Mostanában divatos lett külföldi élményekről írni, köszönhetően a megnövekedett emigrációs rátának, és az ehhez kapcsolódó érdeklődésnek, amely persze a gazdasági helyzetből fakad, amelyet meg hát elég jelentős részben a kormány okozott.
Nos én, amikor Finnországba kerültem, akkor szintén válság miatt kerültem oda, de az jóval kisebb volt, és nem a magyar kormány okozta. 2001-2002 környékén volt egy inkább az informatikai szektorra kiterjedő kisebb válság, az ú.n. .com bubble kipukkanása. Én emiatt vesztettem el munkahelyemet, és emiatt emigráltam először külföldre. De, hogy pontosítsak, bizonyára találtam volna Magyarországon munkát, és akkoriban elég jól el lehetett viselni az országot. Nem annyira kényszerből történt hát az emigrálás, mint inkább adódott egy lehetőség, és belevágtam, mert érdekelt.
Lényegében a 2003-2006-os éveket töltöttem Finnországban, tehát az első MSZP-SZDSZ kormány ciklusát. Ezalatt olyan vagyont gyűjtöttem össze, amely után Budán tudtam kölcsön nélkül, egy kis családi hozzájárulással lakást venni. De ne szaladjunk mindjárt a végére!
Mit lehet Finnországról mondani? Részleteket illetően ebben a blogban találtok sok meglátást. Most összefoglalom a legfontosabb, általános benyomásokat.
Finnországba nyilván az menjen, aki szereti a telet, nincs gondja a sötétséggel, nem téli depressziós alkat, jól alszik (nyáron ugye fehér éjszakák is vannak), nem zavarja a mondjuk nevezzük minimalista stílusú természeti és városi környezet. Minimalista alatt ugye azt értjük, hogy viszonylag egyszerű, de ez nem pejoratív, designosnak képzeljük. Hát a végtelen, egyhangú erdők, a tó után tó, és a faház után faház kb ilyen. A minimalista stílus egyébként nem véletlenül snépszerű kandináviában.
Finnországba mindenképpen angol tudással menjünk! Angolul több, mint kilencven százalék tud, simán lehet úgy élni, hogy az ember nem tud finnül, de beszéli az angolt. Nem csak a bankokban, hivatalokban, de a pénztárosnők a boltokban is értenek angolul például. Emellett még németül beszélők is vannak, de a német inkább a II. VH előtt volt az oktatás része. A finnek egyébként többek között azért nagyon jók angolból, mert sok brit feliratos sorozat fut a tévében. Ennek az is oka, hogy 5 millió embernek már nem éri meg szinkronizálni. Így lesz a hátrányból előny.
Olyan naiv hitünk ne legyen, hogy a finn és magyar rokon nyelv, biztos könnyű lesz megtanulni finnül. Én a finnugor nyelvelméletet elfogadom, és valóban lehet érzékelni a nyelvi rokonságot, de ez végül is a szavak megtanulásában nem segít. Olyan régen szakadtunk el, hogy a szókészlet nagyon nem fed át. A nyelvtan megértésében segít a nyelvrokonság, és ott világosan látszik is, a kiejtés abszolút nem gond (kivétel az "ä"). De a szomorú dolog, hogy egy idegen nyelvnél a legfontosabb a szavakat tudni, a többi másdlagos, és mit sem ér ez előbbi hiánya esetén.
Én informatikusként mentem Finnországba, több, nem túl értelmes állás után sokat voltam a Nokiában. A Nokiában sokkal kevesebb fejlesztés van mostanában, gondolom, sok álláslehetőség ott nincs. Bizonyára más cégek vannak, de már nem lehet olyan jó a helyzet, mint régen. De lehet, hogy emellett sok más területen van állás. A Nokia gyengélkedése, a világválság nyilván megviselte Finnországot, de vannak még húzóágazatok, például biokémia. De az informatikán és kutatáson kívül tényleg nem sokat tudok az álláslehetőségekről.
