1. Ábra: A körzeteket az előválasztáson leadott szavazatok aránya szerint sorba helyezzük (balra leginkább MSZP-s körzetek, jobbra leginkább E14-es körzetek), és a két párt összes szavazatainak arányában vágunk a zöld ponton.

Az elmúlt napok viharai közepette én azt gondolom, hogy az Együtt2014 és az MSZP továbbra is érdekelt a megegyezésben, és meg is akarnak egyezni. Azt is gondolom, hogy vihar után az E2014 végre belátta azt, hogy mi a reális ereje, és ahhoz méltóan viselkedik, hiszen ahogy Mesterházy mondta, ezüst érmet egyedül is tudnak szerezni, az E14 egyedül viszont legfeljebb a bejutásért küzdhet, ami azért nagy csalódás a nagy zászlóbontáshoz képest. A nagy zászlóbontáshoz képest persze a csalódás így is, úgy is megvan.

Én ugyanakkor becsülöm Bajnait, amiért zászlót bontott. Nem tudta megcsinálni, de megpróbálta. Senki nem próbálta meg a nagy összefogást igazán megcsinálni, illetve nem jutott benne ennyire messzire el. Azért Bajnai több hónapig el tudta hitetni sok emberrel, hogy meg tudja csinálni, és valami maradt ebből az összefogásból, és szerintem még össze is jöhet a végére, sőt, le is győzheti Orbánt. Csak ebben Bajnainak már nem lesz az a megváltó szerepe, mint amilyet akart. Bajnainak be kell látnia, hogy csak erre volt képes, ez most erre volt elég. Ahogy Gyurcsány belátta, hogy a DK-t nem sikerült pár százalékos pártnál nagyobbra építeni, és emiatt szép szerényen is viselkedik, annyi részt kér, amennyi teljesítményt le tudott tenni az asztalra. Bajnai elegánsan távozhatott volna a porondról úgy, hogy lemond a miniszterelnök-jelölti szerepről, cserébe kér az E14-nek egy pár extra befutó helyet, és aztán ízlésének megfelelően miniszterkedik vagy képviselkősködik egy kicsit, vagy nem. Ezt a lehetőséget elmulasztotta.

Továbbra is méltányolandó azonban az, amit Bajnai elért, és méltányolandóak az E14 szempontjai. Ami az MSZP legutóbbi javaslatában nem látszik, hogy az E14 egy nagyon is jogos igényének eleget tennének. Az MSZP javaslata szerint mind a 106 körzetben legyenek előválasztások. Mivel mást nem tisztáztak, az ember alapból azt gondolná, hogy a nyertes jelölt legyen az igazi jelölt a választásokon. Ez azonban tudjuk, hogy a "the winner takes it all" jelenség miatt a vesztes pártnak nagyon kevés, nem arányos jelöltet jelent. Ad abszurdum 51 százalékkal ugye minden körzetet lehet vinni. Ugye pont ez az igazságtalanság jellemző a Fidesz választási rendszerére. Ne csinálja az MSZP már azt, amit a Fidesz csinál! 

Ezért egy majdnem teljesen igazságos megoldást javasolok, amely a két pártnak teljesen igazságos, sajnos az erősebb párt egy pár képviselőnek nem lesz az. Ennél jobbat nem lehet szerintem kitalálni.

Érdemes észben tartani, hogy ez az előválasztás olyan, mintha az első fordulót pótolná a választáson. Mi szokott az első forduló után történni? Vegyünk két pártot, az MSZP-t és az E14-et, tegyük fel, hogy ezek m és e százalékot értek el az első fordulóban, illetve az előválasztáson. A fordulók közötti tárgyalásban az összes nyitott képviselői helyet m és e arányában illik elosztani a két párt között. Tehát ha N képviselői hely van, akkor az MSZP kap M=mxN és az E14 kap E=exN helyet (most N=106). Ez azt is jelenti, hogy ha az egyik párt erősebb, mint a másik, akkor sajnos pár olyan képviselőjének kell visszalépnie a gyengébb párt javára, akik egyébként a körzetükben többséget szereztek. Ilyen eddig is előfordult a koalíciós tárgyalásokban, ezt a pártok ismerik, értik, hogy ezt le kell nyelni, hogy a gyengébb párt is kapjon valamit az ereje arányának megfelelően.

Ha tehát a két párt az előválasztások után tárgyalni akar, akkor pontosan tudják, hogy az MSZP-nek M, az E14-nek E db képviselőt kell juttatni. Erről lehet tárgyalni. De hogy ezt is megkönnyítsem, ezt is lehet automatizálni.

