Pénteken résztvettem az Együtt "Újratervezés" konferenciáján az A38-as hajón. A konferencia előtt, és ott helyben is, az egyik legprovokatívabb kérdés az volt, hogy az Együtt a civileken kívül pártokból az LMP, a Fidesz és a Jobbik politikusait hívta meg a vitára, és nem hívta meg az MSZP, a DK, a PM politikusait. Miközben a konferencia egyik fő témája a rendszerváltás volt, nem hívta meg a kor SZDSZ-es, MDF-es, Munkáspárti, vagy más politikusait sem. Volt olyan civil, amelyik valamennyire részt vett a rendszerváltásban, de a kép mégis elég szűkös volt. A konferencia koncepciója tehát kidolgozatlan, zavaros, ellentmondásos volt, hiszen:
1) Egyszerre akartak a rendszerváltásról elbeszélgetni, de felemás, szűkös résztvevői listával.
2) De a jövőről is akartak beszélni, de erről is felemás meghívott vendéglistával.
A konferencia előtt sok blog kifogásolta azt, hogy nem hívták meg az MSZP-t, DK-t, PM-et, és én legalább egy ismert, független portál cikkét is láttam, amely ezt kifogásolta. A konferencián magán is elhangzott ez a kritika. Kertesi Gábor utolsó mondata az volt, hogy csak azzal a feltétellel vett részt, hogy elmondhatja a végén, hogy véleménye szerint "náci párt képviselőjével nem vitatkozunk". És Daróczi Gábor is megkérdezte, hogy ha már rendszerváltásról van szó, miért nincsenek itt más pártok meghívva.
Én konkrétan megkérdeztem erről ott Szigetvári Viktort, és nagyjából szó szerint azt válaszolta, hogy: "azért nem hívtak meg bizonyos más pátokat (vélhetően a DK, MSZP, PM), mert velük nincs akkora vitájuk". Ezt Szigetvári nyilvánosan is megismételte, amikor ezt kérdezték tőle.
Ennek a válasznak van egy bizonyos logikája, de mégsem fogadható el, ugyanis.
1) Meghívtak sok civilt, akikkel bizonyára nincs az Együttnek óriási vitája. Tehát az nem igaz, hogy a konferencia az kizárólag a nagy ütközéspontok tisztázásáról, felszínre hozataláról szólt volna.
2) A konferencia egyszerre szólt a jövőről, és a múltról. Amennyiben a jövőt illetően egy erős vitát akartak, akkor sem indokolja semmi, hogy a múlttal kapcsolatban ne hívják meg több illetékes pártot és személyeket.
Tehát a koncepció mindenképpen zavaros volt. Én úgy vettem le abból, amit láttam, hogy Szigetvári Viktor tulajdonképpen egy éles vitát akart Schifferrel, Gulyással és Mirkóczkival, és azt gondolta, hogy ő egymaga fantasztikusan fogja tudni képviselni a demokratikus baloldal érveit, és ő lesz a vita sztárja. Ez egy olyan piárstratégia, amelyben csak magára gondolt. Megjegyzem, a célját egészen jól el is érte, hiszen Mirkóczki súlytalan volt, a megszokott, Jobbikos dolgokat hozta. Schiffer kicsit jobban szerepelt, miközben szerintem azért védhetetlen dolgokat mondott, és az Együttes közönség végig "ez hülyézett". Gulyás Gergely pedig hangsúlytalanná vált. A tervből katasztrófa tehát nem lett.
Szigetvári egyébként kissé kihasználta a házigazda szerepét, és a végén soron kívül is beszólt másoknak, illetve élvezhette a hazai pálya előnyét. Megvolt az a veszély hogy miközben mindenki mindenkivel vitázik, aközben valahogy Szigetvári veszik el ebben a vitában, de szerencsére nem ez lett, hanem Szigetvári tényleg kiemelkedett, mert tehetségesebb volt a többieknél. Hogy Szigetvári ennyire jó debatör, azt eddig nem tudtam. Most nemcsak racionális volt, de érdekes metaforákat használt, élénk, szórakoztató volt. A média a afganisztáni-pakisztáni határ képét kapta fel, amelyet Szigetvári Viktor a Fidesz-Jobbik határvonal elmosódásának metaforájaként használt, és tökre bejött.
