Előrebocsátom, hogy magam is külföldre szakadt magyar, és egyben Magyarországra szakadt külföldi vagyok. Életemben sokszor kerültem másik országba, legtöbbször magam akaratából, de gyerekkoromban szüleim elhatározása okán. Amit tehát a külföldi magyarokról fogok írni, arra van némi rálátásom, van róla élettapasztalatom, mivel ugyan nem a szokványos módon, de nagyon is hasonló hátterem van.
Németországban születtem, gyerekkoromba kerültem Magyarországra. Nem a magam akaratából. Magyarországon nőttem fel, és ma magyarul tudok legjobban, a magyar történelmet, irodalmat ismerem legjobban, ma még leginkább magyarnak tartom magam. De aztán sok országon éltem külföldön, és jelenleg ismét Németországban dolgozok. Az Orbán rezsim miatt nem mentem haza.
Ami Gyurcsány Ferenc nézeteit illeti, nagyon sok esetben igaza van, és nagyon sok esetben szinte az egyetlen ismert politikus, aki ki mer mondani bizonyos dolgokat. Van pár olyan hibája, amely miatt soha többé nem lesz már miniszterelnök, mostanára már nem is nagyon akar. De ettől még legutóbb, amikor azt mondta, Mesterházy hibázott, amikor bocsánatot kért a 2004-es népszavazásért, akkor igaza volt. Sajnos ez is egy olyan dolog, amiben más nem mer kiállni, mi sem jelzi ezt jobban, mint, hogy a hírt gyakorlatilag csak jobboldali újságokban találtam meg, és kénytelen vagyok onnan linkelni.
A 2004-es népszavazáson az emberek nem szavazták meg, hogy a külföldi magyaroknak járjon a könnyebben megszerezhető állampolgárság. Pontosabban, ugyan halvány többségben mondtak igent (52%), de a részvételi arány olyan alacsony volt (37%), hogy a szavazás nem volt döntő. Ha meggondoljuk, akkor a 37 százalék 52 százaléka valóban csak 19 százalék, és ez igen kis része a magyar szavazóknak (1521271 fő). A magyar szavazók többsége azt mondta, hogy legalábbis nem érdekli a dolog. Akkor meg nem szabad ekkora változást hozni a magyar jogrendben!
A jobboldal azzal szokott jönni, hogy a kampányban miféle eszközökkel élt az MSZP, az SZDSZ vagy a kormány, de ezen végtelenségig lehetne vitázni. Mint ahogy, ha minden párt bocsánatot kérne az összes olyan kampányért, ahol bizonyos propaganda-anyagok túloztak, tódítottak, akkor minden pártnak minden választás után egy évvel óriási mea culpákkal kellene előállnia. Különösen a Fidesznek ma. De egye fene, Mesterházy kezdheti a sort a bocsánatkéréssel, de akkor tisztázza, hogy csak bizonyos kampányfogásokért kér bocsánatot, nem másért!
A jobboldal arra is hivatkozhat, hogy 2010-ben a Fidesz került hatalomra, és szerepelt az állampolgárság a programjában. Igen, de azért azt mégsem mondhatjuk, hogy a választási program ígéretei közül a választók pont emiatt szavaztak annyian a Fideszre. 6 év alatt ennyire megváltoztak volna? Nem gondolom, hogy egy választási kormányprogram jogosan felülírhatna egy népszavazást, ahol konkrétan kérdezték meg az embereket a kérdésről.
A Fidesz ráadásul nem tisztázta, hogy mivel járna az állampolgárság. Először tagadták, hogy szavazati jogot vezetnének be.
"Bár elvileg lehetséges lenne, a Fidesz elképzeléseiben nem szerepel, hogy a kettős állampolgárság mellett szavazati jogot is adjon a határon túli magyaroknak - mondta a parlament alkotmányügyi bizottságának szerdai ülésén Répássy Róbert fideszes képviselő." (2010. 05. 20. origo)
"a Fidesz elnöke úgy válaszolt: állampolgárságot biztosan, de a választójog az egy másik kérdés." (2010.04.18. inforádió)
Aztán bevezették a szavazati jogot. Nem erről volt szó, erre tutira nem kaptak felhatalmazást. Erről nem kérdezték az embereket.
A külföldi magyaroknak állampolgárságot adni önmagában persze nem katasztrófa, miért ne? Én magam is kettős állampolgár vagyok, és két útlevelem van. Csakhogy én éltem is a két országban, kötődök is mindkét országhoz, adóztam is mindkét országban. Mégis, ha azt mondanák, adjam vissza az egyiket, akkor annyira nem fájna a dolog. Nem az útlevéltől leszek magyar vagy német, hanem attól, hogy ismerem az irodalmat, a történelmet, a kultúrát, beszélem a nyelvet. Speciel ilyen értelemben most éppen inkább vagyok francia, mint német.:) Magyarország pedig az utóbbi években sokat tett azért, hogy ne szeressem.
