Hírek és kommentjeink

 

 

Piroslap on Facebook


Legutóbbi hozzászólások

Kegyetlen felülvizsgálat

2013.03.23. 16:28 | ZöldMarci | 22 komment

A facebook-on terjed egy megrázó erejű személyes beszámoló egy siket nő hivatalos "munkaerőpiaci" felülvizsgálatáról. Az írást változtatás nélkül osztjuk meg.

nrszh_allaslehetoseg_nincs_nemzeti_rehabilitacios_es_szocialis_hivatal.jpgKép: Vastagbőr

"Tegnap elkísértem öcsémet és sógornőmet. Sógornőm kapta a behívó végzést az NRSZH-tól. Ez volt rajta: "Végzés"
Azt végezték, hogy kötelező megjelennie az NRSZH bizottsága előtt.
"A végzés ellen önáló fellebezésnek helye nincs."
Már ettől görcsbe rándult a gyomrom, mikor megmutatták. Mi az, hogy kötelező, hogy nincs joga tiltakozni, hogy mennie kell, ha tetszik, ha nem?

Elkísértem őket, mert siketek, öcsém hiába óvja a feleségét, ő sem sokat ért. Reggel félnyolcra szólt a behívó, 7.15-kor ott voltunk.
Rokkantak álltak a zárt kapu előtt. Együtt vacogtunk az esőben, egyikünk sem szólt, mindannyian ugyanazt érezték, amit én. Iszonyt.
Aztán félnyolc előtt pár perccel kinyílt a kapu. Biztonságiőr nyitotta kulccsal, és terelt minket befelé a keskeny járdán. Ahogy önkéntelenül egyes sorba kényszerülve befelé iparkodtunk, mellettünk biztonsági őrök vigyáztak, meg ne bontsuk a rendet, a sort.
Hátul valaki kiabálni kezdett, azzal vádolta az őrt, hogy meglökte, rendőrrel fenyegetőzött. Nem láttam, mi történt. Az őr visszamordult rá, hogy fogja be a száját, ha akar járadékot, vagy kivágja.
Egy ablakhoz tereltek minket, az őrök továbbra is ott álltak. Vigyáztak ránk, míg sorunkra vártunk. Öcsém megismert egy siket fiút és az édesanyját. Nekem is bemutatta őket, halkan beszélgettünk, majd sorra kerültünk, sorszámot kaptunk, a sorszámmal egy ajtószámot, és nem láttuk többé az ismerősöket. Minden ajtó előtt egy ember várakozhatott. Már ha nem volt kísérője. Sógornőmmel ketten is voltunk, ez láthatóan feszélyezte az őröket.
Ahogy ott ültem, érdeklődve nézelődtem. A kártyával nyíló biztonsági ajtók mögött sorban tűnt el egy-egy fehér köpenyes öregember. Igen, ez volt a benyomásom, minden orvos hetven és a Matuzsálemi kor között. Hosszú fehér köpenyben, megvető, mosolytalan arccal.
Odébb egy nő kiabált lefelé a lépcsőn.
- Nyitást kérek a 105-ösre! Beengedne valaki?
Biztonsági őr jött fel, lehúzta a kártyáját, a nő eltűnt az ajtó mögött. Az őr várt, míg becsukódott mögötte, majd lefelé indult.
Vártunk. A nekünk kijelölt ajtó mögül hangos nevetés szállt felém. Ahogy odafigyeltem, rájöttem, sógornőm nevén kacagnak. Kiforgatják, gúnyosan tréfálkoznak. Ökölbe szorult a kezem, felálltam ,hogy jobban halljam. Egy ott dolgozó nő haladt keresztül a folyosón, rámförmedt.
- Üljön le! Attól nem jut be hamarabb, ha ott ácsorog! Azért tettük oda a padot!

Megvárta, míg leülök, csak akkor ment tovább. 
Végül kinyílt az ajtónk, az asszisztens kilépett, elkérte sógornőm papírjait. Én adtam át őket. 
- Ennyi? - mordult fel. - Csak ennyi papírral jöttek?
- Ennyi - felelem megszeppenve, mint amikor kisdiák koromban elnagyoltam a házi feladatot. - Siket. Ott az audiogram. 
Bevitte a leleteket, majd kisvártatva behívott.
Nem tudok rosszat mondani az orvosnőre. Kedves volt, szimpatikusak voltunk neki. Csak nem értettem, a sógornőm siketsége mennyiben függ össze a vérnyomásával, a szívhangjaival, a pulzusával. Más vizsgálatot nem végzett. Megkérdezte, mi a panasza.

