Eddig 4 országban laktam életem során. Büszkén mondhatom el, hogy soha nem szolgáltam királyt. Ez nem volt tudatos választás eredménye, talán freudi mechanizmus, de amikor felfedeztem, mégis jó érzés töltött el. Dolgozhattam volna Angliában is, ha összejött volna, és akkor túléltem volna, de nem alakult így, és most így utólag  örülök, hogy nem alakult így.

Ám azzal, hogy az ember nem Nagy-Britanniában él, még nem menekül meg a királyi családtól. A napokban minden általam virtuálisan előfizetett (like-olt) újságban elkezdték nyomatni a királyi baba születését. A Le Monde-tól, a Süddeutsche Zeitungon, a Tiroler Tageszeitungon át a Népszaváig. Egyik újság sem vette az erőt, az elvet ahhoz, hogy ellenálljon a bulvár kísértésének, és ne zsebeljen be némi olvasottságot a bamba olvasók számlájára.

Kellemesen meglepett, hogy majd minden újság kapott egy csomó negatív kommentet a Facebookon. Vannak egészséges lelkületű emberek. A Le Monde egyik olvasója (gy.k. francia) írta azt, hogy: "Nem azért fejeztük le a királyunkat, hogy itt most másik királyokkal egrecirozzanak minket!" Rossz dolog, hogy a post nézettségét ez is csak erősíti, mert a negatív komment is komment, az is elősegíti a cikk rangsorolását és megjelenését a Facebookon. Azért mégis like-oltam eme negatív kommenteket, és aztán elkezdtem szisztematikusan spamnek, zaklatásnak, népbutításnak visszajelezni ezeket a postokat. A Facebook irányába is, és az újság irányába is. Végül is erre van a Facebook, adjunk már nekik visszajelzést, hogy nem mindenki olyan hülye, hogy egy angliai, teljesen átlagos homo sapiens kisbaba születésével akarja teletapétázva látni a Facebook  oldalát! Ez a dolog egyik gyakorlati, negatív oldala: a monarchia spammel.

Lehet-e azzal védeni a királyi családot, hogy ők ártatlanok, ők nem tehetnek róla, ha a média ennyire felkapja a témát?! Nem lehet. William és Kate ott pózol az újságírók előtt, megmutatja a kisbabát, és engedték, hogy ebből ez a felhajtás legyen. Nagyon is benne voltak a buliban, hozzájárultak a spammeléshez. Csinálhatták volna egy királyi családhoz méltó visszafogottsággal is, diszkréten a dolgot, a média kizárásával. Nem kellett volna lemenni Paris Hiltonba. De ők lementek. És elég nekünk az, amikor a média, a pénz kitermeli a Paris Hiltonokat, nem kell nekünk még olyan VV William, és VV Kate, akik még a válogatón sem mentek át, hanem születésüknél fogva zaklatnak velük minket. Ráadásul olyan komolyabb lapok is,a melyekre a bulvár elkerülésének reményével fizettünk elő tényelgesen vagy virtuálisan.

Tucker Dávid blogtársam írt egy cikket az angol királyi babázásról, amely - nem kerülte el a figyelmemet - kritikus és ironikus hangvételű, de azt gondolom, hogy túlságosan is megengedő, kesztyűs kézzel bánik a témával. Mert egy királyság nem lehet valódi demokrácia. Az alkotmányos királyság, mint demokrácia a fából vaskarika intézményesített változata. Jó-jó, el lehet intézni a dolgot úgy, hogy az önellentmondást a lehető legjobban a szőnyeg alá söpörjük, de azért a szőnyeg alatt mégis ott van, és időnként levet ereszt magából. Szerintem a demokratikus elvek tompulását mutatja az, hogy Dávidnak egyetlen ellenérvként az jutott eszébe, hogy szegény uralkodóra  rákényszerítik, hogy államfő legyen.

Pedig a fontos, az egyértelmű, a világos ellenérv az, hogy az nem demokratikus, hogy az államfőt nem választják az emberek, sem közvetlenül, sem közvetve. Az nem demokratikus, hogy egy egész ország államfője születésénél fogva az, és nem választják. Még akkor is, ha ezt azzal próbálják meg enyhíteni, hogy a hatalmát gyengítjük, szinte reprezentatív szintre szorítják vissza. Az nem demokratikus, hogy valakinek ilyen előjoga van. A fenti képre utalva például a királynő akárhogy is, de az angol hadsereg főparancsnoka. Ő üzen háborút egy másik országnak, ő küldi a hadakat valakik ellen.

Az sem demokratikus, hogy az adófizetők pénzéből eltartsák őt, és az egész családját. Gondoljuk meg, most hol a fenében demokratikus ez, amikor például ennyi erővel téged és a családodat is eltarthatnák az adófizetők pénzéből, és te is lehetnél az ország reprezentatív vezetője?! Te is lakhatnál a Buckingham palotában? Vagy ha már nem akarsz Angliába költözni, akkor mondjuk a Festetics kastélyban. (Most itt keveredik a hazai és a brit példa, de amellett érvelek, hogy egyik országban sem helyes a monarchia.) Vagy például a Buckingham palota árából és fentartási költségeiből hány lakóházat lehetne építeni rászoruló családoknak?! És ez nem populizmus, mert a király nem olyan kiadás, amelyre szükség van.

