Orbán postusványosi beszéde kapcsán sokan sok mindenről írtak, sokan helyes módon kritizálták azt. Sokan írtak a demokrácia végéről, ami hát köztudottan nem most kezdődött el, és nem is olyan nagy mérföldköve ez a beszéd a diktatúra építésének. Ezért én nem erről fogok írni. Orbán Viktor teljesen egyértelműen nyilvánította ki, hogy illiberális államot fog építeni, és akik ezt kritizálták, azok általában olyan szempontból tették, hogy Orbán szembe megy a többséggel, és diktatorikusan elnyomja a liberális felfogást, hiszen a többség széles értelemben véve azért mégis liberális. A nagy baj az, hogy ez félő, hogy nem igaz.
Ez pedig sokkal nagyobb baj, mintha Orbán csak diktatórikusan erőltetné a egyébként többségében liberális országra az illiberális konzervativizmust. Félő, hogy nagyobb a baj, mégpedig az, hogy Orbán ezt a többség nevében teheti meg. Ezt jelezték az elbukott választások, és ezt jelzi, hogy Orbán nyíltan megtehette a bejelentését, és némi sajtókritikán kívül nem is történt semmi. Nem mentek ki az emberek felszedni az utcaköveket.
Orbán, amikor illiberális demokráciáról beszél, akkor olyan alap liberális értékek megtagadását mondja ki, amelyek nem csak a szűken vett liberálisok nézetei. Itt azokról az emberjogi dolgokról van szó, amelyet a baloldal nagy része is képvisel. Nem csak füvezésről, nem csak a homoszexuálisok jogairól, hanem más kisebbségek jogairól is, de olyan természetes dolgokról is, mint a sajtószabadság, a gondolatszabadság, vagy, hogy Orbán takarodjon ki a hálószobánkból. Amit itt Orbán meghírdetett, az torkollhat egyházi ideológiai egymosásba, az abortusz tilalmába, újságok, tévécsatornák teljes elpusztításába, cenzúrába, az internet szabadságának korlátozásába, az EU-ból való kilépésre, a szabad utazás korlátozásába, bizonyos magántulajdonhoz tartozó jogok tiprására, különösen ha bankokról és pénzről van szó, és hasonlókba. Olyan jogaink veszhetnek el, melyeket teljesen természetesnek veszünk.
Na most van egy kis esély arra is, hogy amikor 2014-ben a Fidesz ismét elég magasan nyert a választáson, és a Jobbikkal együtt tényleges fölényt is szerzett, akkor esetleg a távol maradók között volt egy tekintélyes csoport, amely leválthatta volna Orbán Viktort (a szavazni elmenő kormányváltókkal együtt), csak otthon maradt, mert nem féltette azon jogát, hogy például interneten bármit megnézhet. Nem tudta elképzelni, hogy ezt esetleg elveszik, vagy nem gondolt bele, hogy ez mennyire baj. Vannak olyan liberális jogaink, mint például az, hogy a házasság előtti szex nem számít bűnnek, hogy a világ majdnem bármelyik országába utazhatunk, hogy lehetünk ateisták, krisnások vagy buddhisták is, hogy nem kell templomban házasságot kötni, hogy otthon az ágyban gyakorlatilag olyan módon szeretkezünk, ahogy éppen jólesik kettőnknek, vagy hármunknak, hogy az állam utólag nem törvénykezik, nem sarcol, nem veszi el a pénzbeli magántulajdonunkat, nem változtatja meg utólag a szerződéseket, etc., amit már oly régóta kiharcoltunk, hogy természetesnek vesszük a jogot hozzá, nem is gondolunk bele, milyen lenne, ha elvennék. Még akár a 444-es, HVG-s, Indexes liberális megmondóember sem gondolt bele, hogy elvehetik az arany kis liberális életét, amelyben szabadon élhet. Ezért hát annyira nem dolgozott azért, hogy ne a Fidesz nyerjen, és karakterrombolták a kormányváltókat. Mert nem is hiszik el, hogy valaki el meri venni ezeket a dolgokat. És hát sok ember végül nem ment el szavazni.
