Hogy miért kaptak ki a Kormányváltók?! Csak röviden: persze, volt a Fideszes médiatúlsúly, de ezt akkor firtathatnánk, ha 5-10 százalékkal kaptak volna ki a Kormányváltók. A kamupártok, különféle kis csalások szintén nem játszanak. A választási rendszer katasztrófa, 44 százalékkal kétharmadot szerezni, rémálom. De ez sem változtat semmit azon, hogy csak 25 százalékot kaptak. Az a 25 százalék meg tény. Ahogy az Opera előtt mondta Bajnai és Mesterházy, a választók ezt a fülkében szabadon döntötték el. A 25 százalék valamivel jobb, mint a 2010-es adat, de hát ez azért alig valami.

Nos tehát akkor miért is kaptunk ki? Természetesen azért, mert a pártok is rosszul teljesítettek, meg az emberek is hülyék. A pártokban óriási átalakításokat kell végre elkezdeni, akár új pártokat is létrehozni, akár a meglévő, immár egészen sok pártban kell sok embert kiszórni. Nem, nem a régieket, hanem a hülyéket, és akik bent ülnek, és nem csinálnak semmit. Persze ezek közül sok régen ül bent, de a fűnyíróelv hülyeség.

Másrészt, őszintén szólva nem értem, a zemberek miért szavaztak még így is ennyien a Fideszre, ennyire kevesen a kormányváltókra, és miért maradtak ennyien otthon. Úgy látszik, a szavazók rühellik, ha egy pártban nincs diktatórikus vezetés, hanem egy plurálisabb pártszövetség. Tényleg nem értem, miért ennyire allergiások erre a zemberek, mert abból, hogy plurális egy pártszövetség, vagy akár széttartó, olyan nagy gond nem lehet egy országban, amíg mondjuk nem rohanja le egy másik ország. Katasztrófa ez akkor volt, amikor jöttek a törökök. De ma már nem jönnek. Sajnos, mert lassan fejlettebbek nálunk.:)

Mindaddig szerintem messze jobb határozatlanul, lassan haladni, vagy akár egy helyben is toporogni, mint az orbáni marha határozott Führerizmussal menni a szakadékba. Ha egy ország a szakadékba megy, nem tudom, miért olyan jó, hogy ezt marhára határozottan teszi.

A választás estéjén a Duna TV meg a köztévé választási műsorát néztem, mert nincs tv előfizetésem, és csak az van, ami ingyen van. No de hát sok embernek éppen ezért szintén csak ez van. Ezek a tévék szellemi posványok. Az egyéb műsorai is, de most beszéljünk csak a választási műsorról. Amnéziás emberek vezették a műsort, akik arra sem emlékeztek, mi hangzott el egy helyszíni tudósításban egy perce. Összezavarták a kétharmadot és egyszerű többséget. De műsort vezetnek, és megmondóemberek. No és persze hibáztatták a Kormányváltókat, hogy nincs programjuk. Nos, a Kormányváltók elrontottak pár dolgot, de ezt nem: programjuk volt. Programja a Fidesznek nem volt. De ez ugye nem érdekli a bugyuta műsorvezetőt, sem a választókat.

Azt se értem, hogy a sok ember, akitől ellopták a magánnyugdíját, földjét, trafikját, akinek nincs munkája, vagy éhbérér dolgozik közmunkásként, az miért szavazott a Fideszre, vagy miért maradt otthon. Jó, egy jelentős részük a Jobbikra szavazott, ami az elégedetlenségnek megfelel, csak máshogy hülyeség. Nem értem, hogy egyéniben miért választották meg azt a Rogán Antalt, aki kismillió dolgot eltitkolt a vagyonnyilatkozatában, és nem számolt be arról, honnan is volt neki minderre pénze. Én speciel az utóbbi években eladtam Budapesten egy lakást, és a pénz nagy részét anyukámnak utaltam át. Ennyi. A politikától egy fityinget nem kapok. Bérből és fizetésből élek, olyan tudásból, melyet az egyetemen szereztem. Olyan dologból élek, amihez valóban értek. Nem indulok a választáson, mert ebben az országban a Rogán Antalokat választják meg az emberek. Utána meg sírnak, hogy korruptak a politikusok.

