Horn Gyula 79 éves. A volt miniszterelnöknek, a vasfüggöny átvágójának az életútja nem hibátlan. Nem hibátlan, de többször mégis példamutató. Nehéz sorból küzdötte fel magát a diplomaták közé, s nehezítette sorsát, hogy 1944-ben szállítómunkás édesapját a Gestapo elhurcolta és meggyilkolta. Életútjából egy elemet emelnék ki. (A beágyazott műsorban az egész életutat elemzik).
Kormányzása elején szociálisan érzékeny politikusként megpróbálkozott elkerülni a megszorításokat. Külföldi jelzések alapján értette meg, hogy nem megy és , komoly gazdaságpolitikai lépések kellenek, különben az ország csődbe megy. Ő, a hagyományos baloldali, vállalta ezt.
A történet kísértetiesen emlékeztet Orbánékra, aki szintén külföldön, Barosso irodájában értette meg, hogy nem lehet 7%-ra növelni a költségvetési hiányt és nem lehet növelni az államadósságot.
S itt jön a hatalmas különbség. Horn nem csinált ebből "nemzeti szabadságharcot" az államadósság ellen. A kormánya cselekedett.
Orbánéktól eddig csak ütemtervet (Széll Kálmán terv) láttunk, meg jogfosztást és a szegényektől való pénzbehajtást. Arról már nem is beszélve, hogy Horn nem tűrt volna olyan szja-t, ami a szegényektől a gazdagokhoz csoportosít át jövedelmet.
Emellett Horn megértette, hogy a mai világban nem vállalhat mindent az állam, szükség van öngondoskodásra. Elindította a magánnyugdíj pénztárakat. Amit most Orbánék államosítottak, és a jó felét már el is költötték folyó kiadásokra. Az egyik a jelenben elkölthető pénzt félretette a jövő számára, a másik jövő felélését választotta, hogy a kemény kormányzati munkát elodázhassa.
Megállapíthatjuk, hogy kettejük közül Horn az államférfi.
