Milk-
avagy meleg hőstörténet (helyett)!
Harvey Milk az Egyesült Államok első szexuális beállítottságát nyíltan felvállaló, magas tisztségre megválasztott politikusának lassú és kínkeserves küzdelme, sikere, majd életének tragikus és brutális vége rég megérdemelt volna egy filmet. Ehhez képest Hollywood csak most jutott el odáig, hogy a melegek jogegyenlőségi harcáról aktuális és történelmileg belátható időt feldolgozó, modern korunkban játszódó filmet készítsen. Hevesen csókolozó, egymást simogató cowboyok előbb jelentek meg a filmvásznon, mint a lényeg: a melegek jogegyenlőségét követelő mozgalom kialakulása és lassú sikere. Bár sikerről ebben az országban (legalábbis nagy részében) még nem beszélhetünk, a többség csak csendesen, összezárt szájjal eltűri a melegeket, de még ezt is megakaszthatja, ha a szélsőjobb előretör a újra a választásokon.
A Milk című film Magyarországon nem korbácsolt nagy hullámokat, szépen csendesen be- majd kisiklott a mozik vetítőiből. És ez a tény nemcsak a magyar társadalom nagy részéről és annak elhallgatásra hajlamos (hiszen a mai Magyarországon ki merné szóba hozni társaságban vagy a családi asztalnál, hogy: „Képzeljétek, most láttam egy szuper meleg filmet!”) természetéről szól, hanem magát az alkotást is minősíti.
A Milk ugyanis egy jó szándékú, de verejték és tankönyvízű értekezés a meleg kérdésről. Hiába nyűgöz le és ragad magával, a civilben egyébként heteró és kifejezetten macsó főszereplő Sean Penn erőteljes és érzelemmel teli, erotikus és vibráló játéka- maga a Milk túl hosszú, unalmas és sablonos lett. Azonban arra jó (lett volna, de nem ebben a térségben), hogy egy társadalmi vita induljon meg a kérdésről. A melegek jogairól, sajnos csak elvileg meglévő egyenlőségéről és politikai szerepvállalásáról. A vita azonban elmaradt-a kényes témáról vagy emelt hangon, de inkább sehogy sem beszélő közvélemény és szexuális identitásukat örömmel leplező politikusok nagy örömére. Ne feledjük, a 20 éves magyar demokráciában eddig mindössze két országosan ismert politikus akadt, aki fel merte vállalni leszbikus illetve homoszexuális beállítottságát. A hazai pártok közül pedig egyedül a baloldal vállalta fel nyíltan ezt a kényes témát-meg is kapta a magáét érte. És ez nagy baj! A politikusok ugyanis csak akkor nem beszélnek egy témáról, ha a kérdés kínos, nem népszerű, leköpnék és megbélyegeznék miatta őket.
A Milk az Egyesült Államok ma már legliberálisabbnak tartott városában, San Franciscóban játszódik. A későbbi hippi és meleg-fellegvár nem mindig volt ilyen nyitott. Csak a 60-as, 70-es évek több emberáldozattal, erőszakos- és indokolatlan rendőri brutalitással és kezdetben össztársadalmi idegenkedéssel kísért meleg jogegyenlőségi harcai- és mozgalmai nyomán vált viszonylag elfogadó hellyé. San Francisco-t eredetileg ír, mélyen vallásos katolikus telepesek hozták létre és ennek megfelelően hosszú évtizedekig nehezen lehetett nála konzervatívabb helyet találni. A 60-as évektől kezdve azonban a város utcáin feltűnt egy Harvey Milk nevű meleg jogvédő, aki nyíltan vállalva másságát és a helyiek kezdeti megrökönyödésére meleg negyedet alapított és városi képviselő testületi tagnak jelöltette magát. Több sikertelen próbálkozás és kampány után, 1977-ben a heteroszexuális többség támogatásával bekerült a városházára, majd egy év múlva merénylet áldozata lett. Az őslakosok kezdetben kinézték a későbbi melegnegyed területéről, temetésén azonban már több 30 ezer fáklyás ember vett részt. Milk élete és személyisége mindmáig megosztja az embereket és a róla szóló film sem elsősorban hősként, hanem egy gyarló, helyét kereső, súlyos erkölcsi és politikai hibákat elkövető, de történelmi szerepet betöltő politikust mutat be. Sean Penn beleéli magát a szerepbe, alakításán látszik, hogy hosszan tanulmányozta a melegek viselkedését és gesztusait.
A Milk kulcsszerepeiben -Sean Penn-t leszámítva- kiváló, de eddig főként mellékszerepekben feltűnő színészeket láthatunk. A film perspektívája azonban zavaró és nem hiteles, az alig néhány évtizede lezajlott eseményeket úgy mutatja be, mintha azok a régmúltban történtek volna. Pedig a film üzenete ma is aktuális: a világ nagy részében mindmáig páriaként tekintenek a homoszexuálisokra, és nem az, hogy magas posztokra nem választják meg őket, hanem szerencséjük van, ha hagyják őket felvonulni, élni...
A Milk elbénázott és vontatott történet mesélését valamelyest ellensúlyozza, hogy nem úgy mutatja be a melegeket, mintha azok külön faj, kaszt lennének. Harvey Milk-ről senki sem mondta volna meg, hogy homoszexuális, ha ezt nyíltan nem vállalja fel. Ettől eltekintve teljesen átlagos ember és politikus volt, nagy dumás, rendpárti, populista, emberként pedig gyenge, hűtlen és idealista. Mint mi-legalábbis a többség.
A Milk ereje nem abban van, hogy jó film lenne. Súlyt az ad neki, hogy fel meri tenni a kérdést: ha tényleg elfogadjuk a melegeket, miért nem hagyjuk, hogy saját képviselőik legyenek a hivatalokban vagy hogy ők képviseljenek bennünket..? Ez a kérdés megáll a hazai etnikai és vallási kisebbségek többségére. Ha mi magyarok tényleg akkora demokraták vagyunk, miért nem lehet nálunk egyetlen, másságát nyíltan vállaló polgármestert sem találni..? Mielőtt még elkezdenék lehomofóbozni és lerasszistázni a társadalmat, fenti tény nemcsak az embereket minősíti, hanem a politikusok gerincességét is. Harvey Milk egy egyszerű, hétköznapi ember volt, naggyá az tette, hogy ki mert állni és vállalni identitását. Kérdés, hogy a magyar közélet alakítói és a celebek miért nem merik megtenni ugyanezt...? Könnyű ilyenkor a meleg felvonulásokat kísérő tojás és kődobálásra hivatkozni. Mindenki tudja, hogy ezeket az indulatokat csak néhány ember kelti és okozóik között ott vannak a többséget szándékosan provokáló, csicsás kamionplatókon vonagló „operett buzik” is.
Magyarországon és a térség többi országában nem a társadalom defektes, hanem annak múltja és sekélyes jelene. Az emberek 99 százaléka nem az, hogy szexuális identitása mellett nem mer kiállni, hanem még alapvető jogaik megsértését és a legnyilvánvalóbb politikai hazugságokat, pofátlanságokat sem teszi szóvá.
A csönd, kussolás társadalmában pedig nincs többség és kisebbség. Itt csak áldozatok vannak. Őket pedig a némaság és a belenyugvás szüli.
SZIP
