A különböző hetilapok más-más formában fejtették ki, hogy miért nem szeretik az emberek emberét, mindenki Pali bácsiját, Orbán Viktor bábját, a mélyen tisztelt köztársasági elnök urat. A legkifejezőbb a Magyar Narancs címlapja volt:
A Hetiválasz sem rajongott Schmittért. Testületileg Sólyom újraválasztását kérték. A jelölés után pedig egyik újságírójuk kissé ki is akadt. Kérdéseire nehéz is válaszolni: "Ha Sólyom László jó jelölt volt öt éve, most miért nem az? ... Ha öt éve megkérdezték a zembereket arról, ki lenne megfelelő elnök, most, amikor - mint az köztudott - a nemzeti együttműködés hajnala hasad, ez miért nem fontos?"
A múltheti HVG cikkében, de kegyetlen pontossággal szedi össze Schmitt gerinctelenségeit és csúsztatásait simulékonyságait és szelektív emlékezetét. Meglehetősen tanulságos (kiemelések és képválasztás tőlem):
„Nem képzelem magamról, hogy én leszek a köztársaság elnöke, de már a feltételezés is felér egy harmadik aranyéremmel” – nyilatkozta egyszer, még az előző évezred legvégén a csapatban két olimpián is győztes Schmitt Pál, akinek kedden mégiscsak a nyakába került az emlegetett harmadik aranymedál. A 68 éves következő államfőt élete fordulópontjain mindig befolyásos személyek lendítették tovább a pályán. Érettségi után (egy disszidálási kísérletet követően) az Aczél-titkárság, később egy kommunista államtitkár, aztán a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) befolyásos elnöke, most pedig Orbán Viktor. A 190 centiméter magas, öt nyelven beszélő egykori párbajtőröző trenírozva van a lojalitásra. Pár éve megfogadta magának – derül ki egy 2005-ben róla megjelent reprezentatív kötetből –, hogy mostantól csak és kizárólag egyetlen főnöke lesz az életben: „a Fidesz Magyar Polgári Szövetség elnökét elismerem vezetőnek”.