- Panasza? - értetlenkedtem. - Hogy nem hall. 
- Egyéb panasza nincs? Hogy kommunikál?
- Jelbeszéddel. 
- Maga hivatásos jeltolmács?
- Nem, a sógornőm, családtag. 
- És ki a férfi?
- Az öcsém, a férje. 
- Miért vette feleségül? 
- Öh... Mert szereti....
- Hogy szoktak veszekedni?
- Nem szoktak. Szeretik egymást. 
- Na persze, gondolom. Leküldöm magukat a foglalkoztatási szakértőhöz. 
- Kihez? - nyikkantam. A szó olyan Orwellesen csengett. Vagy Madáchosan? A foglalkoztatási szakértő elbírálja, a Falanszterben ki mire alkalmas. 
- Ő majd megmondja, milyen munkát végezhet. 
Kifelé indultunk, udvariasan köszöntem, majd lenyomtam a kilincset. Az azonban nem engedett. Visszanéztem.
- Zárva az ajtó - jegyeztem meg. 
Az orvosnő az asszisztensre pillantott.
- Engedd ki őket!
Az megnyomott egy gombot az asztalán, és a kilincs engedelmessé vált. Ismét összeszorult a gyomrom. Vajon van olyan is, akit nem engednek ki? De akkor mi lesz vele? Ha mindenkit kiengednek, minek a zár?
Lementünk a földszintre, ott már a lépcső aljában várt az őr. 
- Hová? - mordult ránk. 
- A foglalkoztatási szakértőhöz - magyaráztam. 
Egy padra mutatott. 
- Ott üljenek le! Majd szólítják magukat. 
Köszönetet rebegtem a parancsra, és helyet foglaltunk. Több sérült ember ült ott kísérőivel. Egyenként megnéztem az arcukat. 
Egy mankóval ücsörgő fiút egy hasonló korú fiatalember kísért. Testvéreknek tűntek a vonásaik alapján. A mankós srác telefonba mesélte valakinek, hogy nagyon szemetek voltak vele. Félfüllel hallgattam a már sokaktól ismert rémtörténetet arról, hogy olyat követeltek tőle, amit nem tudott, elesett, de kinevették, pokróc stílusban beszéltek vele, megalázták. Bátyja egy zsömlét felezett éppen. Gondos aprólékossággal törte ketté, összemérte a darabokat, majd a nagyobbikat öccse kezébe nyomta. Az letette a telefont, és szorongva összemosolyogtak. 
Mellettünk egy vak lány egy idősebb nővel. A lány idegességében fehér botját kopogtatta ujjbegyeivel. A nő hallgatott. Majd szólították a lányt, az felállt, és a hang irányába indult a bottal. A nő összekapkodta a kabátokat, táskákat, de mire az ajtóhoz ért velük, az asszisztens berántotta a vak lányt, és az bezárult előtte. Ott állt a cuccal zavartan, tétován, nem tudva, mit tehetne. Végül jobb híján visszaereszkedett a padra. 
Hátunk mögött egy középkorú asszony down-kóros fia hátán tartotta a kezét. Nyugtatóan simogatta, tekintete riadtan járt ide-oda, ugyanakkor arcán ült az elszántság, hogy bármi áron védi a fiát. A fiú egykedvűen bámult maga elé, nem mozdult. Tűrte a simogatást. 
Aztán szólították sógornőmet, és mi is felugrottunk. A foglalkoztatási szakértőnél ketten vártak. A női szakértő nekem esett, hogy mit keresek itt, milyen viszonyban vagyok a vizsgált személlyel, öcsém miért van itt, ő milyen viszonyban van vele. Miért nem tud beszélni sógornőm, és vajon tud-e magyarul különben. 
A férfi egy mondatban szakértette, hogy sógornőm nem alkalmas semmilyen munkára, mert nem tud beszélni, nem tud kommunikálni. Tehát munka nincs. Járadékot ne várjon, mert nincs öt év munkaviszonya. Tehát nem jár neki ellátás. Pont. 
Majd kapunk határozatot, abban benne lesz minden, de ne számítsunk jóra. Mehetünk. 
Ekkor már egyetlen kívánságom volt. Kikerülni a zárt ajtó mögül, a nyomasztó légkörből. Odakint friss levegőt venni, és messzire elkerülni a jövőben minden ilyen helyet. 
Ahogy az ajtón kiengedtettünk, rohantunk végig a folyosón. A bejáratnál megint útunkat állta az őr.
- Hova?
- Haza - feleltem udvarias mosollyal. - Végeztünk. 
Kiengedett az ajtón. 
Nem tudom miért, de a kapun kilépve visszafordultam, pásztáztam a homlokzatot, a falat. Úgy éreztem, valahol ott kell lennie a feliratnak:
"A munka szabaddá tesz!"
Amikor már az utcán mentünk, öcsém megszólalt.
- Olyan volt, mint Auschwitz - mondta. Pedig saját gondolataimat nem osztottam meg vele."

