Ha a kormány rákényszeríti a vállalkozásokat a fizetések növelésére, akkor ez implicit módon egy munkaterheket sújtó adó.

És akkor mivel jönnek elő megint? Pont ezek után, vagy ezek közben? Hát megint adócsökkentési tervekkel. Miközben elrontották a tavalyi hiányt, elszámolták az idei költségvetést, már megint lyuk van, és ennek betömésén kell, hogy gondolkodjanak. Eközben megint adócsökkentésen álmodoznak. De hát megint: ugyan, miből? Kin fogják ezt már megint leverni, amikor elkezdenek kapkodni?

Miért került a Fidesz ilyen bugyuta helyzetbe? (i) Mert makacsul ragaszkodott az ingyen adócsökkentés doktrínájához (ii) Mert makacsul ragaszkodott az egykulcsos adóhoz.

***

Ne legyünk demagóg populisták! Maga az az elgondolás, hogy Magyarország felemelkedésének kulcsa a termelő, és hasznot hozó vállalkozások serkentése, nagyon jó program. Az SZDSZ anno állandóan ezt szorgalmazta (Ha valami kis darab jó a Fidesz programban, az mindig plágium). Igaz, az SZDSZ még tudatában volt annak, amit a Fidesz totál elfelejtett, vagy mindig is tagadott: az adócsökkentéshez kell fedezet.

Így aztán a koalícióban az SZDSZ adócsökkentésből keveset tudott keresztül vinni, és a gazdasági válság végképp keresztül húzott minden ilyen tervet.

Nem szabad azonban összekeverni a vállalkozásokat, a munkát sújtó adókat az egyik oldalon; és a személyeket sújtó forgalmi és jövedelemadókat a másik oldalon! Az előbbiek csökkentése a munkateremtésben segíthet (azért ez részben vitatott), az utóbbiak csökkentése egyszerűen jó az adózó embereknek, de a gazdaságot csak annyiban élénkíti, hogy fogyasztást generálhat. Így az MSZP-SZDSZ kormány ÁFA-csökkentése, majd visszanövelése egy kicsit más kérdés. Bár az sem volt átgondolt.

Mindkét adó része azonban a "kisebb állam, gyorsabb gazdaság" neoliberális felfogásnak. Igen, Orbán neoliberális is, meg még nagyon sok minden zagyvaléka. Amit éppen jónak gondol a hatalom megragadásához, azt használja, majd eldobja.

Mindkét adófajta csökkentésével van egy alapvető probléma: miből lehet a csökkentést finanszírozni? A Fidesz ellenzéki dogmája, amely eleve is őrültség volt, de mára látványosan csődöt mondott, hogy a vállalkozások adójának csökkentése automatikusan visszajön a jobb fizetési morál és nagyobb gazdasági növekedés által.

A Fidesz aztán tavaly tett is egy ilyen lépést, amelynek előnye kétséges, de ez még akár jó szándékú lépésként is felfogható lenne. A bevételi oldalon viszont keletkezett belőle hiány. Az ilyen lépések fedezésére szolgáltak a különadók és a magánnyugdíj einstandolása. Gyorsan bebizonyosodott az ideológia kudarca.

Ami a személyi adókat illeti, ott ismeretes, hogy az egykulcsos adóval a Fidesz csökkentett a gazdagoknak, és emelt a szegényeknek. Hogy ez mennyire igazságtalan, értelmetlen, arról írtak eleget. Itt elég egy mondat is erről: a szegényeknek ez jobban fáj, mint amennyire jó a gazdagoknak. Továbbá a gazdagok fogyasztását ez leginkább import luxuscikkek, és külföldi nyaralások formájában növeli, tehát a magyar gazdaságot nem nagyon segíti.

Ha a Fidesz mindenkinek csökkentett volna adót, az szociális szempontból megint derék dolog lett volna, bár a fedezete még inkább kétséges lett volna. A Fidesz amióta csak ismételgeti vulgáris adócsökkentési doktrínáját, mindig megkapta a kérdést, hogy "miből?" Sosem tudott válaszolni, ezért nem tudtak felkészülni erre a problémára, ezért kapkodnak most össze-vissza. Hiszen 8 évig nem gondolkodtak semmit.

Az MSZP (Gyurcsány) már a nyáron megmondta, hogy az egykulcsos adó nem lesz mindenkinek jó. Orbán és Szijjártó makacsul hajtogatta, hogy senki sem fog rosszabbul járni. Aztán mégis. A Fidesz kormány, amikor látta, hogy az elégedetlenség nagyobb, mint a feltehetően megvett, gazdag szavazatok száma, korrekcióként elkezdte erőltetni a munkabérek növelését. Aztán most meg népbiztosokat "akciócsoportokat" küld ki. Ezt a közszférában megteheti, csak ugye azon túl, hogy ez egy buta kavarás, a kormány ezzel csak egyik zsebéből a másikba pakolgatja a pénzt.

