Hirtelenjében elég sok demonstráció szerveződik. Ki a magánnyugdíjpénztárak beállamosítása ellen, ki a készülő felsőoktatási törvény ellen, ki pedig az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítása ellen, de akadt olyan is aki a Károlyi szobor mellet/ellen tiltakozott.

A sort az MSZP Demokratikus Koalíció platformja kezdte, majd másnap az LMP demonstrált. Ezután a dolgok beűrűsödtek, szinte minden napra jutott valami megmozdulás. A Jobbik kvázi a kormány elképzelését támogató megmozdulást szervezett a Károlyi szobor ellen majd pár napra rá Dániel Péter baloldali jogász pedig a Károlyi szobor mellett. Aztán volt egy flashmob-szerű akció a magánynyugdíjas bezsarolós akció miatt. Hétvégén az MSZP 10 ezer fős politikai nagygyűlésen fejtette ki az álláspontját. De erre a hétre is jut egy  egyetemista demonstráció.

Azonban ennek a tüntetés hullámnak a legerősebb fejezetének a december 4-ére , szombat 11 órára, a Roosevelt térre meghirdetett szakszervezeti demonstrációt tartom. Több országos szakszervezet tagjait szimpatizánsait várják. A közös tiltakozás legfőbb üzenete az, hogy a kormány nem ezt ígérte. A tüntetés súlyát jól jelzi, hogy Magyarország három legerősebb szakszervezeti formációja az MSZOSZ, a SZEF és az Autonóm szakszervezet is megjelenik.

Nem ragadtam rögtön billentyűzetet az MSZP hétvégi politikai nagygyűlése után. Ott voltam a helyszínen. Végighallgattam a beszédeket. De amire vártam, az a média, a blogok és az ismerőseim reakciói. Összefoglalva a vélemények inkább pozitívak voltak, természetesen a jobboldali pártmédia okádott egyet a teltházas arénára.

Leginkább az dominált, hogy szépen összeszedte magát az MSZP. Tény, hogy sokan azt várták a szociktól, hogy szépen eltűnnek, azonban aki ilyen álmot rebesget, inkább tartják bolondnak, mintsem figyelemre méltó véleményformálónak. Az MSZP megmaradt. Ami ennél is fontosabb, ismét nagypárttá lett.

(nepszava.hu)

Mondjuk a rendezvény funkcióját tekintve a Fidesz 2006-os október 23-ai megemlékezésre hasonlított. Akkor ők, most a szoci tábor gyűlt össze, és értékelte a politikai helyzetet. És, hogy Török Gábort igazoljam, hogy hasonló a stratégia, akkor a Fidesz népszavazást jelentett be, most az MSZP egy petíciós aláírásgyűjtést. Az már csak extra érdekesség, hogy az MSZP-s rendezvény sem, a 2006-os Fidesz gyűlés sem feltétlenül volt az, mint aminek hirdették. A Fidesz ünnepi megemlékezésnek tálalta a táborkohéziót, az MSZP meg tömegdemonstrációnak, igaz, az utóbbi szervezet az utolsó héten igyekezett korrigálni a megnevezésen… Mondjuk ez egy lényegtelen momentum.

 A kormány nyugdíjvédelmi megbízottja elmondta: a kabinet "eltökélt szándéka volt", hogy a reálhozamot adó- és járulékfizetési kötelezettség nélkül lehessen felvenni, egy összegben. "A jogászok azonban felhívták a figyelmet arra, hogy ez nem lehetséges, illetve igazságtalan lenne, ezért a többi tőkejövedelemhez hasonlóan fog adózni, vagyis a 16 százalékos, egykulcsos személyi jövedelemadó alá fog esni a reálhozam" - közölte Selmeczi Gabriella.

A fenti index-cikk nem vicc, bár rég nevettem ilyen jót. Sokszor a Fidesz már-már önmaga paródiája, de ez a komédia a mi életünkről szól. Énnekem napról-napra markáns meggyőződésem az, hogy a narancsosok provokálják a társadalmat, vagy úgy gondolják, hogy akkor kormányoznak jól, ha a fél ország elkezd ellenük tüntetni. Mert ha ez a cél, akkor kurva jól csinálják.

Szóval sokat csámcsogtam már a jelenlegi oligarcha uralmi gőgjén, arroganciáján és cinizmusán. De ebbe a hírbe aztán koncentrálódik mindaz, ami miatt én soha nem tudtam fideszessé lenni, és lassan már bármelyik pártot többre, és egyenes gerincű emberek elit klubjának tartom, mint ezt a latin nevű kompániát.