Őszintén szólva, azt kell gondoljuk, az ország egy jelentős része az érdekei helyett, azokkal kifejezetten szembe megy egy vezér személyi kultusza miatt, és a nacionalizmus érzelmi alapú agymosása miatt. Tehát szimplán hülyék, ezeknek még kell négy év, hogy ráébredjenek: Orbán Viktor személyi kultuszát, vagy a nacionalizmust nem lehet a tejbe aprítani. Ezek a nacionalizmus lidokainjában fürödve nem bánják, ha Orbán az ő fa...kkal veri a csalánt, amikor az EU ellen kirohan.

A másik oldalon ott van a félmillió emigrált, akikből csak pár tízezer szavazott. Én hazajöttem, én adtam egy esélyt az országnak, hogy visszaszerezzék az optimizmusomat (itt azt szokták írni, hogy "hitemet", de hitet nem írhatok, nem vagyok olyan naiv). Ők nem jöttek haza, és levélben sem szavaztak. Ők lusták, vagy már hamarabb lemondtak erről az országról. Ők elmennek, elmegy a krém, egyre inkább marad a selejt. És az ország ezzel a katasztrófába kormányozza magát. Ezzel is.

De mégis, mit várnak tőlünk?! Adjunk még négy évet az életünkből?! Várjunk, küzdjünk még négy évig?! És meddig?! A zemberek nagy része hülye. De ahogy  szokták mondogatni, a zemberek nagy részét nem lehet leváltani. Nem lehet lecserélni. 4 év alatt semmiképpen.

Magyarország olyan pártokat, és olyan kormányt kap, aminőt érdemel (Joseph comte de Maistre után). Magyarország nem érett teljesen a demokráciára, vezetőt kíván, nacionalizmust kíván, cár-atyuskát, aki megmondja nekik erkölcs és hittan órán, hogy csto gyelaty. Magyarországnak ma szerintem valódi mentalitása, hogy a többség jobboldali, legfeljebb ha a Fideszben nagyon csalódnak, majd esetleg jön a Jobbik. Ha még azt a 4 évet is ki kell várni, akkor addigra már lassan megyek nyugdíjba, ha még lesz akkor olyan.

A zembereket nem lehet lecserélni, változtatni csak lassan lehet ezen, majd változnak nagyon lassan az emberek maguktól, vagy globális, nagy hatásokra, és ezt azért még gyorsítani is lehet. De csak aprólékos, nagyon alapos munkával lehet, amihez sok lelkes ember kell. Belőlem pedig éppen most ebből a lelkesedésből veszett el nagyon-nagyon sok. Elveszett azért is, mert egy ilyen egyszerű, kis blog és blogger, amilyen én vagyok, amint az Index támogatását sem kapja meg, már tényleg nem ér el szinte semmi hatást. Igen, bizony, az Indexnek, más újságoknak, a médiának, az értelmiség összes elefántcsonttornyának is változnia kell. Mert lehet, hogy az Index nem Jobbikos, nem Fideszes, de ezzel a színvonallal tudatos, értelmes polgárokat nem lehet nevelni, csak zsidózó és meztelen csajokat néző hülyéket, akik viszont nem képeznek erőt egy kampányban vagy szavazáskor. Ugyanez igaz a Való Világot és a Budapest éjjel-nappalt létrehozó tévére. És itt nem Jobbikos dumát nyomok: nem az a baj ezekkel, hogy szabadosak, hanem, hogy primitíven azok.

Úgyhogy most éppen nem tudom, mitől és mikor lesz jobb ez az ország. Nem látok erőforrásokat sem a pártokban, sem a médiában, sem a művelődés más fórumain. Nem látom, hogy lehetne elérni a vidéki Magyarország eldugott zugaiban élő tömegeket, akik most képesek voltak nemcsak a Fideszre szavazni, de akár a Jobbikra is. Jelenleg nagyon nem látok reményt, és most úgy érzem, erre az országra nem adok még négy évet az életemből.

Több demokrata publicista írta az elmúlt hónapokban, hogy bojkottálni kellene a vasárnapi választást. A számok azt mutatják, hogy nem sok értelme lett volna ennek. Akkor 43 százalékos részvétel mellett alakult volna egy olyan parlament, ahol a Fidesznek csak a Jobbik az ellenzéke. A kampánypénz lehetősége miatt akkor is sok kamupárt indult volna, a 43 százalékos részvétel pedig nem számít kirívóan alacsonynak a nemzetközi színtéren. Szabó Zoltán facebook-ra feltett írását közöljük.

