Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy köszöntsem a Szovjetunióból ideiglenesen hazánkban állomásozó a Magyar SZSZSZK-ba látogató Putyin elvtársat, Orbán Viktor nevében, mellett, helyett a Finn SZSZSZK világhírű énekeseinek eme gyönyörű dalával. Viktor úgy sem tudja ily méltóan köszönteni őt, jól tudom.

Hadd ragadjam meg az alkalmat arra is, hogy tájékoztassam Putyin elvtársat népköztársaságunk politikájáról, előrelépéseiről, haladó terveiről. Arról bizonyára értesült már a KGB egykori kiválósága, hogy országunk az orbáni vargabetűn úton haladva a keleti nyitás politikáját tűzte ki szemeink közé. Így tehát az összes baráti SZSZSZK-val szövetkezve szeretnék a világbékemenetét építeni, szemben az imperialista, nyugati szankciókkal.

Arról azonban talán még nem értesült Putyin atyuska, hogy Viktor elvtárs most újabb irányelvet tűzött belénk, ez pedig az ország ajtajának bereteszelése a gazdasági menekültek elől. Na most lehet, hogy első hallásra furcsán hangzik ez az ellentét, a nyitás és bereteszelés között, de ahhoz kérem Orbán Viktor zsenialitása, a felcsúti dialektika filozófiájának világító pászmája kell, hogy megértsük, hogyan lesz lészen ez lehetséges. "Vannak olyanok, akik szerint" a gazdasági menekültek szinte kizárólag kelet felől fognak érkezni, mint például Putyin elvtárs maga, aki erősen szankcionálva van, és erősen esik a GDP-je. Tehát mondhatnónk, hogy gazdasági menekült. Még a végén itt marad a nyakunkon valamelyik aluljáróban! És vannak akik azt az aljas rágalmat terjesztik, hogy emiatt a keleti nyitás és a bereteszelés politikája úgy mond ellent egymásnak, mint Bayer Zsolt Simicskának, de ez kérem nem több, mint imperialista rágalom. Kérem, a kétértékű logika az csak egy kommunista nyugati trükk. Ők nem képesek felfogni, hogy ez a két dolog igenis összeegyeztethető. Csak nagyon-nagyon-nagyon akarni kell!:)

Végül zárjuk a köszöntő ünnepséget azzal, hogy elénekeljük a himnuszt meghallgatjuk a Kedves Vezető 1989-es beszédét:

"A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy (...) visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába."

2014.07.05-én írtam egy cikket azt kritizálva, hogy a Demokratikus Koalíció és az MSZP miért Pásztor Albertet indítja Miskolcon. Ezt persze nem csak én kritizáltam, de a kevés kritika kevés volt a két párt meggyőzésére. Gyurcsány Ferenc a 2015-ös évértékelőjében elismerte, hogy nekünk, kritikusoknak volt igazunk. Szép dolog, hogy tanul a hibáiból, legközelebb talán mégis inkább időben hallgasson a kritikusokra, hiszen ők is megfizették a tévedés árát a csúfos eredménnyel. Íme az eredeti cikk. Bizonyos megállapításait az adott pillanatra kell érteni.

***

"Ez nem egyszerűen felháborító, ez hányingerkeltő" mondta Gyurcsány Pásztor Albert elhíresült, cigányozós nyilatkozatáról 2009-ben. Szerintem ugyanennyire hányingert keltő az, ahogy most megalkuszik, és külön cikkben magyarázza el, hogy a DK végül is miért egyezett bele Pásztor Albert miskolci, polgármesteri jelölésébe. Mi ennek az elvtelen, Orbán Viktorhoz méltó fordulatnak az oka? A cikkben Gyurcsány tisztességesen kifejti a saját véleményét, amely elfogadható is. Csak az a bibi, hogy ennek semmi köze Pásztor Albert véleményéhez. Gyurcsány integráció párti, kényesen ügyel arra, hogy a magyar cigányok bizony magyarok, emellett számol a realitásokkal. Pásztor viszont nem csak akkor, de ma sem hisz az integrácóban, és a cigányokat megkülönbözteti a magyaroktól. Nyilatkozata nem véletlen elszólás volt tehát, melyet azóta megbánt volna. Ezt a hibát egyébként az Index is elköveti. Tudom, sok cigány is úgy így beszél, de ez hiba. Magyarból van állampolárság, ez a cigányoknak megvan, van nyelv, ezt a magyar cigányok nagy része beszéli, a többi pedig meghatározhatatlan. Ha irodalmi, történelmi műveltséget néznénk, akkor sok mélymagyar nacionalista is bukna, és sok cigány jobban átmenne a teszten. De ilyen teszt nincs, és nem is lehet. És a "magyar" jelző sohasem jelenthet bőrszínt. Ahogy a "francia", és "német" sem. Ez egy köztársaság alapja.

