Ha valaki DK-s és mondjuk az LMP-vel kell összefogni, és megkérdezi magától azt az egyszerű kérdést, hogy megéri-e Orbán leváltása azt, hogy mondjuk pár LMP-s környezetvédelmi programot bevezessenek, esetleg alkut kössenek a személyi jövedelemadó kulcsait illetően, legyen mondjuk egy LMP-s miniszter a kormányban, akkor erre az a válasz, hogy naná, hogy megéri! Ha valaki LMP-s és megkérdezi magától, hogy Orbán legyőzése megéri-e, hogy esetleg valamilyen DK-s gazdasági program, és egy DK-s miniszter legyen a kormányban (aki nem Gyurcsány lesz), akkor a válasz erre is az kellene, hogy legyen, naná, hogy megéri!
***
Tele vannak az újságok olyan cikkekkel, amelyek azt elemzik, hogy hogy fog összefogni az ellenzék. Különösen azóta lett ez nagy hype, hogy Bajnai bejelentette aktivizálódását, és, hogy a Milla tüntetésén fog beszélni. Az alábbiakban megpróbálom tömören leírni meglátásaimat, méghozzá olyan formában, hogy ne az unos-untalan ismételt paneleket ismételjem meg. Mindegyik pártot, politikust, szervezetet abból a szempontból fogom dicsérni vagy kritizálni, hogy Orbán Viktort le kell váltani, ehhez jelenlegi állás szerint össze kell fogni. Annak, hogy mennyire tetszik a programjuk, kevesebb szerepet fogok most szánni. A végén lesz egy gondolatom arról is, hogy az ilyen összefogás milyen esetben nem fontos.
Azt hangsúlyoznám, hogy a cím nem ironikus, csak egy szimpla szójáték. Kezdjük az egyszerűbb esetekkel!
A Demokratikus Koalíció szomorú-szerényen hármasozna
Ők bárkivel hajlandóak összefogni. Gyakorlatilag ők azok, akik reálisan látják az összefogás tétjét, látják azt, hogy ha Orbán leváltása a lényeg, akkor nagyjából bármilyen demokratikus párttal vagy szervezettel, politikussal érdemes összefogni. Tehát, hogy csak a Jobbik van kizárva, mert a Jobbik rosszabb, mint a Fidesz.
Ha belegondolunk, ez valóban ennyire így van. Ha valaki DK-s és mondjuk az LMP-vel kell összefogni, és megkérdezi magától azt az egyszerű kérdést, hogy megéri-e Orbán leváltása azt, hogy mondjuk pár LMP-s környezetvédelmi programot bevezessenek, esetleg alkut kössenek a személyi jövedelemadó kulcsait illetően, legyen mondjuk egy LMP-s miniszter a kormányban, akkor erre az a válasz, hogy naná, hogy megéri! Ha valaki LMP-s és megkérdezi magától, hogy Orbán legyőzése megéri-e, hogy esetleg valamilyen DK-s gazdasági program, és egy DK-s miniszter legyen a kormányban (aki nem Gyurcsány lesz), akkor a válasz erre is az kellene, hogy legyen, naná, hogy megéri! Erről bővebben az LMP-nél.
A DK helyesen méri fel, hogy alig van támogatottsága, tehát meg kell alkudnia. Erejéhez mérten szerény. Kicsi vagyok, nem vagyok vonzó, én aztán bárkivel, csak történjen már meg!..:)
A DK és Gyurcsány szomorú sorsa, hogy nem sikerült nagyobb támogatottságot összehozni. Ez a DK saját elhibázott politikája miatt van. Ezt már részletesebben kiveséztem. Gyurcsány nem elég tehetséges ahhoz, hogy ennél többet összehozzon. Ez van. Túl sokat hibázik. Ha tényező akar lenni, akkor el kell érnie, hogy az legyen. Ha a DK-nak 15 százaléka lenne, akkor nem lenne az LMP ennyire finnyás. Schiffer egyedül maradna.:)
Az MSZP erejéhez mérten nagyvonalú, híréhez mérten szerény
Az MSZP erejéhez mérten szerény, sőt, ahhoz képest kicsit szerényebb, mert hát túl sokan utálják. Őket is. Ezzel nem feltétlenül értek egyet, de itt is abból kell főzni, amink van. Emiatt ők is nyitottak szinte minden összefogásra. E tekintetben persze viaskodik egy olyan nézet is, amely szerint az MSZP egyedül is nyerhet, de ezt lebegtetik. Ez nem csak két nézet, hanem két forgatókönyv, amely attól függ, amitől lóg. Az MSZP egyik fele, Mesterházy pl. kevésbé összefogás párti, mint Botka. De Mesterházy sem zárja ki az összefogást, konkrétan, hogy ne ő, hanem például Bajnai legyen a miniszterelnök-jelölt.