Finnországban a szociális helyzet nagyon jó, akkor még kötelező, és általános biztosítás volt. Az állami szervek elég jól működnek, a politika nem befolyásolja az olyan embert, akit nem érdekel a politika. Tök mindegy, ki van kormányon. Az intézményekben meg lehet bízni, elvégzik a dolgokat. Nem kell protekció, nem kell kenőpénz.
Finnországban helyenként a németeknél is pontosabb a precizitás, a bicikli lopáson kívül a biztonság jó, az embert nem lopják meg, nyugodtan lehet élni. Hátrány, hogy az emberek nem túl barátságosak, bár teljesen kellemesek és korrektek, csak nem könnyű közelebb kerülni hozzájuk. Partikon, bulikon omolhat teljesen össze az olyannyira jellemző szociális visszafogottság, ekkor eléggé extrém dolgok is történhetnek. Abban is biztos vagyok, hogy ha az ember sok évet tölt ott, és dolgozik egy kicsit rajta, akkor nagyon jó baráti kört alakíthat ki. És ha úgy vesszük, a kezdet akkor is nehéz, ha valaki Magyarországon máshova költözik.
Finnországban euró a hivatalos pénznem, tehát ha ebben kapod a fizetésed, akkor Európában még sok helyen használhatod. Igaz, ezek az országok messze vannak: Svédországban nem euró a fizetőeszköz. Mint minden országban a ruhák, elektronikai eszközök ugyanolyan drágák, ezeknek globális piaca van. Az étel kicsit drága, de a fizetésedből megfizetni nem gond. Mindenféle zöldség és gyümölcs beszerezhető. A modern finn konyhának pedig szokása, hogy ebédhez egy svédasztal-saláta jár. Egyébként az étel kultúra nem túl gazdag, de érdemes megismerni a finn ételeket is, ha már ott van az ember.
Nemrég olvastam olyan cikket, amely arról szól, hogy külföldön miféle ételek hiányoznak, és milyen honvágya van az embereknek. Azt, hogy némi honvágya van valakinek, aki nagyon kötődik a családjához, barátaihoz van, még megértem. Ha szerelme, felesége, gyerekei vannak itthon, az bizonyára szenvedés. De egyébként igazán nem értem, miért nem lehet kibírni pár évet. A legtöbben úgy sem emigrálnak hosszabb időre, és amíg az ember nem adja fel az állampolgárságát, könnyen visszajöhet. Amikor hiányzó kajákról beszélnek, igazán nem értem, hogy most ezen mit szenvednek. Én még Finnországban is úgy szemléltem a dolgot, hogy amíg ott vagyok, én élvezem, hogy van rénszarvashús, olcsó a lazac, és élveztem a helyi specialitásokat. Ha eljövök, utána már úgy sem lesz módomban. Nem értem, hogy emberek miért szenvednek a túró rudi hiányán. Hát úgyis hazalátogatnak, akkor megtömheti a fejüket túró rudival, mákos bejglivel és töltött káposztával. A magyar étel nem fog elszaladni. Nem értem, miért szenvednek ilyen kis dolgokon, amikor annyira élményként is fel lehet fogni a dolgot. Vagy mindez csak azért ment, hogy szóljon valamiről a cikk, jobb témát nem találtak a felszínes újságírók.
Aki azokat az értékeket szereti, melyeket felsoroltam, és bírja azokat a negatívumokat, amelyeket szintén számba vettem, annak Finnország jó célhely. Pár évre meg tulajdonképpen mindenkinek ajánlanám. Egy élmény. Akkor azt gondoltam, életem kalandja lesz. Aztán... Szerintem nagyon jó lenne a magyarokra egy jó adag finn behatás.
No és a végén 2006-ban azért jöttem haza, mert a párommal szakítottunk, egyedül akkor éppen kevésbé tetszett kint az élet, mint írtam, elég pénzt gyűjtöttem össze egy budai lakásra. Várt egy tudományos kutatói állás Budapesten. Azt gondoltam, hogy akkor most a jó lakásban a szerény fizetéssel a kutatói állásban is jól elleszek, érdekes dolgokat fogok csinálni (a Nokiában a fejlesztést azért eléggé untam), és jól elleszek én Magyarországon. Hát nem egészen úgy alakultak a dolgok, de az majd a következő emigrációs történet része lesz.