De Gyurcsány cikkére visszatérve, megalkuvás az, ahogy végül is Pásztort olyan cikkben védi, amellyel Pásztor nem értene egyet. Nem érthető ez a megalkuvás, most itt a Fidesz legyőzése nem olyan kritikus, nem kétharmadról, és nem törvényhozó többségről van szó. Persze, jó összefogni, ahol csak lehet, de semmiféle megalkuvást nem lehet elfogadni, mert most egy önkormányzati képviselő vagy polgármester nem számít annyit. Itt pitiáner politikai érdekekről van szó, és elvtelenségről. Szavazatmaximalizálás céljából egy tulajdonképpen nem baloldali embert jelölni?! Ennyi erővel Fideszes vagy Jobbikos polgármestert is lehetne.

Gyurcsány cikke, és más cikkek Pásztor érdemeiből nem sokat említenek, nem tudom, hogy egy ilyen cigányozós alakot, egy ilyen ideológiában hívő embert ugyan miért kéne polgármesternek nevezni. Persze, a számítás az, hogy egy rasszista vidéken kicsit rasszistább jelöltet kell állítani. No de lehet-e versenyezni rasszizmusban a Jobbikkal?! Nyilván nem. Ahogy a Vatikáni Szerződéssel sem sikerült behízelegni az egyházakat, úgy a rasszista jelölttel sem fog menni megnyerni a rasszista szavazókat. Nem. A tényleges baloldali szavazókra kell játszani, és ha nincs elég, akkor addig nevelni a népet, amíg fel nem fogják! Ez a pártok feladata, és nem az ügyeskedés.

Biztos vagyok benne, hogy található Miskolcon olyan ember, aki nem cigányozik, elvileg elfogadható, és van annyira alkalmas polgármesternek, mint Pásztor. Lehet, hogy ez az ember nem ismert, akkor a pártoknak meg kell keresni, fel kell építeni. Ez a dolguk. Lehet, hogy ez az ember nem rendelkezik kapcsolatokkal, de mi lenne, ha egyszer végre érdem, tehetség, és nem kapcsolat szerint kerülne valaki politikai vezetői posztba?! Mi lenne, ha a pártok megtalálnák azt a kis embert, akit esetleg nem ismernek sokan, de tisztességes, és alkalmas?! Mi lenne, ha ebben az országban egyszer a politika valóban az emberek tényleges, hosszú távú érdekei, konkrétan Miskolc valódi javáért működne?! Tán még le is lehetne győzni a Fideszt és a Jobbikot.

Ha Miskolcon a szavazók többsége rasszista - amit én nem állítok - akkor sem lehet egy baloldali vagy liberális pártnak ott rasszista polgármestert indítani. Egy párt nem működhet úgy, hogy elveitől programjától függetlenül mindenhol olyan politikát folytat, ami ott éppen bejön. Ez az elvtelen populizmus. Egy pártnak képviselnie kell a szavazók érdekeit, de képviselnie kell a saját elveit is. Ha egy vidéken ezek az elvek nem népszerűek, akkor azon kell dolgozni, hogy megértsék, miért fontos ez. Miskolcnak nem szegregálnia kell a cigányokat, hanem segíteni nekik integrálódni és akik hátrányból indulnak, azoknak lehetőséget adni, hogy felzárkózzanak. Egyébként biztos vagyok benne, hogy van Miskolcon elég nem cigány szegény is, már csak ezért is a szegénység, a lemaradás ellen kell küzdeni, nem pedig bőrszín ellen.

Természetesen ebben az ügyben nem Gyurcsány a legnagyobb hunyó. Persze, ő is elvtelen, de legalább magyarázni akarja a bizonyítványát. Vannak, akiktől még erre sem telik. Az MSZP is Pásztort jelölte polgármesternek, és ez még inkább hányinger keltő. Csak ugye őnekik annyi lelkiismeretük sincs, hogy megkérdőjelezzék, és magyarázzák. És persze részemről ez a post egy baráti kritika, ettől még a Fidesz és a Jobbik százszor rosszabb párt, ők naponta követnek el ilyen elvtelenséget vagy hülyeséget

Ami az MSZP-t illeti, vannak jobber huhogók, akik temetik. Én az EP választások után írtam egy cikket, amelyben azt írtam, nincs veszve a baloldal, csak valódi versenyhelyzet alakult ki. Ez pedig jó is lehet a baloldalnak hosszú távon. De az nincs kizárva, hogy ez az MSZP vesztét jelenti. Mert a versenyben ki lehet hullni. Most már nincs kényszerhelyzet, hogy befogott orral az MSZP-re kelljen szavazni. Ha az MSZP nem az érdemes embereket jelöli politikai és jelölti posztokba, akkor valóban meghalhat. Az MSZP másodrendű politikusai most dönthetnek: egy kis ideig még vergődnek, a megszerzett parlamenti helyekben akár még 4 évig is ott ülhetnek, de utána mi lesz?! A másik lehetőség, hogy érdemes, értelmes embereket jelölnek a pártjuk vezetésébe, és jelölteknek, és mellékesen néhány parlamenti töltelék is bejuthat listán. Itt az utolsó lehetőség észhez térni, a rövidlátó, korlátolt reflexek helyett.

