"- Attól még van magánélete a pedagógusnak.
- Persze, csak ne legyen erkölcstan tanár."

Van ez a Magyar Szülők Szövetkezete vagy mi a fene, ami csak attól létezik, hogy foglalkozunk vele. Ez az a szervezet, ami kitalálta, hogy ha már erkölcstant kell tanítani az iskolákban, akkor azt csakis arra érdemes, házas, gyerekes, nemdohányzó, nem alkoholizáló, nem meleg és egyéb szexuális aberrációktól mentes (itt mire gondolhattak?), és pornófilmet nem néző ember taníthasson. (Fizikát meg csak olyan tanítson, akinek megvolt már a Nobel-díj, testnevelést csak az tartson, akinek lifeg otthon a vitrinben pár olimpiai arany, történelemórát meg csak az, aki már ott volt Mohácsnál is.) A pontot az i-re Kálmán Olga tette fel, amikor elhívta Keszei Sándort, ennek az egyesületnek (vagy minek) az elnökét (vagy mijét), és csak hagyta beszélni, Olgánknak még csak aláznia sem kellett nagyon. Keszei Sándor magától is összevissza hablatyolt, érvek nélkül vont le értékítéleteket (még magáról a műsorvezetőről is), csak a tételmondatait ismételgette, majd amikor azokból kifogyott, visszakérdezett vagy terelt, összességében pedig komplettül lejáratta saját magát, és mindent, aminek ő lehet az elnöke. Ezután - teljesen erkölcsösen - egy személyben visszavonta az egész javaslatot, nyilvánvalóan anélkül, hogy a többi tag közül erről bárkit is megkérdezett volna. Ezzel az akcióval a Magyar Családok Nemzeti Nemtommije be is fejezte azt a tizenöt perc hírnevet, ami átlagosan mindenkinek jár. (Közben rám lett szólva, hogy annak a rendes neve Magyarországi Szülők Országos Egyesülete, bár őszintén szólva ez az, ami engem tökkkéletesen nem érdekel.)

Igen, az erkölcs oktatása az iskolának fontos feladata. Az elmúlt húszonpár zavaros esztendőben az az alapvető kérdés is fölmerült, hogy az iskola neveljen-e, vagy csak szolgáltasson? Adjon-e át a gyereknek erkölcsi tartalmakat, vagy mint közintézmény vonuljon ki a magánéletből, a nevelést pedig hagyja meg a szülőnek? Ez a legutóbbi több okból is kivitelezhetetlen, például mert az iskola egy nagy közösség, diákokkal, tanárokkal, interperszonális viszonyokkal, sok kis és még annál is kisebb közösséggel (pl. osztályok és baráti körök), és ebben a kllektív térben nyilván felmerülenk olyan kérdések, amiket egy tanárnak rendbe kell rakni. Ráadásul a kollektív nevelés mint olyan színtere mi más is lenne, mint az iskola? Az egyéni értékrendet a gyerek úgyis otthonról hozza, de azért megvannak azok az alapvető emberi értékek, amikben nem lehet vita, nem szabad, hogy vita legyen, még ha az is van mindig. De például ezért van az iskolában irodalom- és történelemóra, hogy a gyerek megtanulja: mi az érték, ő maga hogy tudja a saját értékrendjét kialakítani, és mik azok a tapasztalataink közös múltunkból, amiket szem előtt kell tartanunk, nehogy újra elkövessük őket? Ha ezek jól működnek, akkor semmi szükség külön erkölcstan-oktatásra és az óraszámok további növelésére.

Ellenben pont ezért van holokausztos és bolsevizmusáldozatos megemlékezés évente legalább kétszer, plusz vannak a nemzeti ünnepeink, amikről lehetetlen egyféle objektív álláspontot megfogalmazni, de a gyereknek meg kell adni a lehetőséget, hogy saját maga alakítsa ki a saját álláspontját és nemzetképét. Mert nem mindegy, hogy az az értékrend csak attól működik-e, mert meg van mondva, hogy az az egyedüli jó és kész - vagy az ember tényleg saját meggyőződésévé tudja-e tenni, azaz annak helyességét érvekkel alátámasztani, másoknak és önagának. Ja és hogy szem előtt tartsa azt is: nem rendelkezik az egyedüli igazság monopóliumával, és aki másképp gondolkodik, annak is lehet igaza. Igen, kérem, ez a demokrácia.

Gimnáziumi irodalomtanárom, aki akkor egyetemről kijőve frissen kapott meg minket, az első félévet módszertani alapozással kezdte, köztük ezzel az egypercessel:

ÖRKÉNY ISTVÁN: FASÍRT

A megdarált húst összedolgozzuk tojással, tejbe áztatott zsömlével, sóval, borssal, és forró zsírban vagy olajban húspogácsákat sütünk belőle.

Figyelem! Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg.

Önálló ember vagy, önálló egyéniséggel, önálló gondolatokkal - ezért ne hagyd, hogy megdaráljanak, és hogy egy homogén massza részévé tegyenek! Mert csak úgy lehet irodalomról beszélgetni, ha a gyereknek megvan a saját kritikai szemlélete, a saját szűrője, amibe a kapott értékeket beépítheti. Nem az az erkölcs, hogy a gyerek szépen üljön a helyén és fogadjon el mindent, amit mondanak neki - például hogy a homoszexualitás és a házasságon kívüli szex halálos bűn. Ehelyett éppen arra kéne a gyereket megtanítani, hogy hogyan kezelje az ösztöneit, hogyan találja meg azokban is a lelki örömöket, és mit kezdjen az ezzel kapcsolatos nehézségekkel? (Lásd még: Nyíltan a szexről) Az világos, hogy Hoffmann Rózsa, a KDNP, pláne ez az ultrakonzervatív belső ellenzéke erre (is) tökéletesen alkalmatlan. Nem lehet, hogy ha hagynák a tanárokat továbbra is normálisan tanítani, és nem akarnának mindenféle avítt, már a harmincas években is ósdinak számító dogmákat és ideológiákat ráerőltetni a közoktatásra és a magyar emberekre, akkor talán ez a kérdés is hipp-hopp megoldódna?

"Szenteskedő álszentek: ne akarjatok megnyerni!
Barátságos irigyek: ne akarjatok végleg elűzni!"