Fontosabb kérdés a magánszféra, ahol a kormánynak elvben nincs mit keresgélnie, de ez a Fidesz-kormány ez már csak ilyen: nincs érzéke a demokráciához, nem érzékeli, hogy hol van a stoptábla a hatalom számára. Ahogy a médiát is cenzúrázni akarja, úgy a magánszféra fizetéseibe is kezd belenyúlkálni. Ezzel egyre több ellenségeket szerez, és ez is szerepet fog játszani a végzetében. Hamar elolvad az az 53 százalékos "kétharmad".

Azt azért szögezzük le, hogy ha az állam túlságosan is beleszól abba, hogy mit nézek és olvasok, az sehol nem szabadság. Ha abba is beleszól, hogy magánvállalatok milyen fizetéseket adjanak az alkalmazottaiknak, az már nem szabadság és nem piacgazdaság. Az a Rendszerváltás visszafordítása. Nem más ez, mint dicsőséges menetelés a kommunizmusba. Ó igen, részben neoliberális félmegoldások miatti, kényszerű menetelés, de akkor is az. Hogy ez mennyire őrültségnek hangzik? Hát igen. De nem én tehetek róla.

De ha mindettől eltekintünk, akkor még mindig marad az a probléma, hogy ha a kormány rákényszeríti a vállalkozásokat a fizetések növelésére, akkor ez implicit módon egy munkaterheket sújtó adó (ezt nem most találtam ki, Gyurcsány fogalmazta meg évértékelő beszédében). Persze jogilag nem adó, technikailag nem adó, de a Fideszes munkaterheket csökkentő stratégiai elképzelésekkel szembe megy.

És akkor mivel jönnek elő megint? Pont ezek után, vagy ezek közben? Hát megint adócsökkentési tervekkel. Miközben elrontották a tavalyi hiányt, elszámolták az idei költségvetést, már megint lyuk van, és ennek betömésén kell, hogy gondolkodjanak. Eközben megint adócsökkentésen álmodoznak. De hát megint: ugyan, miből? Még mindig nem fogták fel?! Mikor tanulnak a hibáikból?! Kin fogják ezt már megint leverni, amikor elkezdenek kapkodni?

Miért került a Fidesz ilyen bugyuta helyzetbe? (i) Mert makacsul ragaszkodott az ingyen adócsökkentés doktrínájához. (ii) Mert makacsul ragaszkodott az egykulcsos adóhoz.

Ha a Fidesz a munkaterheket sújtó adók csökkentéséhez a fedezetet valódi reformokkal alapozta volna meg, amelyek kiadási oldalt rendbe hozták volna, akkor az egy dicséretes terv lett volna. Ez volt Bajnai és a második Gyurcsány-kormány programja. De ezt Orbán Viktor nem tehette. Nem csupán azért, mert népszerűtlen. Ő, a maga 53 százalékos kétharmadával megcsinálhatta volna azt, amit Gyurcsány tervezett: ciklus elején megszorítások, ciklus végére a gyümölcs bearatása, és a választás megnyerése.

De Orbán ezt az utat politikai rövidlátása miatt elzárta maga előtt: annyira nyerni akart, és annyira nagy arányban akart nyerni, hogy a reformok lehetőségét hosszú időre eljátszotta, maga elől is elzárta. Ez pedig Orbán legnagyobb csapdája.

Most szerencsétlenkednek némi megszorítással, amely nem megszorítás. Szómágiával, ügyeskedéssel, akarnak kimászni a csapdából. De nem lehet. Ezt a gödröt Orbán Viktor  jó mélyre ásta meg magának.

Valamikor, a második ciklusa végén érte az a kritika Gyurcsányt, hogy túlságosan össze-vissza kapkod, már nem csupán népszerűtlenek az intézkedései, hanem elveszett az irány. Az elején Fidesz a kétharmaddal még a népszerűtlen intézkedéseket is magabiztosan vette. De kétharmad ide vagy oda, a buta intézkedések ugyanoda vitték Orbánt, mint a népszerűtlen intézkedések, és a világgazdasági válság Gyurcsányt. Most már napról napra számol, kapkod, össze-vissza intézkedik. Amit Gyurcsány egy nehéz helyzet miatt volt kénytelen, azt Orbán a saját hülyesége miatt érte el. Gyurcsánynak végül le kellett mondania.