Az új évi Rikárdó hullámra, mi még nem is ültünk fel. De, íme egy kép, amit ha meglát Novák Előd kifagy, és kardjába roskad, csepp kis előítéletes barátunk. ALARM: RIKÁRDÓ A JOBBIKBAN!!!??? Aki nem hiszi járjon utána!

A címadó fejezetcím John Stuart Mill: A szabadságról c. könyvéből való, amely ingyen elérhető magyarul is akár a Google Books oldalán (bár ez egy elég régi fordítás), de angolul akár hangoskönyv formátumban is a librivox oldalán. Én ez utóbbit hallgattam meg, és nagyon találó érveket találtam arra nézve, hogy miért nem szabad, hogy a szólásszabadságot vallási érzékenység, vagy pláne a kormány érdekében miatt korlátozzuk. A szöveg tehát aktuális a Charlie Hebdo merénylet és az Orbán kormány állandó diktatórikus lépései miatt is. Magyarul azonban kimásolható szövegként nincs meg, úgyhogy be kell, hogy gépeljem ide azt a pár nagyon jól megfogalmazott részletet. A fordítást annyiban korrigáltam, hogy a mai helyesíráshoz igazítottam. Mivel nem eredeti műről van szó, hanem fordításról, ezt jogosnak gondolom.

"Remélhetőleg átéltük már azt a kort, midőn még a "sajtószabadság", mint azon biztosítékok egyike mellett (melyek legsikeresebben alkalmazhatóak a rossz indulatú vagy zsarnoki kormány ellenében) síkra kell szállni." Azt hiszem, felesleges immár annak szükségességét bizonygatnunk, hogy a nép érdekeivel ellentétes törvényhozó vagy végrehajtó hatalom nézeteket és véleményt a népre ne erőszakolhasson. s hogy meg ne határozhassa azon tanokat és magyarázatokat, melyeket egyedül szabad hallania. E tárgy, legalább ilyen szempontból annyiszor és oly diadalmas módon lőn a korábbi írók által megvilágítva, hogy arról itt nincs miért bővebben szólanom." 27.o.

Mill itt szabadkozik, ami kicsit értelmetlen, hiszen utána azért vagy 30 oldalon keresztül fog érvelni a szólásszabadság mellett, de én azért tartottam fontosnak ezt beidézni, mert szerintem igen bosszantó, és a konzervatív, valamint vallásos fél szellemi színvonalát mutatja, hogy miközben Mill már 1859-ben úgy gondolta, ez a kérdés már rég eldőlt, addig ők mindig újra előveszik, és elmagyaráztatják maguknak, miért nem szabad egy modern társadalomban a szólás szabadságát így korlátozni. Millnek igaza van: a jogot a 18. században Diderot és Voltaire-ék már egyszer kiküzdötték. Miért kell manapság még vagy egy tucat embernek meghalnia ugyanezért? Illetve ha már kiküzdötték, akkor a Harrachoknak és Orbánoknak miért kell magyarázni?!

"Ha egy ember kivételével az egész emberiség ugyanazon véleményt osztaná, s éppen ez az egy ember volna ellenkező nézeten, az emberiség épp oly kevéssé volna feljogosítva ezen embert elnémítani, mint az utóbbi az emberiséget, ha ugyan erre elegendő hatalommal bírna." 29.o.

Gondoljuk, csak el, ha Kopernikuszt, Darwint vagy Einsteint elhallgatták volna! És persze tegyük hozzá, hogy Kopernikusz az elnémítást csak úgy kerülte el, hogy a halálba menekült a katolikus egyház elől, mint még sokan mások egy pár évszázadig. Eme példákból is látszik, hogy ha az egyetlen embert elnémítják is, az igazság akkor is győzedelmeskedik. Valahol, valamikor később. Ahogy ezt Mill is fejtegeti. De ettől még ezek az elhallgattatások embertelen igazságtalanságok voltak, vagy lettek volna, és károsak.

"A legnagyobb baj azonban, amely valamely vélemény elnémításából származik, abban rejlik, hogy ezáltal rövidséget szenved maga az emberiség, az utókor épp úgy, mint mint a jelen nemzedék, azok, akik attól eltérnek, még inkább, mint azok párthívei. Ha a vélemény helyes, megfosztatnak az illetők attól az alkalomtól, hogy a valótlant valósra cseréljék fel [korrigáltam a fordítást az eredeti szerint]; ha pedig helytelen, veszendőbe megy reájok nézve - ami pedig talán épp oly nagy előny - az igazságnak azon tisztább átérthetősége és élénkebb hatása, mely annak a tévedéssel való összeütközéséből származik." 30.o.

