Rendben, tegyünk még az eddigi sok hülyeséghez egy nagy adag hatalomvágyat, és nézzük meg, megértjük-e végre Orbánt?! Nem, sajnos még mindig nem értem.

***

Nem értem Orbánt... de ez nem csak olyan elsőfajú nem értés, amolyan liberális gondolkodó nem érti a jobboldali-konzervatív (?) politikust nemértés. Annak nem kerítenék ilyen nagy feneket, ahogy konkrétan írtam eleget a Matolcsyzmus-Orbánizmus hülyeségeiről és a Kulturkampf bornírtságairól is. Nem, itt arról van szó, hogy Orbán akkor is hülyeséget csinált, ha elfogadjuk a politikai beállítottságát. Akárhány vélelmezett politikai és emberi motivációját is fogadom el, a végén csak az jön ki, hogy hülyeséget csinál. Nincs olyan keretrendszer, amelyben volna értelme ténykedésének. De menjünk szép sorban!

Első fokon, ahogy írtam, egy baloldali liberális gondolkodónak persze elfogadhatatlan az orbáni jobboldali-konzervatív politika. Még azzal együtt is, hogy van benne egy csomó államkapitalista-populista elem. Ez liberális szempontból egyébként sem javít semmit. De rendben, fogadjuk el játszásiból a jobboldali-konzervatív politikát!

Másod fokon - és ez még mindig közhely - konzervatív-jobboldali nézőpontból az nem érthető, hogy ha ez a frankó, egyetlen igaz világnézés, akkor előtte mit tévelygett-liberálkodott ez a Viktor. És persze itt nem csak a liberális-konzervatív váltás a gond, mert az ember változhat. Sok ember, amint öregszik, természetesen eljuthat a liberalizmusból a kissé konzervatívabb fokozatokig. Orbánnal az a baj, hogy úgymond ifjú titánként öregedett derékba, hirtelen, és ami fontos, különösebb magyarázat, reflexió nélkül. Nyilvánvaló, hogy a hirtelen derékba öregedés nem valami természetes folyamat volt, hanem a hatalom felé hajlás. De lépjünk túl ezen is!

Orbán végül is a jobboldal Führereként hatalomba került, bukott, majd ismét hatalomba került. Közben kicsit populista is volt, Orbán eme színeváltozásait Debreczeni jól összefoglalta, ezenis hamar túllépek tehát. Fogadjuk el, hogy Orbán hatalmat akart, ezért hajlandó volt lemenni kutyába is!

Harmad fokon, ahogy írtam, egészen elképesztő hülyeség volt Orbán részéről teljesen megakadályozni Gyurcsány reformjait. Messze jobb lett volna ellenezni, de nem akadályozni azokat, és így Gyurcsány ugyanúgy bukott volna, de Orbán egy messze jobb országot vett volna át. Ahogy ezt Fico képes volt megtenni Dzurindával. Orbánnak nincs annyi esze, mint Ficonak.

Negyed fokon nem érthető az sem, hogy mi a fenének kellett annyi fantasztikumot beígérni a jónépnek. No nem mintha a Fidesz választási programja nagyon részletes lett volna, alig írták le, mit tennének, de volt pár ígéretük, amely totál irreális volt. A legfontosabb az egykulcsos adó, amelyből tulajdonképpen következik Orbán összes baja, hiszen az egykulcsos adó miatt fordult szembe az IMF-fel, vetett ki különadókat, Einstandolta a magánnyugdíjakat. Ennek következménye végül a Matolcsyzmus-Orbánizmus teljes kudarca. De ezt megírtam már, mások is megírták.

Orbán simán nyerhetett volna egykulcsos adó ígérete nélkül is. Jó, de Orbán kétharmadot akart. És tutira akarta. Kis felhatalmazás, kis változás, nagy felhatalmazás, nagy... totális felforgatás. Jó, fogadjuk el azt is játszásiból, hogy Orbán mindenképpen át akarta írni azt az alkotmányt!

Rendben, Orbán átírta az alkotmányt. Belerakta a "jó kis" fundamentál-mélymagyar hülyeségét. 2011 áprilisában "be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen." Pihen?! Hát ez az, hogy pihen a fenét, még mindig izeg-mozog ez az észkombájn, és itt van az a sokadfajú hülyeség, amelyet igazán nem értek.

Ötöd fokon ott van ugyanis még a Harmadik Köztársaság teljes lebontása. Na most, meg lehetett volna csinálni a konzervatív-bornirtista tákolmányt úgy is, hogy abban csak a Kulturkampf van benne, de a demokráciát békén hagyja. A harmadik köztársaság alkotmánya ugyanis megengedte neki, hogy azt tegyen az alkotmányba, amit akar. Beletehette volna csak mindazt az ideológiai baromságot, amelyet szeret, de a kereteket hagyhatta volna demokratikusnak. A kéthamradával csinálhatott volna olyan jó országot, amely fejlődésnek indul, és akkor a jobboldali, mérsékelt konzervatívizmust nem lejáratta volna, hanem dicsfénybe helyezte volna. Ott lehetett volna a történelem palettáján. De elqrta.

Miért nem hagyta meg a Harmadik Köztársaságot? Na jó, éktelen hatalomvágyból. Rendben, tegyünk még az eddigi sok hülyeséghez egy nagy adag hatalomvágyat, és nézzük meg, megértjük-e végre Orbánt?!