Na akkor szedjük ízeire Orbán Viktor aktuális akaratát Miss Selmeczi tolmácsolásában. Kezdjük azzal, hogy a Fidesz nem olyan régen a jogásztársadalom elitjének számító Alkotmánybíróság igen világos elmarasztaló határozata ellenére tett olyat, ami nem lehetséges. Most pedig a jogászokra hivatkoznak. Végiggondolva ez azt jelenti, hogy ha ma Magyarországon a Fidesz jogi tagozatának, vagy ha tetszik a Fideszhez közelálló meg nem nevezett nímand jogászoknak nagyobb hatáskörük van, mint az Alkotmánybíróságnak. Háhá így pofán köpni az AB-t…

 Ha eltűnik egy párt azt soha nem egyedül teszi… persze itt most az eltűnés alatt a parlamentből való kiesést értem. 1998, 2002 és 2010 között is ez egy hasonlóság volt. Az egykor szebb napokat látott pártok sorsa azonban különböző. Valamelyik a teljes feledés homályában éli minden napjait, valamelyik feltámadt, valamelyik egy része más formációban átmentette magát és van olyan is mely egy űrt hagyott maga mögött a politikai palettán. Utánajártunk, hogy az egyszer parlamenten kívül rekedő pártokkal ma mi van.

A kimúlt pártok rendre jobboldaliak volt, nincs is ebben semmi meglepő, hisz a rendszerváltozáskor kevesen akarták felvállalni a baloldalt. Ebből következett az a tény is, hogy a jobboldal rendkívül töredezett és megosztott volt. Az egységes jobboldali eszményt a Fidesz alkotta meg, válogatott módszerekkel integrálta maga alá a jobboldali külön-utasokat.

1998-as választáson nem csak az MSZP intett egy időre búcsút a kormányzásnak, de két párt önállóan már nem került be a parlamentben. Az egyik a ma Fidesz hátasként szolgáló KDNP a, másik pedig az egykor választási győzelmet arató MDF. Bár utóbbi végelhalása 2010-ben következett be, de az 1998-as évben önálló politikai erőként megszűnt létezni egy időre.

Azért Gyurcsány Feri tovább húzta sztrájkok nélkül, bár Vitya ellen tény, hogy kevesebben tüntetnek. Azonban decemberre megérkezhet az Orbán-kormány első sztrájkja, kapásból a főváros bénulhat meg, hisz a BKV-sok fontolgatnak munkabeszüntetést.

Az ok piszok egyszerű, az immáron fideszes városvezetés hiába turbósított Vitézyvel, no pláne Tarlóssal, épkézláb lépéseket mégsem tudtak tenni a BKV konszolidációjának irányában. Sőt, az előző városvezetés által kialkudott kormányzati segítséget is csúszva, vagy csak igen nehezen tudják behajtani az azonos színű kabinettől.

A tegnapi nap teljesen érthetően a nyugdíjak kormányzati einstandjáról szólt. Így azonban az egész nyilvánosságban kicsit elfelejtődött, a dicsőséges Wembley stadionbeli meccsnek a tegnapi kereketlen évfordulója.

Bizony 1953-ban a magyar csapat otthonában verte meg a "brit oroszlánt", az addig otthon veretlen angol csapatot. (A "visszavágót" pedig 7-1-re nyertük:-). Ennek az eredménynek persze sok oka volt. A társadalmi mobilitás csatornái szűkebbek voltak, így a foci sokaknak jelentette a kiemelkedés reményét. Nem csoda, hogy a magyar foci a század első felében sokszor a világ legjobbjai közé tartozott, s ennek eredménye azért látszik érmekben kevésbé, mert 1930-ban rendezték az első vilgábajnokságot. 1938-ban azonban már ezüstérmes volt a magyar válogatott, és sokan már akkor az aranyt várták.

A Rákosi-korszakban a hatalom politikai tőkét akart kovácsolni a sportsikerekből, így kiemelten támogatták a sikersport focit. A kor egyik legnagyobb stadionjának számító Népstadion megépítése is ezt szolgálta.

Sokat segített a válogatottnak az 1949-1956-ig szövetségi kapitány Sebes Gusztáv (az ő és az 1938-as ezüstkapitány Dietz Károly sikereiről, kudarcairól szóló párhuzamos életrajz itt olvasható). De a főszerepet persze az 1952-es olimpiát megnyerő Aranycsapat játékosai játszották. Szóval Puskásék dicsőségére szóljon a Hobo Blues Band a korszakról ironikusan szóló, de szerintem mégis nagyon szép dala: