Sajnos a magyar jobboldal sosem érezte igazán magáénak a nőnapot. A rendszerváltás utáni  antikommunista hevületben majdnem a nőnap is ki lett dobva az ablakon, pedig előbb született, mint a bolsevik forradalom.

Az idegenkedésre több példa van. A Magyar Rádióban, a 2002-es Kondor-féle tisztogatás után március 8-án például azt bizonygatta az egyik polgári műsorvezető, hogy mennyire elavultnak tartja ezt a szokást. Mai hír, hogy egy fideszes polgármester a nőnapi szegfűt osztó szociktól másfél millió forint "helypénzt" követel. A Jobbik-szimpatizánsai meg simán megzavarták az MSZP miniszterelnök-jelöltjének nőnapi virágosztását.

Pedig a nők tiszteletének és a női esélyegyenlőségének nem szabadna oldalaktól függnie. Úgyhogy egy teljesen politikamentes videóval szeretnénk a nőknek mindenért köszönetet mondani, és megpróbálunk a másik 364 napon is kicsit figyelmesebbek lenni.

A képek itt lassabban is megnézhetők.

Egyszóval: minden nőnek sok boldogságot kívánünk.

Piroslap

Jobbikos össztűz zúdult Bayer Zsoltra, aki múlt héten – a Fidesz ellenkampányának keretében – a Magyar Hírlapban megjelent publicisztikájával vette le a keresztvizet a radikális pártról. Már abból a cikkből is kitűnt, nehéz azokkal vitatkozni, akik azt állítják, hogy a Jobbik a Fidesz köpönyegéből bújt elő (Vona Orbán polgári körében, Morvai Krisztinát a Fidesz építette fel, Bayer együtt iszogatott a jobbikos „víg cimborákkal”…).

Ezúttal Lenhardt Balázs, a Jobbik gazdasági kabinetvezetője írt nyílt levelet Bayernek, amelyben az egykori harcostárs elvesztése okán sajnálkozik a Fidesz-közeli publicista felett. „Sajnálatos viszont, hogy gerinc nem jutott neked, mert harcolhatnánk vállt vállnak vetne a szebb magyar jövendőért, ahogyan a Jobbik harcol minden nap az ellenséges sajtó uszítása közben. A csahos kutyák között most már ott acsarog egy jobb sorsa érdemes zsurnaliszta is” – fogalmaz Lenhardt, aki felteszi a kérdést: „Mondd, Zsocám, hány forintot vettél fel ezért a cikkért Simicskától?”

Örülhet a Hajtás -Pajtás mert új kerékpárút létesült kicsiny hazánkban. A kerékpárút hálózat közel egy kilométerrel bővült, Kaposszekcső és Dombóvár között
A környezetvédelmi miniszter felavatta, majd kerékpárral végighajtott azon a közel egy kilométeren, amely hozzájárul a környezetkímélő közlekedés biztosításához Kaposszekcső és Dombóvár között.

A most átadott mintegy egy kilométer hosszú út igazából öt, mert ez az utolsó szakasza annak kerékpárútnak, amely Dombóvárt valójában összeköti Kaposszekcsővel.  A miniszter víziói szerint a kerékpárutak hossza a következő három évben megduplázódhat, s talán meg is háromszorozódhat. A tervek alapján kiépül egy országos törzshálózat, és rövidesen úgy lehet közlekedni az országban mint, ahogy a Balaton, a Velencei-tó, a Tisza-tó körül, és a Dunakanyarban, mindkét oldalon. Bár az ő véleménye szerint is ennél nagyobb jelentősége van a kerékpározásnak a helyi közlekedésben.

A politikai horizonton a Munkáspárt egy csodálatos hullócsillag. A tökön szúrás művészei. Kiváló első emberük rendre ráérez, mi az, ami nem érdekli a társadalmat, és azt tűzi a párt a zászlajára. Nem szoktam a Munkáspárttal foglalkozni, de tegnap egy nem mindennapi dologgal találkoztam. Egy igazi kuriózummal, egy Munkáspártos plakáttal. Először elsétáltam mellette, majd mikor felfogtam, hogy mit látok, visszafordultam. Nem tudom, hol siklott így ki a kommunizmus, de nagyon elvont elmék dolgozhatnak a Baross utcai székházukban.

A plakáton egy magyar zászló megy át vörösbe, amit egy retkes (Attila nem rólad van most szó), piszkos kéz szorít össze. Ez egy nagyon furmányos szimbólum ám: vagy a szegénységé vagy a dolgozó emberé, ezt még a párt Nagy-Budapesti Központi Bizottsága vizsgálja.

Ha végiggondoljuk, a Munkáspárt végül is lesuttyózta a vélt szavazóit. Tény, hogy egy autószerelőnek vagy egy bányásznak aztán tud - ennél durvábban - piszkos lenni a keze; de miután végzett a munkájával, kezet mos. Csak utána markol bele a nemzeti trikolorba. Meg különben is, egy melós keze nem így piszkos! És bocsásson meg Thürmer elvtárs, de azért, mert esetleg valaki szegény (ha ez annak a szimbóluma), abból még nem következik, hogy a keze ápolatlan.

A hiszti

És a pont:

A piroslap nem hivatalos blog. Egy blog. Baloldali, szociáldemokrata, baj? Semelyik párthoz szervezethez nincs köze, 8-an írjuk. És mindegyikőnk politikai elfogultsága, érdeklődése más mértékű!

Nézzétek, a blogunk már minden volt, volt LMP-s, Kommunista, Societasos, MSZP-s, SZDSZ-es, párt blog, Fideszes, Fizetett... Jobbikos azért még nem.

Mi simán szociáldemokraták vagyunk, és Kéthly Anna tevékenységét követjük egyedüli iránytűként. Rá lehet büszkének lenni! (ha nem ismered járj utána)

A blog semmilyen politika szervezettől nem kap utasítást mit írjon, mit ne írjon.

Amúgy leszarjuk kihez, mihez köttök.

Ez volt az egyik.