Nem, sajnos még mindig nem értem, az a helyzet, hogy még mindig nem lehet felfogni a dolgot. 2011 decemberében már megvolt minden, az IMF-fel való kiegyezést már bejelentették. Orbán tulajdonképpen elérte a határait. Valamiért az államcsőd, és az EU-val való totális szembemenést nem vállalta.  A részlegeset igen, de a totális szembemenést nem tudta elhatározni, és azóta is ezen a határon koppan.

Pedig - hatod fokon - 2011 decemberében elküldhette volna Matolcsyt a fenébe. Az IMF-fel történő kiegyezés népszerűségveszteséget tekintve már így is nagyjából el van könyvelve. Ezt az áldozatot már Orbán meghozta. Visszaállította volna a progresszív adózást, visszavonta volna a különadókat, a progresszív adóból gazdaság-élénkítő intézkedésekbe kezdhetett volna. A hibákat Matolcsyra kente volna, és csinálhatott volna még mindig olyan gazdaságpolitikát, amely dicsőségre vált volna. Orbán részben beismerte a hibáját, amikor az IMF-hez fordult. A büntetést beseperte, csak a jó részt nem. Ha ugyanis elküldte volna Matolcsyt a fenébe, akkor onnantól különösebb további veszteség nélkül kormányozhatóvá tette volna a gyorsnaszádot, elfogadható gazdasági pályával, és nem utolsó sorban egy olyan Fidesszel, amely még mindig vezetett a közvélemény-kutatásokban.

Orbán megegyezhetett volna az IMF-fel egy készenléti kölcsönről, azt soha nem vette volna fel, jobb gazdasági mutatókat kapott volna, tényleg csökkenthette volna az államadósságot is. Mindezt olyan áron, amelyet megfizetett. Orbán hülyesége, hogy a büntetést kifizette az unortodox "környezetszennyezésért", mégsem szabadult meg a káros és veszélyes elemektől.

És ennek most az a vége, hogy a Fidesz előre láthatóan bukni fog. Nemsokára lesüllyed a legerősebb párt trónusáról, aztán el fogja veszteni a választásokat. Ha azt nézzük, hogy az MSZP esetében ez a zuhanás majdnem a széteséshez vezetett, akkor a Fidesznél a nagyobb esés csakis ahhoz vezethet. A Fidesz ugyanis az MSZP alá fog zuhanni, csúfosan fogja elveszteni a választásokat. Sokkal nagyobb kiábrándulás, karakterrombolás, széthúzás, veszekedés, marakodás lesz a koncokon. Magasabbról sokkal nagyobbat lehet zuhanni. A Fidesznek sokkal nagyobb, és kicsit hülyébb megélhetési sleppje van. Mit kezdenek azzal?!

2011 decemberében Orbán még a saját keretrendszere szerint megmenthette volna az ügyet, és a maga szempontjából sikerrel zárhatta volna legalább a ciklust. Lett volna egy Tákolmánya, és egy történelmi öröksége. Mondjuk legalább a jobboldali szavazók szép emlékekkel mentek volna haza. Most akkora zakó következik, hogy mindezt elviszi. Orbán most már a jobboldalon is vesztes ember lesz. Már lassan ott sem állhat ki büszkén.

Mi marad Orbánnak? Talán az oligarchák holdudvara. De a bukott embereket az oligarchák hamar sorsukra hagyják. Én egyébként nem gondolom, hogy a simicskák hálás "barátsága" az úgy egyébként elégedettséggel tölthetne el egy embert. Orbánnak olyan barátja nem maradhat, akinek elismerése méltányolható volna. Orbán mindenki szemében páriává fog válni, aki kicsit is számíthatna. Mondom, a simicskák akár kitartanak mellette, akár jutalmazzák erőfeszítéseit, akár sorsára hagyják, és belerúgnak a bukott vezérbe, ez sokat nem oszt, nem szoroz.

Mert nekem azt ne mondja senki, hogy Orbánnak az mondjuk nem fontos, hogy valamiféle értelmes barátok, valamiféle értelmes értelmiségi holdudvar legyen körülötte, akik elismerik a tevékenységét. Orbánnak igenis fájni fog az, ha Magyarország legutáltabb politikusa lesz. Fájni fog, ha a jobboldali értelmiség szemétnek nézi. Fájni fog, ha értelmesebb ismerősei és barátai is azt kérdezik tőle, hogy "Viktor, ember, elment az eszed?! Megőrültél?!" Ha merik kérdezni, ha van olyan ismerőse, aki meg meri ezt mondani. Egy politikai háborúban, egy életút küzdelmében sok ellenséget, sok egyet nem értést el lehet viselni, ha az ember mellett a saját táborából sokan kiállnak, olyanok, akiknek van tartásuk, van jelentőségük. Ha ez a harc úgy elfajul, hogy az ember mellett már csak sakálok maradnak, akkor ott a vége. Le lehet menni a bunkerba, de ki jön velünk? Főbe lehet lőni magunkat, és benzinnel fogja valaki lelocsolni a testünk, nehogy gyűlölködők kezébe kerüljön. Jeltelen sírba fognak temetni, senki nem fog oda zarándokolni. Lehet mondani, hogy na és? De tudom, hogy Orbánnak ez fontos kérdés. Hiszen az egész ámokfutás csak a hiúságáért volt.

Én Orbán helyében nem tudom mit kezdenék ezzel az elrontott, szánalmas élettel. Elqrta. Önként és dalolva. Nem kicsit, nagyon. Durván. Akkorát bukott, hogy a pöcegödör adja a másikat. A kormányciklus útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutott, ahonnan már nincs kiút. Lehet, hogy ezek a jelzők durván hangzanak egy miniszterelnökre vonatkoztatva, de láttunk mi már öngyilkos miniszterelnököt is.