"Megtagadni valamely vélemény kihallgatását csak azért, mivel kétségtelennek véljük, hogy az valótlan, annyit tesz, mint saját bizonyosságunkat általános bizonyosságnak állítani be. A vitatkozás elnémítása mindenkor csalhatatlanságot feltételez, ..."  30.o.

"Nagyon különböző dolog az, ha valamely nézetet igaznak tartunk azért, mivel még soha semmiféle támadás által nem volt megcáfolva, vagy ha csak azért akarjuk valónak feltételezni, hogy még a cáfolatot is lehetetlenné tegyük." 34.o.

"...szabad vitatkozás hiányával nemcsak a nézetek alaptételeiről feledkeznek meg az emberek, hanem olykor magáról a nézetek való értelméről is." 65.

Mill hosszasan fejtegeti, hogy a keresztények azáltal, hogy nézeteik bevetté váltak, és a vitázókat elnémították mennyire nem élik már meg a tanaikat, nem értik igazán a tartalmukat, stb. Mill természetesen nem keresztényként írja ezt, hanem egy olyan érvelésként, amelyet még a keresztények is elfogadhatnak. Ahogy figyelmükbe ajánlja azt is, hogy Marcus Aurelius, aki igazán bölcsnek volt mondható, és a korai kereszténység tanaihoz oly hasonlító sztoicizmusban hitt, ő is üldözte a keresztényeket, mert a fennálló birodalmi tanok megkérdőjelezését nem akarta megengedni. A keresztények pedig nem mondhatnak mást, minthogy egyetértsenek: nem helyes üldözni egy véleményt, csak, mert a fennálló, bevett nézeteknek ellent mond. Még egy Marcus Auréliusnak sem helyes.

Mill még egy oly korban élt, amikor a kereszténység egyértelmű többségben volt Európában. Ma már ez nem igaz, de a keresztények mégis hajlamosak olyan igényekkel előjönni, mintha nagy többségben lennének. Ma a vallási érzékenység címszóval sajnáltatják magukat.

Mill a maga korában vagy társadalmi helyzetében arra sem volt érzékeny, és nem foglalkozik vele, hogy  a szólásszabadság nem csak vélemények kimondására alkalmas, hanem tettekre uszítás is lehet, és eközül bizonyosokat joggal tilthatunk be, ez pedig a gyűlöletbeszéd. Itt már nem csupán véleményről van szó, hanem uszítás tettekre, amelyek már nem csak érzékenységet sérthetnek, hanem tettlegesen is. Azt gondolom, a gyűlöletbeszéd tiltása így védhető: egy vélemény vallójában önmagában nem sért, de egy uszítás már tényleg sértéshez vezethet.

Szélsőjobboldali olvasóim úgyis ezzel fognak jönni, tehát elismerem ezzel, hogy a holokauszt puszta tagadása manapság eltúlzott törvény, mert csak az uszítást kellene büntetni. Erre vonatkoznak Mill gondolatai: jobb, ha az emberek megismerik azokat a dolgokat, melyek igazolják a holokausztot, és az áldozatok számának becslését.

Talán azért is került a III. köztársaságunk válságba, amit Mill fejteget: elfelejtettük a liberális demokrácia értékeinek okait. Most olyan keserű lecke által kell megtanulnunk, mint az Orbán rezsim és a Jobbik erősödése. De ezt a szellemi csatát szerintem meg kell vívnunk. Ennek megfelelően szerintem sem a holokauszttagadó cikket nem kell betiltani, sem a valamilyen vallást kigúnyoló cikket. 

Várady Zsolt az operánál január 2-án mondott beszéde immár olvasható a Facebookon. A beszéd nagyrészt jó volt, Várady Zsolt gondolkodása szerintem általában mély, átgondolt, előre látó. Emellett ugye tesz is valamit, elkezdett építkezni. Állítólag a tüntetés mögött van egy civil szervezet, amely most még nem alakul párttá, de sejteti, hogy valamikor igen. Állítólag egy weboldalt is fejlesztenek a tüntetések szervezésére, bár ez a Facebookhoz képest szerintem redundáns, én nem látom azt, hogy miért lenne szükséges, vagy miért lenne jó, de mivel még nem láttam, nem ítélkezek róla, lehet, hogy sikerül olyanná tenni, hogy jobb legyen a civil mozgalmak számára, mint a Facebook.

A január 2-ai tüntetésen egyébként átgondoltabb, jobb beszédek voltak, mint a december 16-i tüntetésen. Viszont kevesebb aktivitás volt, a szervezők nem tudnak olyan jól bánni a tömeggel, nem volt vonulás, és nem volt igazán jó szimbolikus esemény sem. A helyszín pedig békés volt, és szintén nem igazán szimbolikus (az évfordulón kívül). Úgy látszik, Váradyék átgondoltabb elméleti emberek, de az elméleti és gyakorlati profizmus ritkán esik egybe. Ha a kettő egy emberben egyesülne, az akár miniszterelnökké is válhatna.