Csak ők vitatkoznának a parlamentben, ha a teljes demokratikus ellenzék bojkottált volna

"Van ugyebár 8 029 836 választópolgár, ebből az urnáknál tegnap megjelent 4 890 210, és a Kormányváltókra szavazott 1 245 688.

Tegyük föl, hogy bojkottra hívunk föl, és mindenki, aki ránk szavazott, szót fogadott volna és nem megy el (ez természetesen nincs így). Akkor 3 644 522 polgár szavazott volna, ez 45.4%-os részvétel a 60.9%-os helyett. Ez illegitimmé tette volna a választást? Egy frászt! Az Egyesült Államokban már régóta minden elnökválasztás 50% körüli részvétellel zajlik. Még alacsonyabb a részvétel azokon a kongresszusi választásokon, amelyek nem esnek egybe az elnökválasztással. Ott a részvétel az elmúlt négy évtizedben mindössze 36-40 százalék volt.

Dopeman a legendáktól övezett Szigony utcai lakótelepen nőt fel. Egy ideje nyíltan kiáll az MSZP vezette kormányváltók mellet. Most nagyon úgy fest a helyi kampányba is beállt.

"Philosophia est ancilla theologiae", azaz "a filozófia a teológia szolgálóleánya", tartotta a skolasztikus mondás. Gábor György és Buda Péter könyvének címe - "A politika szolgálólánya" (Pallas, 2009) - nyilván erre utal vissza, de ezúttal a szolgálóleány ha nem is maga a teológia, de a vallás. A cím a könyvben szereplő Umberto Eco idézetből van, amely a 58. oldalon olvasható.

A könyvet egy ismerősömtől kaptam, és azt kell, hogy mondjam, hogy talán életemben nem kaptak ilyen jó könyvajándékot, ugyanis a 2009-ben megjelent mű nemhogy nem volt meg nekem, de teljesen elsiklott felette a figyelmem. Miközben abszolút hiánypótló. Tudtommal ma hasonló könyv magyar nyelven nem érhető el (írom ezt nem a legnagyobb magabiztossággal, hiszen Gábor és Buda könyvéről sem tudtam).

"A politika szolgálólánya"  tulajdonképpen leginkább a szekularizmusról, a szekuláris államot fenyegető fundamentalista veszélyről szól, mind a világban, mind Magyarországon. Ilyen minőségében alapmű, és roppant fontos számunkra. Amikor itt szekularizmusról van szó, az a modern, nyugati szekularizmus, amiről Magyarországon a közvélemény nagyon keveset tud, mert ha hívők sokszor nem szekuláris beállítottságúak, az ateisták pedig sokszor tudat alatt még a létező szocializmusra hagyatkoznak, és nem ismerik a modern, nyugati szekularizmus elveit. Amikor itt "modern"-ről van szó, akkor az a felvilágosodás óra tartó, nyugati modernség, amelyet általában a liberális demokrácia korának tekintenek, és az ezzel kapcsolatos liberális, emberjogi, toleráns eszmék jellemzőek rá. Továbbá eme modern eszmének fontos része a szekuláris állam is. Gábor és Buda azt fogják hangsúlyozni, hogy ők nem a fejlődésben látják a modernség lényegét, hanem az individualista embertípusban (16. o.). Én ezt egy fontos gondolatnak tartom, de a modernség tekintetében a demokráciát, a technikai és társadalmi fejlődés jelentőségét sem hanyagolnám el. Ezek a dolgok egyébként össze is függenek egymással.

Nagyon fontos adat, hogy a könyv 2009-es kiadású. Ehhez képest pár érdeme sokkal jobban kidomborodik: Gábor és Buda már 2009-ben előrevetítették az Orbán rendszer fundamentalista nyomulását. Így a könyv Debreczeni Arcmásához hasonlóan "váteszi" meglátásokat mutat fel. Ezt utólag könnyű lebecsülni, de a kétharmados eredmény mutatja, hogy mennyien becsülték alá a Fidesz veszélyét.

Másrészt a dologban az a megdöbbentő, hogy mindez már akkor benne volt Orbán beszédeiben. Rá is igaz az, ami Hitlerre, hogy egész pontosan megmondta előre, mit fog csinálni, és mégis megválasztották. Orbán a fundamentalizmus kérdésében nem csapta be a választóit, hanem a választók csapták be magukat. Azt hitték, ezt akarják. Én remélem, hogy most már egyre többen látják, hogy nem ezt akarják. Hívő keresztények sem.