Az automatizálást a 2. ábra mutatja: rakjuk a 106 képviselői helyet sorrendbe a szerint, hogy milyen arányok születtek! Balra legyenek azok a körzetek, ahol a legnagyobb MSZP-s előny van, jobbra az, ahol az E14 jelöltje a legjobbat ért el, közötte pedig a sorrendnek megfelelően rendezzük el a körzeteket! Ha így sorba van rendezve, akkor az M legbaloldalibb körzetet az MSZP kapja, az E legjobboldalibbat az E14.

Ismétlem, valahol középen az erősebbik párt le fog mondani pár körzetről, ahol egyébként előnyben van, és a gyengébbik javára mond le. Ez az egyetlen igazságtalanság ebben a sémában, de ezt az igazságtalanságot szerintem nem lehet feloldani, mert ha feloldanánk, a gyengébbik párt nem kapna arányosan képviselőket.

A séma előnye, hogy a két pártnak tökéletesen igazságos, és ezen belül egyéni képviselőknek maximálisan igazságos. A pártok motiváltak arra, hogy minél jobb eredmény térjenek el, az egyéni képviselők motiváltak arra, hogy jó eredményt érjenek el. Az a képviselő, aki nagy előnnyel nyer, szinte biztos lehet abban, hogy jelölt lesz. A séma az arányosság elvén belül maximalizálja a két párt együttes nyerési esélyeit is a választáson, hiszen amennyire lehet, a legerősebb jelöltek lesznek jelölve.

2. Ábra Az előválasztási séma részletes ábrázolása

A sémát lehet még módosítani a miniszterelnöki pozíciót kompenzálandó. Ha a miniszterelnöki jelölt N mezei képviselővel ér fel, akkor a miniszterelnököt be lehet tenni N képviselőként a listára arra az oldalra, amelyik oldal elnyerte azt. A másik lehetőség, hogy M, et és E-t N/2-vel korrigáljuk a szerint, hogy ki nyerte el a miniszterelnöki jelölést. Most így hirtelen azt gondolom, hogy a kettő ekvivalens.

Május 23-án tartották az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emléknapját. Minden rendszer áldozatainak megvan a maga emléknapja, nem is egy (bár a a helyes, ha minden nap emlékezünk), de ez a nap azért különleges, mert nem téve különbséget a rendszerek jellege között, minden ártatlanul, politikai okokból elhurcolt, megkínzott, meggyilkolt, bebörtönzött, vagy bármilyen formában szenvedett polgártársunkról egyformán megemlékezünk. Sőt ezt az európai emléknapot éppen a magyar uniós elnökségnek sikerült bevezettetnie - ám a hivatalos magyar állami megemlékezés ehhez képest mégis kissé felemásra sikerült. Idézet a Fidesz közleményéből:

"Rétvári Bence ezt követően újságírók előtt arról beszélt, hogy a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja az első, amely egyszerre emlékezik meg a holokauszt és a kommunizmus áldozatairól. Magyarország és az egész közép-európai térség számára azért volt fontos ennek az emléknapnak az európai elfogadása, hiszen azt a fajta kettős mércét csökkenti, amelyet sokszor tapasztalni. Azt, hogy "valahogy azoknak az áldozatoknak az emléke halványabb, akiket a kommunista rendszer gyötört meg" - mondta."

Haloványabb - kikéhez képest? Végre van egy nap, amikor mindkét diktatúra áldozatairól egyszerre emélklezünk meg, és Rétvári Bence első dolga, hogy ezt a két emlékezetet szembeállítja egymással?! Az államtitkár a bolsevizmus (ami csak a félművelteknek kommunizmus) áldozatairól kiemelten emlékezik meg, a holokauszt csak a "futottak még" kategóriába fér bele - kicsit még meg is rója, hogy szerinte amiatt jut kevesebb emlékezet a neki kedvesebb tragédiának. (Az idézett közleményben a bolsevizmusra másfélszer annyi az utalás, mint a holokausztra, ráadásul előbbit többször említik külön is, utóbbit csak az előbbivel párban. A mellékelt fényképen pedig csak a kivágott vörös csillag és a "kommunista terror" szerepel jól láthatóan, a nyilaskeresztes márványtábla belesimul a háttérbe.)