A beszédben jónak, fontosnak és helyesnek tartottam azokat a gondolatokat, hogy a túlságosan gondoskodó, paternalista, túl sok mindent szabályozó államot ostorozta, de még inkább azokat a lusta embereket, akik ezt igénylik. Akik a Kádár érában ebbe már beleszoktak, és azóta is ebben maradtak:

"Fontos, hogy a társadalom öntudatra ébredjen, fontos, hogy merjünk kérdezni és fontos, hogy belássuk, az államnak nem feladata helyettünk gondolkodni. "

Csakhogy egy kis elmúlt 25 évezés is volt benne, és ez meg már önellentmondásba is torkollik:

"Nem magát a képviseleti demokráciát utasítjuk el, hanem az elmúlt 25 év pártjait vonjuk kérdőre azért, mert nem tettek valós és hatékony lépéseket az ügyben, hogy a társadalom igazi részévé váljon a közügyek formálásának."

Várady Zsolt szorgalmazza az önállóan gondolkodó, aktív emberek mozgalmát, és elutasítja a paternalista államot, amely mindent meg akar mondani az embereknek. Igen ám, de egyúttal azt kéri számon, hogy az elmúlt 25 évben a pártok miért nem tettek többet az emberek neveléséért. Azaz miért nem mondták meg jobban az embereknek, hogy legyenek aktívak (hogy ezt hogy lehetett volna, az számomra rejtély) Azaz a paternalista állam helyett paternalista pártokat szeretne.

Nos nem, kedves Várady Zsolt. Ha te csak odáig jutsz el, hogy a kormány helyett a pártoknak kell megmondani az embereknek, hogy legyenek már aktívak, ha az emberek helyett szerinted a pártoknak kellett volna helyettünk gondolkodni, akkor az még ugyanaz a paternalizmus. A valóban önálló, önállóan gondolkodni képes embereket nem a pártok fogják önállóságra nevelni, hanem maguktól aktivizálódnak, szerveződnek, akár mindenek ellenében. Sőt, valószínűleg akkor szerveződnek, amikor nagy baj van, mindenek ellenében, mert az emberek már csak ilyenek, nekik Mohács kell. Az aktív, tudatos gondolkodásra az emberek vagy megérnek, vagy eljutnak odáig, vagy jön belülről az igény. Ezt kívülről erőltetni nagyon nehezen lehet.

Az emberek politikai aktivizálódása egyébként egy parlamentális demokráciában mindenképpen pártokban csúcsosul, tehát vagy kiállnak valahány ellenzéki párt mellett, vagy alapítanak újakat.

Az, hogy az elmúlt 25 évben a szavazók egyre passzívabbak lettek, és egyre kevesebbet törődtek a közügyekkel, az szerintem elsősorban a szavazók hibája. Nem látom, hogy a pártok milyen jelentős lépéseket tehettek volna ezügyben. Aktív emberből az elégedetlenség általában azt váltja ki, hogy csinál valamit. A szavazókból az elmúlt években az elégedetlenség inkább nem váltott ki aktivitást, hanem passzivitásba menekültek. És ennek eredménye az, hogy a 25 év végére a második legrosszabb pártnak, a Fidesznek adott alig több, mint 2 millió szavazó kétharmadot. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha a Jobbiknak adnának legközelebb. Mivel ez egy valós veszély, ez ellen is küzdeni kell, nagyon fontos, hogy erről ne feledkezzünk meg!

A civil ellenzék legnagyobb dilemmája mutatkozik meg Várady Zsolt önellentmondásában. A civil mozgalmak legnagyobb dilemmája ma az, hogy "elmúlt 25 éveznek", vagy felvállalják, hogy az ellenzéki pártokhoz azért közelebb állnak. Ezt Várady Zsoltnak is el kell döntenie. Akkor is ez volt a probléma, amikor a pártzászlókat visszautasította. Pedig az ellenzéki pártokkal összefogva meg lehet dönteni Orbánt. Nélkülük nem.

Az "elmúlt 25 évezés" a pártokban és a rendszerben látja a hibát, és a pártokat cserélné le, és a rendszer lecseréléséről dumál. Ez utóbbit nem tudják megcsinálni, mert nincs másik rendszerük nekik sem. Tehát csupán parasztlázadók. Ők az embereket, a társadalom alapját nem változtatnák meg. Ezzel szemben ha elismerjük, hogy az elmúlt 25 év hibái az emberek hibái is, hogy alapvetően velük is van a baj, akkor el lehet kezdeni dolgozni ezen változtatni. De ezt nem a kormány, nem elsősorban a pártok fogják megcsinálni, hanem az emberek maguk, esetleg civil szervezeteket képezve, azoknak némi segítségével.