Igazából az EU-ban nem érnek a kettős állampolgárok az útlevéllel semmit, ha nem kapnak hozzá különjogokat. Láthattuk, hogy Szlovákiában a magyaroknak inkább bajuk lett ebből, mint előnyük. Szlovákia és Románia EU tag, tehát maga az útlevél a legtöbb magyarnak nem ér semmit. Ha megadjuk nekik a magyar állampolgárságot, a szlovákok a saját törvényeik szerint meg elveszik a szlovákot (nem csak a magyaroktól), utána meg ugye nyavalygunk. Most ez mire jó?!
A kettős állampolgároknak előnyük csak onnantól van, ha kapnak is hozzá jogokat. Például választási jogot, amelyet a Fidesz meg is adott nekik. De álljunk csak meg egy kicsit! Van-e ebből tényleg előnyük? Gondoljuk csak meg, mire is jó nekik az a választási jog?! Beleszólhatnak egy olyan ország ügyeibe, törvénykezésébe, amely ország törvényei őket nem érintik, amelyhez közük nincs. Vagy csak nagyon kivételes esetben. Miért is jó ez nekik? Mire jó ez?! Szerintem nem egészséges jellem az, aki ettől boldog, hogy másoknak "beleköp a levesébe".
Képzeljük el párhuzamként, hogy a szomszéd társasház bizonyos lakói beleszavazhatnának a mi lakógyűlésünkbe! Mondjuk azon az alapon, hogy tíz éve még itt laktak. Az, hogy őket "kitoloncolták", lehet, hogy nem jogos, lehet, hogy fáj, de ezt nem szavazati joggal kell jóvátenni! Vagy képzeljük el, hogy valamiért minket toloncolna ki valaki, és kárpótlásul később azt mondaná a régi házunk közössége, hogy mi szavazhatunk a régi házunk dolgaiban. Na, basszus, kitörölhetem vele...
És a szavazati jog nem is jogos. Egy általános jogi alapelv, hogy jogok és kötelességek együtt járnak. Nem lehetnek jogai annak, aki nem teljesít kötelességeket. Persze vannak olyan esetek, mint például a gyerekek, akiknek vannak bizonyos jogaik, miközben kötelességük még alig. A jogaik sem teljesek, pontosan ugyanezért. De a gyermekeknek megelőlegezzük a jogokat azon az alapon, hogy felnövekvő emberek, és minden bizonnyal később fogják megszolgálni a jogaikat.
Én megszolgáltam a magyar szavazati jogomat, amikor ott szavaztam azzal, hogy évekig nagyon is tisztességesen adóztam. És addigra már megszolgálom a német szavazati jogomat is, ha legközelebb úgy döntök, hogy itt szavazok. Továbbá mondhatjuk, hogy megelőlegezem magamnak, mert itt fogok élni.
De vajon beszélhetünk-e ugyanerről a külföldi magyarokkal kapcsolatban? Nyilván van egy rész, aki majd egyszer Magyarországra költözik. Bár például ahogy mennek a dolgok, egyre kevesebb szlovákiainak lesz ez az álma, hogy ebbe a "negatív növekedés is növekedés" állapotba költözzön. Lassan már erdélyi magyarnak is jobb lesz ott maradnia, mint Magyarországra jönnie. Sőt, ha még dúl egy kicsit a matolcsyzmus, megfordulhat a dolog, és elindulhatnak majd az emigránsok százezrei Szlovákiába is, majd Romániába.
Én jól tudom, hogy a trianon-szindrómás emberek azzal fognak jönni, hogy a külföldre szakadt magyarokkal nagyon kitoltak anno, tehát megérdemlik, hogy szavazhassanak. Csak ugye ma már a külföldre szakadt magyarok túlnyomó része egyáltalán nem élte át trianont, aki meg ott született, annak a trauma igazán nem lehet olyan nagy. Én speciel külföldre szakadt magyar, Magyarországra szakadt német vagyok, és olyan óriási traumát nem érzek a különféle szakadások miatt, pedig gyerekkoromban nem szólhattam bele a dologba, és megéltem a dolgot. Mégsem tekintem traumának.
Azt meg pláne nem gondolom, hogy az ilyet valamiféle szavazati joggal kompenzálni kéne.Egy baloldali párt pedig különösen nem támogathatja azt, hogy bizonyos embereknek másfélszeres jogai legyenek, mint másoknak, mert például Romániában vagy Szlovákiában is szavazhatnak, és listára Magyarországon is. Ez végül is egy furcsa cenzus bevezetése lenne.