Piroslap Twitteren Piroslap Facebookon Piroslap IWIW-en Piroslap Hírlevél
 

A bejegyzés trackback címe:

https://piroslapok.blog.hu/api/trackback/id/tr765164308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Debra01 2013.03.23. 19:55:21

NRSZH

Egy felülvizsgálat margójára!

Márc. 21, 8.30. Pontosan érkezem. Adatfelvétel… várjak.
Ülök, és nézelődöm.
Két siket, két hölgy úgy kicsit külön, majd egy fiatalka nő… érkezik.
205-ös ajtó nyílik.
Kijön egy nagydarab, kockásinges, nyakában névtábla lóg (ki figyeli az adminisztratív dolgozót?.... Elveszi a papírjaimat, amik szépen, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva egy dossziéban, vannak.
A leleteket kiveszi, a mappát visszadobja. Magatartás pökhendi, nagyzolós. Még a testtarása is lekezelő!
Várok. Közben jönnek, mennek, egy nőt behívnak. Hamar kijön, leül, vár. Két perc múlva kijön a nagydarab, kezébe ad egy ívpapírt, kicsit beszélgetnek. Vele nem felsőbbrendű. A Nő elmegy…
10 perc, és nyitja az ajtót a nagydarab. Engem hív. A szobában 3-an vannak. A nagydarab kockás inges, egy fehérköpenyes, és egy számítógépes nő. Róla tudni, hogy adminisztrátor.
Üljek le. Egy székre mutatnak. Leülök, és a fehérköpenyes felé fordulok, hiszen feltételezhetően ő az orvos.
Rám hörren a kockás, hogy oda üljek elé.
Jó, ha oda, hát oda.
Mondjam el a panaszaimat.
Leírtam.
Jó, de mondjam el, mert ő elfelejtette. Mondom, hogy akkor adja oda a papírt, mert így felsorolva a felét kihagyom az izgalomtól.
Nem! Mondjam el!
Ok… kezdtem a fejemmel (gondoltam, lefele haladva talán nem hagyok ki semmit)
Többször visszakérdez, érezni, hogy össze akar zavarni. Makacsul újra kezdem, de kezd a pumpám felmenni.
Jó, úgy 2 percig ezzel huzakodunk. Végül diktálja, amit mondtam.
Vetkőzzek.
Mondom, hogy az kicsit nehéz lesz, mert fásliban vagyok, és rajtam a szívmonitor. Mi a francért nem tetettem át más időpontra?
Mert 3 hete kaptam ezt az időpontot, és maguk csak márc. 14-én küldték a behívót. Visszamondani ezt csak úgy nem lehet.
Még ingerültebb lett. Vetkőzzek. Próbálok. Beletekeredek a vezetékekbe.
Nem tudná gyorsabban? Nem tudom. Vegyem le a fáslit! Mondom neki, hogy akkor nem tudom vissza tenni
Akkor ne vegyem, de a lábamról nem tud véleményt mondani. Mondom neki, hogy akkor leveszem. Hagyjam.
Mérgesen tologatja rajtam a vezetékeket. Üljek le a vizsgáló asztalra. Ülök. Erre elkapja a nyakamat, és össze-vissza tekergeti. Azt hittem, a fejemet leszakítja. Elsírtam magam, mert nyaki gerincsérvem van. Feküdjek hanyatt. Fekszem. Belenyom a hasamba (ahol a sérvem van)” Mi van itt, háló?”
Mondom, hogy nincs…az egy sérv. Megint belenyom. Összerándulok, és megint sírok.
„Ne mondjam, hogy ez fáj, hiszen hozzám sem ér” Anyádat, gondoltam, de folytak a könnyeim.
Reflex, renyhe. Másik is. Elégedetlen, erre jól belehúzott a talpamba. Még jó, hogy azt nem érzem.
Szálljak le… lemászok. Álljak, lábujjhegyre, és sarokra. Hajoljak, mondom, hogy az nem megy. Nem a fenét nem…. mondja.
Lehajlok. Ezzel nincs is baj, de felállni… na az már necces. Persze ettől is folyik a könnyem.
Guggoljak. Álljak. Ezt megcsinálom minden nehézség nélkül.
Végül a gerincem melletti izmoknak jól odaver. Érzem, hogy nem jó helyre, de had higgye, hogy ő a szakember. Ebből a mozdulatából érzem, hogy nem szakorvos.
Öltözzek.
Próbálok, de nehéz, mert belecsavarodtam a vezetékekbe. Sürget. Egyre erőszakosabban. Mondom neki… még félmeztelen vagyok…de ”igyekezzek”
Elindulok felé, és már ingerült vagyok. Megemelem a hangomat. „mit mond?”
Kicsit visszább vesz…. Igyekezzek, mert más is jönne.
Öltözök. Ingerülten szemlél. Közben diktál. Repkednek a %-ok. Nem értem, bár igyekszem figyelni. Közben nyelem a könnyeim. Megalázott…. már megint.
Küldjük el a rehabosokhoz mondja a fejem fölött.
Beszól a fehér köpenyes, „Ott a sok vizsgálat kérője, előjegyzése”
Ja,….aha.
Rám néz. „várjuk egy év múlva. De igyekezzen már.
És diktál…..
Én beletekeredve a vezetékekbe kimentem. Az ajtók kicsit meghúztam. Szándékosan, hogy csapódjon.

