Egy szobor plusz, egy szobor mínusz - ez a kormányoldal álláspontja. Jöjjön a német birodalmi sas a Szabadság térre, Marx pedig költözzön ki a Közgáz aulájából. Igaz, ez utóbbi csak a póttagok póttagjainak, konkrétan az ifjú kereszténydemokratáknak az akciója volt. Persze ők is adtak egy államtitkárt az országnak, Rétvári Bencét, aki már korábban is bizonyította, hogy fogalma sincs sem a történelemről, sem az emberi jóízlésről - de ebben legalább konzekvens. Nem akarok most én is külön idézni a szavait, biztos neki is ciki utólag, amiket összehordott: lényegében azt az elcsépelt lemezt, miszerint Marx megágyazott a kommunizmusnak, ami szerinte tömeggyilkos rendszer volt (alighanem a bolsevizmusra gondolt, de ennyi tárgyi tévedés ezen a szellemi színvonalon bőven belefér) - sőt most még azt is hozzátette, hogy Marx rasszista és antiszemita volt. Marx. Antiszemita. Ez körülbelül olyan, mintha valaki a kereszténységet azonosítaná az inkvizícióval és komplett dél-amerikai őslakos törzsek kiirtásával, majd bejelentené: mindezért maga Jézus Krisztus a felelős. Ezek után pedig megvádolná őt antiszemitizmussal vagy kereszténygyűlölettel (már nem is tudom követni, ide mi lenne a logikus párhuzam). A lényeg, hogy Marx és Jézus szociális vízióit még véletlenül sem szabad összehasonlítani, mert a végén még érdekes dolgokra jönne rá az egyszeri ifjú kereszténydemokrata.
Az viszont tényleg fura, hogy valaki pont Marxot akarja eltakarítani, de ő kezd rögtön antiszemitázni. Mintha csak a hasonló vádakat akarná jó előre kivédeni, amik egyedül Marx miatt még nem lennének indokoltak - de úgy látszik, Rétvári Obersturmbannführer államtitkár úr mégis úgy érezte legbelül, hogy van valamije, amiből még baja lehet, ezért inkább gyorsan visszavágott, még mielőtt lett volna mire. De ezt már neki kell jobban tudnia, mi lakik őbenne, én mindenesetre hiszek neki.
Valószínűleg arra számítottak, hogy erre majd jól ráugrik a baloldal, és ennek mentén majd jól lehet őket kommunistázni, és egyrészt el lehet terelni a figyelmet arról, hogy Orbán Viktor pár napja éppen annak a világhatalomnak lett újra csatlósa negyven évre (2053-ig), ami ellen annak idején maga is harcolt (cöcö). Másrészt azt remélték, hogy ha Marx ügyében a baloldal bármilyen szinten felszólal, akkor a másik, a fontosabb szobor elleni tiltakozásukat is előre el lehet majd hitelteleníteni. Aztán erre szerencsére nem volt szükség ahhoz, hogy a Közgáz önvédelme és szellemi autonómiája még a helyén legyen. De attól még a másik szobor terve tovább érik.
Képek: 444! ill. Pásztor Tibor
A másik szobor, ami hivatalosan a német megszállásnak állít emléket (nem inkább a német megszállás áldozatainak kéne?) - valójában viszont az aktuális kormányzati demagógiának. Hogy hogyan is fog ez kinézni, sajnos nem tudjuk, legalábbis eddig csak egy látványtervnek csúfolt, valójában elnagyolt, fejből kipattant és másfél perc alatt, golyóstollal lefirkantott skicc utal arra, hogy ez hogyan is fog kinézni - de az biztos, hogy a náci megszállást (és a mindenkori német államot) jelképező sas áll majd a csúcson, diadalmasan, a Magyarországot jelképező Gábriel arkangyal (?!?) pedig ott esik majd össze alatta. Meg lesznek még valamilyen oszlopok is, körülbelül mint az Ötvenhatosok terén álló emlékműben, ami már régóta szúrja Tarlós István főpolgi szemét, akárcsak az Aczél-féle sanzonbizottságét a sok fura dalszöveg, amikből kihúztak minden sort, amit nem tudtak értelmezni, biztos, ami biztos.
Mindenesetre ez az, ami a bármivel való szembenézést gátló, "világ mártírjai" koncepcióba belefér. És nem csak azért hazug és hiteltelen, mert csupán a náci megszállókat állítja be bűnösnek, a velük együttműködő magyar szerveket még véletlenül sem - hanem mert mindeközben akik a német megszállás (és a már említett magyar államhatalom) ellen harcoltak, azokkal a mai államhatalom keményen elbánik. Ami Ságvári Endre utca még maradt, azt gyorsan átnevezték, az második világháborút lezáró (és folytatódó) szovjet megszállást - valljuk be - sokkal nagyobb tragédiaként kezelik, mint az ország egytizedének módszeres kiirtását. Sőt, mint Orbán Viktor legújabb nyílt leveléből ismét megtudhattuk: az csupán a zsidóság különbejáratú tragédiája, és örüljenek, hogy a német megszállás alatt annyit, de annnnyyyit sínylődő, drága nemzetünk jófejségből gondol Mózes-vallású polgártársaira is - még ha azok olyan hálátlanok is, hogy ezt mind nem értékelik. Ezeknek már megint semmi nem elég jó.
Sőt érdekes módon a bolsevik diktatúrában szerepet játszó magyar vezetők és behódoló magyar társadalom felelősségét sem firtatja senki. Na jó, akkor mégiscsak volt egy '56 (érdekes módon az sem '51-ben vagy '52-ben, a legsötétebb rákosista időkben tört ki), amikor néhányan, sőt jó sokan mégiscsak fölkeltek az akkori rendszer ellen. De a fáma mélyen hallgat azokról a magyarokról, akik otthon maradtak, vagy akik éppen a pártházat védték - bizonyos szempontból jogosan, hiszen egy hét elteltével a dicső forradalom is átfordult valami egészen mássá, de erről bővebben majd októberben. Addig is gondolkozzanak el: 1945-ben miért is kellett a szovjet hadsereg a nácik kiűzéséhez? Miért is nem tudott ez az ország kiállítani egy épkézláb ellenállást, és a megszállók helyett miért is az ellenállók ellen harcolt körömszakadtáig? És ma is miért Wass Albert, Nyírő József és egyre inkább Horthy Miklós számítanak nemzeti hősnek? (Utóbbi szobra ráadásul csak néhány méterre lesz a tárgyalt emlékműtől.) Amíg ezekkel a kérdésekkel a magyar közéletben nincs szembenézés, addig nincs is mire emlékművet állítani. Akik pedig a szembenézést szabotálják, azok főleg ne emeljenek semmit, mert még sérvet kapnak.
"Vigyázz, mert turisták jönnek, szükségük volna egy szentre,
néhány feltépett sebre - vigyázz, mert turisták jönnek!"