Várady Zsolt az operánál január 2-án mondott beszéde immár olvasható a Facebookon. A beszéd nagyrészt jó volt, Várady Zsolt gondolkodása szerintem általában mély, átgondolt, előre látó. Emellett ugye tesz is valamit, elkezdett építkezni. Állítólag a tüntetés mögött van egy civil szervezet, amely most még nem alakul párttá, de sejteti, hogy valamikor igen. Állítólag egy weboldalt is fejlesztenek a tüntetések szervezésére, bár ez a Facebookhoz képest szerintem redundáns, én nem látom azt, hogy miért lenne szükséges, vagy miért lenne jó, de mivel még nem láttam, nem ítélkezek róla, lehet, hogy sikerül olyanná tenni, hogy jobb legyen a civil mozgalmak számára, mint a Facebook.
A január 2-ai tüntetésen egyébként átgondoltabb, jobb beszédek voltak, mint a december 16-i tüntetésen. Viszont kevesebb aktivitás volt, a szervezők nem tudnak olyan jól bánni a tömeggel, nem volt vonulás, és nem volt igazán jó szimbolikus esemény sem. A helyszín pedig békés volt, és szintén nem igazán szimbolikus (az évfordulón kívül). Úgy látszik, Váradyék átgondoltabb elméleti emberek, de az elméleti és gyakorlati profizmus ritkán esik egybe. Ha a kettő egy emberben egyesülne, az akár miniszterelnökké is válhatna.
A beszédben jónak, fontosnak és helyesnek tartottam azokat a gondolatokat, hogy a túlságosan gondoskodó, paternalista, túl sok mindent szabályozó államot ostorozta, de még inkább azokat a lusta embereket, akik ezt igénylik. Akik a Kádár érában ebbe már beleszoktak, és azóta is ebben maradtak:
"Fontos, hogy a társadalom öntudatra ébredjen, fontos, hogy merjünk kérdezni és fontos, hogy belássuk, az államnak nem feladata helyettünk gondolkodni. "
Csakhogy egy kis elmúlt 25 évezés is volt benne, és ez meg már önellentmondásba is torkollik:
"Nem magát a képviseleti demokráciát utasítjuk el, hanem az elmúlt 25 év pártjait vonjuk kérdőre azért, mert nem tettek valós és hatékony lépéseket az ügyben, hogy a társadalom igazi részévé váljon a közügyek formálásának."
Várady Zsolt szorgalmazza az önállóan gondolkodó, aktív emberek mozgalmát, és elutasítja a paternalista államot, amely mindent meg akar mondani az embereknek. Igen ám, de egyúttal azt kéri számon, hogy az elmúlt 25 évben a pártok miért nem tettek többet az emberek neveléséért. Azaz miért nem mondták meg jobban az embereknek, hogy legyenek aktívak (hogy ezt hogy lehetett volna, az számomra rejtély) Azaz a paternalista állam helyett paternalista pártokat szeretne.
Nos nem, kedves Várady Zsolt. Ha te csak odáig jutsz el, hogy a kormány helyett a pártoknak kell megmondani az embereknek, hogy legyenek már aktívak, ha az emberek helyett szerinted a pártoknak kellett volna helyettünk gondolkodni, akkor az még ugyanaz a paternalizmus. A valóban önálló, önállóan gondolkodni képes embereket nem a pártok fogják önállóságra nevelni, hanem maguktól aktivizálódnak, szerveződnek, akár mindenek ellenében. Sőt, valószínűleg akkor szerveződnek, amikor nagy baj van, mindenek ellenében, mert az emberek már csak ilyenek, nekik Mohács kell. Az aktív, tudatos gondolkodásra az emberek vagy megérnek, vagy eljutnak odáig, vagy jön belülről az igény. Ezt kívülről erőltetni nagyon nehezen lehet.
Az emberek politikai aktivizálódása egyébként egy parlamentális demokráciában mindenképpen pártokban csúcsosul, tehát vagy kiállnak valahány ellenzéki párt mellett, vagy alapítanak újakat.