A rosszabbik eset, ha még ez sincsen, hanem Orbán tényleg a többséget tudja maga mögött, akik nem csak homofóbok, nem csak rasszisták, de nem bánják az egyházi agymosást, nem bánják, ha a tévében csak jó kis nemzeti-keresztény műsorok mennek, és esetleg arra sem szedik fel az utcaköveket, ha betiltják az orális szexet. Olyanban nekik úgysincs részük, másnak se legyen!:) Nagyobb baj az, ha a társadalom nagy része egészen őszintén gubózik be a konzervatív múltba.
Félek, hogy így van, és ha így van, azért van így, mert ezek az emberek gyávák ahhoz, hogy egy szabad országban éljenek. Mert nem is tudtak élni a szabadsággal, vagy mert nem tudták feldolgozni a vele járó kihívásokat. Például félelmetes nekik önállóan gondolkodni. Inkább más mondja meg nekik az erkölcsi szabályokat, csak nekik ne kelljen dönteni! Ezek az emberek lehet, hogy nagyon is kényelmesen megvannak azzal, ha elnyomják őket, de irányt szabnak nekik.
Ez pedig azért nagy baj, mert ezt megváltoztatni óriási munka. Embereket felemelni mindig időt kíván. Először is azért, mert ez csak nekünk baj, ők nem érzékelnek bajt. Ők azt gondolják bajnak, attól félnek, ha itt valami liberalizmus lenne, amiben nekik önállóknak kéne lenniük. Másodszor meg hát egy ilyen embernek nagyon sokat kell beszélni, vagy sok filmet kell néznie, amiben feldereng a szabad élet pozitív oldala. Ez az ember fél, lusta, és ebből kihozni nem könnyű. Ezeket az embereket egyenként kell elérni. Nem a pártok fogják meggyőzni, hanem -ha egyáltalán, akkor - inkább a barátok, ismerősök, szomszédok. A balliberális oldal politikusaitól ezek az emberek már nem fogadnak el semmit. És hát amilyen nagy bajban van a társadalmunk, az is benne van ebben, hogy az emberek felnőtt korban már nem nagyon hatnak egymásra, nem beszélnek egymással ilyenről, így a szomszéd és a barát sem változtat semmit. Őnekik is meg kéne erőltetni magukat. Minden embernek, aki nem akarja ezt az illiberális rezsimet, tenni kéne érte valamit, méghozzá sokkal jobban meg kellene erőltetnie magát, mint eddig.
És akkor mi a pártok feladata? Azért csak építgessék magukat, várják, hogy eljön a fordulat, amikor vagy az eddig hallgató liberálisokat annyira tökön szúrják, hogy mégiscsak megmozdulnak, vagy, hogy a társadalom lustaságból konzervatív fele mégiscsak megunja a posványos Tusványost! Várni, hogy mikorra érik meg a folyamat, amit ezek a barátok, szomszédok, a maradék kultúra, a nyugati behatás, a maradék tanulási lehetőség esetleg meghoz. Mindezekért a pártok is tehetnek, mégpedig pont a maradék kultúra, tanulás és közösségi élet fenntartásában segédkezhetnek. De mint mondtam, alapvetően már nem a politikus fogja itt meggyőzni az embereket a lakógyűlésben, a tévériportban, tévévitában. Úgyhogy a pártoknak nem kampánymódban kell működniük, hanem lassú, társadalom-építő módban. Nem szabad minden ócska kis hírt arra használni, hogy erőltetett módon lejárassuk a Fideszt. Ez csak a saját szavazóbázis hergelésére jó, de most nem ezeknek a mozgósítása a cél. Nem kell hülye kompromisszumokba sem belemenni, mert nem a miskolci polgármester széke a lényeg, hanem az elvek megőrzése.
És itt már nem a következő választás megnyerése a cél, hanem a magyar társadalmat kell elvinni a 21. századi Európába. Mert most inkább a 18. századi Oroszországban ragadt. És ez jóval nagyobb munka lesz, mint amire eddig számítottunk.