Az államtitkár által emlegetett egyenlőtlenség még lehetne igaz, főleg európai szinten, ugyanis ahol a szóban forgó két totális diktatúra közül legfeljebb csak az egyikkel találkoztak személyesen, ott a másik valóban nem épült, nem épülhetett be a nemzeti kollektív emlékezetbe. Mint ahogy Magyarországon is csak kevesen emlékeznek meg az észak-amerikai, ruandai, chilei, koreai és egyéb népirtásokról, és nem árt, ha valaki ezekről is szól néha. (Nyugaton ezzel szemben az antifasiszta ellenállókról szokás megemlékezni, amely szokást nálunk a rendszerváltás után nagyon csúnyán elsorvasztottak. Mi is van azzal a kettős mércével?) Ám minálunk mindkét (vagy még több) diktatúrának megvannak a maga emléknapjai, tévében, rádióban, iskolában, nagyon helyesen. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy a két emlékezet nincs egymással megfelelő arányban (pláne ha az a valaki pont a megemlékezéssel megbízott államtitkár), akkor megpróbálhatja normalizálni a helyzetet - például úgy, hogy példát mutat: hogyan kell valóban ugyanolyan arányban megemlékezni mindkettőről, és nem kezdi el az eddigi, valós vagy vélt egyensúlytalanságot kompenzálni azzal, hogy mostantól a mérleget szándékosan a másik irányba dönti. Főleg nem azon az emléknapon, amit az egyenlő megemlékezésre hoztak létre.

Két napon belül, immár másodszor ragadok "tollat". azért, mert kritikus a helyzet, és nagyot csalódtam az ellenzéki, blogoszférában. Azért ragadok tollat, mert ha Magyarországon ilyen hangulatkeltéssel el lehet szabotálni egy teljesen normális és demokratikus ötletet, akkor ennek az országnak annyi, nem érdemes hazaköltöznöm. Ha Magyarországon ellenzéki, de hülye "értelmiségi" megmondóemberek verik szét az ellenzék megoldási kísérletét, és játsszák Orbán kezére a 2014-es választásokat, akkor nekem nem érdemes hazaköltöznöm.

***

Emlékszünk? Volt nekünk egy egész jó kis választási rendszerünk, amelyben az első fordulóban nagyjából mindenki nekifutott egyedül a választásnak (kivétel néhány nagyon szervilis törpepártot), a számokat látva a két forduló között pedig viszonylag könnyedén születtek koalíciók és visszaléptetések. Még olyan is volt, hogy a Fidesz a "kisgazdákkal soha" javára visszaléptettek nagyon sok jelöltet. És persze az MSZP és SZDSZ is rendszeresen optimalizálta a jelöltjeit.

Ezzel a rendszerrel nem volt nagy gond, mert bármennyire is makacsok, megegyezni képtelenek a magyarok, és a politikusok meg pláne, a kényszerítő második forduló, és a számok kész tények elé állították a pártokat. Az első forduló után nem sok helye volt az olyan felvetéseknek, hogy "talán a nagyobb támogatottságú pártnak kellene mégis visszalépnie". Pontosabban voltak olyan egyedi kerületek, ahol ez történt, de ott a két párt pontosan tudta, hogy miért léptetnek vissza, és mi az ára.

(Itt jegyzem meg, hogy amikor Bajnai azt mondta, nem tartja tisztességesnek azt, hogy amelyik párt visszalép a miniszterelnöki jelöltségből, az kapjon kompenzációba egyéni körzeteket, akkor Bajnai totál unprofesszionálisan, politikátlanul, naivan nyilvánult meg. Ez a politikában teljesen egyértelmű, természetes dolog, és nem látom, miért volna olyan nagyon rossz. Valamit valamiét, nincs ingyen ebéd, ingyen visszaléptetés sincs.)

A Fidesz feldúlta ezt a választási rendszert, pontosan azért, mert tudta, ezzel az ellenzéknek nehézséget fog okozni. Ha pedig a szomszéd tehenét ki lehet nyuvasztani a saját tehenünkben alig téve kárt, akkor a Fidesz ezt tutira bevállalja.

Ezen a problémán nyűglődik az MSZP és az Együtt 2014 jó ideje, és most jutottak el az inflexiós pontig. Bajnai közvélemény-kutatásos megoldást javasolt, Mesterházy pedig előválasztásokkal tromfolt. Közvélemény-kutatásokat a két párt nyilván eddig is nézett, és a tárgyalásokon nyilván mindegyik párt az asztalra vágta a neki kedvező eredményeket. Ha most így akarnák megoldani a kérdést, akkor ezt házon belül eddig is meg lehetett volna. Én értem, Bajnai egy kicsit nagyobb kutatást, egy kicsit pontosabb kérdést akar, és egy kicsit jobban kontrollált eredményt, és előre definiált kritériumokat. Ez egy jogos szempont. De nem értem, hogy akkor már miért ne akarna igazán nagy közvélemény-kutatást: egy előválasztást.

