2011. április Magyarország. Ez lenne a tavaly meghirdetett „rendszerváltás”? Ugyan kérem. Valami nagyon megromlott ebben az országban. Míg egyes emberek dolgoznak, esznek, isznak, terveznek, ÉLNI PRÓBÁLNAK, addig mások MENEKÜLNEK és RETTEGNEK. Sajnálom, hogy szeretett hazámban megtörténhet ilyen. És mi mit csinálunk? Semmit! Gyávák vagyunk! Gyávák, mert nem merünk szembe állni pár száz megbolondult, magát mindenkinél nagyobb magyarnak valló deviáns idiótával. És megint csak mit csinálunk? Karba tett kézzel várjuk, hogy a „nemzet kormánya” majdcsak megvédi a szerencsétleneket.
Ennyit a nemzeti összetartásról… Magyarország elérte azt a morális mélypontot, amelybe évtizedek óta folyamatosan zuhan bele. Nekem személy szerint ELEGEM VAN. Így akartok élni drága honfitársaim? Lehetünk bal- vagy jobboldaliak , komcsik vagy nácik, szocdemek vagy konzervatívok egy országban élünk. Mégis köpködünk, megalázzuk, hátba szúrjuk egymást. Gratulálok. Elértük, hogy Magyarország „büszkén” viselheti a SZÉTSZAKÍTOTT ország jelzőjét. Eközben Európa és a világ rajtunk röhög! S mialatt dühösen írom rövid gondolataimat, addig gyerekek, nők, férfiak (értsd: HONFITÁRSAINK) sírva kényszerülnek elhagyni otthonaikat. A kormány meg csak asszisztál, mi meg ülünk a … Na, ez már szánalom.
Ezt akartuk, elértük. Megkaptuk, megválasztottuk, engedtük.
Eddig s ne tovább Magyarország…