Lehet azzal érvelni, hogy a királyra fordított kiadás visszajön a turizmusból, de kérem, a világ leglátogatottabb országa Franciaország. A leglátogatottabb város az utóbbi időben legtöbbször Párizs volt. A legnagyobb látványosságok között ugyan szerepelnek volt királyi paloták, de királyokra nincs szükség a turizmushoz. Az Eiffel toronynak meg hát semmi köze nincs semmiféle királyhoz.

Továbbá egy ország vezetőjének lenni, arra nem lehet akármilyen hülyét kinevelni, akármennyire is nevelik. Korunk éppen azt mutatja meg, hogy akárhogy is nevelik azt a királyt, csak egy nagyon közepes egyéniség lesz belőle, és legfeljebb a média távol tartása tudja azt az illúziót kelteni, hogy a király valami fennkölt személy. Gondoljunk csak a Király beszéde c. filmre, amely szentimentális változata volt a valóságnak: a valóságban a király sokkal nehezebben tanult eg beszélni. Mindez ugye nem lett volna, ha az államfőt a beszélni tudók közül lehetett volna választani.

A média manapság betör az uralkodói család mindennapjaiba, pont ez az, amiről ez a mostani felhajtás szól. És ahogy a média betör, végül csak azt fog lelepleződni, hogy "a király is csak gyalog jár vécére". Semmiben nem különb a legátlagosabb embernél. A királyok között a történelemben is, és manapság is, hihetetlen béna alakok ültek. Néha még kifejezetten őrültek is. Nem tudnék felidézni a 20. századból egyetlen jelentős királyt sem. Ez is a monarchia ára.

Akármennyire is kritizáljuk Áder Jánost, de még mindig rátermettebb Erzsébetnél. Erzsébet végül is egy teljesen karakter nélküli báb, aki abszolút nem képes semmire. Vicces, hogy ezt ugye Áder Jánoshoz viszonyítva mondom, de igen, ez Áder Jánoshoz képest is igaz. Pont ez a szomorú benne. Gondoljuk meg, ha Áder János Göncz Árpádhoz képest silány elnök, akkor Erzsébet Göncz Árpádhoz képest mennyire silány államfő!

Sőt, ki kell mondanom azt a már-már abszurdumnak tetsző állítást, hogy Erzsébet még Schmitt Pálnál is silányabb államfő. Schmitt Pál a maga oktondi módján, de akart valami karaktert belevinni az elnökösködésébe. És akkor gondoljunk már bele, milyen lett volna, ha Schmitt Pált egész életünkben kellett volna elviselnünk! Szerencsére nálunk nincs monarchia, tehát legalább ezt nem kell.

Továbbá, visszatérve a babázásra, az a helyzet, hogy én Áder, Schmitt, vagy Göncz Árpád, kisgyerekének vagy unokájának születésével sem szerettem volna teletapétázva látni a Facebookot, a német köztársasági elnökének, vagy más országok elnökének vagy miniszterelnökének gyerekeivel vagy unokáival sem. Sőt, semmilyen celeb gyerekeivel sem. Bőven elég az, hogy az ismerősök, családtagok felteszik, nekik ehhez azért van joguk, rájuk azért vagyok kíváncsi, mert ők az ismerőseim, ők a családom. Rájuk egy bizonyos mértékig kíváncsi vagyok. Egyébként ugye ezt is képesek túlzásba vinni az emberek.

És valóban, ahogy Dávid utal rá, kommunizmus egyik kis előnye az, hogy királyságot véglegesen szinte csak abban az országban buktattak, ahol kommunizmus volt (van pár kivétel). Általában a kommunisták. Mely országban volt korábban királyság, és ma köztársaság? Franciaország, Németország, Oroszország, Magyarország, a többi ex-kommunista, kelet-európai ország, Kína, stb. Itt mindenhol volt kommunizmus legalább egy kommün vagy tanácsköztársaság erejéig. Mely országokban van még ma is uralkodó? Nagy-Britannia, Dánia, Svédország, Norvégia, Belgium, Japán, stb. itt soha nem volt kommunista hatalom. Kis túlzással mondva, úgy látszik, ha nem fejezik le, nem lövetik agyon őket, nem szabadulunk meg tőlük véglegesen.

A dolognak azért van jelentősége, mert Magyarországon is állandóan fel-felröppen az öltet, hogy vissza kéne hozni a Habsburgokat. Ja, a Kádárokat nem kéne?!:)

A címről szólva. Természetesen ez egy provokatív idézet (illik tudni, kitől), William és Kate, no meg Erzsébet sem csinált már semmi olyat, amiért akasztás járna nekik. Az öröklődő bűnben meg csak a katolikusok hisznek. Nem kell felakasztani őket, legfeljebb, ahogy a régi, kivénhedt kabátot akasztjuk fel a fogasra valahol a sufni végében. De hogy világosan el kéne küldeni őket a jó édes közemberi sorba, az biztos.

God, f.ck the Queen! Vive la republique!