Tegnap megnéztem az egyik szennytévében az Üvegtigirs 3-at. Időnként azért megnézem, mi a színvonal, és ez a film nem annyira rossz. Korábban is láttam már, és a humorossága mellett rendkívül idegesített. Ezért nem bírom általában a magyar filmeket. Az Üvegtigris a társadalmi valóságot vágja a pofánkba, és gondolom, hogy azok röhögnek rajta leginkább, akiket kifiguráz. Idegesít, mert ezt a társadalmi valóságot elég nekem a valóságban is látni, nem kell még filmben is. Az se segít ezen sokat, hogy a film vicces. Már csak azért sem, mert bár Rudolf Péter találó társadalomkritikát oltott bele a filmbe, semmiféle előremutató megoldást nem mutat a nézőnek. Minden viccessége mellett eléggé nyomasztó tehát. Sírva vigad a magyar? Én nem.

A filmben két társadalmi réteg szerepel, az egyik a hülye, béna, kilátástalan, a helyzetébe beragadt emberek egy csoportja, akik jól elvannak egymással az isten háta mögött. Ez nem jelenti, hogy Budapesten nincsenek ilyen emberek, de vidéken tényleg még kilátástalanabb tudnak lenni az ilyen emberi sorsok. Megjelenik Gaben személyében a vélhetően kisstílű, korrupt, vagy ügyeskedő vállalkozó-bűnöző, akit a néző kevésbé vesz komolyan, pedig az ország korrupciója bizony a kisember korrupcióján alapszik. Nekik a néző jobban megbocsát, mert valahogy úgy gondolja, hogy ez megélhetési korrupció. Gabennek például lerobban az autója a budapesti hídon.

A másik réteg a luxusprostik rétege, legyen szó topmodellről, vagy ügyvédről. Ők azok, akik negatív szereplőként vannak beállítva, és a néző ővelük nem rokonszenvezik, mert hát ők a szükségen felül korruptak vagy kurválkodnak. Ezt erősíti a rendezés azzal, hogy ők nem is viccesek. A filmben explicit is megjelenik a miniszter, ami erősíti azt, hogy amúgy is azt gondoljuk, ez a szint a politikához közeli osztály, és hát ugye az általános felfogás szerint a politikusok nagy része is ilyen. Szélsőséges felfogás szerint mind.

A társadalomkritika tehát világos, társadalmunk két osztályra tagozódik: azokra, akik nagystílűen korruptak és pénzhajhászok, és azok, akik kisstílűen azok, vagy bénák ahhoz, hogy egyáltalán bármiféle húsosfazék közelébe kerüljenek. A történet pedig arról szól, hogy az alsóbb osztály egy képviselője, Lali egy napra kipróbálja, milyen a felső osztályhoz tartozni. Olyannyira vágyik a luxusautóra, hogy ellopja, aztán, amikor rájön, hogy ezzel megkaphat egy luxusprostit, akkor arra is rámozdul. A nap végére azonban rájön, hogy mindaz, amire annyira vágyott, nem is olyan nagy dolog. Az ügyvéd nem csak az Üvegtigrisnél kerül szorult helyzetbe, mert fogva tartják, nemcsak a kocsijáért és korrupt pénzéért aggódhat, de úgy adódik, hogy az exneje és szeretője is lefekszik Lalival. Lali viszonylag ártatlannak tűnik, holott ő is megcsalta a feleségét, és maga hajtott rá a luxusprostira. Még csak nem is részegen.

Egyébként az, ahogy odavannak a luxuskocsiért, vagy ahogy Niki képében Lali (Feri), egy dúsgazdag, hatalmas ember annál izgalmasabb, minél többször csalja a feleségét. illetve, ha felesége és szeretője is van (ezt cinkosan kérdezi), bemutatja azt, hogy a társadalom bizonyos részeinek igenis imponál egy korrupt politikus is, ha az határozott, nem bukik le, mert ügyes. A társadalom egy része elismeri eredménynek azt, ha valaki ügyesen lop.

Mindenesetre a film végére kiderül, az ügyvédnek tulajdonképpen azért szar az élete, mert nem bízhat senkiben. Amikor kiderül, hogy megcsalták, akkor már megütni sem akarja Lalit, ami szimbolikusan azt jelenti, hogy Lali, vagy az élet vitt be neki egy olyat, ami ilyennel nem kompenzálható.

Lali viszont legalább a béna barátaiban bízhat. Bár a luxuskurvát végül is az ügyvéd kapja meg. Végül is mindenki szarul jár ebben a társadalomban, senkinek nem jó. Lali visszatér az Üvegtigrishez, de valahogy ezután már kizökkent az élete.

Mint említettem, a film nem ad kiutat, ezen kívül nem mutat be egy harmadik osztályt. Ez a normális ember, aki kevésbé korrupt, kevesebbszer csalja meg a párját, nincs luxuskocsija, de azért elfogadható kocsija van. Bérből, fizetésből él, vagy egy viszonylag tisztességes vállalkozást vezet. Ha szerencséje van, szereti a családját, és a családja szereti. Ők lennének a kiút?! Ők lehetnének egy normális Magyarország alapjai.

Ide kapcsolnám a január 2-ai tüntetés leírását.

"2014 végére tagadhatatlanná vált, hogy a magyarországi politikai, gazdasági és értelmiségi elit nem rendelkezik azzal a tudással, látással és eréllyel, ami a kiút záloga lehetne, praktizáló és véleményformáló többségük gondolattalansága, reflektálatlansága és felelőtlensége kiábrándító. A társadalom elfordult a közügyektől, kiábrándult a politikából, az együttműködés és az egymásért tevés értékei elvétve mutatkoznak csak, az atomizálódás és izolálódás folyamatai zajlanak."

Tehát Várady Zsolt úgy látja, hogy sem a politikusokban, sem az értelmiségben, sem a mindennapi emberekben nincs meg a megfelelő képesség Magyarországon. Én kiemelném, hogy a mindennapi emberben sem. Az értelmiségiek azt gondolom, nem sokat tudnak tenni, ha a mindennapi emberek hülyék, vagy apolitikusak.

És ezért nem kiút önmagában ez a harmadik osztály sem. Hiszen ez az osztály meg tipikusan magába zárkózik, nem megy el szavazni, vagy rendkívül felületesen szavaz. Nem érdekli a politika, és különösen nem aktív a politikában. A kiút, az bizony azon kevés emberben rejlik, aki se nem loser, se nem korrupt, se nem passzív. Hát, ilyenből egyelőre kevés van.