Ez a lebegtetés teljesen természetes, elfogadható stratégia, ők megtehetik, mert az MSZP-nek nincs gondja a bejutással, és valóban van esélye arra, hogy ha még csökken a Fidesz népszerűsége, akkor akár egyedül is nyerjen. Az is elég, ha a bizonytalanok elég nagy részéről derül ki, hogy csak leszavaznak az MSZP-re, vagy portestszavazásra hajlandóak. Dunaföldvár és Sopron megmutatta, hogy az MSZP tudhat győzni. Sopron még azt is, hogy akár összefogás nélkül, akár riválisok mellett is.
Viszonylag nagyvonalú az MSZP részéről, hogy nyitottak az összefogásra, ugyanis ők kivárhatnának, az MSZP előtt még van esélye két forgatókönyvnek is.
Ha én LMP lennék...
Az LMP az, akinek a stratégiája a Millával együtt a legrosszabb. Szerintem az egyik nagyon sokat mondó riport volt az, amikor Jávor Benedek Kálmán Olgánál járt, és valami olyan szinten megilletődött, hogy a politikusi szerepből kikandikált az őszinte ember. Látszódott, hogy személyes vita van a riport mögött, és Jávor személyesen Kálmán Olgának is magyaráz, fontos neki, hogy megvédje magát. Kálmán Olga valahogy akkora hatással volt rá. Ilyen őszinteséget Schiffer Andrástól vagy Mesterházy Attilától soha nem fogunk látni. Gyurcsány néha van ilyen őszinte, de nem megilletődöttségből, ő tényleg olyan, hogy sokszor egyenesen, az őszintét adja. Máskor meg nem. De térjünk vissza Jávorra! Világossá vált hogy ők miképpen nézik ezt a dilemmát, és tisztázódott, hogy az LMP nem akar kockáztatni. Mi is ez a dilemma?
1) Jávor világossá tette, hogy ha az LMP összefogna az MSZP-vel és DK-val, akkor a pár százalékos támogatottságukból sok százalék, akár a fele, háromnegyede is elvész. Ezt ők jól tudhatják. Tehát ami biztosan számolható veszteség, az alapján az LMP ezzel bukna. Ez azt jelentené, hogy az LMP beáldozná magát Orbán leváltásáért. Amivel Jávor nem számol, az az, hogy mit hozna az összefogás. Hányan vannak azok, akik pont az összefogás miatt szavaznának az LMP-re? Listán lennének-e olyanok, akik beszavaznák az LMP-t a parlamentbe, ahogy az SZDSZ-t is beszavazták MSZP-sek is anno. Továbbá, hogy lennének LMP-s jelöltek a közös jelöltek között, akik egyéniben jutnának be. Most feltételezem, hogy az ellenzéki összefogás egy külön listás, közös jelöltes összefogás lenne, mert ez a legjobb forma. Az LMP most, jó alkupozícióban sok ilyen jelöltet kérhetne magának.
Azt kiszámolni nehéz, hogy mi lenne a mérleg. Szerintem többet hozna a konyhára, mint amennyit vinne, Valóban, lehet, hogy mondjuk az elején két százalékot veszítene az LMP, de nyerne sok jelöltet, és meg lehetne egyezni, hogy az LMP listás bejuttatása közös cél.