Mirkóczki Ádám szerencsére csak a Jobbik szokásos, unalmas stílusát hozta. Kicsit cigányozott is, meg nem is, utalgatott is, meg nem is. A média felkapta azt, hogy az ózdi polgármesteri hivatal kék-fehérre vagy szivárvány színűre való kifestéséről beszélt, és aztán rögtön visszakozott is, hogy ez nem célzás volt, miközben nyilván az volt. Ez tehát olyan béna volt, hogy abszolút nem jött be. Szerintem potenciális Jobbikosoknak sem jöhetett be.
Egyébként miközben Szigetvári jól odamondott a Jobbiknak, aközben a moderátor, Magyar Kornélia simán megadta nekik, hogy nem náci párt, Schiffer meg a maga szokása szerint félig védte, félig elhatárolódott a Jobbiktól, amiben a védés rész tarthatatlan aljasság volt. Mert az a Jobbik, amely a szegénység-probléma helyett a cigányság-problémáról beszél, az náci. Az ugyanis azt mondja, hogy a szegény cigányok problémája a cigányságukból, és nem a szegénységből fakad, tehát, hogy a cigány etnikum hibás, alsóbbrendű. Ez pedig náci hazugság.
Összességében annak ellenére, hogy a dolog annyira nem sült el rosszul, mindezek miatt azt mondom, mégis hiba volt meghívni a Jobbikot és a Fideszt. Erre pedig van még egy nagyon fontos érvem. Amely előtt előre bocsátom, hogy azt elismerem, a Jobbik nézeteivel nem vitázni hiba lenne. A Jobbik ma már annál jelentősebb, hogy ignorálással kezeljük. Még azt is el tudom fogadni, hogy ha ma egy tévé egy vitaműsorban meghívja a Jobbikot, akkor esetleg leül vele Szigetvári vitatkozni. De:
1) Más leülni vitázni a Jobbikkal mások meghívására.
2) És más a Jobbikot meghívni.
Nem a vita, és a leülés az igazán durva, hanem, hogy egyenesen meghívták Mirkóczki Ádámot. Ez ugyanis még ma is egy szükségtelen, elfogadhatatlan legitimáció. Különösen úgy, hogy egyes más pártokat nem hívtak meg. A Jobbik, de még a Fidesz álláspontja, viselkedése egy demokráciában szalonképtelen. Ha pedigszalonképtelen, akkor nem hívjuk megőketa szalonunkba!
Miután tisztáztam ezt a provokatív vitát, rátérnék a tulajdonképpen sokkal fontosabb tartalmi kérdésekre. Például Schiffer szereplésére. Schiffer először olyan nézeteket mondott el, amelyek a Jobbik nézeteire nagyon hasonlítottak: EU ellenes volt, multiellenes volt. Éljenezte a görög Alekszisz Ciprasz szélsőbalos, EU ellenes politikáját. Később megértettem, hogy pontosan mi Schiffer álláspontja: ez pedig egy globalizáció-ellenes, de még kapitalista elképzelés. Szerinte a multik helyett a kisvállalkozásokat kéne támogatni. Ezzel szemben pedig Szigetvári Viktor véleményét képviselem: ez egy elvben értelmezhető terv, de gyakorlatban rossz lenne. Magyarország pedig igazából nem engedheti meg magának, hogy még ezt a zsákutcát is kipróbálja. Egy konkrét példaként egy pécsi multit hozott fel Schiffer, amelynek kivonulása után baj volt a régióban, hiszen sok alkalmazott munka nélkül maradt, és sok beszállító piac nélkül. Na most Szigetvári is valami olyasmit mondott el erre, hogy ez ezekkel a problémákkal együtt még mindig jobb, mintha a multi eleve be sem vonul Pécsre. Azok az alkalmazottak, akik a kivonulás után nem találnak munkát, előtte sem találhattak. Azok a beszállítók, akik utána piac nélkül voltak, előtte sem lehettek felvásárlókkal túlságosan ellátva. Jó esetben egy ilyen multinál az alkalmazottak kapnak az alkalmon, hogy van munkájuk, és megpróbálják kihasználni az alkalmat, hogy piacképes tudásra és tapasztalatra tegyenek szert, és a multi kivonulása után karrierben, életrajzban csak előrébb állhatnak, mint előtte. Kár tehát nem keletkezhet.
