Mondd, te másokra szoktad bízni, hogy vegyenek neked mobiltelefont?! Ugye nem?! Akkor miért bízod másokra, hogy helyetted döntsenek a Parlament összetételéről?! Látszólag a két eset között lényeges különbségek vannak. A következő cikkemben arra fogok rámutatni, hogy bár nyilván vannak különbségek, de a két eset analógiája nagyon is fontos, és bizony a bizonytalanok, a "nem tudok kire szavazni" szavazók is menjenek el szavazni!
Na most persze a cím képletes, mert tudja a fene, hogy Darwin elment-e egyáltalán anno szavazni. Nem is lényeges, mivel Darwin nem valami példaképként vagy motivációként szerepel az írásban, hanem az evolúció, a fejlődés elméletének szimbóluma.
Nagyon régóta bíztatok mindenkit, akivel csak vitába elegyedek, és nagyon sok postban és cikkben biztattam már az embereket, hogy menjenek el szavazni. Eddig olyan elvek mentén próbáltam érvelni, hogy "a kisebbik rossz az bizony a nagyobbik jó". A magyar társadalombegy jelentős részéről azonban ezek az érvek lepattannak, ők nem hajlandóak a kisebbik rosszra szavazni. Ők biza hülyék. Nemrégiben azonban megfogalmazódott bennem egy olyan megközelítés, amely remélem meggyőzőbb, és ez az evolúciós és a szabad piac analógiája.
Tudatában vagyok annak, hogy az evolúció gondolatának összekötése a politikával nem új dolog. Az sem érne meglepetésként, ha valaki beidézne valamilyen politikai filozófust, aki a szabad versenyhez hasonlította a pártok versenyét egy demokratikus választáson. Biztos közhely. Közhely, de a magyar emberek jelentős részéhez ez nem jutott el. Közhely, de valószínűleg vitatott analógia. És valószínűleg az is vitatott, hogy ha a demokrácia a szabad piacra és az evolúcióra hasonlít, akkor az jó-e egyáltalán. Én amellett is érvelni szeretnék, hogy ezek a párhuzamok nem csak fontosak, de pozitív dolgokról szólnak. Még ha nem is tökéletesek ezek a fejlődési sémák, de ugye ahogy a Churchill fogalmazott: "Valóban, mondják, hogy a demokrácia a legrosszabb kormányzati forma, kivéve minden más rendszert, amelyet időnként kipróbáltak."
Tehát a demokrácia nem tökéletes, nem csodaszer, ahogy a szabad verseny sem az, és ahogy az evolúció sem. De a maguk nemében a legjobbak, amik léteznek, és inkább ezekkel az eszközökkel kell élni, mint feladni az egészet. És hasonlóan ehhez, lehet, hogy a pártok felhozatala nem túl rózsás, de abból kell főzni, amink van, és abból kell kihozni a legjobbat. Nem induló pártra nem lehet szavazni, Most már pártot alapítani nem lehet áprilisig. Igenis le kell szavazni a legkisebb rosszra!
A mobiltelefonos példára visszatérve, volt olyan idő, amikor még nem volt mobiltelefon. Bizony, fiatalok, olyan is volt ám.:) No és a mi családunk azért vett mobiltelefont, mert egy olyan faluban éltünk, amely ugyan nem volt az isten háta mögött, de a mi utcánkba vonalas telefonra akkor éppen nem volt esély, a szüleimnek pedig kellett a munkához. A telefon akkoriban nem volt olcsó, az a bumfordi, csak SMS-t és hívást tudó Nokia annyiba került, mint ma egy jó kis érintőképernyős okostelefon.
Arra is emlékszem, hogy a lefedettség olyan rossz volt, hogy csak bizonyos szobákban volt némi vétel, és igazán jó vételhez ki kellett menni a ház elé telefonálni. Ma meg ugye már csak a Bakony eldugott mélyén lehet nagy nehezen olyan helyet találni, ahol nincs vétel. Egyébként elég korán megjelent a kilencvenes években két szolgáltató, és elég hamar kiépítették a gyakorlatilag teljes lefedettséget.