2) Tehát világossá vált az, hogy Jávor nem vállalja a kockázatot, inkább megpróbálják a most létező támogatottságot annyira srófolni, hogy bejussanak. Azt tudjuk, hogy ebben nem sok perspektíva van, az LMP támogatottsága immár két éve stagnál azon a pár százalékon, amelynél a parlamentbe jutás a kihívás. Az, hogy az LMP harmadik erő, amely önállóan váltja le a Fideszt,most már nagyon "bilibe lóg a kezük" dolog. De nem vállalnak egy kockázatos másik utat, ahol támogatók egy részét elvesztik, de nyerhetnek sokkal többet.
3) Az is világossá vált viszont, hogy az LMP azért kész beleülni a készbe. Tehát ha az Orbán kormány leváltására meglenne a kész elsöprő többség, akkor összefogna. Az LMP azért sem kockáztat, mert az összefogásban az is kockázatos, hogy nem sikerül leváltani Orbánt. Jávor a riportban konkrétan nagyon nem hitt ebben, a Bajnai alapítványra hivatkozva. Azaz ők inkább célozzák meg, hogy változatlan politikával a bejutásért küzdenek, és Orbán ellenzékei lesznek még egy ciklusig, mint hogy a leváltás érdekében többet kockáztassanak.
Az LMP stratégiája roppant konzervatív, félénk, biztonsági játékra mennek. A nagy pofára esés akkor lesz, amikor mégis össze kell majd fogni a végén. Mert 2014-ben esetleg még sem lesz számukra olyan vonzó Őfelsége ellenzékének lenni. Vagy, ha az MSZP megerősödik, és akkor az LMP beleülne a készbe, de akkor már az MSZP nagyobb árat fog kérni. Onnan ugyanis már az is elérhető közelségbe kerül, hogy az MSZP magában is nyer. Az LMP nem akkora tényező, hogy óriási mezsgye lenne az a pár százalék, ahol nagy játéktér lenne.
Ha én LMP lennék, akkor még most mennék bele az összefogásba, amikor még jobb az alkupozíció. Jelenleg az LMP Jávor Benedekes szárnyáról érezhető, hogy ha Bajnai a közös miniszterelnök-jelölt, akkor a végén talán csak belemennének. Schiffer nem. Ugye az LMP egyik elve az, hogy semmilyen 2010 előtti politikussal nem fognak össze, és ez kizárná Bajnait. De ha valami megvalósul, akkor inkább az lehet, hogy Bajnai lesz a közös pont. Tehát most az LMP lehet, hogy keresztül vihetné, hogy megállapodjanak Bajnaiban, és akkor az MSZP-nek le kell mondania arról, hogy Mesterházy legyen a miniszterelnök jelölt. Szerintem az LMP Jávor szárnya ebbe végül majd belemenne, de lehet, hogy késő lesz. Az MSZP Mesterházy szárnya meg nehezen megy bele, de például a Botka szárny könnyebben. Schiffer meg egyáltalán nem megy bele. Összességében tehát ha most a Jávor szárny és a Botka szárny meg tudna állapodni, és a pártjukban domináns tudna lenni, akkor összejöhetne a dolog. Ehhez most az LMP-nek kell lépnie, mert ők kizárták, de Mesterházy nem zárta ki.
Ami meg a DK-t illeti, hát ott ugye még nagyobb a "nem szeretem". De most tényleg nem tudom, mit finnyáskodnak. Gyurcsány világossá tette, hogy nem akar miniszterelnök-jelölt lenni, mert semmi realitása. A DK nyílván annyit kérne, hogy pár politikai programjuk megvalósuljon, és mondjuk egy miniszterük legyen. Most miért baj az az LMP-nek, ha mondjuk Bauer vagy Vadai megkapja a nekik való tálcát (most a minisztérium nevét nem írom le, mert biztos nem a Fideszes rendszert vinnék tovább)?
Az LMP, a DK és az MSZP gazdasági kérdésekben meg tudna egyezni. Ezt jól illusztrálja egy LMP-MSZP összehasonlítás. Nem értek egyet Jávorral: össze lehet ezt fésülni. Amilyen koalíciók voltak már Magyarországon és a világban, ahhoz képest ez békésen összefésülhető. Nyilván tárgyalások lennének, ahol keményen védenék az érdekeiket a pártok, de keménye tárgyalás végén is meg lehet egyezni.
