Van két ország, Magyarország és Ukrajna, amelyet jelenlegi diktátoruk kelet felé, Orosszország felé, Putyin ölébe akar tolni, és el Európától, el az EU-tól.
Van egy ország, Magyarország, ahol nemsokára választások lesznek, és ahol eme választásoknak talán ez lesz a legnagyobb tétje. Gyurcsány évértékelőjében legalábbis elég hatásosan ecsetelte ezt. Ideje volna rádöbbenni, hogy bizony ez a tét. Van egy ország, ahol a szélsőséges, náci párt, amellyel a diktátor alkalomadtán össze is kacsint EU zászlót is éget. És ebben az országban úgy látszik, vannak kényelmes, lusta, előre nem látó tömegek, akik bizonyára inkább az EU-ban szeretnének lenni, de nem érzik igazán fontosnak, hogy felemeljék a hátsójukat, hogy ezért tüntetésen és szavazáson tegyenek. Nem érzékelik a veszélyt. Vannak még tömegek, akik könnyelműen odadobnák az EU tagságot, naiv módon azt hiszik, hogy kívül tágasabb, jobb lenne nekünk kilépni. De sokan ezek közül megbánnák, ha tényleg kilépnénk, ha nem kapnánk az EU pénzeket, ha a határon megint megállítanák őket, és ha Orbán az EU részleges korlátai alól kilépve tényleges elszabadult hajóágyúvá válna.
És van egy ország, ahol emberek annyira az EU-hoz akarnak tartozni, hogy ezért képesek hideg téli napokon akár hetekig, hónapokig tüntetni, kitartani egy téren. Elragadtatott szenvedélyükben székházakat, polgármesteri hivatalokat foglalnak, ma már a parlamentbe is betörtek. Törnek, zúznak, ha kell, embert is ölnek, és az életüket is odaadják. Őket is irtják a kormány erői, a rendőrök, mesterlövészek. Az életüket adják a szabadságért. Félreértés ne essék, az EU iránti szenvedélyt tartom példának, az agressziót nem. De innen távolból az agresszió az, ami megjelenik, és amelyen át látjuk a szenvedélyt. És félreértés ne essék, nem vagyok naiv, nyilván Kijevben is vannak a mi 2006-os csőcselékünkhöz hasonló zavargó elemek. De Kijevben nem csak a B-közép tombol, mert Kijevben két erős ellenzéki párt is részt vesz az ellenállásban, Ukrajnában minimum egy fél ország nyugatpárti. Ukrajnában immár több hónapja folyamatosan áll ellent egy fél ország a diktátor kormánynak. Azt, hogy a kijevi polgárháború nem csupán a mi 2006-os zavargásunkhoz hasonló csőcselék zavargása onnan is gondolom, hogy ukrán ismerőseim, akik nyugaton PhD-vel dolgoznak, a Facebookon támogatták a tüntetéseket. Ők nyugatról is jól informálva lehetnek a kijevi helyzetről, talán csak nem a focihuligánokat támogatják. Elkeserítő arra gondolni, hogy ezeknek, a doktorival rendelkező, hazájukból emigrált emberek a hazája vagy Oroszországhoz csapódik, vagy szétszakad.
Milyen érdekes ez, elég a schengeni határnak, az EU-nak éppen csak a másik oldalára születni ahhoz, hogy az emberek vágyják az EU-t, hogy értékelni tudják a szabad munkaerő-áramlást, a támogatásokat, a nyugathoz való tartozást. Itt, a schengeni határok melegében könnyű elfelejteni, milyen jó is ez. Ahogy az angol mondja: "we take it for granted". Itt, az EU langyos ölében megengedik maguknak naiv, hülye pártok azt a luxust, hogy ők EU zászlót égessenek. Itt az ámokfutó miniszterelnök eljátssza a maga kis őrült játékát, hogy belemar a neki segélyt adó EU kezébe, mint a veszett kutya. De elég csupán Záhonytól pár kilométerre, Kárpátalján lakni, hogy egészen más legyen a leányzó fekvése.
A másik elnök, az ukrán hasonló EU ellenes lépése viszont nem csak egy őrült játéka, hanem ennél végzetesebb lépés. És az ukránok azon fele, akik nem kelet felé akarnak békemenetelni, azok érzik, hogy ez ott élet vagy halál kérdése.
Nálunk, Magyarországon ez talán nem élet és halál kérdése, mert a mi őrült miniszterelnökünk kisded játékait egy idő után megunják az emberek, és a többség talán csak rájön, hogy ha munkát akar keresni, vagy emigráláson gondolkodik, akkor, ahogy Gyurcsány is észrevételezte, senki nem Záhony fele veszi az utat. Ilyen részeg álmából felkeltve sem jut eszébe az embernek, mert tudja, hogy a Kánaán nem arra van.
Nálunk jó esetben csak az a kérdés, hogy mennyi idő kell, hogy a többség megunja az őrült játékát. Kell még négy év ehhez, vagy végre egyszer a történelem során még időben eszmél a nép?! Ha nem, akkor további négy év Mohács vár az országra, mert még kell neki.
Rossz esetben viszont ott fenyeget Kijev réme: ki tudja, lehet, hogy nekünk is harcolni kell majd a puszta választásért, és az EU-ért. És lehet, hogy nálunk is majd elszabadulnak úgy a dolgok, hogy az őrült diktátorral szemben már eszeveszetten elkeseredett emberek fognak a barikádokra menni, és ha kell, embert is ölnek. Tiszta szívvel. Ne adja a sors! Ne hagyjátok áprilisban!