Kinn rendezgettem a ruháimat. És sírtam. Hát istenkém, néha nekem is lehet.
A nevét felírtam!
Elindultam a mosdó felé, közben megtántorodtam. A hátam mögött állt, és engem nézett.
Nem volt barátságos !

angin san 2013.03.23. 21:42:18

Ezt valahogy nem tudom elhinni... Gyerekek csináljon már valaki egy rejtett kamerás felvételt!!! Ha ilyet látok ígérem megkeresem az orvost aki így viselkedik és elverem, hogy beszarik behugyozik!

zati 2013.03.23. 23:44:43

Ezekhez nehéz mit hozzátenni. Egy olyan rendszertől mit lehet várni, ahol a "rendszergazda" lenyilatkozza, hogy a rokkantak "csalók". A diákok "felesleges kenyérpusztítók". A nyugdíjasok "koloncok az állam nyakán"... Ezeket mind-mind orbán viktor és lázár jános (szándékosan kisbetűvel, a nagybetű az állatok és emberek nevének jár) adták ki magukból a sajtó által dokumentáltan.

Kandula 2013.03.24. 00:03:45

Azért voltam vizsgálaton, mert mindkét szememen leszakadt a retina, az egyikre teljesen megvakultam, a másikkal úgy-ahogy látok. Ehhez képest...az idős, mogorva doktornőn kívül csak egy aszisztensnő volt a szobában.
Miután átvették a papírjaimat, felszólítottak, hogy vetkőzzek le bugyira.
Öltöző nem volt, ott kellett vetkőzzek, a ruhákat letettem egy székre.
Ezután egy szál bugyiban kellett sétáljak fel-alá, karemelés, hajolgatás és hasonló tornagyakorlatok következtek. Felfekvés a vizsgáló ágyra, ott is felülés, lábemelgetés. Mikor a doktornő befejezettnek tekintette a félmeztelenül végzett tornagyakorlatokat, visszaült az íróasztalához és megkérdezte, mi a panaszom...de ahogy kinyitottam a számat, rámmordult, hogy nem ezt kérdezte. Közben nyúltam volna a melltartóm után, de ismét rámszólt, hogy nem mondta, hogy öltözhetek. Ott kellett álldogálnom a szoba közepén, továbbra is félmeztelenül, miközben a szememmel van a probléma. Az előzőket olvasva talán nem extrém az eset, mindenesetre én is bőgve jöttem el, mert ennyire megalázó élményben eddig még nem volt részem.

dr. gernika 2013.03.24. 00:11:30

@zati: Mert magukból indulnak ki.

gyilkoshód 2013.03.24. 01:12:12

az ér, hogy bemegyek és agyonrúgom az összes birkát?