Mi a baj az előválasztásokkal?! Bármilyen kritika, ami az előválasztásoknál felhozható, az többnyire a közvélemény-kutatásokra is igaz. Ha az előválasztás nem reprezentatív, akkor a közvélemény-kutatás még annyira sem. Ha az előválasztást manipulálni lehet, akkor a közvélemény-kutatást még inkább. Ha az előválasztás nem az igazi választás, akkor a közvélemény-kutatás totál távol áll tőle.

Egy pár olyan érv van, amely az előválasztások ellen jobban szól, mint a közvélemény-kutatások ellen. Az első, hogy drágább. Mesterházy az Egyenes Beszédben egyrészt jelezte, hogy egy kis előválasztás nem is sokkal drágább, mint egy nagy közvélemény-kutatás. Az is nyilvánvaló, hogy a dolgok költségében az MSZP szívesen kiveszi a maga részét, vagy akár finanszírozzák az egészet. Nem akarok az MSZP helyett felajánlást tenni, nyilván ez is alku tárgya lesz, de pitiáner kérdés politikai szempontból.

Aztán van egy olyan érv, hogy az előválasztások megosztják a szavazókat. Nyilván, ez a céljuk. És azt mondják a kritikusok, ez megmarad a választásokig. Az Egyesült Államokban rendeznek ilyen előválasztást, a legutóbbi emlékezetesebb ezek közül az Obama-Clinton mérkőzés volt, és igen, egymásnak estek a jelöltek, és keletkezett egy kis szakadék a Demokratáknál. Aztán Clinton felsorakozott Obama mögé, és gyorsan betemették az árkot, és egységesen álltak ki a választásokra. Ha ez működik az Egyesült Államokban, akkor itt is miért ne működne?! A vesztesnek ehhez be kell állnia  győztes mögé. Nincs mese. De talán be is áll, ha fair megmérettetésben maradt alul.

Egyébként 2008-ban Obama június 3-án kapta meg a döntő szavazatokat. Az előszavazás húzódhatott volna tovább is, de úgy adódott, hogy ekkor eldőlt. Az elnöki választás november 4-én volt. Azaz az előválasztás után választásokig csak 4 hónap volt hátra. Ma, Magyarországon még sokkal több idő van hátra, és még ha adunk is pár hónapot az előválasztás lezavarására, akkor kb ugyanott vagyunk. 4 hónap úgy látszik, elégséges az előválasztás eredményének konszolidálására, és a választási kampányra a győztes jelölt mögött. 4 hónap alatt rá lehet fordulni a célegyenesre. Obama végül nyerni tudott.

A 2012-es francia elnöki választásokra - amely szintén tavasszal volt - a Szocialista Párt szintén egy több fordulós és több jelöltes előválasztást tartott, amelynek utolsó fordulója október 16-án végződött Hollande győzelmével. Én ekkor Franciaországban voltam, és végigkövettem a tévés vitákat, és a szavazást. Azt kell, hogy mondjam, kívülállóként nagyon is szimpatikus volt, ahogy a jelöltek az igazi választás kampányához, tévévitájához hasonlóan lehetőséget kaptak előadni a programjukat. Ez az előválasztás - igaza van Mesterházynak - a lehető legjobb kampányfogás egy pártnak. A francia szocialisták végül nyertek.

Hasonló előválasztást tartott a brit Konzervatív Párt 2009-ben, az olasz Rainbow Coalition 2005-ben, és még sok más ország pártja. Ha az Egyesült Államok Demokrata Pártjának a francia szocialistáknak, a brit konzervatívoknak és másoknak jó ez a módszer, és elég az idő, akkor miért fanyalognak a magyar ellenzéki "értelmiségiek", blogok? Miért ne lehetne, hogy egy ilyen újfajta módszerhez egyszer Magyarország korán csatlakozzon, és nem az utolsók között?! Miért nem tudunk progresszívek lenni?! Miért ez a maradiság, fanyalgás?! Miért félnek a magyar ellenzéki "értelmiségiek" és megmondóemberek az újtól?! Miért ennyire provinciális parasztok?! Miért teszik meg az ellenzéki megmondóemberek Orbánnak azt a szívességet, hogy szimpla hangulatkeltéssel verik szét az ellenzéket?! Tényleg nem nagyon olvastam semmiféle érvet, mindegyik nagyjából tartalom nélkül, tiszta hangulatkeltésből ekézi az előválasztásokat.