Megvallom, én bár 2009-ben már intenzíven foglalkoztam a politikával, tartottam Orbán győzelmétől, láttam előre, hogy ennek szörnyű következményei lesznek, fontos volt számomra a szekularizmus, de jóval kevésbé figyeltem fel ama Orbán beszédekre, amelyet a könyv összefoglal, és különösen a szekularizmust érintő részeikre. Pedig elvben ugye ez nekem a figyelmem középpontjában volt, de én nem végeztem akkora kutatómunkát, mint a szerzők. Egymás mellé téve az idézeteket félelmetes az, ami kibontakozik belőlük. Itt van például egy visszatérő részlet Orbán egy nyilatkozatából:

“én a fundamentalizmust, azt az alapjaiban való helyrerázásnak (…) fogom föl… vissza kell vinni az oktatást oda, ahol kezdődik. És valójában a gyermeknevelés lényege az alapvető tanításokhoz való elvezetés. Most én ezen a fundamentalista alapon állok személy szerint, és örülnék, hogyha a magyar oktatási rendszer elfogadná majd a választások után, hogy erre az alapra érdemes építkezni.” (169.)

És a szerzőknek tökéletesen igazuk van, mert pontosan az valósult meg, ami kibontakozott a beszédekből. Orbán ebben nem hazudott: fundamentális államot ígért, és meg is csinálta. Hittant és egyházi iskolákat ígért, és meg is csinálta. A megdöbbentő, hogy ezt a magyar társadalom szinte szó nélkül, harc nélkül tűrte, elviselte, a baloldali és liberális pártok pedig bizony részben aszisztáltak ehhez. A szerzők például teljesen egyértelműen kiállnak amellett is, hogy a vatikáni szerződés hiba volt (257).

Ami a nemzetközi helyzetet illeti, a szerzők kedvenc országa Franciaország. Én 2009-ben már Franciaországban éltem, tehát engem különösen érdekel ez a téma - annál is inkább, mert kezdetben nem beszéltem jól franciául, és akkor nem igazán ismertem meg a francia politikát, amikor ott éltem. Hadd keltsem fel az érdeklődésüket azzal, hogy a szerzők bemutatják, Orbán mennyire Sarkozy-ról másolta a fundamentalista programját  (159.). Gábor és Buda bemutatja, hogy Sarkozy fundamentalista iránya közel sem volt olyan vulgáris és szélsőséges, mint Orbáné. Itt egyébként az azóta eltelt évek kicsit zárójelbe tesznek dolgokat, hiszen Sarkozy azóta bukott. És bár a bukása nem biztos, hogy végleges, a fundamentalizmus mégsem tett komoly károkat a szekularizmus fellegvárában. Ami meg az Orbán-Sarkozy párhuzamot illeti, felemlítik, hogy Sarkozy a banlieue-k problémájára egyfajta munka alapú társadalmat forszírozott, míg Orbán nem beszélt ilyenről (164.). Azóta ezt is átvette. De ez csak egy apróság.

Franciaország azért érdekes ország, és joggal van kiemelve a könyvben, mert a szekularizmus fellegára. Számos példa van, amelyet átvehetünk tőle, a bemutatott 1905-ös törvény, amelynek egyik fontos eleme, hogy az állam nem finanszírozhat egyházakat és templomépítést, vagy a Jules Ferry féle egyházreformot, amely megteremtette a szekuláris oktatást. Magyarországon ez ütóbbit ugyan nem kell újra felfedezni, csak ragaszkodni hozzá, és nem engedni az egyházaknak átvenni az oktatást.

Gábor és Buda Franciaországot arra is felhozza példának, hogy "lám-lám, még Franciaországban is nyomul a fundamentalizmus". Ezt az érvet jelentősen gyengíti, amikor éppen azt bizonygatják, Orbánhoz képest Sarkozy mennyire szekuláris. És Franciaországban a szekularizmusnak, a köztársasági eszmének van egy olyan erős alapja egészen a közemberekig bezáróan, hogy gyakorlatilag jelentős külső befolyás, vagy valami katasztrófa nélkül a szekularizmus megdönthetetlennek látszik. Hollande elnök választási győzelme - még ha gyenge volt is - bemutatta: Franciaországban egy a szekularizmusra rátörő elnök nem kap sok cikluson át lehetőséget arra, hogy végig vigyen egy ilyen több ciklust kívánó programot. Így a fundamentalista veszély ott kétséges. Magyarországon is igaz, hogy ha bukik a II. Orbán kormány, akkor vissza tudnak rendeződni a dolgok. Ha nem, akkor viszont tartós lesz a visszalépés.