Ez egy kicsit bonyolultan hangzik, tehát megpróbálom világosabban megfogalmazni. Az önállóan gondolkodó ember tudatossága, aktivitása elsősorban önmagából fakad. Ha csak ennyit vennénk figyelembe, akkor semmiféle szervezettől semmiféle népnevelést nem várhatnánk. Ez nincs egészen így. A civil szervezetek és mozgalmak tehetnek valamennyit az emberek aktivizálódásában, tehetnek valamennyit az emberek nevelése érdekében. Ők azért tehetnek többet, mint a pártok, mert az emberek ezeket a szervezeteket nem érzik annyira hatalommal rendelkező szervezeteknek, tehát önként inkább engednek némi befolyást nekik. A pártoktól elvárni az emberek népnevelését már sokkal kevésbé lehet, mert minden ilyen tevékenység agymosásnak, propagandának, az ország behálózásának tűnik, Ilyenek például a pártok szervezete maga, és az ifjúsági szervezetek. Vagy a Fidesz által létrehozott polgári körök. Ezekkel szemben az emberek gyanúsak, és minél inkább a pártokbefolyása alatt állnak, annál inkább a pártideológia eszközévé válnak, és nem annyira a nép tudatosságát semleges módon, általánosságban erősítő közösséggé. Ezért a civil szervezetek szerepe és lehetősége sokkal nagyobb. És ezért a pártoktól ilyet jóval kevésbé lehet számon kérni.

A civil mozgalmaknak egyébként azért az "elmúlt 25 évezés" a legnagyobb dilemmája, mert csodafegyverük nekik se nagyon van a gazdasági és politikai nagy problémákra, így ilyen álproblémákkal küszködnek. Szerintem azért nincs megoldásuk az igazi problémákra, mert ezekre nincs egy egyszerű megoldás. Szerintem a parlamentáris demokráciánál nincs jobb rendszer, szerintem nem a rendszerrel van a gond, szerintem a "mindenkit zavarjunk el", a "mindenkit cseréljünk le", a "mindent cseréljünk le" nem megoldás. 2018-ban a választásokon pártok fognak indulni, és nem civilek. A megoldás az, amiről Várady beszél, hogy a szavazóknak egyszerűen tudatosabbaknak, tájékozottabbaknak, aktívabbaknak kell lenniük, ez pedig leginkább rajtuk múlik, másodsorban a civil közösségeken.

Mégis, hogy gondolta ezt Várady? Hogy az emberek elkezdenek több újságot olvasni, mert az MDF azt mondta? Hogy elolvassák politikusok könyveit és életrajzát, mert az SZDSZ ezt mondta? Hogy környezetvédelmi mozgalmakat alapítanak, mert az MSZP azt mondta? Vagy többen mennek el szavazni, mert minden párt ezt mondja? Egyébként ez utóbbit mindig mondták, de ez csak udvariassági kör volt, nem ezen múlott. Vagy Várady azt szerette volna, ha civil szervezeteknek fel lehet ajánlani az adó 1 százalékát?! De hát fel lehetett! Csak ebből kevés olyan civil szervezet lett, amely valóban tett volna a társadalom politikai öntudatosságáért. Inkább az volt a baj, hogy a lakosságot marhára nem érdekelték ezek a szervezetek. Mert akinek nem volt problémája, azt azért nem érdekelte, akinek meg volt, annak nagyobb problémája is volt. Most sem azért érdeklik a társadalmat jobban a civil szervezetek, mert a Fidesz jobban támogatja őket, hanem bizonyos embereknek, akiknek eddig nem volt problémája, most már baszogatja a csőrét sok minden, mert a Fidesz egyre inkább beleszól az életükbe. Tehát ez nem a pártok támogatásán múlik, hanem inkább azon, mennyire van felháborodva a nép.

Én azt gondolom, hogy a jelenlegi politikai passzivitásért leginkább a nép maga a felelős, aztán a civil szervezetek, és csak ezután a pártok. A 25 év civil szervezeteit érdekes módon Várady Zsolt nem kritizálta.

A szellemi vezetők, mozgalmak, civil szervezetek mást nem tehetnek, mint, hogy óvatosan, könyvekben, blogokban, beszédekben, beszélgetéseken "nevelgetik" őket, de ez a "nevelgetés" nem lehet durva agymosás, és nem is lehet olyan hatékony, mint egy agymosás (amit Várady a pártoktól várna el). És nem is egy egyoldalú kérdés, hogy ha a civil szervezetek akarják, akkor sikerülni fog. Nem, az embereknek is kell akarniuk. Ez egy lassú folyamat lesz, és ki kell várni. 2018-ban biztosan nem lesz még a magyar társadalom olyan szinten, ahol a szavazói öntudatosság már jónak lenne mondható. De szerencsés esetben a Fidesz leváltására és a Jobbik hatalomszerzésének megakadályozására elég lehet. Ez egy nagyon fontos dolog, ezen kell dolgozni: ne a Jobbik lépjen a Fidesz helyére!