Az ellenzéki megmondóemberek fanyalognak. Ez valami új, ilyen még nem volt, ezért félnek tőle. "Értelmiségiek", akik úgy látszik, nem látnak ki a maguk kis korlátozott világából. Ilyen még nem volt Hajdúborzasztón, ilyet még nem láttak, tehát félnek tőle. (Olyan "csúcsértelmiségiek", mint: "Török Gábor lejárt lemez", "Örülünk, Vincent, van Blog!?", stb.)

Van persze egy igen nyomós okuk ellenezni az előválasztásokat. Ez pedig az, hogy nem éppen MSZP-sek, és attól tartanak, az előválasztást az MSZP nyeri. Én magam sem vagyok az MSZP fizetett bértollnoka. Én nagyon örülnék, ha Magyarországon a pártstruktúra úgy alakulna, mint Németországban: hogy több jelentős közepes párt van, amelyik többféleképpen köthet koalíciót, és valódi pluralitás van a választásokon. Szerintem jó volna, ha Magyarországnak volna liberális, normális jobboldali és normális zöld pártja. Jó volna, ha ezek tíz százalék fölött volnának. Jó volna, ha a Fidesz nem vezetne ennyivel, és az MSZP nem magasodna ennyire ki az ellenzéki mezőnyből. De kérem, a harmadik útnak, a kisebb pártoknak itt volt sok-sok évük, és nem sikerült növekedniük. Az LMP, a DK, és az Együtt2014 sem lett középpárt. És ez nem az MSZP hibája, ezt a szavazók ezek szerint így akarják. És akárkinek is hibája, most már ez így van. Ezt kell elfogadni, ebből kell dolgozni.

Az Együtt2014 nem akarja elfogadni a tényeket, és most az "értelmiségi" holdudvara keresi a kifogásokat. Mert az nem vállalható, hogy: "azért nem akarunk előválasztást, mert hát gyengék vagyunk, mint a szar, és bebuknánk". Az Együtt2014 elfogadhatta volna ezt a tényt arcvesztés nélkül, csak a közvélemény-kutatások alapján, a tárgyalásokon. és akkor nem kellett volna előválasztás. Vagy pedig mondhatják, hogy "hiszem, ha élesben látom", akkor meg hát nincs mit fanyalogni, próbáljuk ki élesben!

Ha én volnék az MSZP és az Együtt2014, akkor egy olyan első fordulót csinálnék, ahol a DK is induljon, és ha az LMP akar bármiféle összefogás, ők is indulhatnak. Ez már semmibe nem kerül. Ha lejátszanak egy ilyen első fordulót, akkor a kész tények ott lesznek mindenki előtt, és lehet egy ugyanolyan egyeztetést csinálni, mint anno a két forduló között. Azt is pontosan lehet majd látni, hogy a DK-nak és az LMP-nek hol mennyi az ereje, velük is lehet tisztességesen egyezkedni.

Ez az első forduló persze nem volna hivatalos, nem kellene semmiféle nagy bürokratikus hercehurcátm regisztrációt csinálni belőle. Nem kell leveleket küldözgetni. És persze el lehet csalni, lehet teherautón utaztatni, meg ilyenek, de hát ha az ellenzéki pártok egymás között elcsalnak egy előválasztást, hát akkor ennek az országnak úgyis mindegy.

A Piroslap Facebook oldalán indítottam egy szavazást arról, hogy melyik megoldás legyen.A kétségkívül kevés szavazatból összeállt eredmény pár nap után a következő:

A szavazás nyilván nem elég nagy merítés, nem is reprezentatív, talán torz is, hiszen a saját oldalunkon tettük fel, de szerintem ezt leszámítva ez a többségi vélemény, legfeljebb kisebb arányban nyer az előválasztás.

Azt látom, hogy egy ideje sokan fanyalognak az MSZP-Együtt 2014 tárgyalásokon. És most, hogy felcsillant az előválasztások lehetősége, hát ezen is képes egy csomó ellenzéki fanyalogni. Nem értem, miért.

