Hirtelen kinyílt mindenkinek a szeme az MSZP környékén. Kapkodjuk a fejünket a szembejövő nyilatkozatok, ultimátumok, helyzetértékelő kisdolgozatok tömkelege láttán. Sosem hallott pártszervezetek, ismeretlen, vagy a baloldali mainstreamből évek óta kiszorult fiatalok meghökkentő mennyiségű kritikát ömlesztenek a nyakunkba. Szanyi kapitány legénységnek egyes tagjai már régóta csatahajónak tekintették a Demokratikus Hálózat nevű leleményes kezdeményezést, és lőttek megállás nélkül mindenkire. Kicsit olyan ez, mint amikor egyedül marad hirtelen a háborgó óceánon egy csatahajó, ellenség sehol, de a részeg matrózok harci kedve tántoríthatatlan, ezért töltik az ágyukat és lövöldözik a semmibe. Az, hogy mentőcsónakokkal van tele a víz, az alkoholos mámorban gyorsan felejtődik.
Azt gondolom, hogy erkölcsi alapja ilyen kinyilatkoztatásokat tenni egyedül az Angyalföldieknek lehetne, annak a Tóth Józsefnek, aki mintaértékű polgármesterként építette a kerületét, akkor is ellenállt a hatalombrókereknek, amikor ez sem az országban, sem más pártnál nem volt divat. Persze ehhez állandóan észnél kell lenni, mert hibázni a politikában nem sokszor lehet – a választó büntet és ennek kis hazánkban évszázados hagyománya van már. Aki észnél van, az azt is látja hogy az artikulálatlan üvöltözés – mert a sajtónak eljuttatott nyilatkozatok leginkább ehhez hasonlítanak – nem segít a helyzeten. Ideig óráig lehetünk népszerűek szűk baráti körünkben azzal, hogy Kálmán Olga nem szedett szét minket (http://atv.hu/video/video-20100428_galba_deak_adam) úgy mint Kósa Lajost, de a tartalom nélküli, hirtelen jött hírnévvel maximum illékony politikai-celebek lehetünk.
A szerző nem a régóta esedékes változás szükségességét vitatja, de a most tapasztalható messiás-versenynél kevés kártékonyabb dolgot ismer. Tetszettek volna bátornak lenni kettő vagy három évvel ezelőtt! Most könnyű.