Ne értsétek félre, amit Várady Zsolt csinál, az általában helyes, amit mond, az nagyrészt helyes, én csak egy szerencsétlen, de szimptomatikus mondatot javítottam ki, és egy fontos dilemmát mutattam fel, amiről szerintem még ő sem döntött. Én a tüntetés beszédei közül inkább Kálmán László azon mondatával értek egyet, amelyben hangsúlyozta, hogy az elmúlt 25 év parlamenti pártjait nem szabad összemosni, nincsenek egy lapon. Az MSZP és SZDSZ soha nem csinálta ezt, mint amit a Fidesz.

Update: Várady Zsolt bejelentette, hogy a továbbiakban csak a Weboldalt fejleszti, tüntetést, mozgalmat nem szervez. Ez elég jól rímel a cikkre, és talán jobb is így.

Ahogy elnézem a tüntetők bizonyos szervezeteit, csoportjai, bizonyos blogokat, és bizonyos hozzászólásokat, a középkori parasztfelkelések jutnak az eszembe. A parasztfelkelésekkel mint olyan mozgalmakkal példálózok, amelyek elkeseredettek voltak, de nem vitték sokkal előrébb a társadalmunkat. Némi kárt okoztak, de ettől még olyan nagyon negatívnak nem mondhatóak, másrészt viszont olyan nagyon előrevivőnek sem. Ez a párhuzam nem vonatkozik a kormány elleni összes tüntetésre, nem akarom mindet leszólni. Voltak jó tüntetések is. Igazából a rossz tüntetésekkel sincs olyan nagy bajom, csak kicsit elszomorít, hogy bizonyos mozgalmak mennyire feleslegesen pocsékolják az energiájukat és a tüntetők idejét, motivációját.

A parasztfelkelések a középkor egy bizonyos szakaszára voltak jellemzőek, amikor bizonyos társadalmi változásokra lett volna szükség. Olyan országokban törtek ki, ahol a társadalom már valamelyest fejlődött, és némi változásra már beértek, de ezek a változások nem történtek meg, és feszültségek keletkeztek. Röviden elmondva: a társadalom és gazdaság fejlődésével a jobbágyok több jogot követeltek, mert immár valamelyest erősebb társadalmi réteget képeztek, mint a kora középkorban, de nem kapták meg maguktól. Fontos tehát leszögezni, hogy a parasztfelkelések:

A) Egy sor teljesen jogos sérelmen alapultak, és sok teljesen jogos követelésük volt.

B) Alapvetően nem voltak képesek a rendszerváltásra, a feudalizmus megváltoztatására, sőt, akkor még nem is volt erre érett a társadalom, és a parasztfelkelések szellemi vezetői sem tudtak ténylegesen újfajta, működő társadalmi berendezkedést felvázolni. Konkrétan a történelemből tudjuk, hogy a következő rendszerváltás a polgári demokrácia volt, ilyesmit a parasztfelkelések egyáltalán nem voltak képesek kigondolni.

C) A parasztvezérek tulajdonképpen sokszor csak le akarták győzni és váltani a nemeseket, és ők maguk akartak új nemesekké válni. Ha nem tudatosan, akkor is tudat alatt sokszor csak ez motiválta őket, és csak ez volt a céljuk.

Ennek következtében ezek a parasztfelkelések:

1) Sokszor kudarcba fulladtak.

2) Ha nem fulladtak kudarcba, akkor a sérelmek bizonyos orvoslását vívhatták ki.

Valójában akár egy levert parasztfelkelés is elérhette bizonyos jogok kikényszerítését, ha az uralkodó rendek megijedtek, és úgy látták, hogy a veszélyt azzal lehet elkerülni, hogy engednek. De megtorlás, és akár jogok elvétele is lehetett a következmény, ha az elnyomó rendek amúgy gondolkodtak. Sajnos sok bölcsesség nem volt  bennük. Mindenesetre a parasztfelkelések bizonyos helyeken végül elérték bizonyos vallási, és bíróság előtti jogok kivívását.