Aztán meg azt sem gondolom, hogy lehetne. Úgy igazán nem értem, hogy a külföldre szakadt magyarok világfájdalmát hogyan enyhítené az, hogy beleköpnek mások levesébe. Nekem nincs ilyen igényem.Olyasmi ez, mint amikor egy kisgyermeket mondjuk elfelejtenek elhozni az iskolából, órákat vár ott, és aztán kárpótlásul mondjuk megengedik neki, hogy az autópálya felüljárójáról autókat dobáljon.
Én sem Finnországban, sem Franciaországban nem éreztem azt, hogy az hiányzik, vagy jogom van, hogy szavazhassak. Eddig még soha nem szavaztam Németországban sem. Amire igényt tartok, hogy egyszerre egy ország választásain szavazzak, azon az alapon, hogy tartósan ott élek, vagy ott adózok, és azon az alapon, hogy ott fogok élni a jövőben. Németországban nemsokára lesznek választások, Magyarországon jövőre. Még nem döntöttem el, hogy hol fogok szavazni, de mentségemre legyen mondva, ebben a matolcsyzmusban elég nehéz megmondani, hogy haza fogok-e akarni menni.
Akárhogy is fogok szavazni, annak lesz olyan alapja, hogy Magyarországon van lakcímem, van lakásom, fizetem a közös költséget, még mindig viszek az országba pénzt, és lehet, hogy fogok még ott élni. Németországban pedig azon az alapon, hogy most itt élek, és itt adózok. Az egyetlen nehéz dolog azt eldönteni, hol szavazzak. Az, hogy két szavazásra nem igazán van jogom, az világos. Pedig nekem több alapom van, mint a szokásos külföldi magyaroknak.
A sok elmélkedés után pedig térjünk át arra, hogy ez az egész dolog nem annyira az elvekről, jogokról szól, hanem a szavazatvásárlásról! Mindkét oldalon. A Fidesz azért adott a külföldi magyaroknak szavazati jogot, mert azt reméli, kap onnan pár százezer szavazatot hálából. Mesterházy most meg azért kért bocsánatot, mert kész helyzet van, és azt gondolja, hogy ha már így van, akkor ő is minél több külföldi szavazatot akar megszerezni. 2004-ért bocsánatot kérni neki nem nagy ár, akkor még nem volt hatalmi pozícióban, nem ő csinálta. Mesterházy könnyedén bocsánatot kér Gyurcsányért, még tán örül is neki.
De a dolog akkor is elvtelenség. Az MSZP egésze nem kéne, hogy köpönyeget forgasson. Túlságosan átlátszó, hogy az egész csak színjáték annak a pár százezer külföldi magyarnak, akiktől néhány szavazatot várnak.
De praktikusan is elég kétséges a dolog. Mert vajon hány külföldi szavazatot kapnak egy bocsánatkéréssel? És hány magyarországit vesztenek ugyanezzel? Mert hány magyarnak bassza a csőrét, ha a külföldiek beleköpnek a levesükbe?! Szerintem sokaknak. És jogosan.
Úgy volt, hogy az MSZP megújult. Hogy bizonyos személyi cserék történtek és frissült az ideológia. Nekem úgy jött le, mintha azt akarnák elhitetni a választókkal, hogy 2014-ben egy együttműködésre, társadalmi konzultációra épülő koalíciós kormány lesz. Egy olyan kormány, amely nem a hatalom miatt tör a hatalomra, hanem az ország érdeke miatt. Egy olyan kormány, amely nem a képviselői, miniszteri és más pozíciókról szól. Egy olyan kormány, amely nem egyik pillanatról a másikra próbál politizálni.
Ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy nem elvtelen alapon, átlátszó módon, felelőtlenül próbál meg pár ezer szavazatot összegereblyézni. 2014 után ugyanis a választási törvényt is újra kell majd alkotni. Konszenzusos, demokratikus, egyeztetett módon. Ebben a törvényben az volna az elvszerű, ha a külföldi magyarok szavazati jogát visszavennék. Akkor pedig furcsán hangozna, ha a választások előtt meg ellenkező irányban kommunikálna az MSZP. Mert akkor most mindennél jogosabban jöhetnek majd azzal, hogy nem erről volt szó, hogy hazudtak.
Vannak emberek, akik meg vannak arról győződve, hogy minden, amit tesznek, az csakis jó lehet, nem képesek semmilyen kritikát sem fogadni, pláne elgondolkodni és tanulni belőlük. Az ilyen embert egoista bunkónak hívják, és rendszerint nincsenek is barátai. Ugyanennek megvan a közösségre (nemzetre) vonatkoztatott változata: a nemzeti egoizmus avagy sovinizmus, amikor valakinek hitvallása, hogy a saját nemzete csak makulátlan lehet, és aki mást állít, az a nemzet ellensége. (Amikor Horn Gyula miniszterelnökként elnézést kért a magyar állam nevében a zsidóságtól, akkor is valaki a Parlamentben rögtön lehazaárulózta. Erről beszélek.)
