A 2012 paradoxon hasonlít az ún időutazás paradoxonhoz, amelynek legdrámaibb változatában az időutazó ember megöli apját vagy anyját, nagyapját vagy nagyanyját, vagy bármilyen felmenőjét. Ez az, amit Orbán ma csinál: megöli az alkotmányos felmenőit, és ezzel a legitimitási alapot a Tákolmányhoz.

***

Ez az évforduló történelmi évforduló lesz. Egyelőre úgy néz ki, hogy negatív történelmi évforduló, hiszen a január elsejéhez a Tákolmány élesítése kötődik. Áprilisban azt szavazta meg a parlament, hogy január elsejétől lépjen érvénybe az alaptörvény. Amiről ezen alkalomból írni szeretnék az az, hogy az Alaptörvény nem lehet érvényes, ugyanis egy logikai paradoxon miatt önmaga legalitását kérdőjelezi meg. Amiről írni fogok, az a 2012 év paradoxon.

Egy laza felvezetéssel kezdeném, ugyanis az MTV székház előtt, az éhségsztrájk alatt odasettenkedett Pálffy István a sztrájkolókhoz, és egy civil személy felvetette a kérdést. Lényegében az ő problémája arról szólt, hogy ha a képviselők a régi Alkotmányra esküdtek fel, és a régi Alkotmány hatályon kívül lesz helyezve az új Tákolmánnyal, akkor milyen jogi keret alapján fog a Parlament működni?

Ez a probléma komoly formában már áprilisban felvetődött, az MSZP kijelentette, hogy nem esküszik fel az új alkotmányra. Mire a Fidesz úgy döntött, hogy nem lesz eskü. Ez akárhogy is, de a Fidesz részéről egy visszavonulás, ugyanis ha a Tákolmány legitimitását biztosnak tartanák, akkor nyugodtan megtehetnék, hogy fel kelljen esküdni, és amely képviselő nem esküszik, annak megszűnne a mandátuma. De a Fidesz tudja, hogy ez visszatetszést keltene.

Egy ország alkotmánya olyan konszenzuson kellene, hogy alapuljon, amely alól a képviselők nem húzhatnák ki magukat. Ha az összes párt konszenzusán alapulna, akkor egyetlen párt sem húzná ki magát az eskü alól. Ha mondjuk egy képviselő megtagadná, akkor még mindig egy ember menne szemben az autópályán. De ha egy egész frakció tagadja meg, ha sok képviselő, akkor ez már azt jelentené, hogy nincs konszenzus, és a többség legfeljebb lenyomni tudja az új szabályt a többiek torkán. Ha az MSZP nem esküdne fel az új alkotmányra, akkor ezzel azt tennék nyilvánvalóvá, hogy ez az alkotmány nem konszenzusos alkotmány. A Fidesz ennek tudatosulását akarta elkerülni, ezért visszakozott. Mert tudja, hogy az zemberek nem értenének egyet a Tákolmánnyal, tudja, hogy a Tákolmánynak nincs ekkora legitimitása a gyakorlatban, az emberek fejében. Ezért visszakozott a konfliktustól.

De ez még egy kis probléma. Én azt gondolom, hogy az eskü elmaradása sokat elmond a Fideszről és a Tákolmányról, de jogilag még kimagyarázható. Pálffy István el is mondta a kulcsszót: jogi folytonosság.

Tehát jogilag valóban elfogadható lenne az, ha az új alkotmány jogfolytonos lenne az elődjével. Azzal sincs baj, hogy természetesen az új alkotmány életbe lépésével a régi Alkotmány érvényessége megszűnne. Még ki is mondhatják az új alkotmányban, hogy felváltja a régit. Sőt, talán ki is kell mondani.

Ennél azonban nagyobb baj van, jogi katasztrófa. Pálffy nem olvasta a Tákolmányt, úgy dumált hülyeségeket. A Tákolmány ugyanis kimondja, hogy nem jogfolytonos az elődjével:

"Nem ismerjük el az 1949 . évi kommunista "alkotmány" jogfolytonosságát, amely egy
zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét."

Olvashatjuk a Nemzeti Kínvallásban. Az 1989-es Alkotmány azonban az 1949-es Alkotmány jogfolytonos verziója. Olyannyira, hogy tulajdonképpen azonos vele, hiszen csak megváltoztatták az Alkotmányt. Az 1989-es Alkotmány az az 1949-es Alkotmány frissítése. Ugyanaz a törvénybeli száma. A jobboldalon ezt előszeretettel hangoztatják is. A Nemzeti Kínvallásban tulajdonképpen azért is került be ez a passzus, hogy ezzel az 1949-es, de az 1989-es Alkotmányt is megtámadják.

Lehet azzal védekezni, hogy a Nemzeti Kínvallás, az csak a Tákolmány preambuluma, és nincs törvény ereje, de megint a Tákolmány maga mondja ki, hogy ez nem így van:

Q cikk / (3) : "Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni ."