Évekkel később, amikor külföldre mentem dolgozni, emlékszem, hogy problémám volt, mert nem akartam felmondani a számom, de az is hülyeségnek tűnt, hogy csak ezért fizessem a havidíjat, mikor nem is használom a telefont, csak évente kétszer, összesen tán három-négy hétig. Aztán feltalálták a feltöltős kártyát. A távfűtéssel máig sem sikerült megoldani a tényleges fogyasztás alapú számlázást. Ott nincs is több szolgáltató, nincs versenyhelyzet. Minek újítsanak?! A régi rendszer is működik, úgyse lép ki senki, gyakorlatilag nem is tud.
És akkor arról nem is beszélek, hogy a mobilkészülék gyártók micsoda fejlődést zavartak le azóta a csak SMS-ezni tudó, kis szöveges módú, fekete-fehér kijelzőjű készülék óta, amely kb tucatszor pár soros felbontással rendelkezett karakterben.
Mindez kérem nem lett volna, ha nincs a szolgáltatóknak, nincs a mobilgyártóknak olyan versenye, amely volt, és ha egy jelentős mennyiségű vásárló nem nézné meg milyen kütyüt vásárol, és nem váltana szolgáltatót, ha a másiknál jobban jár. Igen, a kritikus vevő szükséges, de miközben kritikus, nem lehet olyan finnyás, hogy egyik telefont sem veszi meg, egyik szolgáltatót sem választja.
Pedig kérem a fejlődésnek csak egy része technikai. Persze, fejlődtek az akkumulátorok, kicsit több memória, gyorsabb processzor fér be ugyanabba a karosszériába, de a fejlődés egy jelentős része nem ilyen. Például érintőképernyő már a kezdetek kezdetén is létezett. Technikailag lehetséges volt. Nem, nem az Apple találta fel, az Apple soha semmit nem talált fel.
A fejlődés egy része abból állt, hogy a szolgáltatók voltak szívesek például feltöltős csomagot ajánlani, és ez csak egy adminisztratív kérdés. Az, hogy bizonyos technikai újítások bevonulnak-e a piacra, az attól függ, a vevők hajlandók-e megvenni azt. Az érintőképernyő például leginkább azért vált ár szempontjából elérhetővé, mert sokat gyártanak belőle. Mint említettem, tudtak ilyet gyártani már anno is, de drága volt, mert kevesen vették. A vevő hajlandósága tehát arra, hogy vegyen, válasszon egyet az ajánlatból sokat számít.
És a mobiltelefonoknál sem arról van szó, hogy minden vevő megtalálja a tökéletes telefont. Egyik vevőnek ez az igénye, másiknak az, egyik telefonnak ez az előnye, másiknak az. A mobiltelefon gyártók is csak az átlagra tudnak tervezni, esetleg bizonyos célcsoportokra, de nem az egyénre. A vevőnek mindig lehet olyan igénye, amit az a bizonyos telefon nem tud. És egyik telefonnál sincs ingyen leves. Ahogy a politikában sincs. Lehet, hogy az egyik mobilnak nagyobb a felbontása, de nem fér olyan jól el a zsebedben, és drágább. Végül a vevő kiválaszt egy telefont, és nagyon fontos, hogy az éppen legjobbnak tűnő telefont is hajlandó megvenni, és nem vár még 10 évet, hogy addigra hátha előjönnek a tökéletes mobillal. Ha csak erre várnának, akkor ez soha nem történhetne meg.
Hasonló a helyzet a politikában is. Úgy soha semmi nem fog javulni, ha senki nem hajlandó szavazni a kicsit jobb pártokra, vagy új pártokra. Ha nem lett volna ember, aki megveszi az első okostelefonokat, mert drágák, akkor ma se lenne okostelefon. Magától sose lett volna olcsó, ha nem lett volna rá kereslet a kezdetekben is, amikor drága volt, és még nem is olyan jó.
A szavazók, különösen a magyar szavazók egy jelentős része viszont türelmetlen, nyugtalan, telhetetlen. Nem bír várni, neki ide a tökéletes pártot ízibe, vagy nem kell semmi! Most arról ne is beszéljünk, hogy egy párt természeténél fogva nem lehet mindenkinek tökéletes, hiszen több választói igény összefogásán alapul. Akárcsak a mobiltelefonok. A Magyar Kétfarkú Kutyatartók Pártja összefoghatja a kutyatartók igényeit, de mindig lesz olyan, hogy vidéki kutyatartók és fővárosi kutyatartóknak más igénye lesz, és mindig lesz olyan, hogy más lesz a pincsi gazdájának igénye, mint a vak komondor tartójának.