Ma, 2014-ben, Magyarországon Gábor és Buda meglátásai sajnos fényesen igazolódtak. A könyv a 2010-es választások előtt íródott, és arra hívja fel a figyelmet, hogy Orbán fundamentalista nézetei mennyire veszélyesek, és mennyire komolyan gondolja őket. Orbán nem a fundamentalizmussal nyerte meg a választást 2010-ben, hanem a protestérzelmekkel. A Fidesz 2012-ig vesztett a szavazói közül. Ekkor nagyjából azok mentek el, akik nem a Fidesz fundamentalizmusára, hanem csak az MSZP ellen szavaztak. Amikor látták, a Fidesz sem jobb, sőt, akkor távoztak. De közben, és aztán Orbán felépítette a maga fundamentalista bázisát, és 2012 után azt látta, ezen az alapon meg tud tartani elég sok szavazót. Ma, Magyarországon az a helyzet, hogy az emberek többsége nem hívő. Pláne nem fundamentalista. Orbán kb 2,5 millió nemzeti-fundamentalista támogatóra támaszkodik. Olyan birkamenetes emberekre, akik a nemzeti-fundamentalista érzelmek miatt bármit elnéznek Orbánnak. Ezeknek az embereknek mindegy, hogy Orbán milyen ámokfutást rendez a gazdaságban, amennyiben egyházi iskolákat, hittanoktatást vezet be, és minden szónoklatában megadja nekik a nemzeti-fundamentalista ópium-adagot. Ma, 2014-ben a választás arról fog szólni, hogy fogságban tarthat-e egy kisebbségben levő, erős, hangos, szervezett fundamentalista csoport egy országot. Lehet, hogy igen, akkor Magyarország tekintetélben Gábor és Budai víziója fényesen igazolódik: miközben a vallásosság csökken, aközben a vallási fundamentalizmus tud erősebb pozíciókat elfoglalni. Azért, mert a többség nem tesz ellene eleget.

"A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik." Albert Einstein, Conversations with Casals.

A könyvben sok történelmi adat van (constantinusi fordulat, vesztfáliai paradigma, adatok 1968-ról, aggiornamento), sok érv a szekularizmus fontosságáról akár vallásos háttért tekintve is. Van sok idézet Orbántól, de például egy pár olyan idézet is, amikor még a Fidesz is szekuláris volt. Ezek például roppant mód érdekesek. Egy ilyennel zárom ezt a postot.

"Amennyiben a régiónkban, saját történelmünkben nem éppen ismeretlen államegyháztól való félelmünket önök paranoiának bélyegzik is, azt nem tagadhatják, hogy ez ellen a lehetőség ellen a törvényjavaslat nem nyújt megfelelő garanciát". Ezt Németh Zsolt mondta állítólag a parlamentben egyszer régen (63.).

Ennek a blopostnak a hosszabb változata az Ateista Klub blogján található meg.

Ez a kanapé (szófa) Tamperélben található, a Lenin múzeumban (bizony, ott olyan is van). Olyan kép sajnos nincs, amelyen maga Vlagyimir Iljics is rajta lenne.

Van viszont szerencsénkre olyan képünk a Kedves Vezetőről, amelyen egy kanapén ül. És ezt a Fidesznyikek képesek like-olni ezrével. Sőt, a kanapét magában, a Kedves Vezető nélkül is képesek voltak ezrével like-olni. Csak azért, mert a Kedves Vezető Facebook oldalán jelent meg. Ezek bármit képesek lennének like-olni, ami ott jelenik meg. Csak, mert azt hiszik, a Kedves Vezető virtuálisan hozzáért, és rajta hagyta a szent, virtuális keze nyomát. (Hagyta egy fenét).

Nem semmi. Szerintem Orbánék azt tesztelik, hogy a híveik mennyire agyatlanok, mi mindenbe lehet belevinni őket.

Persze az is lehet, hogy Orbán Viktor már tudja, hogy április után lesz ideje, végre ki fog tudni menni a melegfelvonulásra is. Evvel a csendélettel készül:)

Jó, viccet félretéve, Orbán számozza a képeket. Szerintem családi fénykép lesz. De hát ennyi cikizést megérdemel.