Az LMP-nek pontosan a DK szerénységével kellene hozzá állni a dolgokhoz (a DK-nak ez például erénye), mert nincs sokkal több támogatásuk, sem vidéken beágyazottságuk, sem megfelelően kiterjesztett szervezetük. Dunaföldváron például nem volt LMP-s jelölt.
A Szolidaritás furcsa jelenség
Érdemük, hogy nyitottabbak a pártokkal való összefogásra. A kerekasztalnál megpróbálták ezt összehozni, nem sikerült. Az MSZP először benne volt a közös tüntetésben a Szolidaritással, csak aztán az LMP-t nem sikerült bevenni a buliba (ld,. fentebb), és akkor nem volt értelme annak, hogy a Szolidaritás csak az MSZP-vel összekösse magát.
A Szolidaritás érdeme, hogy vannak konkrét, aktív programjaik, próbálnak szakszervezeti alapon is, meg sokszor más, kreatív módon a való életben a tényleges emberekhez közel kerülni, programot szervezni. Vidéken fórumoznak, akcióznak, tüntetnek.
A Szolidaritás baja, hogy ennek ellenére alig van támogatottsága. Március 10-én ez már látszott, ennek megfelelően most is nagyon lementek kutyába. Ez a támogatottságukhoz képest lehet méltó szerénység, de a nagy kérdés, hogy hol qrták el? Szerintem én sokszor felhívtam a figyelmet, hogy hol.
Pedig a Szolidaritás ott nem rontotta el, hogy ők már régen szervezetté alakultak, és ott sem, hogy a párt-ellenes civil romantikát régebben feladták, a Milla még most sem.
Aki Millás, arra szavaz, akivel nem nyerhet
A Milla érdeme, hogy sok támogatójuk van, sok embert tudnak kivinni. Hogy ezt hogyan csinálták meg mindama bénaság mellett, ami jellemző rájuk, az jó kérdés. Arról lehet szó, hogy a nagy támogatást tényleg a Milla párt-ellenessége hozta, és az a civil, antiprofi mentalitás, ami a bizonytalan, antiprofi bénáknak tényleg szimpatikus volt. Mondhatjuk azt is, hogy a Milla annyira béna, hogy a bizonytalan szavazó csak tőlük nem fél. Pont a bénaságuk az eddigi siker oka, de pont emiatt nem lehet learatni a gyümölcsöt. Jó kis csapda, ez a magyar szavazók mentalitásának csapdája. Nem mernek olyanok mellé állni, akikkel tényleg nyerhetnek. Legalábbis az a bizonyos nagy, bizonytalan rész, aki Millás.
A pártellenes mentalitás most kicsit oldódni látszik, mert bár Bajnai nem párt, de pártpolitikus, és engedik felszólalni, sőt, "zászlóshajóként lobogtatják". Nyilván rendkívül megdobja ez majd a Milla tüntetést. Ami egyébként jó dolog, mert az fontos, hogy minél nagyobb legyen a tüntetés. Ld később.
Vannak, akik most egy Milla-Bajnai felállásról álmodoznak, ami óriási naivitás. Mármint, hogy Bajnai és a Milla esetleg a minden korábbi pártokat leváltó új erő lehetne. Ez az LMP-nek sem ment. Az LMP kapcsán már leírtam, hogy az LMP-nek mennyire nincs erre lehetősége. Ha nekik nincs, akkor a Milla még sok lépéssel hátrébb van ettől, mert ők még csak nem is alkotnak pártot. Arról nem beszélve, hogy a "minden korábbi politikus menjen a fenébe, kivétel a Bajnai" jelszó erősen inkonzisztens. Tehát ez így nem fog menni, és tulajdonképpen a Milla szerepe ebben az egész dologban totál lényegtelen lenne, mert választást csak párttal lehet nyerni. Szerepük most csak azért van, mert ők csinálják a legnagyobb tüntetést. Ezért megy oda a Bajnai. Illetve pont azért, mert semlegesek.
