben, a kis parasztházak teteje tele van napelemmel. A szélerőművekhez a magyaroknak elég csak átlépni az osztrák határt, nem is kell idáig jönni. Németország sajnos építi le az atomenergia-iparát (ez az egy komoly dolog a zöld politikában, amit ellenzek), ma már egyetlen párt sem vállalja fel, hogy atompárti legyen, annyira zöld lett az egész ország. A zöld képviselő arról beszélt, hogy most már azért kell kitalálniuk a társadalompolitikájukat, mert a környezetvédelemben már nincs miért harcolni. Miért szavaznának a németek a zöldekre, ha minden meg van valósítva, vagy ha minden másik párt is zölddé vált?

Magyarország még az út másik végén van, az elején, úgyhogy az LMP-nek ilyen gondja még nincs. De a német példa mutatja, hogy egy tíz-húsz éves programnak nagyon is jó volna, ha csak zöldek lennének, semmi más. Nehéz út lenne, de szinte szükségszerűen sikerre vezető út, míg a jelenlegi döntés a biztos halál: az LMP ki fog esni a parlamentből, és ez a végük lesz, szét fognak menni. Vagy majd akkor jönnek rá arra, hogy az egészet úgy kéne elölről kezdeni, ahogy mondom.

A német zöldek ma ugyanúgy a bal vagy jobb dilemmájában vannak, mert egyedül mégsem kormányozhatnak. Ugyanakkor nem a bejutásért harcolnak, ezért megengedhetik maguknak azt, amit az LMP nem: majd a választás után mondják meg végleg a dolgot. De a média persze már ma is faggatja őket, és van egy elég határozott, bár nem biztos, hogy végleges válaszuk. Ez pedig az, hogy Merkellel nem kormányoznak, az SPD-vel (szociáldemokraták) igen (egyébként korábbi ciklusban ez már előfordult). Pedig Merkel nem Orbán. A német zöldek tehát nem egy diktátorral fognának össze, ha a német jobboldallal lépnének koalícióra. És a német zöld párt kampányarcai, akiket most választottak meg, eléggé jobboldalra tendálnak. A hivatalos válasz egyelőre mégis az, hogy Merkel kizárva. Arra hivatkoznak, hogy a szavazóik másodlagos preferenciája inkább baloldalon van. A zöldek tehát egyelőre úgy kampányolnak, hogy inkább elszívni szeretnének jobboldali szavazókat, mint a pártjukkal összefogni. Inkább konkurencia akarnak lenni jobboldalon. Ilyen értelemben nyitottak jobbra.

Olyan mértékig hasonló a helyzet a magyarhoz, hogy a jobb-zöld koalíciónak a felmérések szerint ma volna lehetősége, a bal-zöld koalíciónak nem volna többsége. Németországban abban is hasonló a helyzet, hogy van egy harmadik, szélsőséges párt, aki elszív szavazatokat, és megnehezíti a többség kialakítását, csak náluk nem szélsőjobb, hanem szélsőbal oldalon van. A Linke párttal a német zöldek de még a szocdemek sem akarnak koalícióba lépni, kivétel pár keleti állam, ahol helyi szinten ez szükséges. Itt most csak az a fontos ebből, hogy a zöldek akkor is a baloldalt választják, ha a számok szerint ez most nem jönne össze. Ők a kihívást választják, és inkább dolgoznak érte. Az LMP meg nem mer ilyet lépni, legfeljebb beleülnének a készbe (ezt, hogy a készbe beleülnének, Jávor Benedek lebegtette meg). A német zöldek tehát ismét elvszerűek, és kevésbé számítóak, az LMP meg csak számító, és ha ragaszkodnak is elvekhez, az inkább a zsigeri gyűlölet, mint a józan elvek. A német zöldek elvszerűek, az LMP csak makacs.

Az LMP makacs, legalábbis az a többség, amely az Együtt 2014-hez való csatlakozás tárgyalását is elutasította. Van egy ezt ellenző kisebbség is. Legyünk tisztességesek! Bizonyos vezető LMP-s politikusok egyet nem értésük jeléül most le is mondtak. Ez szép dolog. Az is, hogy az LMP bázisdemokrata párt. Egyébként a német zöldek is eléggé azok, például elég széles, és demokratikus tisztújító kongresszuson (Urwahl) keretében  választották meg a párt meghatározó pozícióit a jövő évi választáshoz. Egyébként nem tudom, hogy ez egy MSZP tisztújító kongresszushoz képest demokratikusabb-e, vagy sem. A Fideszhez képest biztosan. Az LMP működése is hasonló, úgy látszik, a párton belüli többség véleménye szent (ami helyes), akkor is, ha éppen hülyeség (ez a baj). Csak azt lehet remélni, hogy hamarosan kijózanodnak.

