"Philosophia est ancilla theologiae", azaz "a filozófia a teológia szolgálóleánya", tartotta a skolasztikus mondás. Gábor György és Buda Péter könyvének címe - "A politika szolgálólánya" (Pallas, 2009) - nyilván erre utal vissza, de ezúttal a szolgálóleány ha nem is maga a teológia, de a vallás. A cím a könyvben szereplő Umberto Eco idézetből van, amely a 58. oldalon olvasható.
A könyvet egy ismerősömtől kaptam, és azt kell, hogy mondjam, hogy talán életemben nem kaptak ilyen jó könyvajándékot, ugyanis a 2009-ben megjelent mű nemhogy nem volt meg nekem, de teljesen elsiklott felette a figyelmem. Miközben abszolút hiánypótló. Tudtommal ma hasonló könyv magyar nyelven nem érhető el (írom ezt nem a legnagyobb magabiztossággal, hiszen Gábor és Buda könyvéről sem tudtam).
"A politika szolgálólánya" tulajdonképpen leginkább a szekularizmusról, a szekuláris államot fenyegető fundamentalista veszélyről szól, mind a világban, mind Magyarországon. Ilyen minőségében alapmű, és roppant fontos számunkra. Amikor itt szekularizmusról van szó, az a modern, nyugati szekularizmus, amiről Magyarországon a közvélemény nagyon keveset tud, mert ha hívők sokszor nem szekuláris beállítottságúak, az ateisták pedig sokszor tudat alatt még a létező szocializmusra hagyatkoznak, és nem ismerik a modern, nyugati szekularizmus elveit. Amikor itt "modern"-ről van szó, akkor az a felvilágosodás óra tartó, nyugati modernség, amelyet általában a liberális demokrácia korának tekintenek, és az ezzel kapcsolatos liberális, emberjogi, toleráns eszmék jellemzőek rá. Továbbá eme modern eszmének fontos része a szekuláris állam is. Gábor és Buda azt fogják hangsúlyozni, hogy ők nem a fejlődésben látják a modernség lényegét, hanem az individualista embertípusban (16. o.). Én ezt egy fontos gondolatnak tartom, de a modernség tekintetében a demokráciát, a technikai és társadalmi fejlődés jelentőségét sem hanyagolnám el. Ezek a dolgok egyébként össze is függenek egymással.
Nagyon fontos adat, hogy a könyv 2009-es kiadású. Ehhez képest pár érdeme sokkal jobban kidomborodik: Gábor és Buda már 2009-ben előrevetítették az Orbán rendszer fundamentalista nyomulását. Így a könyv Debreczeni Arcmásához hasonlóan "váteszi" meglátásokat mutat fel. Ezt utólag könnyű lebecsülni, de a kétharmados eredmény mutatja, hogy mennyien becsülték alá a Fidesz veszélyét.
Másrészt a dologban az a megdöbbentő, hogy mindez már akkor benne volt Orbán beszédeiben. Rá is igaz az, ami Hitlerre, hogy egész pontosan megmondta előre, mit fog csinálni, és mégis megválasztották. Orbán a fundamentalizmus kérdésében nem csapta be a választóit, hanem a választók csapták be magukat. Azt hitték, ezt akarják. Én remélem, hogy most már egyre többen látják, hogy nem ezt akarják. Hívő keresztények sem.
Megvallom, én bár 2009-ben már intenzíven foglalkoztam a politikával, tartottam Orbán győzelmétől, láttam előre, hogy ennek szörnyű következményei lesznek, fontos volt számomra a szekularizmus, de jóval kevésbé figyeltem fel ama Orbán beszédekre, amelyet a könyv összefoglal, és különösen a szekularizmust érintő részeikre. Pedig elvben ugye ez nekem a figyelmem középpontjában volt, de én nem végeztem akkora kutatómunkát, mint a szerzők. Egymás mellé téve az idézeteket félelmetes az, ami kibontakozik belőlük. Itt van például egy visszatérő részlet Orbán egy nyilatkozatából:
“én a fundamentalizmust, azt az alapjaiban való helyrerázásnak (…) fogom föl… vissza kell vinni az oktatást oda, ahol kezdődik. És valójában a gyermeknevelés lényege az alapvető tanításokhoz való elvezetés. Most én ezen a fundamentalista alapon állok személy szerint, és örülnék, hogyha a magyar oktatási rendszer elfogadná majd a választások után, hogy erre az alapra érdemes építkezni.” (169.)
És a szerzőknek tökéletesen igazuk van, mert pontosan az valósult meg, ami kibontakozott a beszédekből. Orbán ebben nem hazudott: fundamentális államot ígért, és meg is csinálta. Hittant és egyházi iskolákat ígért, és meg is csinálta. A megdöbbentő, hogy ezt a magyar társadalom szinte szó nélkül, harc nélkül tűrte, elviselte, a baloldali és liberális pártok pedig bizony részben aszisztáltak ehhez. A szerzők például teljesen egyértelműen kiállnak amellett is, hogy a vatikáni szerződés hiba volt (257).
