A választás egyértelmű győztese a Fidesz, ezért gratulálunk neki. A kétharmad nagy lehetőség és nagy felelősség is egyben. Reméljük Orbán nem uralmának hosszában méri kormányának sikerét, hanem eredményességében, bár jó esetben a kettő összefügg. Kevésbé köztudott, hogy Orbán a Financial Times-nak azt nyilatkozta, hogy "kiemelt célunk a reformok bevezetése". Ehhez sok sikert kívánunk.

Vágó Gábor eddig sem volt a kedvenc fő LMP-sem, de kampány után és képviselővé válás között hazudni kevés politikust láttam. Neki sikerült.

Ma esti nyilatkozata: "Ahol visszalépett az MSZP-s jelölt, több szavazatot kaptunk a második fordulóban, mint az első fordulóban az LMP-s és az MSZP-s összesen. Ez azt mutatja, hogy az LMP-ben több erő van egyedül, mintha összefogna papíron vagy teóriában az MSZP-vel."

Gyanítottam, hogy nem teljesen így van. Amikor megnéztem az index választási eredménytábláit két dolog tűnt fel.

1. Az az önálló LMP-s jelölt százalékosan mindenütt alatta maradt a két párt közös eredményének, tehát az LMP egyedül erősebb már nem működik, (hiába örültünk mi is, hogy a baloldali szavazók az LMP udvariatlan fogadtatása ellenére átszavazta).

2. Az LMP második fordulós szavazatszámai is elmaradtak, nemhogy a két párt összegétől, de még az MSZP-től is. Vágó Gábor állításának pont az ellentetje igaz, mind a négy körzetben.

Az LMP-s jelölteknek egyébként gratulálok. Teljesítményük főleg az ilyen nagyképű nyilatkozatok ellenében különösen szép.

Akit érdekel az őzikeszemű Zorró teljes nyilatkozata:

Ha a magyar baloldaliaknak az itthoni eredményekben nincs is sok örömük, szerencsése akad baloldali jó hír. Ausztria szimpatikus baloldali elnökét, Heinz Fischert újabb hat évre megválasztották az osztrákok - mághozzá 79 százalékkal.

Az Osztrák Néppárt  a népszerű elnök ellen nem is indított senkit, ezzel véleményem szerint túlságosan teret adtak a radikáljobb Szabadságpárt (FPÖ) jelöltjének. Az elnökválasztást a pártoknak saját zsebből kell fizetniük, ezért nem jár semmiféle állami költségtérítés. A konzervatív Néppárt (ÖVP) abból indult ki, hogy túl drága mulatság lenne egy valószínűleg sikertelen jelöltet felépíteni a népszerű, hetvenegy éves „vörös Heinzi” ellen.

A néppárti táborban kezdetben többen megfelelő „pótlásnak” tartották az ötvenegy éves Rosenkranz asszonyt. A szélsőjobbos körökhöz családi szálakkal is kötődő, tíz gyermekének ősgermán keresztneveket adó anya azonban gyorsan leírta magát azzal, hogy foglalt állást a holokauszt tagadását és a náci korszak dicsőítését tiltó törvény eltörlése mellett. Majd amikor még Heinz-Christian Strache FPÖ-elnök is látványosan elhatárolódott tőle, azzal próbált mosakodni, hogy a nemzetiszocialista időkről, így a zsidók elgázosításáról szóló ismereteit diákként a hatvanas-hetvenes években szerezte – Ausztriában ekkor még valóban nem néztek szembe a történelmi múlttal. (Itthon a Fidesz nem szavazta meg a holokauszt-tagadás tiltó törvényt).

A néppártiak Rosenkranz szalonképtelensége ellenére sem voltak hajlandóak - a korábbi szürkeségét államfőként levetkőző,  az emberekkel könnyen szót értő - Fischer támogatására. Az ÖVP ismert politikusai – Ursula Plassnik volt külügyminiszterrel az élükön – a „vörös” és a „(fél)barna” helyett inkább a „fehér” mellett buzdítottak. Vagyis azt ajánlották híveiknek, hogy érvénytelenül szavazzanak. 

Szerencsére ez sem akadályozta meg az elnökként pártok felett álló Heinz Fischer átütő győzelmét. Mi pedig ezúton is gratulálunk neki.

Piroslap/AP/Nol

Azoknak, akik azt gondolják hogy "holnaptól itt a Kánaán" Kósa Lajos azt üzente a Vörösmarty téren: "eljöhet a Kánaán, de azt együtt kell felépíteni".

Az MSZP 4 választókerületben visszalépett az LMP javára, abban a reményben, hogy néhány választókerületben meg tudna egyezni a kölcsönös visszalépésekről a Fidesz egypárti kétharmada ellen és az LMP saját érdekében.

Az LMP mindegyik választókerületben 37-40 százalékot szerzett. Pedig az LMP a visszaléptetésekről közölte, hogy a választók nem birkák, akiknek meg lehet mondani, hogy kire szavazzanak.

Nos az MSZP szavazók döntő többsége nem volt birka, akit zavart volna az LMP kicsit udvariatlan reakciója a visszalépésre és a Fidesz kétharmada ellen támogatták az LMP jelöltjeit. Azonban valóban nem mind ment el. Ha az LMP ügyesebben vagy barátságosabban reagál, akkor talán elmentek volna és néhány aktivizálódó szavazóval együtt nyerhettek volna.

Az LMP-nek tehát el kell gondolkodnia azon, hogy ezekben a körzetekben az eredmény Lehetett volna Más.

UPDATE: Egy szóval sem állítom, hogy a Fidesz-kétharmad fő felelőse az LMP lenne, csak azt, hogy ügyesebb reagálással erősebb képviseletet nyerhettek volna. Egyébként az MSZP felelősségéről is írtunk, a Fidesznek meg gratulálunk.

Múlt héten már kiszivárgott, hogy Lendvai Ildikó a választások után le fog mondani. A kérdés az, hogy már ma este megteszi ezt, vagy megvárja vele a hétfő délelőttöt. Arra is kíváncsi leszek, hogy csupán a pártelnök távozik, vagy a párt egész vezetése veszi az irányt? Valamilyen szinten ugyanis felelősséget kell vállalni a történtekért, és ehhez nem biztos, hogy elég Lendvai lemondása.

Ugyanis kár szépíteni: az MSZP igen komoly vereséget szenvedett. Ennek fő okait szerintem nem  az elmúlt egy év kormányzati intézkedéseiben, a válságkezelésben keresendőek. Ennek sikerességét jól mutatja például a forint árfolyamának stabilizálódása és számos külföldi lap elismerése.

Le lehet írni azt az üres mondatot is, hogy az MSZP-nek meg kell újulnia, és ennek első lépése a pártelnök távozása. De ez fabatkát sem ér, ha a következő pártvezetés nem fog tudni szembenézni és radikálisan változtatni a múlt hibáin.

Lendvai Ildikó nagyon nehéz időben vállalta az 'árvízi hajós' szerepét az MSZP-ben. Mint ismeretes, Gyurcsány lemondása után egyedüli kompromisszumos jelöltként vállalta el az MSZP rányitását.