Matolcsy Györgynek a Heti Válaszban megjelenő legújabb kékszínű atomvillanásáról a Népszava ezekkel a szavakkal számol be: "Matolcsy: kalózok fosztogatják a magyar kincses hajót". Azt gondolom, hogy a Népszava cikke a racionális érveket jól összeszedi, én itt csak arra utalnék, Matolcsy lebukott, titokban Piroslap blogot olvas.:) Ugyanis majd egy éve már írtam a magyar tenger kalózairól. Lerántom tehát a leplet arról, kik a rejtélyes kalózok, akik a kincseinket fosztogatják, és változtatás nélkül újraközlöm a cikket. Sajnos a magyar tengeren a helyzet változatlan: ugyanazok a kalózok, ugyanazok a fosztogatók, ugyanaz a nagy hadihelyzet is. A cikk ugyanúgy aktuális, Matolcsy szóferdülete miatt még aktuálisabb is.

***

A gyorsnaszád megtépázva ringatózott a Potomac folyó öblében. Hosszú, kacskaringós út vezetett ide a Fűzfői-öböl hajdan nitrogénes szagú kikötőjéből. Itt szentelték fel ugyanis anno - ortodox szertartás szerint - a kis csanakot, melyet Viktor végül 2010-ben vett át korábbi tulajdonosától (illetéket persze nem fizetve), és azonnal átkeresztelte az új szertartás szerint: ikonok százai úszkáltak az öböl vizein, és pátriárkák menekültek csapatostul a mólón. Átfestette az egész hajót, de annyira, hogy nem csak a kormány, de a kompasz, a hajószakács, a mentőcsónak, a fékek, és ellensúlyok, de még az utolsó vécéülőke is narancssárga lett.

Az Ezüsthajó gyorsnaszád azonnal új vitorlát bontott, és keleti szelek szárnyán - régi magyar reflexek alapján - próbálta megsarcolni a nyugat-európai kereskedőhajókat. Mítoszok szerint a strasbourgi csatában egy pár gyors hadmozdulattal megtépázott egy pár hatalmas, birodalmi csatahajtót.

Viktort otthon sokszor látták sötét kis provinciális kocsmákban amint bepólyált szent jobbjában pálinkát tartva iszogatott. Gyakran dicsekedett azzal, hogy pár kokit és sallert sikerült kilőni a nyugati hadihajókra. De mások azt mondják, hogy csúnyán odacsattant a hatalmas oldalukhoz. Amikor pedig megpróbáltak megcsáklyázni  egy ilyen csatahajót, akkor a közelharcban megsérült az a bizonyos jobb keze, akit ő maga csak Gyuri néven becézgetett. Petit, a papagájt meg azóta is karbantartják.

Egyébként régi sérülését akkor szerezte, amikor egy másik hajó kapitányával, Ferivel egy koronán veszekedtek, és a civakodás hevében belefejelt. Azóta baloldalra nem lát.

A magyarok kalandozásai néven elhíresült hadjáratában állítólag szabadságharcot folytatott a hatalmas, multinacionális anyahajók ellen, de a világtenger egyre több vizén lett persona non grata. Sok kikötőből kitiltották, sok parti őrség volt már a nyomában. Kénytelen volt a nyílt vizekre menekülni, ahol viszont az idő viszontagságainak, és a tőzsdecápák támadásainak volt kitéve.

Végül Viktor, kényszerből, mégis a Chesapeake öbölbe menekült. Fehér zászlók alatt vitorlázott be a világ legjobban védett tengeri kikötőjébe. Erősen ráalkonyodott már a hajóra. Ráadásul a szent jobb is elfertőződött. A hajón végül lázadás tört ki, mert Gyuri olyan büdös volt már, hogy a legénység is követelte, hogy szabaduljon meg tőle.

A lenyugvó nap véresen ereszkedett alá a Potomac folyóba, mintegy aláfestvén az elkövetkező műtét hangulatát. Viktort a hajóorvos lekötözte, belenyomtak egy teljes üveg törkölypálinkát, egy másikat pedig kikészítettek fertőtlenítésre. A fűrész kíméletlenül vágott bele a szent jobba, régi, dakota mondás szerint: ahol minősítenek, ott hullik a forgács. Visított a fűrész, sírt a Viktor, de nem volt mit tenni, a túlélés egyetlen útja volt.