Bajnai a Jávor-Botka összefogásban a közös nevezőre játszik
Gyurcsány kritizálta Bajnai fellépését, amiben csak egy nagyon kis igazság van. Ha Bajnai fellépése azt jelentené, amit az előbb leírtam, hogy adoptálják a Milla pártellenes felfogását, és új erőként akarnak betörni, akkor ez a lépés nagyon rossz lenne. De Bajnai szinte biztosan nem erre készül, ugyanis a Haza és Haladás Blogon éppen olyan elemzést tettek közzé, amely minden párt és erő összefogását sürgeti, és figyelmeztetnek, hogy még így is nagyon nehéz lesz. Bajnai pont azért habozott zászlót bontani, mert nem volt benne biztos, hogy van-e ereje, érdmes-e befektetnie mindazt a munkát, lemondást, amivel egy kampány jár, ha nem biztos a siker. Valószínűleg a tét és felelősség óriási volta vitte rá, hogy zászlót bontson.
Várhatóan tehát Bajnai pont úgy fog navigálni, hogy az a bizonyos Jávor-Botka összefogás az ő, Bajnai nevével összejöjjön, és a DK csatlakozása persze, hogy adott. Illetve még Mesterházy is könnyen beáll, csak Schiffer marad majd ki a buliból. Nem kár érte.
Ezt a távlati tervet most a Millánál kezdi Bajnai. Nem lehet szerintem belátni, hogy ez fog-e működni, és hogy a Millás kezdés hiba, vagy jó stratégia lesz-e. Tehát végül is Gyurcsány kritikája akkor volt helyes, ha ez bukik.
Bajnai iránt most óriási lelkesedés van, sokan úgy várták, mint egy falat kenyeret. Szerintem ez megint messiásvárás, de Bajnaival nem az a gond, hogy nagyon átvágná a szavazókat, legfeljebb az, hogy azért még sem képes akkora csodára, mint amit várnak tőle. Nem biztos, hogy megfelel majd azoknak az óriási elvárásoknak, amelyeket most ez a nagy várakozás támaszt vele szemben. Mert az, hogy Bajnai anno a válságkezelésben viszonylag kemény, ortodox intézkedésekkel a várható dolgot csinálta, és ez abban az egy évben elégséges volt, nem jelenti, hogy jól tudná kormányozni az országot 4 évig. Persze Matolcsynál és Orbánnál jobban, de nem biztos, hogy akkora csodát tud kihozni belőle. Bajnai maga is mondta, hogy amit csinál, az csak tűzoltás, hosszú távon reformokra lenne szükség. Nem tudjuk, hogy Bajnai képes-e ilyeneket végig vinni, nem tudjuk, hogy egy rainbow coalition támogatása elég stabil lenne-e ehhez.
A valóság lehet, hogy szürkébb, és prózaibb lesz. De ez relatíve kisebb baj. Hacsak nem bukna azonnal a majdani Bajnai kormány, és hacsak nem valami nagyon rossz jönne a bukás után.
De alapvetően esélyes emberek közül Bajnainál számomra megfelelőbbet nem tudok mondani. Bajnai országában szerintem lehet élni, tudnék élni. Olyan naiv nem vagyok, hogy azt várjam, hogy egy számomra tökéletesen megfelelő miniszterelnöke legyen az országnak. Bőven elég, ha elfogadható, és Bajnai az.
A fenti analízis azt is magában foglalja, hogy mit látok reális pozitív forgatókönyvnek. Egyébként azt is, hogy egyik pártot vagy szervezetet sem látom igazán jónak, szinte mindegyik bénázik. Egyedül Bajnairól és az MSZP-ról nem írtam olyat, hogy valamit nagyon elqrtak volna, de ez nem jelenti, hogy mindent jól csinálnak. Hát ez van, kérem szépen, a magyar politikai életben sem olyan hű de magas a színvonal. Nem nagyon van normális, becsületes, értelmes ember, aki keveset hibázik, ha meg igen, akkor beismeri, és korrigál. Ha van ilyen ember, akkor nem viszi sokra a politikában. Fenntatom, Bajnai esetleg kivétel lehet. Majd meglátjuk pár év múlva! Hú, most elkönyveltem, hogy ő lesz a miniszterelnök.:)
Ezek után még két dologra szeretnék kitérni.