A beszállítók pedig felhasználva a kedvező éveket megpróbálnak közben más piacokat is feltérképezni, és felkészülni a kivonulás utáni időre. Az, hogy a multi pár évre biztos piac, semmiképp nem lehet rosszabb számukra, mint ha egyáltalán nem lenne. Abból az évekből csak profitálniuk volna szabad. Nem látom tehát a globalizáció hátrányait. A globalizációban csak lehetőséget látok, amivel élni tud az, aki képes élni vele. Aki nem tud, az magában keresse a hibát, ne a globalizációban!
Schiffer kikérte magának azt a kettős mércét, hogy a demokratikus baloldal kikéri magának, amikor a Fidesz kirekeszti őket a nemzetből ("a haza nem lehet ellenzékben"), de ők kirekesztik a Jobbikot. Amire azonban egy valóban demokratikus ember csak azt válaszolhatja, hogy de hát a Jobbik valóban nem demokratikus párt, hiszen a cigányokat faji alapon máshogy akarja kezelni a nem cigányoktól, amikor cigány-problémáról, és nem szegény-problémáról beszél. A szegények vagy kétharmada ugyanis nem cigány. Ez nem demokratikus. Oszt kikérheti magának Mirkóczki Ádám, hogy a Jobbik demokratikus választásokon jutott be a parlamentbe. Adolf Hitler is. Ettől még nem volt demokrata.
Amiben Mirkóczki, Schiffer, de még Pápa Levente is egyet értett az Együttől, az az, hogy a cigány-politika a korábbi években kudarcot vallott. És többen a politically correct (PC) politikát is kritizálták. Az nyilvánvaló, hogy nem csináltak csodát, csak az nem, hogy lehetett volna-e reálisan, és értelmesebben jobban csinálni. A társadalmi egyenlőtlenségek vitában szintén gyorsan erre terelődött a szó, miközben ismétlem, hogy a szegényeknek legfeljebb kb. harmada cigány. Tehát biztos nem az rontotta el a szegénységkérdést, hogy a cigányokról korrektül akartak beszélni, és a jogvédők védték a jogaikat. A másik kétharmad szegény sem jutott sokkal előrébb. A PC politika tehát semmiképpen nem árt, csak hasznos, és ami szintén fontos, hogy hát egyszerűen ez a helyes. Tehát nem tudom, mit ekézi a PC politikát még az LMP és az Együtt is. Persze a szegénység problémája nehéz dolog, és egyébként minden civil szakértő egyetértett, hogy az oktatás lenne a kiút. Az egyetlen pont ahol az állam a kilátástalan, és újratermelődő szegénység (és nem csak cigány szegénység) gondjaiba bele tud nyúlni, ha megkapja 12-16 évre a fiatal szegény gyereket, és ezalatt a lehető legtöbbet megpróbálja kihozni belőle. Utána, a felnőtt embereknek már szabadsága van, amibe bele tartozik az is, hogy joga van hülyének, losernek lenni, és elqrni az életét.
A konferencia igazán tartalmas része egyébként a civil szakértői panelok voltak. Már említettem, hogy a társadalmi egyenlőtlenség panelben nagyjából konszenzusra jutottak, hogy az oktatás és az egészségügy a jövő kulcsa, és ezt kell megreformálni, és hát nem sajnálni bele a pénzt sem, mert anélkül nem fog menni.
A külpolitika szekció szintén teljes konszenzust alkotott arról, hogy a mindenkori kormánynak a különféle külföldi szervezetekkel úgy kellene együtt működnie, hogy (i) nem a belpolitikát exportálja (ii) nem kihasználja őket (iii) nem a magyar kormány akarja kiválasztani a több szervezet közül a kedvencét, hanem el kell fogadnia az éppen erősebb támogatottsággal rendelkező szervezetet. Felhozták, hogy a Fidesz a MOST-HID-dal szemben az MKP-t támogatta, és kudarcba fulladt, de Romániában is ezt erőltette, igaz, ott most korrigált.
Abban is egyetértett a külpolitika szekció, hogy Orbán keleti nyitása kudarc volt, de a belpolitikai koncepciójának szinte kikerülhetetlen következménye volt. A belpolitikai diktatórikusság az EU-val valókonfliktust eredményezte, és ehhez elemi szüksége volt Orbánnak másik partnert találnia. Hogy ez egyébként mennyire katasztrofális, az persze az országnak és az embereknek baj, de Orbán belső logikáját tekintve nem meglepő, hogy így is vállalta. Mert ugye a zország vagy a zemberek ugyan mit érdeklik őt.