Müller Krisztina 2013.03.24. 13:32:21

Szomorú!

Szomorú történetek ezek!De várható volt a szociális háló szűkítése,és ez még csak a kezdet!A megalázás velejárója az ilyen vizsgálatoknak az őrök és a személyzet részéről.Kevés fizetésük ellenére szórakozni akarnak a felsőbbrendűségüket mutatva.

majakes 2013.03.24. 15:19:36

Megrázó, szomorú esetek, az bizonyára igaz, hogy vannak a rendszerben enyhén szólva nem odavalók, de akik nyilvánvalóan, jól látható módon rokkantak, miért kell őket úgynevezett bizottságok elé citálni , megalázni?
Van egy vicc, s lehet még tán valóság is: a nyugdíjasoknak és a rokkantaknak kötelező lesz átmenni a piroson: s ha megússzák kapnak ellátást, ha nem úgy jártak.

Bonnita 2013.03.24. 16:54:22

Kinyílik a bicska a zsebemben, vérlázító !
Nekem is volt egy hasonló élményem, egy biztosító orvosszakértője "vizsgált meg".
Vétlen áldozata voltam egy autóbalesetnek, mindenem eltört, többek között egyik háti csigolyám, amit titánium lemezekkel rögzítettek. A "szakértő" nagyképűen, és
ellenségesen viselkedett, gyakorlatokat végeztetett velem, olyat is, amiből
nem tudtam felállni. Megalázottságomban ellsírtam magam. Ezek után leírta a "szakvéleményében", hogy teátrálisan viselkedem. Életem egyik legrosszabb élménye volt. Ugyanott, ugyanakkor a pszichiáter szintén "orvosszakértő "nő, egyenesen úgy bánt velem, mint egy köztörvényes bűnözővel. Elém rakta a
Rorschach tesztet ( azóta sem értem milyen jogon ), közöltem vele, hogy nem túl rég
vette fel velem egy pszichológus hallgató, egyetemi feladatként. ( ha jól tudom fél éven belül nem szabad újra megcsinálni ) Erre alig bírta fékezni az indulatait olyan dühös lett. És üzente a végzős pszichológus ismerősömnek, hogy egymással szórakozzanak.

colmartinen 2013.03.24. 17:34:51

Békéscsabán voltam felülvizsgálaton, szerencsére az állapotvizsgálat során ilyen jellegű inzultusnak nem voltam kitéve,de a meglévő problémáim felét sem regisztrálták, a véleményezésük alapján simán kizártak az ellátásból, 22 év után. mivel minden régebbi papíromon ott szerepelt,hogy nem rehabilitálható,állapota kialakult (született szívbeteg), most azt írták: rehab. nélkül foglalkoztatható! hát ha egyszer nem lehet, DOLGOZZON anélkül. így még jobban lecsökkentették a ' nemlétező' esélyemet. 58 éves vagyok

Zsákai Ferenc 2013.03.24. 18:06:49

szét kell ordítani mindenkit.emberi méltóságotok van.a biztonsági őrt elküldeni a kurva anyjába.

Zsákai Ferenc 2013.03.24. 18:08:27

egyébként tombol a fasizmus a rokkantaknak.nekünk betettek,ellenségek vagyunk.

Zsákai Ferenc 2013.03.24. 18:11:48

@angin san: igen,ez a helyes.szét kell rúgni a pofáját az ilyeneknek.

Zsákai Ferenc 2013.03.24. 18:29:30

lehiggadtam...de akkor sem szabad szó nélkül hagyni semmilyen atrocitást.

Zsákai Ferenc 2013.03.24. 18:32:07

@Müller Krisztina: most emelik a fizetésüket fél milliárddal...mármint a kápóknak..

Stacki12 2013.03.25. 11:27:45

Leszögezem, nem védeni szeretném a hivatalt. Pár megállapítás a cikkhez.
Tényleg nagyon öreg az átlagéletkora az orvosoknak, szerintem az kerül oda, aki már nem elég a területére.