Hát, ilyen csúfos véget ért a "legnagyobb" kalandozó magyar, az Ezüsthajó gyorsnaszád unortodox története. Unokáinknak is el fogjuk mesélni, hogy tanuljanak belőle.

Kezdjük azzal, amit Bajnaiék jól csináltak! Először is az, hogy összefogtak a Szolidaritással, helyes. A Szolidaritás is béna csoport, de ma már megfelelően szerények, van, amit hoznak az összefogásba, és nem ártanak a légynek sem.:) A Millával való összefogás kicsit kétséges, erről fogok még beszélni.

Helyes az, hogy nagyon hamar sikerült elérni, hogy közvélemény-kutatási eredmény legyen mögöttük. Az egyik legfontosabb dolog az erőviszonyok tisztán látása. Ez azért fontos, mert azok a szereplők, akiknek össze kellene fogniuk, sokszor igencsak makacs, lassú felfogású emberek. Van kivétel: az egyik Gyurcsány, a másik az MSZP. Gyurcsány gyakorlatilag belátta, hogy hol a helye. Az MSZP ugyan még nem kötelezte el magát, de megértette, hogy adott esetben el kell kötelezni magát, nem csapta be az ajtót, és semmi olyat nem tesz, ami a későbbi megegyezést akadályozná. Nem úgy, mint az LMP. Pedig az MSZP-nek van a legnagyobb konkrét támogatottságuk. (Az Együtt 2014 támogatottsága megelőzi őket, de mivel ők nem párt, mivel elég képlékeny a dolog, ezt kicsit kezeljük óvatosan!) Az MSZP nélkül továbbra sincs Orbánváltás.

Jól csinálják Bajnaiék a vázlatos, nagy menetrendet. Nyilvánvaló, hogy be kell jegyezni az egyesületeket, az összefogást, az is helyes, hogy ki kell dolgozni a csatlakozás feltételeit, hogy mindenki ugyanazon, előre lefektetett elvek szerint csatlakozhasson, vagy dönthessen a távol maradástól, vagy dönthessenek a távolmaradásukról. Nyilvánvalóan nagyon kényes kérdés, ha valakit nem fogadnak be, és nem lehet ezt ad hoc elvek mentén tenni, mert nagyon sok kritika fogja őket érni amiatt, hogy kit vettek be a buliba, és kit nem. Az a minimum, hogy lehessen lobogtatni, hogy: "tessék, itt van, mi előre megfogalmaztuk, nem az LMP-re, nem az MSZP-re nem a DK-ra hegyeztük ki a dolgot, nem utólag találtuk ki a magyarázkodást"!

És egyébként, amit emögött feltételeztem, de nem mindenkinek egyértelmű, nem lehet mindenkit bevenni a buliba. Nagyon ki kell optimalizálni a dolgot. Ahogy Bajnai megfogalmazta, nagyon meg kell nézni, ki visz többet, mint amennyit hoz, és azt is, hogy ki destabilizáklna egy kormányt. Azt is helyesen hagnsúlyozza Bajnai, hogy utána kormányozni is tudni kell.

Szépen illusztrálja az átgondolatlan magyarázkodást például a Milla magyarázkodása, mely továbbra sem tud elszámolni azzal, hogy ha 2012 előtt miniszterelnök, ha baloldali támogató jöhet, akkor mi a bajuk konkrétan Gyurcsánnyal. Akárhogy is erőlködnek, nem sikerül megfogalmazni, hogy ha Bajnai a legnagyobb haver, akkor Gyurcsány hogy lehet a második legnagyobb közellenségük.

Ehhez kapcsolódik az is, hogy tulajdonképpen milyen sorrendben csatlakozzanak a pártok.Teljesen világos, hogy ha egyáltalán össze lehet hozni az LMP-t és az MSZP-t, akkor az LMP-t kell előbb a fedélzetre vinni, és az MSZP utána csatlakozhat. Egyrészt, mert az MSZP teljesen jogosan kivárhat még, de az LMP egyáltalán nem várhat, hiszen ahhoz túl kicsi, hogy várakoztassa az E2014-et. De az is világos, hogy az LMP MSZP fóbiás tagozatának annyit azért lehet engedni, hogy ne ők csatlakozzanak egy MSZP-s összefogáshoz. Legyen először csak a három egyesület a hajón, aztán jöjjön az LMP, aztán az MSZP!

Ez egy nagyon kicsi gesztus, fontos lehet bizonyos kényeskedő embereknek. Még akkor is, ha egyébként totál hülyeségről van szó, mert valójában nem mindegy a sorrend!? Egy racionális országban egy racionális szavazónak mindegy. De Magyarországon egy LMP szimpatizánsnak nem. Adjuk meg nekik ezt, nem kerül semmibe!

