Tegnap belefutottam a kuruc.infó egy az LMP kommunista, MSZP-s és SZDSZ-es kötődéseit vizsgáló cikkébe. A keményen zsidózó írásban az idegenszívűséget a következővel is "bizonyították":

A korlátlanul magyar hírportál cikkének ez a része azonban nem "egy olvasótól" volt ismerős. Hanem - két szó kivételével - a Magyar Hírlapból:

A cikk több egyéb érve is szerepelt a Magyar Hírlap cikkben (Rauschenberger Péter SZDSZ-tagsága, Schiffer dédapjának és nagybátyjának pártkötődése). Így aligha "egy olvasó" tévesztette meg a máskor oly éber kuruc.infó-t. Bár a kuruc.infónak nem ez az első cikkátvétele, ez most azért külön ciki. A Magyar Hírlapot ugyanis a Jobbik bojkottálja a Jobbik-ellenes támadásai miatt. (A polgárian korrekt Magyar Hírlap például  letiltotta Vona nevét a keresőjén, Bayer Zsolt Vona Gábornak szóló nyílt levelére egyszerűen nem adott válaszlehetőséget Vonának). De térjünk vissza a kuruc.infóra.

A kuruc.infó cikkben volt egy teljesen "korrekt" átvétel is:

A Lauder Javne általános- és középiskola "hírhedt zsidó" iskolának bélyegzése önmagában röhej, de a kuruc.infó még Hámori Hanna nevét se tudta rendesen leírni. Pedig hát ez "bizonyítja" a kommunista, MSZP-s, SZDSZ-es gyökereket.

Tényleg válság van. Már a zsidózók sem a régiek.

P.S. A "szegény kuruc.infónak nincs pénze átírni a cikkeket" érve csak egy megjegyzésem van. A cikket forrást megjelölve átvenni nem bűn, de a kurucnak arra sincs pénze, hogy kiírja, hogy kitől vette át? Merthogy nem került volna semmibe kiírni a szerző mellé, hogy honnan merített a cikk:

Valamikor a politika egy társadalmi jelenségre igen izzadság szagú választ ad. Erre politikai oldaltól függetlenül láthatunk példákat. Egy ilyen gyöngyöző hónalj mögé bujt kezdeményezésre leltünk a Mandineren. Szanyi „voksturista” kifejezésére reagálva jött létre a "Szavazó vagyok, nem voksturista!" Facebook csoport, mely a több tízezer igazolással átszavazó közül ez idáig 29 szavazót mozgatott meg. A revansvétel rajtunk ne múljék, itt tudsz csatlakozni, bár én szívesebben csatlakoztam a „Netvokosolást, voksturizmus helyett!” csoporthoz!

(Mint ismeretes Szanyi Tibor az a szocialista képviselő, akit a helyi emberek megválasztottak, míg a bejelentkező szavazók első fordulós vereségre ítéltek, így vág neki második fordulónak.)

Szóval szerintem sokunkat elgondolkoztatott az, hogy is van, hogy bizonyos kerületekben több ezer szavazó jelent meg igazolással, más kerületekben viszont alig volt párszáz?. Én nem gondolom, hogy az ily módon szavazok mindegyike szervezett módon szavazott volna. Sőt én még azt is elhiszem, hogy ez csupán a véletlen összjátéka.

A tegnapi nap legnagyobb pártpolitikai kérdése az LMP javára történő egyoldalú visszaléptetések voltak. Egy egyik Mszp-s platform röviden összefoglalja ennek az előnyeit és hátrányait, majd igyekszik állást foglalni a döntésről.

A visszalépés mellett szóló érvek:

1. Ez is egy kísérlet arra, hogy megakadályozzák a Fidesz kétharmados többségét, amely a demokrácia érdekében gyakorlatilag első számú stratégiai érdek. Ugyanis, a kétharmados törvények módosításával a Fidesz meg tudja nyirbálni például a sajtó- és médiaszabadságot, ellenőrzése alá tudja hajtani az Alkotmánybíróságot, a Legfelső Bíróságot, a hosszú távú hatalmi érdekei mentén tudja átírni a választási törvényt, az önkormányzati törvényt, a "listázási érdekeit" figyelembe véve tudja átírni az adatvédelmi törvényt, stb.)

Az index lehozta a komoly versenyben lévő angyalföldi választókerület LMP-s képviselőjelöltjének levelét. Vári György hozzáállása korrekt, írása érveket és ellenérveket ütköztet. A vissza nem lépés melletti indokaiból vettem néhányat górcső alá:

A „haza nem lehet ellenzékben”-típusú kijelentések (Orbán Viktor legmegbocsáthatatlanabb mondata), az állandó charták és antifasiszta népfrontok nem tűrik, hogy az egyatáboron belül bármilyen kritika megfogalmazódjék. Az árulók kiszűrése felszámol minden politikai önállóságot, eltöröl minden erkölcsi gátlást (a Másikkal szemben mindent lehet), felszámol minden kontrollt, korrumpál és elrohaszt.

