Képaláírás: Jani, igaz, hogy te is kaptál erkölcstelen végkielégítést?!
Lázár János elismerte, hogy ő sem a bölcsek kövére a bölcsek köve nincs a Fidesz birtokában. Hogy ez mennyire understatement, azt láthatjuk abból, ha összeteszünk két idézetet a 98%-os hadisarccal különadóval kapcsolatban.
Az első. Emlékeztetném az olvasót, hogy amikor a 98%-os különadó indoklásáról volt szó, akkor a Fidesz rendre erkölcstelen végkielégítésekről beszélt. Ezzel indokolta az adó kivetését. Például így:
"A célokban - tehát az erkölcstelenül magas végkielégítések megadóztatásának szándékban - egységes a képviselőcsoport - jegyezte meg." fidesz.hu
Az adó természetesen leginkább az MSZP-SZDSZ kormánynak és embereinek végkielégítéseire irányul, ezért csak az elmúlt öt évre vonatkozik. Ez elég álságos "ügyes" húzás, hiszen a Fidesz kormány végkielégítései sokkal magasabbak is voltak esetenként, ahogy erre az MSZP is rámutatott.
Talán ennek a riposztnak elébe meendő védekezett Lázár úgy, hogy:
"Az alkotmányügyi bizottság ülésén Lázár János indoklása során megemlítette, hogy a jogszabály ebben a formájában már rá is vonatkozni fog, 2006-os és 2010-es szabadságmegváltása után lesz kénytelen márciusig befizetni a 98 százalékos különadót."
Ez idáig egy iciri-piciri ellenérv volna, persze össze sem vethető a pofátlanság probléma nagyságával, hiszen Lázár nyilván könnyű szívvel mond le erről a kis (?) pénzről.
Csak ugye rakjuk már össze a két idézetet a szillogizmus egyszerű, logikai szabályai szerint (az ún. Darii formába kell behelyettesíteni)!
A) Az (értsd: minden) 98%-os különadó erkölcstelen végkielégítésre vonatkozik
B) Lázár Jánosra vonatkozik az adó
-------------------------------------------------
Ergo: Lázár János erkölcstelen végkielégítést kapott.
Nos, ha azt kapott, és elfogadta (az adó nyilván felvett kielégítésre vethető csak ki), akkor Lázár János bizonyára erkölcstelen. És ezt nem én állítom, csupán saját nyilatkozatainak logikai következménye.
Nem kötelező természetesen elfogadni azt a premisszát, hogy itt erkölcstelen végkielégítésekről van szó. Lázár Jánosnak az erkölcstelenség vádja alól van módja kimentenie magát, de akkor el kell ismernie, a törvény igazságtalan, rossz, mert még midnig jogtalanul hurcol meg olyanokat is, akik nem erkölcstelen végkielégítéseket kaptak. Ez amolyan collateral damage a Fidesz bosszúhadjáratában "szabadságharcában" az előző kormány apparátusa a "gaz komcsik" ellen.
Ha ezt nem ismeri el, akkor bizony marad az, hogy Lázár János erkölcstelen dologba ment bele. A 2006-os Lázár János erkölcsi érzékét még mentegethetjük azzal, hogy bimbózó fázisban volt. De a 2010-es Lázár Jánosnál már mindenképpen felmerül a kérdés. Hogyhogy nem szólalt meg a "bölcs vezér" árnyékában áldásos fényében szikla szilárddá erősödött erkölcsi érzéke? Miért nem mondta a lelkiismerete azt, hogy "ez erkölcstelen, én ezt a pénzt nem vehetem fel"?
És így azt is láthatjuk, hogy nem csupán holmi logikatanérként okvetlenkedek itt, hanem a probléma általánosságban fontos kérdéseihez is eljutottunk: erkölcstelen-e egy kielégítés, ha törvény szerint járt? Vissza szabad-e venni egy ilyet utólag? Az-e a jó megoldás, ha fűnyíróelven veszi ezt vissza az állam? Nem egyénileg kellene-e perelni a tényleg erkölcstelen szerződéseket? Végül: nem az volna-e a jó megoldás, ha a kormány ezeket a megtett kifizetéseket már nem bántaná, ellenben törvényeket, rendeleteket hozna arról, hogy ezentúl ne fordulhasson elő ilyen?! Mert bizony ez az igazi megoldás, nem az a kapkodós sarcolás, utólagos korrigálgatás, amit láthatunk a Fidesztől, hanem a dolgok átgondolt, megfontolt rendbetétele.
