Beszarás az a hír, ami a nol.hu-n jelent meg. A parlament környezetvédelmi bizottságának hétfői ülésén kiderült: Sebestyén László a legelemibb fogalmakkal sem rendelkezik arról, amit a „saját” törvényjavaslata tartalmaz. A fideszes képviselő a napirenden lévő termékdíjtörvény-módosítást egyéni képviselői indítványként benyújtotta, de amikor kérdések érkeztek hozzá kínos barokkosnak talán túlzás nevezni de körmondatokkal igyekezet kimenekülni.

Hogy vicces vagy ijesztő, ha valaki a saját irományával kapcsolatban nem tud tartalmi kérdésekre válaszolni, azt ki-ki döntse el. De ez talán csak a kisebb baj – valószínűleg eddig sem hitte senki, hogy ő írta a módosítást –, az igazi gond ott van, hogy a javaslatcsomag nem is az illetékes minisztérium szakmai stábjának terméke. És ez az a pont, ahol súlyos, a jogbiztonságot és a közélet tisztaságát érintő kérdéseket kell feltennünk.

Hol készülnek ezek a törvényjavaslatok, és kinek az érdekében változtatják meg a jogszabályokat? A személyre szabott jogalkotás után a cégekre optimalizált törvénygyártás következik? Hogyan érvényesíthető a parlament ellenőrző és közérdekvédő szerepe, ha a képviselőháznak ismeretlen eredetű, homályos érdekeket szolgáló törvényeket kell futószalagon, a jogalkotás szolgálati útjait megkerülve elfogadnia?

A törvényjavaslattal nem „csupán” annyi a baj, hogy valójában nem ismerjük a szerzőjét. De: a szöveg sosem járt az Országos Környezetvédelmi Tanács előtt, hatásvizsgálat nem készült hozzá.

A kormány nem először játszatja el képviselőkkel a törvénykezdeményezés cinikus és antidemokratikus játékát. Így készült például a médiaszabályozás is, aminek elfogadása után persze nem Rogán Antal, hanem a kormányapparátus rohangált Brüsszelbe megvédeni a „magántörvényt”