Miért iszonyat fontos egy még nagyobb tüntetés?
Az első az, hogy az október 23-i tüntetésnek akárhogy is, de nagynak kell lennie. A Milla tüntetésnek óriásinak kellene lennie. Az sem baj, hogy ez a Milla egoját majd jól megnöveli, és megnehezíti a későbbieket. Sajnos nincs másik tüntetés, amelynek most esélye volna nagynak lenni. E mögé kell tehát állni. De az elengedhetetlenül fontos, hogy a Milla tüntetés nagyobb legyen a Békemenetnél, és hogy az eddigieknél minőségileg nagyobb legyen.
Miért fontos ez? A pesszimista kérdezi, mi változik ettől? Lemond majd Orbán, ha háromszázezren tüntetnek ellene? Nem. De Orbán viselkedése, magatartása pozíciója, tárgyalási pozíciója egészen más akkor, ha a Békemenet nagyobb, mint a Milla tüntetés, és egészen más lenne, ha fordítva lenne. Tavasszal láttuk, hogy mi volt a következmény.
A pesszimista azt is mondja, hogy a Békemenetet majd úgyis négyszázezresnek hazudják. Persze. de azért akik hazudnak, legbelül tudják, hogy hazudnak, és azért ha fordítva van a dolog, és a Milla a háromszázezres, a Békemenet meg csak ötvenezres, akkor hiába hazudoznak, azért nem lesz akkora mellényük. Továbbá nem csak az ellenzéki lapok, de a külföld is tudni fogja az igazságot. És ez más lesz. Orbán hazudhat a saját médiájában amit akar. De nem mindegy, hogy külföldön el tudja-e adni, hogy a Békemenet volt a nagyobb, vagy sem. Tavasszal el tudta, mert kb azonos nagyságú volt a január másodikai tüntetéssel. A tanulság világos: egy 3-szoros szorzóval nagyobbnak kell lennie! Az a tuti.
Lehet összefogás nélkül is
Végül egy pár szót arról, hogy lehetséges egy olyan forgatókönyv a jövőben, amikor nincs szükség ekkora összefogásra, sőt, ez volna a normális eset. A normális az volna, hogy bármilyen rosszul politizál a DK és az LMP, legyen nekik nagyobb támogatottságuk. Most itt a pártállástól függetlenül azt mondom, hogy normális volna, ha a demokratikus ellenzék simán megnyerné a választást, és mondjuk 2 párt összefogása is elég volna, és különféle koalíciós forgatókönyvek lennének. Normális lenne, ha egyik párt sem lenne kényszerben, és egyik pártot sem löknék oda, kötnék oda a másik párthoz, csak mert koalíciót kötnek. Ilyen állapotok vannak például Németországban, ahol volt már liberális-baloldali, liberális-jobboldali, baloldali-zöld koalíció, bal-jobb nagykoalíció és lehet még zöld-akármi is a jövőben. Ilyen esetben nincs olyan mély árokásás, és nincs az, hogy egy pártot egy másik párt szolgálólányának állítanak be, csak mert koalíciót kötöttek. Azért nincs, mert másik koalíció is előfordul, és a szavazók ezt természetesnek veszik. Természetesnek veszik, hogy például a szocdemek nem járatták le magukat azzal, hogy egyszer a zöldekkel, máskor a jobboldallal léptek koalícióra. Azt sem, hogy a liberálisok egyszer ide, egyszer oda koalícióztak. Mondjuk ehhez egy szalonképes jobboldal is kell. A CSU/CDU meg hát nem egy Fidesz. Mitöbb, maga is egy állandósult koalíció.
Ehhez azonban az kell, hogy Magyarországon más viszonyok legyenek. Az emberek ne utálják az összes pártot, ne legyenek politika-ellenesek, ne legyen ennyi bizonytalan. Az is kell, hogy az emberek jobban higgyenek a kis pártokban, és ne MSZP-Fidesz bináris felállást tudjanak csak elképzelni. Ezen még a Jobbik nem segít, mert ők nem demokratikus párt (Még rosszabb, sajnos a Fidesz sem).