Az, hogy az elmúlt 25 évben a szavazók egyre passzívabbak lettek, és egyre kevesebbet törődtek a közügyekkel, az szerintem elsősorban a szavazók hibája. Nem látom, hogy a pártok milyen jelentős lépéseket tehettek volna ezügyben. Aktív emberből az elégedetlenség általában azt váltja ki, hogy csinál valamit. A szavazókból az elmúlt években az elégedetlenség inkább nem váltott ki aktivitást, hanem passzivitásba menekültek. És ennek eredménye az, hogy a 25 év végére a második legrosszabb pártnak, a Fidesznek adott alig több, mint 2 millió szavazó kétharmadot. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha a Jobbiknak adnának legközelebb. Mivel ez egy valós veszély, ez ellen is küzdeni kell, nagyon fontos, hogy erről ne feledkezzünk meg!
A civil ellenzék legnagyobb dilemmája mutatkozik meg Várady Zsolt önellentmondásában. A civil mozgalmak legnagyobb dilemmája ma az, hogy "elmúlt 25 éveznek", vagy felvállalják, hogy az ellenzéki pártokhoz azért közelebb állnak. Ezt Várady Zsoltnak is el kell döntenie. Akkor is ez volt a probléma, amikor a pártzászlókat visszautasította. Pedig az ellenzéki pártokkal összefogva meg lehet dönteni Orbánt. Nélkülük nem.
Az "elmúlt 25 évezés" a pártokban és a rendszerben látja a hibát, és a pártokat cserélné le, és a rendszer lecseréléséről dumál. Ez utóbbit nem tudják megcsinálni, mert nincs másik rendszerük nekik sem. Tehát csupán parasztlázadók. Ők az embereket, a társadalom alapját nem változtatnák meg. Ezzel szemben ha elismerjük, hogy az elmúlt 25 év hibái az emberek hibái is, hogy alapvetően velük is van a baj, akkor el lehet kezdeni dolgozni ezen változtatni. De ezt nem a kormány, nem elsősorban a pártok fogják megcsinálni, hanem az emberek maguk, esetleg civil szervezeteket képezve, azoknak némi segítségével.
Ez egy kicsit bonyolultan hangzik, tehát megpróbálom világosabban megfogalmazni. Az önállóan gondolkodó ember tudatossága, aktivitása elsősorban önmagából fakad. Ha csak ennyit vennénk figyelembe, akkor semmiféle szervezettől semmiféle népnevelést nem várhatnánk. Ez nincs egészen így. A civil szervezetek és mozgalmak tehetnek valamennyit az emberek aktivizálódásában, tehetnek valamennyit az emberek nevelése érdekében. Ők azért tehetnek többet, mint a pártok, mert az emberek ezeket a szervezeteket nem érzik annyira hatalommal rendelkező szervezeteknek, tehát önként inkább engednek némi befolyást nekik. A pártoktól elvárni az emberek népnevelését már sokkal kevésbé lehet, mert minden ilyen tevékenység agymosásnak, propagandának, az ország behálózásának tűnik, Ilyenek például a pártok szervezete maga, és az ifjúsági szervezetek. Vagy a Fidesz által létrehozott polgári körök. Ezekkel szemben az emberek gyanúsak, és minél inkább a pártokbefolyása alatt állnak, annál inkább a pártideológia eszközévé válnak, és nem annyira a nép tudatosságát semleges módon, általánosságban erősítő közösséggé. Ezért a civil szervezetek szerepe és lehetősége sokkal nagyobb. És ezért a pártoktól ilyet jóval kevésbé lehet számon kérni.
