Somolygó fejjel olvasom végig azon cikkeket és blogposztokat, melyek minden apró jelre már a baloldal, azaz  MSZP szétesett felmorzsolódását és megszűnését vizionálják…

Már, már mintha szurkolnánk… nincs ez rendjén. Az ellenfél végképp eltörlésének elve nem demokratikus hagyomány. Minden párt, minden pártcsalád egy egy értékrend is, mellyel színesebb és gazdagabb a magyar politikai paletta. Jó példa az, hogy Magyarországon demokrácia van ugyan, de a demokratikus védekező reflex abszolút hiányzik, ha tetszik nincs a társadalomnak mély demokratikus kultúrája.

Az ilyen egy domináns pártrendszer felé történő lépések ellen, másutt már rég tüntetnének. Nálunk különösebben nem éri el az ingerküszöböt ez. Lehet azért mert a tegnap est közszolgálati híradó olyan Észak-Koreásra sikerült. Kettő párt híre fért bele a 30 percbe: a Fidesz és a KDNP.

Más pártokokban is vannak sokkal komolyabb belső ellentétek, mint az MSZP-ben. Ezek sokszor szétkenés ártatlan máza alatt olvashatunk. Az nyilván rendjén van, hogy a Fidesz tizenkét alapszervezetét oszlatta fel az elmúlt egy évben. Ez nyilván nem a szétesés jele. No, pláne nem a diktatórikus működésé.

De akár az újakról is beszélhetnénk, akik neves politológusok szerint jobbak, mint a régiek bizonyos kérdésben. Erre mondta valaki: egy túrót mama.

Az LMP-ben is meg vannak a belső konfliktusok, de mi az, hogy nagyon is. Talán egy szervezetet Magyarországon legjobban a vidék főváros törésvonal tud szétfeszíteni. Főként ha ez még párosul is egy Pest megye Budapest rivalizálással. Teljesen más gondok vannak a központi régióban, mint az ország keleti felében… a viták az egymás meg nem értéséből indulnak….

A Jobbikról nem is beszélve… mondjuk ott nem klasszikus törésvonalak húzódnak meg. Az első és legkomolyabb talán a Budaházy úrhoz való viszonyulás, után pedig a gárda, majd a pártkatona és a komoly vállalkozói körök között húzódik. Hogy ezek mennyire súlyosak pontosan nem tudjuk. Az, hogy egy párt megyeszékhelyi szervezetének elnöke, mint ahogy a Jobbikban a tatabányai elnök kilépet, pont a radikális szárnnyal való egyet nem értés miatt, az már súlyos jel. Mindezt azután, hogy egy frakcióvezető-helyettes a párt korábbi programfelelősét leváltják, mert rosszat mondott a Gárdáról. Történtek volna ilyenek az MSZP-ben…

Az újaknál a legkritikusabb dolog pont ez, hogy a belső vitákat le tudják-e küzdeni. Ezek a szervezetek vezetői nem evolúciós úton kerületek a székükbe, nem tagságból nőttek ki, hanem éppen aki volt. Így természetes, hogy nincsenek össze-szocializálódva a különböző vezetők, Így a gondolat is más-más.

Ezt a különbözőséget és a konfliktusok párton belül való rendezésének képtelenségét láthattuk már a rendszerváltáskor létrejött új pártoknál is. Melyekre a szakadás, a kilépések, lemondások voltak jellemzőek (MDF-ötszázfelé szakadt, SZDSZ-ben több kilépő volt mint belépő). Hm… ez elkezdődőt az LMP-nél is meg a Jobbiknál is… A Fidesz… igen, ő egy lassú evolúciós fejlődéssel lett nagy párt, meg a kollégiumi szoba is azért jó szocializációs közeg. De azért ott is vannak még most is villongások. Még a Fidesz pártfegyelmének őre, Kövér László is majdnem elbukta a házelnökséget, mert "kevésnek" gondolta a nagyszerű Schmitt Pált…

Tehát ha szervezeti kultúrát nézzük, mindenféleképp az MSZP a legfejlettebb. Azaz ellentét amit sokan a széthullás jelének éreznek, hogy van egy „régi vezetők” vs. „feltörekvő titánok” törésvonal. Természetes egy ilyen zakó után, ha nem lenne az, akkor lenne nagy baj. Ha tetszik, ha nem az MSZP áll a legstabilabb lábakon ezen szempontok alapján. Az újak megmaradása először a cél, jelzem ha egy szervezetben sok a belső konfliktus, akkor azzal kell foglalkozni, így természetes, hogy nem marad energia a továbblépésre (ez neked is szólt MSZP).

Na de mi van itt most?

Nem más, mint rendeződik át a magyar pártrendszer két domináns váltópártiból egy domináns-pártrendszeré (ez majdnem annyira antidemokratikus, mint a sima egy párt rendszer). Ennek kedvez az ellenzék töredezettsége, ahol az egyéni érdekek dominálnak. A kooperáció képtelenség miatt fognak elveszni. Érdekes a két rendszerkritikus párt (a Jobbik és az LMP). Rendszerkritikus pártok ritkán kerülnek kormányra, sőt ők stabilizálják a domináns pártot a hatalomba, ha pedig kormányra kerülnek abba bele is buknak mert a rendszert nem tudják megválasztani. Ohhh… ennek igen komoly hagyomány van Magyarországon, tessék csak megnézni az 1861-től 1919-ig meglévő magyar politikai rendszer. (Ebben az időben egyszer került sor arra, hogy a rendszerkritikus ellenzék irányítja az országot, jelzem hamar meg is bukott). Szóval az LMP-t egy  2 milliós korupciógyanús ügy is szétfeszitené... de ez a Jobbikra is igaz.

No ennyi tömören… ezért nem értem én egy néhány politológus kolléga írását az utóbbi időben…