A kritikátlanság az "egyatáboron" belül. Hm. Ez mikor volt jellemző a bal-libekre? Az állandó vitatkozás, a kibeszélés annál inkább (de ez legyen az ő bajuk). Esterházy szerint alanyban-állítmányban kellenne gondolkodnunk. Kedves Vári György, itt ugye hibás volt az alany: az állítás nem a "mindkét oldal"-ra igaz, hanem Orbán Viktor birodalmára. Merthogy a Fidesz-közeli nyomtatott és elektronikus médiában 2007 tavasza óta nem láttam Orbán-kritikát.

Igazat megvallva meglepett a hír. Szerintem itt a nagyvonalú gesztuson túl, azért az MSZP komoly tanúbizonyságot tett arról, hogy valóban fontosnak tartják a demokráciánk védelmét. És készek komoly áldozatot is hozni ezért. Csepelen és Zuglóban is meghozták ezt a felelős és érett döntést. Mind kettő szoci fellegvár még most is. Olvasom, kemény döntés volt ez.

Talán mondhatom azt, hogy az LMP cseppet éretlenül viselkedik. Elmondják, hogy nem örülnek Orbán kétharmadának majd, az eddig megszokott politikai ujjal mutogatással közlik, hogy a szocialisták a hibásak (már bocsánat mintha a Fideszt hallanám…). Szocik pedig világossá tették: viszonzást nem várnak. És tök igazuk van, hogy nem nézik tétlenül azt, hogy egy politikai erő teljhatalmat szerezzen. Mondjuk nem is vártam az LMP-től visszaléptetés. De úgy gondoltam, hogy ha kap valaki valamit, azt illik megköszöni. Még meg sem köszönték, pedig… Négy olyan jelöltüket tettek esélyesé a szocialisták, akik maguktól soha nem szereztek volna mandátumot. Ez azért is komoly gesztus, mert 2006-ban az SZDSZ javára csupán három jelöltet léptetek vissza. A visszalépők között van a csepeli Avarkeszi Dezső, a zuglói Bárándy Gergely, a terézvárosi Hatvani Csaba és a Józsefváros-Erzsébetváros közös körzetében induló Szabó Zoltán. Avarkeszi 1994 óta folyamatosan ennek, a csepeli 31-es Vk-nak volt a képviselője.

A legkomolyabb LMP szimpatizánsi blog a választás után közölte, ne az LMP lépjen vissza az MSZP javára, lépjen vissza az MSZP az LMP-nek. A fölvetés meglepő sőt kicsit hetyke, de politikailag reális: nem várható el, hogy viszonzás nélkül visszalépjenek. Az LMP vezetői azonban másként akarják jelezni politikai komolyságukat, egyenesen elutasítanak minden  ilyenajta együttműködést a szocikkal.

Az MSZP viszont nagyon elszántnak látszik az egypárti kétharmad megakadályozásában: négy helyen is visszaléptette jelöltjét. Ugyan mind a négy szoci jelölt 8-10-14 százalékkal többet kapott mint az LMP-s, de látható, hogy csak egy közös jelöltnek van esélye nyerni. Az MSZP továbbá tudomásul vette az LMP-vezérkar reagálását, s most már nem az LMP-nek üzen, hanem a választóiknak. Lendvai szerint: "Nincs dolgunk az LMP-vel, nem lesz titkos tárgyalás, nem varunk viszonzást".

Ami a Fidesz kétharmadát illeti, választás után Orbán már közölte, hogy a célok világosak, márcsak az eszközt, a kétharmadot kell hozzávenni. Példaként a kisebb parlamentet hozta. Ha csak erről kellen dönteni a következő négy évben, akkor a dolog így is lenne. De a "célok" azért nem ilyen egyértelműek. A példánál maradva, nagyon nem mindegy, hogy változik-e a vegyes választási rend (listás + egyéni körzetes). Ha meglesz a kétharmad, akkor vajon mit tesz Fidesz? - egy szót sem hallottunk a kampány során erről (sem).

Általában is, emlékezhetünk Orbán a kötcsei beszédére, amelyben közölte, hogy a vitáknak az "eliten belül" a helye. A kétharmad esetén ez azt jelenti: a Fidesz-eliten belül.

Az LMP egyik fő céljaként nem egyszerűen a demokratikus döntéshozatalért, hanem a részvételi demokráciáért küzd. Ha valami, akkor az "eliten belüli" döntéshozatal szögesen ellentétes ezzel.

Túl az elveken, az LMP-nek a gyakorlatban sem lenne annyira jó  Orbán kétharmada. Erről a párt szimpatizánsi blogjából is olvashatunk:

"Jó lenne az LMP-nek ha nem lenne a Fidesznek kétharmada?

Természetesen igen, hiszen, akkor az LMP lenne az a párt akivel a Fidesznek egyeztetnie kéne a kétharmados törvényekről. Ennél nagyobb politikai bonuszt pedig az LMP nem kaphatna."

Érdekes helyzet adódott. AZ MSZP fölajánlotta az LMP-szavazóknak, hogy érvényesítsék ők az LMP érdekét.