A civil mozgalmaknak egyébként azért az "elmúlt 25 évezés" a legnagyobb dilemmája, mert csodafegyverük nekik se nagyon van a gazdasági és politikai nagy problémákra, így ilyen álproblémákkal küszködnek. Szerintem azért nincs megoldásuk az igazi problémákra, mert ezekre nincs egy egyszerű megoldás. Szerintem a parlamentáris demokráciánál nincs jobb rendszer, szerintem nem a rendszerrel van a gond, szerintem a "mindenkit zavarjunk el", a "mindenkit cseréljünk le", a "mindent cseréljünk le" nem megoldás. 2018-ban a választásokon pártok fognak indulni, és nem civilek. A megoldás az, amiről Várady beszél, hogy a szavazóknak egyszerűen tudatosabbaknak, tájékozottabbaknak, aktívabbaknak kell lenniük, ez pedig leginkább rajtuk múlik, másodsorban a civil közösségeken.
Mégis, hogy gondolta ezt Várady? Hogy az emberek elkezdenek több újságot olvasni, mert az MDF azt mondta? Hogy elolvassák politikusok könyveit és életrajzát, mert az SZDSZ ezt mondta? Hogy környezetvédelmi mozgalmakat alapítanak, mert az MSZP azt mondta? Vagy többen mennek el szavazni, mert minden párt ezt mondja? Egyébként ez utóbbit mindig mondták, de ez csak udvariassági kör volt, nem ezen múlott. Vagy Várady azt szerette volna, ha civil szervezeteknek fel lehet ajánlani az adó 1 százalékát?! De hát fel lehetett! Csak ebből kevés olyan civil szervezet lett, amely valóban tett volna a társadalom politikai öntudatosságáért. Inkább az volt a baj, hogy a lakosságot marhára nem érdekelték ezek a szervezetek. Mert akinek nem volt problémája, azt azért nem érdekelte, akinek meg volt, annak nagyobb problémája is volt. Most sem azért érdeklik a társadalmat jobban a civil szervezetek, mert a Fidesz jobban támogatja őket, hanem bizonyos embereknek, akiknek eddig nem volt problémája, most már baszogatja a csőrét sok minden, mert a Fidesz egyre inkább beleszól az életükbe. Tehát ez nem a pártok támogatásán múlik, hanem inkább azon, mennyire van felháborodva a nép.
Én azt gondolom, hogy a jelenlegi politikai passzivitásért leginkább a nép maga a felelős, aztán a civil szervezetek, és csak ezután a pártok. A 25 év civil szervezeteit érdekes módon Várady Zsolt nem kritizálta.
A szellemi vezetők, mozgalmak, civil szervezetek mást nem tehetnek, mint, hogy óvatosan, könyvekben, blogokban, beszédekben, beszélgetéseken "nevelgetik" őket, de ez a "nevelgetés" nem lehet durva agymosás, és nem is lehet olyan hatékony, mint egy agymosás (amit Várady a pártoktól várna el). És nem is egy egyoldalú kérdés, hogy ha a civil szervezetek akarják, akkor sikerülni fog. Nem, az embereknek is kell akarniuk. Ez egy lassú folyamat lesz, és ki kell várni. 2018-ban biztosan nem lesz még a magyar társadalom olyan szinten, ahol a szavazói öntudatosság már jónak lenne mondható. De szerencsés esetben a Fidesz leváltására és a Jobbik hatalomszerzésének megakadályozására elég lehet. Ez egy nagyon fontos dolog, ezen kell dolgozni: ne a Jobbik lépjen a Fidesz helyére!
Ne értsétek félre, amit Várady Zsolt csinál, az általában helyes, amit mond, az nagyrészt helyes, én csak egy szerencsétlen, de szimptomatikus mondatot javítottam ki, és egy fontos dilemmát mutattam fel, amiről szerintem még ő sem döntött. Én a tüntetés beszédei közül inkább Kálmán László azon mondatával értek egyet, amelyben hangsúlyozta, hogy az elmúlt 25 év parlamenti pártjait nem szabad összemosni, nincsenek egy lapon. Az MSZP és SZDSZ soha nem csinálta ezt, mint amit a Fidesz.
Update: Várady Zsolt bejelentette, hogy a továbbiakban csak a Weboldalt fejleszti, tüntetést, mozgalmat nem szervez. Ez elég jól rímel a cikkre, és talán jobb is így.