Azok, akik nem hajlandóak most leszavazni a legkisebb rosszra, azok olyanok, mint akik a 90-es évek elején érintőképernyős, 64 gigabyte-os, színes, 5 collos, nagyfelbontású, mp3-at és videót lejátszani tudó készüléket akartak volna, lehetőleg 50ezer forint alatt, közben pedig országos lefedettséget, és nagyon rugalmas, olcsó feltöltős kártyával. A hasonlat nem abból a szempontból nézendő, hogy milyen rosszak a pártok, hanem abból, hogy mi a realitás, és mik az elvárások.
Lehet azzal jönni, hogy a párhuzam azért nem áll, mert a mobiltelefonnál technikai kihívásról van szó, a pártoknál meg csak akarat kérdése volna a dolog. Csak arról volna szó, hogy nem kéne szemét, aljas, sunyi hazudós, lopós aljaembereknek lennie a politikusoknak? Ahogy említettem, a feltöltős kártya is csak adminisztratív dolog volt. A SIM kártya ma is ugyanolyan, ma is kompatibilis, ma is ugyanúgy néz ki, ma is ugyanakkora, nem változott különösebben. Lehet, hogy több memória van benne, de ez a kérdés szempontjából nem releváns.
Szóval ezek a "szemét", "aljas" mobilszolgáltatók nem akartak feltöltős kártyát adni 95-ben?! Nem ilyen egyszerű a dolog. Nyilván nem akartak, mert az előfizetésekkel nagy, és biztos hasznot lehetett húzni. A feltöltőkártya meg hát olyan, hogy ki tudja, mennyit vesznek. De valószínűleg nem is volt ilyen ötlet, mert még igény sem fogalmazódott meg. Kell ahhoz bizonyos fejlődés, hogy az emberekben egyáltalán konkrétabb igények fogalmazódjanak meg, és kell az a bizonyos szabad verseny, amitől egyszer csak az egyik szolgáltató előrukkol a dologgal, és akkor hirtelen mindegyik szolgáltatónak követnie kell.
Érdekes módon ugye a mobil kártyámat fel tudom tölteni bármelyik bankautomatánál. Ez is a verseny eredménye. Még ez sem tökéletes, mert rendre le szokott járni, és akkor el szoktam veszteni a pontjaimat. De idővel ez is fejlődhet. Például reklamáltam a szolgáltatómnál (Telenor), és visszaadták az egyenlegemet. Nyilván azért voltak rendesek, hogy ne menjek másik szolgáltatóhoz. De ha soha senki nem váltana szolgáltatót, akkor nem kéne tartaniuk ettől. Ha pedig az emberek jelentős része nem venne mobiltelefont, és nem kötne szerződést valamelyik szolgáltatóval, akkor nem volna mobiltechnológia.
Valahogy így van ez a politikai pártokkal is. Ahhoz, hogy valamikor majd becsületes, korrupciómentes pártok legyenek, ahhoz a szavazónak bizony le kell szavaznia a kisebbik rosszra. Nem megy egy lépésben, rögtön az egész. A világot sem 6 nap alatt teremtették, hanem évmilliárdok alatt, hosszú evolúcióval fejlődött ki.
És kérem ez az evolúció ez a "kisebb rossz" elvén alapul. Az evolúcióban sem úgy volt, hogy az amőba mutálódott egyet, és hirtelen ott termett a homo sapiens teljes glóriájában, és látá az evolúció, hogy jó, és hát így a homo sapiens fennmaradt az evolúciós versenyben. A fenét. Az egyik kis egysejtű mutálódott egy kicsit, éppen csak hajszálnyival volt jobb, mint a szülője, és csak sokadjára lett kétharmada populációjának "parlamentjében". És ez megtörtént az evolúció során sok milliószor. Kis lépésben ment ez az egész. Ez az, amit a kreacionisták nem is hisznek el, de így van.
No de te, aki nem vagy kreacionista, és nem az istentől várod a deus ex machina megoldást, légyszi, menj el áprilisban szavazni, és szavazz le arra a pártra, amelyiket kicsit jobbnak tartasz! Kis lépés ez neked, és kis lépés az evolúciónak, de szükséges lépés.