A sokszínűség ereje közhely, de már-már elfelejtettük. A kormányváltó összefogás sok veszekedése alatt nehéz is volt azt elképzelni, hogy a sokszínűség végül előnnyé is válhat. De a választások közeledtével végül összefogtak, összezártak a pártok, és azóta mindenki teszi a dolgát, mindenki kampányol, senki nem beszél ki, nem szólnak be egymásnak, és a sokszínűség ereje végül beérett. A mai kormányváltó tüntetés pedig ennek kíváló megnyilvánulása volt.

A Fidesz kampánya gyakorlatilag egy emberre épül, és csak egy emberre épülhet: Orbán Viktorra. Mindenki mást elmart maga mellől, egyetlen karakteres embert nem enged meg maga mellett. És ennek komoly ára van. Orbán Viktor egyszerre csak egy helyen lehet, és egyszerre csak egy beszédet mondhat. Az is unalmas. A kormányváltók ezzel szemben párhuzamosan ott lehetnek sok helyen. Egy Bajnai, egy Gyurcsány és egy Mesterházy beszédére is elmegy sok ember. Minimum kétszer nagyobb merítésből dolgozhatnak. És a naggyűlésen elmondhatnak több, hangsúlyos, különböző, egyéni, fontos beszédet, melyet sokan megnéznek. Jól sikerült a munkamegosztás.

Fodor Gábor elmondta a maga szerintem régimódian liberális beszédét a sajtószabadságról. Szabó Timea kicsit műsorvezetős, nőies stílusban elmondta azt a beszédét, amely nem tűnt annyira erélyesnek, és profinak, de közvetlen, hiteles volt, és sokakat megszólíthatott. Remélem. Gyurcsány elmondta a szokásos beszédét, szerintem ezúttal annyira nem volt érdekes, ő túl sok ilyen beszédet mondott mostanában, erre a szerepre is szükség van, de aki mostanában hallotta Gyurcsányt, annak nem volt benne új. A világosi fegyverletétel pedig nem volt szerencsés utalás. De ő mondott legélesebben oda Orbánnak, ez is kellett.

A nagy meglepetés számomra Bajnai volt. Megtanult beszélni, gesztikulált, lendületesen beszélt, és azt kell, hogy mondjam, az ő beszéde volt a legfrissebb. Ő a választás tisztességességére koncentrált, és arra, hogy ezért kell elmenni szavazni. Megszólított mindenféle embert, aki esetleg nem menne el, és mondott nekik egy-egy bonmot-t, hogy mégis miért iszonyatosan fontos elmennie. Szerintem ez volt eddig élete legjobb beszéde. És eközben mégis Bajnai maradt.

Mesterházy beszéde nem volt rossz, nem hallottuk olyan sokszor, fontos volt, hogy őt is lássák az emberek. Fontos volt, hogy mindenki érzékelje, a közös miniszterelnökjelölt határozott ember, aki tud beszédet mondani, elhigyjék, hogy tudni fog kormányozni. A kormányváltó tüntetésen ugyanis két ex-miniszterelnök beszélt, és egy harmadik miniszterelnök jelölt, aki nem kétséges, fog tudni kormányozni.

Egy normális demokráciában, például Németországban az, hogy a választás plurális, hogy sok párt kap 10-20 százalékot, normális. Az, hogy a pártok a választások után koalíciót kötnek már-már "természettörvény". A koalíciós pártok egyezkedéséből végül normális döntések születnek. Ez sem egyszerű dolog, a német kormányzó pártok se semmi tortúrán mentek keresztül, mire koalíciót kötöttek. A magyar kormányváltó pártok kénytelenek voltak a választások előtt megkötni ezt a koalíciót, mert Orbán belekényszerítette őket ebbe. De ebből a kényszerből született valami: akármennyire is széthúzott az ellenzék, akárhogy is, de Orbán csak összehozta őket. A demokratikus erők eme konszenzusa egyedülálló történelmi lehetőség. A kormányváltó pártok jelenleg az összetartás a és a sokszínűség együttes erejét mutatta fel ezen a tüntetésen. Pontosan azt mutatták fel, ami a modern Európa, a nyugat ereje: a plurális demokráciát, működés közben. Jó volna ugyanezt kormányon is látni.