Évekig arról ment itt a duma, hogy össze kell fogni. Most összefognak, erre megy a fanyalgás. Őszintén szólva a választások megnyeréséhez a legfontosabb elem az volt, hogy egyéniben közös jelölteket állítsanak. Ez már régen eldőlt, le is osztották a lapokat. Én hátradőltem a széken. Ennyi szerintem elég volna Orbán leváltásához, ha a szavazók hajlandóak lesznek a fotelből való panaszkodás helyett majd elfáradni a szavazásra, és leadni a voksukat a demokratikus ellenzékre.

A közös lista és a közös miniszterelnök-jelölt egyáltalán nem biztos, hogy szükséges a győzelemhez, nem biztos, hogy nyerő stratégia. Mégis, azon fanyalognak itt már több hete a különböző fórumon kommentelő ellenzékiek, hogy miért nincs már meg az a közös lista, miért nincs meg a közös jelölt. No de miért, jövő héten már szavazás lesz?! Vagy mi?! Miről is maradunk le, ha esetleg nem mindjárt azonnal, még tagnap egyeznek meg erről?!

Mit kell ezen fanyalogni?! Azon lehet fanyalogni, ha az E14 populista. Azon is, ha az MSZP megalkuvó, vagy nem frissíti a politikusi garnitúrát (bár a frissítés mítosza el van túlozva), azon is, hogy az MSZP esetleg nem lép fel átütő programmal, és ötletekkel. No de kérem, végre itt egy érdekes ötlet, most ezen miért kell fanyalogni?!

Értelmes ember emberszámba veszi a másikat, és látja, elismeri, hogy a másik félnek is vannak érdekei. Szerintem egészen természetes az, hogy Bajnai és Mesterházy szeretné maximalizálni az érdekeinek érvényesítését. Természetes ez Bajnainál és Mesterházynál is. Nem értem, Bajnai miért fanyalog azon, hogy ha az MSZP például átadná a miniszterelnöki jelöltséget, akkor azért N képviselői helyet kér cserébe. Hát az MSZP is érdekekkel rendelkező párt, nem jótékonysági szervezet.

Ez teljesen érthető és elfogadható mindaddig, amíg nem állnak fel a tárgyalóasztaltól, és nem csapják egymás pofájába az ásványvizet. Márpedig az már hónapok óta egészen világos, hogy törésig most már nem fogják vinni a vitát. Akkor meg mit fanyalgunk itt?! Mit ugrik rá média a dologra, mintha a világvége lenne itt?! A média persze azért, mert hülyíti az embereket. De azért teszik, mert az olvasók ugranak erre. Miért ugranak?!

Én természetesnek veszem, hogy Bajnai, és Mesterházy megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni a tárgyalásból. Autonóm, értelmes felek, joguk van a saját érdekeikhez egy bizonyos pontig, bizonyos keretek között ragaszkodni. Ez a keret pedig nem borult fel, ez a végső pont még nem jött el. Van még idő a választásokig. Gyurcsány azon fanyalog, hogy most az történik, amit ő februárban javasolt. Illogikus, amit kritizál. Azt mondja, itt a vége, mert már nincs idő. Mire nincs idő?! Nem kerget a tatár! Gyurcsány azt mondja, hogy logikus, ha a kisebb támogatottságú visszalép. És Bajnai makacs. Hát a kisebb támogatottság megmutatásának eszköze az előválasztás.

Ebben az érdekérvényesítésben én nem rökönyödöm meg az olyan kis trükkökön, hogy szivárogtatás a médiába, ilyen-olyan-amolyan képviselők küldése, ilyen-olyan-amolyan felhatalmazással. Egy kis csiki-csukizás, egy kis "jajj, belázasodtam, nem tudok elmenni tárgyalni". Ezek a dolgok kérem ma, Magyarországon a "kultúra" részei. Nem feltétlenül teljesen őszinte és nyílt emberekre jellemző, de hát kérem Magyarországon vagyunk, a 21. században. ez egy ilyen társadalom. Itt kérem így folynak a tárgyalások a kivitelezővel, az autószerelővel, a piacon, a randin. Az vesse rá az első követ, aki nem trükközik egy autóvásárlásnál az alkudozásban!

Ami az előválasztásokat vagy a közvélemény-kutatást illeti. Szerintem mindkét ötlet előrelépés. Van itt egy probléma: Bajnai vagy Mesterházy, amely már vagy egy éve foglalkoztatja az embereket, már egy éve probléma, már egy éve tüske az ellenzéki összefogásban. Ehhez képest mind a két megoldás frappáns, és nemcsak, hogy megoldja a problémát, de előrelépés a demokráciában.

