Újabb szerzőnk, tartaruga írása:
Ez a kinyilatkoztatások kora, nem a vitáé. Áprilisban vezérünk sok évtizedes harc után győzelemre vezette a néppel szövetséges nemzeti középosztályt. Ahogy 1945 helyett 1948, most 1989 helyett 2010 a nép és a párt győzelmének hivatalos dátuma. Amint a Viktor-in-parliament legutóbbi kivételes alkalmakor megtudtuk, az új rendszerben a tagság kötelezően választható. Az 56. óta is eltelt néhány nap, egyre erősebb késztetést érzek arra, hogy megindokoljam, miért nem hajlok meg az új rendszer építésének láttán.
Ambrogio Lorenzetti: A jó kormányzás allegóriája
A válaszadáshoz a Hír és ECHO TV, valamint a helyi médiumok által továbbra is precízen működő propaganda által „törvényhozási láznak” titulált folyamatból három aspektust érdemes körbejárni. Elsőként vitatom, a „matolcsyzmus” életképességét, a második részben az újraelosztás céljait és társadalomképét, végül írok az építendő népi-nemzeti demokrácia demokratikus mivoltáról is.
Az első kérdés persze az, hogy mennyiben beszélhetünk szakpolitikáról, ha mindent a rezsimépítés keretében kell látnunk. A kormányzat valóságmenedzsmentjének fejében ugyanis nincs másról szó, mint a nép akaratának, vagyis az eredendő jónak a határozott és keménykezű végrehajtásáról. A felhatalmazáson kívül ezen gondolatmenet szerint nincs szükség másra, illetve a felhatalmazásnak nem lehetnek korlátai sem. Ebből az is következik, hogy ha nem vesszük komolyan a szakpolitikák létét, akkor akaratlanul is csatlakozunk az egyetlen létező és egyben végső megoldás orbáni béklyójához.
Matolcsyzmus: Is it really small? Is it really beautiful?
Orbán Viktort a részletkérdésekkel hagyjuk, ő a „politikai irányt” határozza meg. A gazdaságpolitika a Fidesznél időről-időre azonossá válik Matolcsy György közgazdaságtanával. (A hatást sok más mellett jelzi, hogy Nemzetgazdasági Miniszter Úr 1981-ben, a holdingokról írt doktoriját Kósa Polgármester Úr és a többiek is lelkesen alkalmazzák).