Ami a nemzetközi helyzetet illeti, a szerzők kedvenc országa Franciaország. Én 2009-ben már Franciaországban éltem, tehát engem különösen érdekel ez a téma - annál is inkább, mert kezdetben nem beszéltem jól franciául, és akkor nem igazán ismertem meg a francia politikát, amikor ott éltem. Hadd keltsem fel az érdeklődésüket azzal, hogy a szerzők bemutatják, Orbán mennyire Sarkozy-ról másolta a fundamentalista programját (159.). Gábor és Buda bemutatja, hogy Sarkozy fundamentalista iránya közel sem volt olyan vulgáris és szélsőséges, mint Orbáné. Itt egyébként az azóta eltelt évek kicsit zárójelbe tesznek dolgokat, hiszen Sarkozy azóta bukott. És bár a bukása nem biztos, hogy végleges, a fundamentalizmus mégsem tett komoly károkat a szekularizmus fellegvárában. Ami meg az Orbán-Sarkozy párhuzamot illeti, felemlítik, hogy Sarkozy a banlieue-k problémájára egyfajta munka alapú társadalmat forszírozott, míg Orbán nem beszélt ilyenről (164.). Azóta ezt is átvette. De ez csak egy apróság.
Franciaország azért érdekes ország, és joggal van kiemelve a könyvben, mert a szekularizmus fellegára. Számos példa van, amelyet átvehetünk tőle, a bemutatott 1905-ös törvény, amelynek egyik fontos eleme, hogy az állam nem finanszírozhat egyházakat és templomépítést, vagy a Jules Ferry féle egyházreformot, amely megteremtette a szekuláris oktatást. Magyarországon ez ütóbbit ugyan nem kell újra felfedezni, csak ragaszkodni hozzá, és nem engedni az egyházaknak átvenni az oktatást.
Gábor és Buda Franciaországot arra is felhozza példának, hogy "lám-lám, még Franciaországban is nyomul a fundamentalizmus". Ezt az érvet jelentősen gyengíti, amikor éppen azt bizonygatják, Orbánhoz képest Sarkozy mennyire szekuláris. És Franciaországban a szekularizmusnak, a köztársasági eszmének van egy olyan erős alapja egészen a közemberekig bezáróan, hogy gyakorlatilag jelentős külső befolyás, vagy valami katasztrófa nélkül a szekularizmus megdönthetetlennek látszik. Hollande elnök választási győzelme - még ha gyenge volt is - bemutatta: Franciaországban egy a szekularizmusra rátörő elnök nem kap sok cikluson át lehetőséget arra, hogy végig vigyen egy ilyen több ciklust kívánó programot. Így a fundamentalista veszély ott kétséges. Magyarországon is igaz, hogy ha bukik a II. Orbán kormány, akkor vissza tudnak rendeződni a dolgok. Ha nem, akkor viszont tartós lesz a visszalépés.
Ma, 2014-ben, Magyarországon Gábor és Buda meglátásai sajnos fényesen igazolódtak. A könyv a 2010-es választások előtt íródott, és arra hívja fel a figyelmet, hogy Orbán fundamentalista nézetei mennyire veszélyesek, és mennyire komolyan gondolja őket. Orbán nem a fundamentalizmussal nyerte meg a választást 2010-ben, hanem a protestérzelmekkel. A Fidesz 2012-ig vesztett a szavazói közül. Ekkor nagyjából azok mentek el, akik nem a Fidesz fundamentalizmusára, hanem csak az MSZP ellen szavaztak. Amikor látták, a Fidesz sem jobb, sőt, akkor távoztak. De közben, és aztán Orbán felépítette a maga fundamentalista bázisát, és 2012 után azt látta, ezen az alapon meg tud tartani elég sok szavazót. Ma, Magyarországon az a helyzet, hogy az emberek többsége nem hívő. Pláne nem fundamentalista. Orbán kb 2,5 millió nemzeti-fundamentalista támogatóra támaszkodik. Olyan birkamenetes emberekre, akik a nemzeti-fundamentalista érzelmek miatt bármit elnéznek Orbánnak. Ezeknek az embereknek mindegy, hogy Orbán milyen ámokfutást rendez a gazdaságban, amennyiben egyházi iskolákat, hittanoktatást vezet be, és minden szónoklatában megadja nekik a nemzeti-fundamentalista ópium-adagot. Ma, 2014-ben a választás arról fog szólni, hogy fogságban tarthat-e egy kisebbségben levő, erős, hangos, szervezett fundamentalista csoport egy országot. Lehet, hogy igen, akkor Magyarország tekintetélben Gábor és Budai víziója fényesen igazolódik: miközben a vallásosság csökken, aközben a vallási fundamentalizmus tud erősebb pozíciókat elfoglalni. Azért, mert a többség nem tesz ellene eleget.
"A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik." Albert Einstein, Conversations with Casals.
A könyvben sok történelmi adat van (constantinusi fordulat, vesztfáliai paradigma, adatok 1968-ról, aggiornamento), sok érv a szekularizmus fontosságáról akár vallásos háttért tekintve is. Van sok idézet Orbántól, de például egy pár olyan idézet is, amikor még a Fidesz is szekuláris volt. Ezek például roppant mód érdekesek. Egy ilyennel zárom ezt a postot.
"Amennyiben a régiónkban, saját történelmünkben nem éppen ismeretlen államegyháztól való félelmünket önök paranoiának bélyegzik is, azt nem tagadhatják, hogy ez ellen a lehetőség ellen a törvényjavaslat nem nyújt megfelelő garanciát". Ezt Németh Zsolt mondta állítólag a parlamentben egyszer régen (63.).
Ennek a blopostnak a hosszabb változata az Ateista Klub blogján található meg.