FONTOS! A személyes vizsgálat nem sokat nyom a latba, a betegségkódok adják ki a százalékot. Azok pedig a szakorvosi papírokon vannak, csak kiszámolják mennyi.
A vizsgálat mindenkinek azonos, rutin dolgok. Magasság, súly, hajoljon le stb.
Hogy milyen a stílus? Változó. ők is emberek, lehet köztük jó, rossz. Lehet előző nap már öt kamu rokkant felhúzta az agyát. Ne felejtsük el, igrn sokan vették a rokkantságot.
Kevesen tudják, h 20 éve az állam kvázi megállapodott az orszi-val, h a gyárbezárások hatásait enyhítve mindenkit megpróbálnak rokkantosítani, akár apró betegségekkel is.
Később divat is lett ledzázalékoltatni magukat az embereknek. A rendszer rossz, miért csodálkozunk az orvosokon?
Másik, a cikk tipikus hatásvadász. Mivel nem voltunk ott, nem biztos h minden szó úgy hangzott el ahogy, olyan hangsúllyal.
Sok száz rokkant ügyet intéztem magas fokon. Igen kevés panasz jött az orvosokra. Kb 100-ból egy kifogásolta. Hozzá teszem nyolc általánosuk sem volt meg.
Az ember amikor ügyfél, mindent támadásnak vesz.
Nem állítom h nem lehetnek esetek, de nem általános.
Ja, és a fizetés. Nem az orvosokét akarják növelni, hanem azon ügyintézőkét, akik hétvégén is dolgoznak h a sok ezer szakvéleményből határozat szülessen.
Amúgy a felülvizsgálat minuszos, a kormány azt hitte sokkal többen vedztik el a jogukat. Akkor most gonoszak az orvosok? Nem fekmdtek be a kormánynak. Erről ennyit...

Debra01 2013.03.25. 14:04:56

@Stacki12: Kikérem magamnak!
Akik akkoriban elküldve lettek rokkantnyugdíjba, azok szinte mind rendes nyugdíjban vannak.
Másik. Ki a büdös fenének van kedve "panaszt tenni" ha menekülni kell a szabad levegőre, hogy el ne hányja magát a megalázottságtól? Ez a történet igaz. Ugyan azon a napon, és ugyan ott, másfél óra elteltével velem ugyan ez történt. Előttem nem lehetett 5 kamu rokkant, mivel reggelre voltam behívva.
A Másik! Az ajtókon nincsenek nevek kiírva! Ha van, akkor sem tudod, hogy vajon az az orvos vizsgál-e? A Nevüket nem tudod. Tanud nincsen! Ezt csinálják a betegekkel ezek a kápók. Én viszont vállaltam a nevemet, és feltett szándékom, hogy ezt ne hagyjam annyiban! Az orvos erőszakos, olyan vizsgálatokat végez aminek semmi köze a betegséghez, szemét. Mindenáron le akarja alázni a beteget! Eddig humánus felülvizsgálóval 2x találkoztam.
A Másik! Hol van a felülvizsgáló orvosok névjegyzéke? Mert sehol nem találni. Viszont egy rendelkezést igen! Az idén kell az oirvosoknak szakvizsgát tenni, és feliratkozni, mert jövőre nem folytathatják ezt a munkát. Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy olyanok vizsgálnak, akiknek nincs erre képzettsége!

Stacki12 2013.03.25. 17:06:01

Abszolut rosszul gondolod. Ha a munkahelyeden kérnek vmiből egy vizsgát, akkor te nem értesz a munkádhoz?
Látod, kétszer te is normális orvossal találkoztál. Akkor hogy is van ez?
A panasz meg nem jó példa, mivel minden apróság miatt kapunk panaszt, fellebbezést. nem kell félteni az ügyfelet. De ebbe ne menjünk bele, mivel egy kommentelő sem ismeri az ágazatot, a jogszabályokat. Sokkal bonyolultabb ez annál mint h van egy-két barom orvos. Sok barom rendőr, tanár, eladó, ügyintéző stb. van. Ne általánosítsatok. Meg miért nem fellebbeztek a döntés ellen? A fellebbezésben lehet kifogásolni az orvosok viselkedését, amelyet az ügxintéző megküld a szervnek, h vizsgálják ki. Az h egy blogon írjátok meg, nem érdekel senkit, hatástalan.
süti beállítások módosítása