Az "emberek jelöltjét" Orbán Viktor a bolgár tengerpartról egy levélben rúgta ki. És cserélte le a függetlenség korinthoszi oszlopára, Schmitt Pálra.
Kár szépíteni: ez egy taplóság. Értem én, hogy Vitya nem akar bajlódni a fékek és ellensúlyok demokratikus kihívásával, oszt pártpolitikai érdek meg dicső urnaforradalma végeredményeként Magyarországon bárkit tekinthet felmosórongynak. Ki lehet rúgni Sólyom Laci bácsit. De miért kell mindig, a megsemmisítésre váró "egyedet" gyomorforgatóan gusztustalan, emberi, szakmai szempontból tisztességtelen helyzetbe hozni? Sajátságos a Fidesz személyzeti politikája.
Én nem vagyok Sólyom fan. De az öreg kétség kívül egy nagy koponya. A mi kicsi gulyásdemokráciánk egyik szellemi alkotó pillére. Méltatlan, hogy két paprikáslisztben kisütött hekk között a bolgár tengerpart fél-balkáni légkörében jut eszébe haza üzenni a Fideszes pártcsinovnyikoknak, hogy: fiúk, jó az idő, Anikó egy picit hisztis, de a Sólymot felejtsétek el, ne is reménykedjetek, a Schmitt Pál lesz oszt jó napot.
Sólyom nekünk baloldaliaknak elégé Fidesz-szagú volt. Éles politikai kérdésben, ha tetszik mindig az ellenzéknek kedves döntést hozott. De úgy látszik Orbánnak ő csak olyan jobboldali volt, aki mert és tudott markáns önálló véleményt formálni. Nem süllyedt bele az egy pártos gondolatok sablonos igájába. Szóval a Fidesznek túl önálló volt.
Ha emlékeztek rá, Sólyom egy politikai show keretében, no meg az MSZP és az SZDSZ balfaszságából futott be. A Fidesz kiált az aluljáróba és kitolta a tutit ki legyen a nép jelöltje? Hatalmas meglepetésre az ő akkor kis kedvencük, az akkor még ismeretlen Sólyom László lett a befutó, pontosabban Mádl, de akkor már ő nem vállalta a tutkó buktának kinéző választást.
Vitya tudta, hogy Sólyom nem egy pártkatona, de ennek ellenére szépen kiszolgálta az öt első számú közjogi méltóságnak felcsináló Fideszt. Soha nem felejtem el a 2010-es új évi beszédét, mely több politológus szerint is igencsak az állampárttá hízott Fidesz kommunikációjára hajazott.
Persze a politika területén én nem hiszek a rózsaszín lovagregényekben, hogy a jól elvégzett munka gyümölcse a pozíció elnyerése, sőt még az alkalmasságot is narancsban azaz párt lojalitásban mérik. Tehát nem is vártam mást a Fidesztől mint, hogy kiteszi Sólyom Lászlót. És jön egy „párt-troll” helyette. (Bocsi Pali, ez van). De a megbecsülés, az elismerés, a köszönet, a hála, az emberi, a szakmai méltóság megőrzésének hiánya az, ami kibassza nálam a biztosítékot úgy istenigazából. Olyan kurva nagyon, és ez volt az, ami miatt én soha de soha nem lettem Fideszes, hanem inkább maradtam, még a legszarabb időkben is szoci.
Mi csudáért nem lehet ezt kultúráltan csinálni? Miért úgy kell, hogy a tizenkettedik kerület polgármestere beközli, hogy Sólyom megy a levesbe, majd I. Orbán a bolgár tengerpartról miután lesöpörte magáról a homokot, pennát ragad és megírja: Sólyom már tényleg a múlté.
Mert lehetne ezt szépen korrektül is. Pl: leül Orbán Viktor Sólyommal meghallgatja, kiáll elmondja, hogy az elkövetkezendő évekről az elnök úr által alkotott vízió eltér a Fidesz „programjától”. Mert itt nagy a baj és mindenkinek egy felé kell most húzni, a nemzeti "együttműködés" rendszerében, ezért más valakit jelölünk most. Sólyom Lászlónak az eddigi demokráciát védő fáradhatatlan munkáját köszönöm, és a köztársaság legmagasabb kitüntetésére fogom javasolni, illetve felkérem főtanácsadómnak.
Mert ha Vitya ezt csinálja, akkor is hüppögök igen, de legalább nincs az az érzés no ez a kis felcsúti paprikahuszár feltörölte a padlót az elsőszámú közjogi méltóságunkkal.
Ez van, narancsék ilyenek. Jobb, ha te is kussolsz. PÁL, Kata, Péter jó reggelt!