A DK kimaradt a felsorolásból, ez van, ők olyan kicsi párt, és annyira tüskék sokaknak a szemében, hogy kihagyhatóak lehetnek. Lehet, hogy a végén majd szükség lesz rájuk, lehet, hogy nem. Ahogy Bajnai fogalmazott, egyáltalán kérdés, hogy azzal a két százalékukkal, amijük van, többet hoznak, mint amennyit visznek, vagy nem. És itt megint, a Gyurcsány fóbiások hülyék, de ez van, ebből kell főzni!

Gyurcsány hibája egyébként nem az, hogy egy fél ország fóbiás tőle, erről nem tehet, mert ez túlzás. Az ő hibája csupán annyi, hogy nem sikerült egy két százaléknál nagyobb pártot összehoznia. Ha 15 százaléka lenne, kevesebben volnának kényesek. Ezt meg csak magának köszönheti, mert ezt tényleg nem a Mesterházy, nem Schiffer és nem is az Orbán rontotta el neki. Még azt se mondhatja, hogy nincs pénze, mert áldozhatott volna, van miből. Bajnai például azt is nyilatkozta, hogy van olyan fontos ez az ügy, hogy a személyes vagyonából áldozzon rá. És ez igaz. Ilyenek miatt tartjuk Széchenyit a legnagyobb magyarnak. Legnagyobb magyarnak persze nem kell lenni, de megbecsült politikus, netán államférfi ilyenekkel lehet valaki.

A DK sok kisebb dolgot rontott el, erről írtam eleget, szerintem mostanára megértették, hogy kicsit lemaradtak a hajóról, és saját hülyeségük miatt. Nem tudom, mennyire van késő. Ez egyébként az LMP-re is majdnem igaz. Az LMP szerencséje az, hogy kicsit több százalékot kuporgatnak, de ugyanúgy csak stagnálnak, és semmi növekedési potenciál nincs bennük. A másik, hogy Bajnai középre akar zárni, és az LMP középen egyfajta hitelesítő. Az az érdekes jelenség, hogy miközben a középen lévő, bizonytalan szavazók embertömege nem szavazna az LMP-re - és joggal, mert az LMP abszolút megmutatta, hogy nem lehet más a politika -  azért indikátornak még jók. Az LMP azon jelszava, hogy ők megfogják a középen lévő, bizonytalan szavazókat, abszolút bukott. De azért ha az LMP valakit elfogad, akkor az jelez valamit. Mert ezek a fiúk úgy magukon kívül nem nagyon fogadnak el szinte senkit, nagyon finnyásak. Lakmuszpapírnak jók, de abból nem kell túl sokat bevásárolni.

Az LMP ott rontotta el, hogy az egész politikájuk a teljesen helyes anti-Orbánizmuson kívül a buta anti-Gyurcsányizmusra épül. Ők ezzel akarnak karakteresek lenni, hogy a demokratikus  ellenzék oldalán ők a leggyurcsánellenesebbek. Ami hülyeség, mert ez nem karakter, hanem csak jellemhiba. Az LMP lehetett volna német mintára egy zöld párt, és ahogy a németeknél, sok ciklus után befuthattak volna. Sok munka lett volna ugyanis a környezetvédelemben még nem túl tudatos magyar emberekbe a környezetvédelem igényének kialakítása. A németeknek ez sok ciklusba tellett, a magyaroknak is sok munka lett volna. De ez lett volna az egyetlen tiszta, becsületes, létező út, amely nem zsákutcába vezet, amely tényleg megteremt egykarakteres pártot, amely hosszú távon tényleg működik. Meg kell jegyezni, a német zöldek is kimondták, hogy ismét csak a szociáldemokratákkal hajlandóak koalícióra lépni, Merkellel nem. Pedig Merkel nem egy Orbán. Hogy ezután a magyar zöldek mit finnyáskodnak az MSZP-től és a DK-tól, nem tudom.

És akkor térjünk vissza a Millára! A Milla nagyon rezeg. Juhász Péter és a Milla politikája azóta, hogy a sajtószabadság kérdésében kifáradtak, szintén csak az anti-Gyurcsányizmusban merült ki. Ahogy az LMP a környezetvédelemben nem tudott durrantani, mert ahhoz hülyék, úgy Juhász Péter sem tudott a sajtószabadság kérdésében kreatívan, okosan, ügyesen tovább haladni, nem tudta fenntartani az érdeklődést. Valljuk be például, ha nincs Bajnai, nincs Szolidaritás, és az MSZP tüntetők nem mennek oda, akkor a Milla tüntetésen szánalmas kevesen lézengtek volna.