Ahol is a történelmi alkotmányra való hivatkozás is egy bornírtság, mert nem létezik ilyen, illetve nem határolható körül, hogy mit foglal magában. És nagyon sok furcsa helyzetet idézhet elő. De erről írtak már eleget (1,2,3).

De térjünk vissza a a legfontosabb problémára a Tákolmány legitimitását illetően. A Tákolmány ugyanis maga szünteti meg a legitimitását:

1) A Preambulumban kimondja az 1949-es Alkotmány jogfolytonosságának tagadását.

2) A Q cikkelyben kimondja a preambulum törvényi erejét.

3) Az 1989-es Alkotmány az 1949-es Alkotmány módosított változata. Ez tény.

4) A Tákolmány ugyanakkor csak és kizárólag az 1989-es Alkotmányon alapuló 2010-es parlamenti választásokon szerzett kétharmados többségre alapozhatná legitimitását, amelynek legitimitását azonban megfosztja.

A Tákolmány tehát lényegében a Hazug Paradoxonára redukálható. A Tákolmány legitimitás szempontjából olyan, mint az a mondat: "Ez a mondat hamis".

A 2012 paradoxon hasonlít az ún időutazás paradoxonhoz, amelynek legdrámaibb változatában az időutazó ember megöli apját vagy anyját, nagyapját vagy nagyanyját, vagy bármilyen felmenőjét. Ez az, amit Orbán ma csinál: megöli az alkotmányos felmenőit, és ezzel a legitimitási alapot a Tákolmányhoz.

Amikor tehát Pálffy István jogfolytonosságról beszélt, akkor eltalálta szarva közt a tőgyét, mert pont ez az utolsó dolog, amire hivatkozhat, pont ez az, amit a Tákolmány vehemensen tagad. Foglaljuk tehát össze, hogy hogy lehetne egy alkotmány legitim:

A) Lehet úgy, mint az 1989-es alkotmány: tulajdonképpen a régi alkotmány módosítása.

B) Lehet úgy, hogy a régi alkotmányon alapuló új alkotmányt írnak, amely a régi alkotmány érvényességének végét kimondja, de nem tagadja a régi alkotmány eredeti legitimitását.

C) Elképzelhető lenne a legitimitás más forrásból, például, ha népszavazást írnak ki az új alkotmányról.

Igen ám, de Orbán Viktor mindent akar, csak népszavazást nem. pedig ezt is felvetették már (1,2). Nos, az Alkotmányról csak úgy Népszavazást nem lehet kikényszeríteni. Azonban lehetséges lenne, ha Orbán Viktor is akarná. Ha másért nem, mert ő aztán úgyis mindent átírhat a kétharmadával. Ha Orbán Viktor tényleg nem a régi Alkotmányból akarja eredeztetni a Tákolmány legitimitását, akkor megtehetné. De Orbán Viktor nagyon jól tudja, hogy ez nem sikerülne neki, mert a Tákolmánynak nincs többsége. Csak Orbán Viktornak volt sajnos többsége.

És akkor itt jönne a Fidesznyikek utolsó próbálkozása, hogy legitimáljanak valamit: "a kétharmad mindenre feljogosít". Csakhogy ez ugyanattól a paradoxontól szenved, mint amit már leírtam, a kétharmados felhatalmazás azon a régi Alkotmányon alapul, amelyet megtagad a Tákolmány. Ráadásul a parlamenti választások előtt a kampányban, és a választási programban a Fidesz nem beszélt új alkotmányról. Tehát erre semmiképpen nem kaptak felhatalmazást, nem is kértek.

Január 1.-től tehát egy paradoxont akarnak lenyomni a torkunkon. És bár praktikusan nem ez a legnagyobb baj, annyi más baj van a Viktatúrával, hogy nem is sorolom, soroltam már eleget. Most az évforduló alkalmával erről akartam megemlékezni.

A harmadik köztársaság utolsó estélyén mindenkinek jó bulit kívánok, remélem, hogy este hatkor a Kossuth téren kezditek ti is a bemelegítést, az Éhségsztrájkolók Tüntetésén.

Az újévben pedig remélem, hogy pihenés után az évet a Január másodikai megatüntetéssel kezditek az Operánál, ahol az összes ellenzéki, demokratikus párt és civil szervezet tüntetni fog az ocsmányság ellen, és az Operában folyó úri muri ellen.

Zárjuk ezzel, és kezdjük ezzel az új évet, mert a 2012-es év arról fog szólni, hogy hogyan szabaduljunk meg Orbántól! Ez a kitörés éve lesz, ahogy Orbán mondta. Csak nem így gondolta. És akkor lehet ez az évforduló még pozitív történelmi esemény is.

BOMÉK!