Orbán Viktor: "Az EU józan ész helyett ideológiákra támaszkodik, ahelyett hogy megértené, nemzetek nélkül nincsen szíve, kereszténység nélkül nincsen lelke."

***

Magyarországon 2010 óta az egyházállam olyan léptekkel épül ki, hogy nem léteznek azok a kifejezések, és jelzők, melyekkel az egyre elkeserítőbb és szánalmas helyzetet igazán jól jellemezni lehetne. Az, hogy a 21. században, Magyarországon bizonyos falvakban és kis városokban az emberek kénytelenek a Réthelyi Miklós kénye-kedve szerinti agymosásra beíratni a gyerekeiket, és Orbán Viktor kénye-kedve szerint azt maguk finanszírozni (tudjátok, adóból van), az olyan felháborító, hogy nagyon kell keresni a szavakat a kifejezésére. Az a baj ezzel, hogy egyre vadabb hasonlatokat kell kitalálni az olvasó ingerküszöbének áttöréséhez. De hát ha kell, hát kell...

Az elmúlt hetek pár politikai eseményét fogom kommentálni, amely az egyházállam nyomulását jelzi, illetve az egyetlen, gyengécske ellenállási gócot, amely persze sokat nem ér, mert sajnos nem figyelnek rá az emberek. Nem éri el az ingerküszöbüket.

Kezdjük mondjuk egy elvontnak és jelentéktelennek látszó hírrel, azzal, hogy Réthelyi Miklós egy reformációról szóló ökumenikus gatheringen mondott beszédet, amelyen olyan szépen elmondta a hívők szokásos, bevett, sablonos hülyeségeit hitről, tudásról és megismerésről, hogy lemezről is játszhatták volna. Én nem is ismétlem meg itt érveimet arról, hogy a hit nem megismerés, a hitnek nincs funkciója, hogy lehet hit nélkül élni, mert erről írtam eleget, illetve ez már nem erre a blogra való..

Közben valójában a társadalomban a kevés, józan tudós viszi előre a megismerést, nem lógnak a mesék tején,
hörpintenek valódi világot, s leteszik a technika fejlődésének alapjait, viszik tovább a hátukon azt a kevés kis mérnöki fejlesztést, amin az a kevés kis termelő iparunk alapul, amely még a matolcszmus ellenére megmaradt. De közben a társadalom nagyja ebben a nagy ópiumfelhőben éldegél, mert a tudósok szép csendben elviselik a megaláztatást, befogják pörös szájukat, s nem tesznek panaszt.

Itt csak arról írnék, hogy ugyanezeket a mémeket böfögi vissza a miniszter, ezt verik a fejekbe Jézus szoborral a színházak, ezek jönnek az elnyomó diktatúra minden szócsövéből. Arról, hogy ez miért nem valami elvont, akadémikus téma, amelynek semmi köze az élethez. Mert sajnos a legszorosabb köze van a legnyomósabb politikai katasztrófánkhoz, melynek közepén vagyunk.

A következő hír is hasonló, csak még magasabb szintről szól, egyenesen a miniszterelnökről, aki október 23.-án ezt találta mondani: "Az EU józan ész helyett ideológiákra támaszkodik, ahelyett hogy megértené, nemzetek nélkül nincsen szíve, kereszténység nélkül nincsen lelke." Tessék, itt a kapcsolat. Tessék, ez lesz itt az irányvonal az elkövetkező években.

Az ópium beborítja a miniszterelnököt is, de ez még semmi, mert hát ilyen sajnos van, de ráadásul semmi okát nem látja annak, hogy esetleg visszafogja magát, esetleg legalább formálisan ne ideológiailag elborult államvezetőként viselkedjen, hogy a normális, szekuláris viszonyoknak a látszatát fenntartsa. Feje tetejére áll itt minden, és nem nagyon szól senki, hogy hohó, a király nem csupán meztelen, hanem pont azért meztelen, mert most gabalyodott ki a kényszerzubbonyából.

Hát így állunk egy olyan államban, melynek "alkotmányában" az állam és egyház elválasztása, és a vallásszabadság elve csak dísznek van, olyan, mint a házasságkötő teremben elrebegett hűségeskü, mely után a vőlegény még a lakodalom közepén meghágja az ara kishúgát.

Ami meg a kis ellenállási gócot illeti, az a Demokratikus Koalíció pártja. Nem feladatom, sőt, nem is akarom a pártot reklámozni, sok szempontból kritizálom őket, de a szomorú helyzet, hogy az egyetlen olyan párt, amely következetesen szekuláris, és akkor is elvszerűen az, amikor eléggé nehéz nekik, és igazából nem hiányzik nekik az emberek megosztása. "Csodának" tetszik, hogy mégis kiállnak a szekuláris elvek mellett ilyen viszonyok között.

A Demokratikus Koalíció nem most kezdte ezt, és remélhetően fogja még folytatni. A hír egy olyan eseményhez kapcsolódik, amely az egyházak fent már említett nyomulásáról szól az oktatásban, és persze az állam szemtelen egyházi támogatásáról. Orbán Viktor kénye-kedve szerinti 1,2 milliárdot utalt ki nekik. Pályázat, verseny nélkül. Ez a kormány a kezéből eteti őket, ami ugyebár még józan egyházi szempontból is baj, ugyanis az egyházak józan képviselői is észre szokták venni, hogy az etetés függés, a függés meg azt jelenti, hogy ára van.

Sajnos az etetést Horn Gyula és az MSZP kezdte a vatikáni szerződéssel, ezért is mondhatom, hogy a DK az egyetlen igazi szekuláris párt. Az MSZP nem az.

A hír tehát az, hogy a kormány sokadjára eteti a kezéből a kedvenc egyházait, most a piaristáknak adott tetemes pénzt. Jogosan veti fel a DK, hogy ezt milyen alapon teszik, és hogy ezt mennyi hasznosabb dologra lehetne költeni. Hogy most ebből mennyit költenek agymosásra, mennyit fektetnek be máshova, mennyi megy a papok audijára, az jó kérdés.

Az ilyen anyagi szempontok a dolgok politikai, gyakorlati oldalát mutatják. Az elv viszont az lenne, hogy az állam ne etesse az egyházat. Azért ne, mert ez alkotmányellenes. És azért alkotmányellenes, mert jó oka van. Ilyen szempontból a DK sem az elvet fogja meg, hanem csak a következményt.

A valóban fontos az lenne, hogy konkrét megfontolástól teljesen függetlenül, abszolút reflexből, elvből tudjuk azt, hogy az államnak nem szabad etetnie az egyházakat. Mindennek nagyon mélyen benne kellene lenni a modern polgár értékrendjében.