A Millának ugyan 101k like-olója van, de a tüntetés eseményére nagyon kevesen jelentkeztek be. Egy átlagos postnak pedig 100 körüli like-olója van. Az E2014-nek csak huszonezer like-olója van, de több like-olót hoznak össze egy postra.

Ki lehet-e dobni a Millát az E2014-ből? Most biztosan nem. Annál is inkább, mert az LMP számára meg a Milla az indikátor. Vegyük észre, a Milla tulajdonképpen az LMP civil tagozata! Ha a Milla röpül, nyilván az LMP se jönne be. De később, valamikor a Milla akár röpülhet is, különösen, ha Juhász Péternek semmitől nem jön meg az esze.

Bajnai a Milla-Gyurcsány ellentétből megpróbálta kivonni magát, de neki itt van az egész dolog rákfenéje, neki ezt kell megoldani. Pontosabban inkább a Milla-MSZP ellentétet, mert a DK, mint mondtam, adott esetben kihagyható. De az MSZP nem. Tehát Bajnainak valamikor majd oda kell állnia Juhász Péter elé, és megmondani Juhásznak is, hogy hol a helye.

És akkor zárásképpen egy pár konkrétabb dologról legyen szó! Az első egy személyi kérdés. Bajnainak meg kell válnia Urbán Lászlótól. Nem létezik olyan indok, amely miatt egy olyan embert be lehetne fogadni, aki a Fidesz politikusaként azt mondta: "más a választási program, és más a kormányprogram". A következő kampány egyik fontos mondandója ennek ellenkezője lesz.

Az E2014 Facebook oldala egy nagy fényképcsarnok, jelenleg felvették azt az igen divatos stílust, hogy idézeteket írnak fel fényképekre, és azt postolják. Van egy bizonyos szöveges-vizuális csatolt reflexű embertömeg, akik erre gerjednek. A teljes Facebookon, és az internet egészén is több éve megfigyelhető az a mém, hogy ha egy idézetet Einstein arcképére írnak fel, akkor messze többen zizegnek rá, mint Einsteinre vagy az idézetre külön-külön. Nagyon sok embernek csak együtt lépi át a dolog az ingerküszöbét.

Ha az E2014 erre játszik, akkor ugyan eléggé populárisan nyomják, de azért hosszú távon nem lesz ez jó, mert meg lehet fogni így egy komolytalan embertömeget, de megtartani már nem, és közben a komolyabb támogatók előtt lejáratják magukat. Egy idő utána  komolytalan, zizegő embertömeg is betelik a Bajnai fényképre írt idézetekkel.

Az E2014 Facebook oldalát ugyanaz a veszély fenyegeti, mint a DK és még sok másik szervezet FB oldalát, vagy újságok főszerkesztőségét, vagy blogportálját. Mindenhol megfigyelhető, hogy nem túl tehetséges emberek kerülnek pozícióba, kiskirályoknak hiszik magukat, roppant nagy károkat tesznek, és senki nem figyel rájuk, nem koppintanak a körmükre.

Én persze tudom, Gyurcsánnak vagy Bajnainak nincs arra idejük, hogy az utolsó aktivistát és az utolsó fiókszervezet vezetőjét is ellenőrizzék, de a Facebook admint, a blogok managerét azt lehetne ellenőrizni! Egyszerűen hihetetlen, hogy micsoda károkat tesznek, és hogy ezek a pártok, egyesületek, szervezetek milyen banánhéjon tudnak elcsúszni.

Ha tehát Bajnai nyerni akar, akkor alapvetően fontos, hogy a legértelmesebb, legrátermettebb, legprofibb embereket tegyék az ilyen irányítópultokhoz! A DK-nak és az LMP-nek például ez sem sikerült, mindkét pártnál kóklerek voltak ilyen pozíciókban, és senki nem ellenőrizte, hogyan randalíroznak. Ezért is maradtak ott, ahol vannak.

Harangozó Tamás (MSZP) tett fel kérdést Orbán Viktornak a választási regisztrációról és a demokrácia helyzetével kapcsolatban. Első hallásra fel sem fogták a képviselők Orbán válaszát, de a hatásszünetek hála mindenki megértette: "a nyolcvanas években én nem a diktatúra ellen harcoltam- hangzott a miniszterelnöki válasz, melyet a Fidesz frakció hatalmas tapssal fogadott. Különösen elgondolkodtató, hogy Orbán az ezt megelőző mondatában a "pontos fogalmazásra" hívja fel a figyelmet...