Az, hogy egy kormányozni kívánó egyetlen formáció több miniszterelnök-jelöltet állít, és a jelöltek közüli választásban végül is megkérdezi a zembereket is, egyedülálló a magyar demokrácia történetében. Az MSZP eddig ezt elintézte házon belül. A Fidesz szintén. Most végre megkérdezik a választót. Mit fanyalog ezen?!

Mesterházy ezt az ötletet jókor húzta elő, tromfolnia kellett Bajnai felvetését. Ez egy profi húzás volt, én ebben azt látom, hogy Mesterházy képes a kormányzásra, hiszen egy nagyon jól előkészített lépést láttunk. Mesterházy ezt meg kellett, hogy tervezze, előre látta Bajnai lépését.

Az előválasztás mind az Egyesült Államokban, mind Franciaországban, és még bizonyára több más helyen is a demokrácia része. Én végigkövettem a francia szocialisták előválasztását tévé vitástul, választásostul, amelynek végén Francois Hollande került ki jelöltként. Ez kérem fejlett demokráciákban egy nagyon jó eszköz. A demokráciát növeli az, ha a népnek több szinten, több fokon van beleszólása a dolgokba. Akkor mit fanyalgunk itt Magyarországon?!

Anno, amikor ez felmerült, akkor olyan hangok voltak, hogy Magyarország kis ország. Igaz. Hogy ki finanszírozná meg a dolgot?! Hát ha Mesterházy ezt most javasolja, akkor minden bizonnyal meg is finanszírozná. Hogy az Együtt2014 nem tudja?! Hát lám, ez azért rávilágít egy fontos szempontra. Hogy az Együtt2014 esetleg nem képes egy országos kampányban versenyre kelni az MSZP-vel?! Hát kérem, ha ez így van, az csak rávilágít egy fontos szempontra.

Én az előválasztás híve vagyok, hiszen az MSZP ezek szerint hajlandó ezt megfinanszírozni. Szerintem nagy lépés ez a magyar demokráciának. Végre valami progresszív változás, végre egy érdekes ötlet! Kérem, ha ez megvalósul, akkor esetleg majd a jövőben a többi párt is fog ilyet szervezni. Elvégre micsoda dolog lenne, hogy a Fidesz maradi módon nem olyan demokratikusan bonyolítja le a dolgokat, mint az MSZP. Ahogy az Együtt2014-nek is nehéz kitérni az előválasztások elől, a Fidesznek is nehéz lesz. Persze amíg Orbán Viktor az egyedüli despota a házban, addig nem, de majd utána.

Szerintem az is óriási információ lenne, ha mi, és az előválasztásban résztvevő pártok képet kapnának arról, hogy végül is mennyire mozgósíthatóak a támogatóik, mekkora támogatottságuk van. Én úgy mérem fel a helyzetet, hogy egy ilyen előválasztás bár nyilván lesz, aki úgy veszi, hogy miért fárasztják kétszer a pártok őt, a többségnek mozgósító hatású lesz. Most olyan dolgon folyik a vita, ami akárhogy dől el, kivételesen az országnak nem lesz rossz, hanem valahogy mindenképpen jó lesz. Nem kell betojni.

Én az előválasztások mellett vagyok, és ez egyéni, szabad véleményem, megírnám, ha ellene volnék. Egyébként nem kell ezen betojni, látszik a riportokon, meg fognak ezek állapodni, legrosszabb esetben valamikor a választások előtt.

A Piroslap Facebook oldalán indítottam egy szavazást arról, hogy melyik megoldás legyen.A kétségkívül kevés szavazatból összeállt eredmény pár nap után a következő:

A szavazás nyilván nem elég nagy merítés, nem is reprezentatív, talán torz is, hiszen a saját oldalunkon tettük fel, de szerintem ezt leszámítva ez a többségi vélemény, legfeljebb kisebb arányban nyer az előválasztás.

Az elmúlt hónapok egyik állandó trendje, és az Együtt 2014 minden populizmusa ellenére örömteli hír volt az Együtt 2014 izmos növekedése. Természetesen lehetett sejteni, hogy a Facebookon egy ilyen csoport ilyen mértékű növekedése nem isten kegyelméből történik, és nem is a demokratikus érzületű magyar tömegek önkéntes, önálló, tudatos aktivitásának. Sajnos Magyarországon nem jellemző, hogy ilyen emberek tömegei özönlenék el az Internetet. Az Együtt 2014 növekedésének egy jelentős részét az elején nyilván a Milla rajongóinak átcsatornázása adta, de ez természetszerűen jóval 100ezer előtt kifulladt. Az Együtt2014 további növekedését pedig nyilvánvalóan fizetett hirdetések adták, melyhez bizonyos pénzbeli támogatás szükséges.

