Hiába a kormánypárti propaganda. A művészet mindig is a lázadásról szólt. Beüzenni a fennálló rendnek.Nem volt ez másképp a Kádár éra alatt se. Legendák születtek egy-egy burkol, vagy kevésbé burkolt rendszer kritikáról, amely elkerülte a cenzorok figyelmét. Vagy épp a gyengébb szabályozott lázadás jobb volt, mint a szabályozatlan.
Ma, amikor 25 éve temetették újra Nagy Imrét a Google ezt a képet dobta ki.
A bizonyos Kerényi-propaganda festményt, ami a történelmi eseményt örökítette meg. Most, hogy eltelt pár év. Ránéztem erre a képre: csak ennyit tudtam mondani: bazze ez a művész csúnyán beszívatta a cenzort.
Nem vagyok műelemző, de a vak is látja, hogy a leghangsúlyosabb a képen egy kaméleon. És teljesen hangsúlytalanul: Orbán beszél épp. Ha egy történelmi pillantott ábrázol egy művész, akkor mindig annak a mondani valója, a későbbi üzenete a hangsúlyos. Orbán és az akkori beszéde eltörpül a képen. Csak az a baszott nagy kaméleon látszik.
Ha jól értem a művészet most is tette a dolgát. Hülyét csinált a hatalomból. A kaméleon, Orbán 89-es gondolatainak elhagyásának szimbóluma. Egy pálfordulásé. Hogyan küzd egy fiatal ember egy autoriter rendszer ellen és rá 25 évre, hogyan építi ki a saját autoriter rendszerét.
Szóval, szerintem hiba volt lehúzni a Kerényi festményeket. Tessék bízni az értelmiségben, tudja mi a dolga: lázadni.
