Orbán először 89-ben győzte le a kommunizmust. Kicsit. Nagy Imre temetésén gyászolt 4 kommunista koporsója mellett. Na jó, legyünk méltányosak. Mert Orbán akkor még elmagyarázta, és az ünnepi műsorban is, hogy a pesti srácok koporsója is ott volt, és az 56-os kommunisták azon képviselőinek gyászolása, akik végül is demokraták, szabadságpártiak voltak, akkor a kommunizmus végét jelentette.
Orbán beszéde akkor helyén is volt: nyugatos, liberális, demokratikus, szabadság párti. Az ünnepi műsor Orbánja képes szemrebbenés nélkül tódítani a szót. Arról beszél, hogy későbbi feleségével beutazták Európát. Tudjuk, hogy akkoriban milyen csalásrendszer tette ezt lehetővé. Orbán nem tisztázza, hogy csaltak-e. A pártja nemrég Kunhalmi Ágnest ekézte hasonló csalásért. Helyes, ne legyenek csaló politikusaink! Nem mindenki csalt. De akkor Orbánnál is kérdezzük meg, nem csalt? Keményen megdolgozott a pénzért, melyen beutazták Európát? Vagy részt vett a létező szocializmus korruptságában?
Aztán a leendő Orbán family ott ült Bécsben, és azon tanakodik, hogy visszajöjjenek a magyar valóságba, vagy válasszák a szabadságot, de akkor lehet, hogy soha nem látják újra a falut, hazát, rokonokat, barátokat. Ma, Orbán rendszerében ötszázezer fiatal döntött a szabadság mellett, az Orbán rezsim valósága helyett. Igaz, ők hazalátogathatnak. Ennyit léptünk előre.
Orbán arról beszél, a kommunizmus levágta a fiatalok szárnyait. De az Orbán rezsim se csinál mást. A nem fideszes vállalkozásoknak, beosztottaknak itt fű ugyanúgy nem terem, mint a kommunizmusban.
Orbán a Blikkben diadalmasan nyilatkozta, hogy őneki, személyesen 25 évébe tellett legyőzni a kommunizmust. A nagyképűség mellett szörnyen téved. Ami a kommunizmus óta jobb, azt nem Orbánnak, pártjának vagy kormányának köszönhetjük. Az az ellenzék, melyet legyőzött kevésbé kommunista, mint ő. Orbán államosít, Orbán üldözi a tőkét, Orbán hatósági árakat vezet be (rezsicsökkentés). A nyugatias irányból meg keleti nyitás lett.
Végül nem Orbán győzte le a kommunizmust, hanem a kommunizmus Orbánt. Szépen jelzi ezt, hogy pártja, kormánya tele van velük, például azt a Tasnádit nevezik ki, akinek 89-ben pont őróla jelentettek.