Az Együtt2014 megelőzve a Millát, és a Milla stagnálása mellett az egyetlen esélyes volt Orbán Viktor oldalának utolérésére, és lehetett találgatni, hogy mikor éri utol azt. Én magam is figyelemmel kísértem ezt még az év elején, és augusztus végére gondoltam, hogy az E14 utoléri Orbánt.1. Ábra: Az Együtt 2014 növekedése az elmúlt 6 hónapban

De ez elmaradt, és már nem is valószínű, hogy meg fog történni. Talán az a bizonyos pénzcsap záródott el július elején, mert a növekedést mintha elvágták volna. A pénzcsap szerintem tény. Hogy honnan folyik a pénz, arra olvashattunk utalásokat a hírekben. Hogy ez jó vagy rossz, arról én nem ítélkezek, mert nem tudok róla eleget. De az látszik, hogy van pénzcsap és kritikus a szerepe.

2. Ábra: a Pénzcsap július 4-én zárult el

Emellett Orbán Viktor oldala kicsit azért rendszeresen növekszik, és nem stagnál, mint az E14 oldala.

3. Ábra: Orbán Viktor Facebook csoportjának növekedése az elmúlt 6 hónapban

Orbán Viktor pénzcsapjai nyilván nem zárulnak el. Nyilván rátesz még egy pár lapáttal, ha ez kell ahhoz, hogy az élen maradjon. Emiatt ember legyen a talpán, aki ezt megpróbálja legyőzni, hiszen Orbán bármikor becsatornázhat egy kis adófizetői pénzt az oldalába. No ez az, amit viszont mindenképpen el kell ítélni.

Az Együtt2014 valódi támogatottsága a felmérések szerint az összes választók kb 4 százaléka, azaz valamivel 300000 felett lehet. Ennek több, mint egyharmadát begyűjteni a Facebookon nem kis teljesítmény. De egyben jelzi is a korlátokat. Az E14 aligha tudott volna sokkal tovább növekedni támogatás mellett is. De a növekedés ilyen hirtelen leállása mégis a pénzcsap elzárására utal, nem pedig telítődésre. Az fokozatosabb lett volna.

Mindemellett azonban a Facebook csoport növekedése és nagysága végül is nem olyan jelentős. Orbán Viktornak a valóságban nyilván sokkal több, mint pár százezer rajongója van. Az Együtt2014-nek pedig nem nagyon látszik több, mint az a valamivel 300000 feletti.

Az egész történet kijózanító tanulsága mégiscsak az, hogy ez az egész dolog csak a pénzről, és a szavazók megvásárlásáról szól. A Facebookon mindenképpen, de ha a rezsicsökkentés átverését nézzük, akkor a valóságban is ezt láthatjuk. Egy kicsit más formában.

Ennek a végső oka meg akárhogy is, de nem a politika. Mert a politika itt csak azt tudja csinálni, ami benne van a lehetőségekben: az emberek azok, akiket meg lehet venni. Lehetne egy olyan világ is, ahol egy Facebookos csoport támogatottsága nem attól függene, hány helyen reklámozzák és mennyiért. De hát ez egy idilli világ, nem pedig a valós Magyarország. Itt kezdődnek a bajok. Ugyebár az ismert bonmot-t alkalmazva: Minden nép olyan politikát kap, amilyet érdemel. Magyarország ilyen "megveszünk titeket kilóra" Facebookot és politikát érdemel, ennyit tud. Ezzel egyébként nem mondom, hogy más országokban mindez sokkal jobb, de nem is ez a lényeges.

Az ábrák a socialbakers oldaláról származnak.

Már egy hete csak az Orbánra
gondolok mindíg, meg-megállva.
levélre válasszal kezemben,
mentem a postára, mentem serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a szabadságharcot másra.
De minket vigyen Európába!

Ám csak ment és fenyegetett bénán,
ment Brüsszelbe, ment a szamár mélán.
S a demarche-ok fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen kis fóbiás ő -
betonfeje villog a tévében,
szürke kis folt az EU kék vizében.