Miért hasonlóak bizonyos tüntető csoportok? Elsősorban a "Nem némulunk el!", a "Ha-ha", és egyéb, elmúlt 25 évező, extrém tüntetést szervező csoportra gondolok. Bennem leghangsúlyosabban a december 16-ai tüntetésen Krasznahorkai Emma beszéde él, aki például a demokráciát úgy javítaná meg, hogy minden eddigi pártot beszüntetne, és csak civil szervezetek lennének. Mivel a parlamentáris demokrácia leváltásáról nem beszélt, és arról sem, mi lenne helyette, ez bizony kb. olyan "mély" elgondolás, mint a parasztvezérek ama elgondolása, hogy akkor most ők lesznek az új nemesek, és persze ők jobbak lesznek, mint a régiek. A pártok ugyanis attól, hogy nem nevezik őket pártoknak, egy képviseleti demokráciában természetes módon kialakulnak. Ha civil szervezeteknek hívják őket, akkor is pártként viselkednének, vagy ha ők nem, akkor valami más szervezetek viselkednének pártként. Valamiféleképpen kialakulna képviselőknek egy olyan szervezete, amely összefogja őket, és egyesíti az erőiket a választásokon. A pártok ekként alakultak ki, és ha beszüntetik őket, akkor újra alakulnak, mert a rendszer logikájából következnek. Mindaddig, amíg parlamentáris demokrácia van. Ehelyett pedig jobbat még senki nem tud felvázolni.

Így tehát vagy az lenne ennek a következménye, hogy ezek a civil szervezetek lennének az új pártok, vagy valaki mások. És én nem hiszem el, hogy egy csapásra fantasztikusan jók lennének, csak azért, mert újak. Szerintem a politikusokkal nem az a gond, hogy rossz merítést képeznek, hanem ezen a Magyarországon jelenleg várhatóan ilyen egy mintavételezés. Az egész társadalom emberállománya siralmas, és ebből ilyen egy merítés. Vannak kivételek, de ritkák, és ritkán kerülnek hatalomra, gyakran pedig addigra már korrumpálódnak.

Ezen elmúlt 25 évező, szélsőséges civil szervezetek tehát szerintem olyanok, mint a parasztlázadások vezetői: csak ők akarnak lenni az új nemesek. Érhető, miféle elégedetlenségből táplálkoznak, de sok mindent nem fognak elérni. Ha némi sikerük van, és szerencséjük is, akkor legfeljebb néhány sérelmükre kapnak orvoslatot. De lehet, hogy arra sem.

Ennél tisztességesebb az olyan tüntetés, mint például a Netadó elleni tüntetés, amely eleve csak egy sérelmet kifogásolt, és kapott is rá orvoslatot. Itt a szervezők nem akarták rögtön leváltani az egész Parlamentet, és beülni a helyükre. Ez irreális is lett volna. Ilyesmi volt az a korrupció elleni tüntetés, amelyet nem ezek a parasztvezérek vezettek.

Tisztességes lehet - és remélem, hogy a január 2-ai tüntetés ilyen lesz - ahol a társadalom  a politika, a rendszer megváltoztatásáról beszélnek, de mélyről kezdik, a szavazók mentalitásának megváltoztatásával, és nem csupán arról beszélnek, hogy ki takarodjon el, és, hogy majd ők ülnek a helyükre. Remélem, tényleg használható változásokról beszélnek majd a szónokok, és nem forrófejű hülyeségekről.

A tüntetéseknek tehát a következő lehetséges következménye lehet, aszerint, hogy mennyire értelmes elgondolás áll mögöttük:

1) Ha eleve csak egy témában jöttek létre, akkor kiválthatják egy sérelem eltörlését, mint a Netadó elleni tüntetés.

2) Ha ész nélküli "parasztlázadások", akkor valószínűleg inkább elbuknak, de mellékesen elérhetnek olyan célokat, mint az 1-es esetben.

3) Minden esetben hozzájárulhatnak a Fidesz népszerűségének rombolásához.

4) Mindegyik tüntetés növelheti a szavazók tudatosságát egy infinitezimális mértékben.

5) Tudjuk, hogy ésszerűbb esetekben új mozgalmak és pártok létrejöttéhez is hozzájárulhatnak. Amelyek között lehetnek jobbak az eddigieknél.

Az előzőekben elmondottak ellenére látszik, hogy nem azt mondom, hogy a tüntetések totál negatívak, csak bizonyos tüntetések szervezőinek fejében olyan naiv álmok repkednek, amelyek miatt nem lehet sok esélyük.

Ennél többre én nem látok lehetőséget. Szerintem a Fidesz bukásával a III. Köztársaság liberális demokráciáját kell visszaállítani, némi javításokkal, és a Fidesznél jobb pártokkal, valamint átgondoltabb, aktívabb, okosabb szavazókkal. Ahhoz, hogy jelentősen jobb legyen a politika, a népnek kellene ehhez felnőni, a népet kell okítani, a népnek kell tanulnia, fejlődnie. Hiszen ennek az országnak most is pontosan olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ezért az olyan civil mozgalmak jobbak, amelyek ilyen jellegű "népnevelést", "népönszerveződést" céloznak meg, elvarázsolt hirtelenkedések nélkül.

Update:
Kint voltam, nem lehetett jól hallani a szónoklatokat, beszélgettünk barátokkal, a felét sem hallottam, nem sok minden történt, de a szónoklatok mintha jobbak lettek volna, mint december 16-án. De lehet, hogy valamiről lemaradtam.